Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Más szemszögéből nézve

“Soha egyetlen üzenet sem lehet ennél tisztább: Ha jobbá akarod tenni ezt a világot, nézz előbb magadra és kezd ott a változtatást!” -Michael Jackson

Az életben bizonyos helyzetekben, sőt úgy általában véve, sokkal okosabbak vagyunk mások dolgával kapcsolatban, mint amikor a saját ügyes-bajos kis problémáinkra kerül a sor, amikor valamit magunknak kell elintéznünk. A következő alapvető esetekre gondolok például: 

  • Más problémáját mindig könnyebben oldjuk meg, mint a sajátunkat.
  • Könnyebb másnak tanácsot adni, mint a saját ügyedben eljárni, józanul dönteni, racionálisan cselekedni. Nem tudom pontosan miért, de valahogy mindig olyan okosak vagyunk, és csak úgy osztjuk az észt, amikor másnak kell “papolnunk”. De ha önmagunkról van szó, akkor megnémulunk, megbénulunk a ránk nehezedő nyomástól és a döntés felelősségének súlyától.
  • Másért sokszor jobban kiállunk, mint önmagunkért.

someone elseÚgy gondolom ezek tipikus emberi dolgok, nagyon remélem legalábbis,hogy nem csak én vagyok  így ezekkel a helyzetekkel. Ismerős egy-két szituáció? S hogy mi lehet a megoldás? Azt hiszem, először is meg kell tanulnunk önmagunkat elfogadni, tisztelni és szeretni. Nem mindig olyan egyszerű ám, amilyennek hangzik, sőt… Első lépés lehet a megoldásban, hogy megismerjük önmagunkat. Azt hiszem,  ez lehet a titok nyitja, ha megismered magad, akkor könnyebben el is fogadod magad, szőröstől-bőröstől, nem csak a szépet,jót látni,  hanem tudni, ismerni kell a rosszat is, azt a legbelső kis gonoszt, a csúnyát is, ami mindenkiben ott rejtőzik egy picit. Miután teljesen megismerted, azután megszokod, majd megszereted. Csak így lehetséges. Ha mindezt megéljük, akkor már bátran kiállunk önmagunkért is, nem csak másokért, és segíteni tudunk magunknak is, megoldani saját problémáinkat is, nem csak másnak lesz olyan egyszerű tanácsokat osztogatni. De ez nem megy ám olyan könnyen, egyik napról a másikra. Harcolni kell érte, kemény csatákat vívni. Az út hosszú és kacskaringós, sokszor egy élet is kevés, hogy a végére érjünk. De megéri, mert minden egyes lépéssel közelebb kerülünk a célunkhoz, közelebb legbelső énünkhöz, valódi önmagunkhoz.

 

                                          ♥                                    ♥                                ♥

 

A másik fontos része a dolognak pedig az, hogy oly sokszor ítélünk el másokat elhamarkodottan,  gyakran ok nélkül, netán beleszólunk mások magánügyeibe, olyan dolgokba ütjük a kis orrocskánkat, amibe egyáltaln nem kéne. Bíráskodunk felettük anélkül, hogy tudnánk, milyen indok vezérli őket, vagy épp minek a következménye az, hogy így cselekszenek. Senki sem tudhatja, hogy mi játszódik le pontosan a másik fejében, nem járunk az ő cipőjében.  De találtam egy szép idézetet, ami teljesen kifejezi a mondanivalómat:

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. … Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. … S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!

 

296184_391710614270949_1876355385_n

Reklámok
Hozzászólás »

Paulo Coelho: Az accrai kézirat

Coelho-Az-accarai-kézirat

Coelho legújabb könyvében, Az accrai kéziratban egy Kopt nevű görög bölcs tolmácsolásában közvetíti a bölcsességeket a háború előtti napon.

A következő témákat boncolgatja: vereség, a legyőzöttek, magány, haszontalanság, változás, szépség, útkeresés, bizonytalanság, szerelem, szex, elegancia, munka, család, siker, csoda, aggodalom, jövő, hűség, az ellenségek. Azaz az élet nagy kérdéseire, dilemmáira keresi, illetve adja meg a választ.

Vannak azok a bizonyos gondolatok, amelyek néha úgy megragadják figyelmünket, olyan értékesnek találjuk őket, hogy post-it-ekre írjuk őket és a fürdőszobai tükörre,  a komputerünk monitorjára ragasztjuk, vagy épp a hűtőre rögzítjük egy mágnes segítségével, hogy mindig szem előtt legyenek, és napról napra emlékeztessenek minket valamire. Nos, ez a könyv számomra csupa olyan gondolattal van tele, hogy ha tehetném, az egészet a hűtőre ragasztanám. Nem tudok kiragadni fontosabb részeket, mert olyan értékeket és eszméket képvisel minden egyes fejezete, hogy képtelenség kiválasztani a legjobbat. Az egész könyvnek mennie kell a hűtőre . :)Szeretettel ajánlom mindenkinek, jó olvasást!

NEM AKKOR GYŐZNEK LE, HA VESZÍTESZ, HANEM AMIKOR FELADOD!

1099. július 14. Jeruzsálem a keresztesek támadására készült, amikor egy görög férfi, akit Koptnak hívtak, összegyűjtötte a város lakóit arra a térre, ahol Pilátus döntött Jézus sorsa felől. A tömegben keresztények, moszlimok és zsidók lesték a Kopt szavait, melyektől azt várták, hogy felkészíthetik őket az elkerülhetetlen harcra. De a Kopt, az idős bölcs nem a harcról beszélt, hanem a mindennapok nehézségeiben rejtőző tudásra irányította figyelmüket.

Míg az ellenség a falak alatt gyülekezett, az emberek a valódi ellenségről, a veszteségről és a magányról kérdezték. A Kopt pedig megosztotta velük tudását a harcról, a változásról, a bölcsességről, a félelemről, a szépségről, a szerelemről és a hűségről. Szavaiból egy évezreddel később is ugyanolyan tisztán árad a tudás és a bölcsesség.

Hozzászólás »

Kókuszos dinnyés hűsítő

400834_390257437749600_1431811470_n

Hozzávalók: 3 csésze felkockázott, lehűtött görögdinnye, 1 csésze kókuszvíz, frissen facsart lime leve, jég, mentalevél. Mindezt addig turmixszoljuk, míg selymes állagú italt kapunk. Kellemes nyári hűsítő, csupa természetes hozzávalóból, nincs jobb szomjoltó egy forró nyári napon!

Hozzászólás »

Gyereknapi egyveleg

 

“Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja. Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja. Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja. Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja. Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja. Ha a gyereket folyvást bíztatják, a bizalmat tanulja. Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja. Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja. Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja. Ha gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot. A gyerekek azt élik, amit tanulnak!” /Robert Fisher/

A gyerekek csodálatosak, ők a jövő, ők az élet, ezért nagyon oda kell rájuk figyelnünk, különleges gondot és figyelmet kell fordítani rájuk.Hisznek a csodában, hisznek a mesében,az álmokban hisznek a jövőben, velük és értük semmi sem lehetetlen.  Gyereknap alkalmából nem gondoltam semmi különlegesre, egyszerűen csak egy kis családi anekdotás egyveleggel készültem az én kis unokahugicáimról és unokaöcsémről.

gyereknap

Van egy  unokahúgom otthon, aki majd keresztlányom is lesz egy napon, ha végre lesz időnk hazalátogatni, és megtartani a keresztelőt. Attól, hogy nem hivatalos a dolog én azért keresztlányomnak nevezem őt. Még csak másfél éves, és most kezd beszélni, igazi cserfes kiscsaj. Nagyon szeret a saját nyelvén gagyarászni és már kezdi mondani a szavak elejét, az első szótagokkal kommunikál. Két szó azonban van, amit hibátlanul kiejt,  a Mama és a Papa. Ezek az ő első szavai. Mindig jön, megy, intézkedik, igazi életre való kis teremtés. Még nem találkoztunk, sajnos nem láthatom, ahogy cseperedik és lemaradok a nagy pillanatairól. Fotókat folyamatosan kapok róla és skype-on is szoktunk beszélgetni,hogy lássam és ő is lásson, de azért ez nem az igazi. A nevem és a férjem nevének első szótagját azonban már mondja, és mindig puszit nyom a fotónkra. Imádja az állatokat és a természetet, folyton a kutyákat, macskákat akarja megnézni, és a  tyúkoktól és nyusziktól egyenesen el van ragadtatva. Az ő kis vicces dolgainál nem lehetek jelen, de anyukám igyekszik telefonon beszámolni az újdonságokról és a napi adomákról. Egyszer például, nem sokkal azután hogy elkezdett járni, bement a szüleim hálószobájában, és az éjjeli szekrényhez ment, ahol Apukám a távirányítót, a mobilját és az asztma pipáját tartja. Alig több mint egyéves unokahúgom pedig sorra vette a tárgyakat és szinte elmagyarázta,hogy melyik mire jó. A távirányítót kezében tartva a tévé felé mutogatott, majd a telefont a füléhez tartva gagyarászott a maga kis nyelvén. Ezután következett az asztma pipa, amit a szájához emelt és az Apukámtól eltanult jól megszokott mozdulatot imitálva jó mélyet szippantott belőle. Hihetetlen,hogy a gyerekek manapság mennyire fogékonyak, szinte ragad rájuk minden, szívják magukba az információt a levegővel együtt. Persze lehet, hogy ez az én gyerekkoromba is így volt, csak az nem tegnap volt. (Anyukám szerint azonban nyolc hónaposan álltam a kiságyban és kiabáltam az ő keresztnevét, ahogy Aputól mindig hallottam).

királynő

“Minden gyermek egy ragyogó kertben él, ahol mindent közvetlenül érzékel, a gondolat közvetítése nélkül. Mindannyian “kegyvesztetté” válunk, amikor elkezdünk gondolkodni, nevet adni dolgoknak, és ismereteket szerezni. Az elme születése egy az érzékek halálával. Kisgyermekké kell válnunk, hogy átléphessük a mennyország kapuját.”

/Dan Millman/

Amikor kiköltöztünk Kanadába, akkor az unokaöcsém két éves volt, még nem beszélt összefüggően, de nagyon okos volt már akkor is (néha túlságosan is okos, túljárt már akkor is az eszünkön), csak még nem alkotott kész mondatokat. Hozzáteszem most azonban be nem áll a szája, ha olyan hangulatban van. Az unokahúgom négy éves volt, de annak ellenére az ő nyelvtudása is hagyott némi kivetnivalót maga után, de ez nem csoda, hisz egy „kétnyelvű” gyereknek mindig nehezebb dolga van az átlagnál. A szüleik mindketten magyarok, ezért elsődleges volt, hogy a magyar nyelvet tanulja meg elsőként, hisz az az anyanyelve. Valaki számára nem ilyen egyértelmű ez. Sokan meg sem tanítják itt a gyereküket az anyanyelvére, mondván, hogy úgy se lesz rá szüksége, elég az angol. Én azonban ezzel nem értek egyet, mert lehet, hogy nem lesz rá szüksége, de mégis az ősei, a múltja, a kultúrája, szerves része a nyelv az ember életének. Szóval örülök neki, hogy a sógornőmék elsődlegesnek tartották a gyerekeknél, hogy először a magyart tanulják meg. Ebből persze alakultak vicces helyzetek, új szavak, és mókás szófordulatok. De gondolom, ezt mindenki átéli, aki egy idegen országban neveli a gyermekét. Otthon csak magyarul beszéltek hozzájuk a szülők és persze mi is, az angolt a tévéből, majd később az óvodában és az iskolában sajátították el. Sokszor egymás között már csak angolul gagyarásznak, főleg játék közben, mert a barátaikkal is ezt a nyelvet használják, így tudják magukat könnyebben kifejezni.

Jöjjön hát egy-két vicces eset, amelyben sokszor nyelvi akadályokba ütköztünk:

  • Kiköltözésünk után nem sokkal pár napig felügyeltünk a gyerekekre, mert a szülőknek el kellett utazniuk. Mondhatni a mély vízbe dobtak minket, mert akkoriban senki nem volt a család és a barátok között, akiknek pici babája lett volna, úgyhogy a természetes esetlenség mellett a nyelvi akadályok is tetőzték a galibát. Egyik nap az unokahúgom bejött hozzám és közölte velem,hogy neki a Barbie csúcsokra van szüksége. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet az, ezért bementem vele a gyerekszobába és elkezdtem mindenre rámutatni, ami Barbie-val kapcsolatos, hátha eltalálom. De nem jártam sikerrel és továbbra sem tudtam rájönni, mik lehetnek azok a csúcsok. Majd pár nap múlva rábukkantunk egy kis dobozra, amiben a Barbie-s játékai voltak, ruhák, apró kiegészítők és műanyag kis vackok, dolgok, cuccok. Amint megláttam, már le is esett, hogy azok a bizonyos csúcsok az ő kis selypítő és tört magyaros nyelvén a Barbie – cuccok voltak.
  • A kedvesem mindig imád a gyerekekkel játszani, és ők is megőrülnek érte, de szó szerint. Amikor találkozunk velük, akkor pár perc múlva teljes káosz és őrület vesz minket körül, ugyanis az összes gyerek azt akarja, hogy a férjem velük játsszon és ez mindig is így volt. Van az úgy nevezett dobálós játék, ami nagy népszerűségnek örvendett. Ez abból állt ki,hogy szerelmem megfogta a gyerekeket és jó magasra feldobta őket, szerencsés esetben el is kapta őket, úgy hogy a kobakukat nem ütötték bele a plafonba. Szóval nagyon élvezték ezt a fajta őrjöngést, ami az idő múlásával egyre nehezebb és megterhelőbb volt a dobálónak, mivel a gyerekek azért nőnek ám és gyarapodnak is. De ez őket egyáltalán nem érdekelte, csak egymás ellen kiabáltak, hogy mikor következnek már ők, amit úgy fejeztek ki: „ Tégem is! Tégem is” Ami annyit jelentett az ő kis tökéletlen nyelvükön, hogy Engem is 🙂

magyar népmese

  • Egyszer vendégségbe voltunk magyar ismerősöknél, ahol az apróságok más magyar gyerekekkel is tudnak találkozni, játszani .  A nagy rohangálásban és őrjöngésben természetesen kimelegedtek a gyerekek és az én kis unokaöcsém így szólt a házigazdához: Kérek dzsúszot!Az említett férfi el sem tudta képzelni,hogy mi lehet az, úgyhogy hozzánk fordult segítségért,  mi pedig tolmácsoltuk neki, hogy csupán némi innivalót, azaz dzsúszt, vagyis az ő kis nyelvén dzsúszot szeretne.
  • Egy alkalommal unokaöcsém ült a kocsiban és kifelé nézett az ablakon, felnézett az égre, majd így szólt: „Látom az Istent!”
  • Húsvétkor pedig a templomi prédikáció után szüleihez fordult és a következőket mondta: Felkelt az Isten és megtámadott! ( Amivel azt akarta mondani, hogy feltámadott).
  • Ez a kissrác nagyon konok tud lenni ha akar, ezért aztán a keresztelő után nem igazán akaródzott minket keresztanyunak és keresztapunak szólítani, unokahúgom viszont megtette helyette is. Hamarabb nevezett minket keresztszüleinek, annak ellenére, hogy azok nem is mi vagyunk.
  • Amikor még kisebbek voltak a kocsiban mindig Halász Judit cd-jét kellett hallgatni. Akárhányszor is próbáltunk felnőttebb, emberibb csatornákra válltani, azonnal kitört a botrány és a hiszti, így kénytelenek voltunk visszakapcsolni. Ennek köszönhetően az almaszósz című számot egy életre megutáltam, sőt mit több, magát az almaszószt is!

Boldog Gyereknapot kívánok minden kis és nagy gyereknek!

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Élj az álmaidnak!

Serpákkal próbálják megtalálni, hogy hol tűnt el Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászó.

A nepáli idegenforgalmi hatóságok megerősítették: összesen öt hegymászót keresnek, akikről hétfő óta nem kaptak hírt. Azt nem tudni, hogy lavina sodorta-e el őket vagy lezuhantak. A két magyar hegymászó már valószínűleg nem él, de hivatalosan eltűntként kezelik őket.

Erőss valóban nem értette, hogyan vonhatják kétségbe a hegymászás értelmét. Számára kétfajta élet létezett: amit az ember teljes valójában megél, fájdalmaival, nehézségeivel, légszomjával, kimerültségével, és a csúcson átélt lebegő élménnyel. És az, amelyikben az ember külső elvárásoknak megfelelő, látszatéletet él, amelyben foglalkozhat divatos dolgokkal, viselhet divatos ruhákat, csak éppen egy nem létező sorsot valósít meg. Mindig is furcsállta, hogy miért vállalják mégis ezt a félszívű életet olyan sokan…

 e zs

Erőss Zsolt: „Bármelyik másodperc az utolsó lehet az életemben…”

„Nem okoltam én sem az istent, sem a sorsot azért, ami velem történt. Nincs miért okolnom őket. Ez ugyanolyan, mint egy közlekedési baleset. Átmész az utcán és elcsap az autó. Csak egyet kellene arrébb lépned, és megúsznád. Ha előre sejtesz bármit, és teszel érte egy picit, akkor nincs baleset. De nem sejtjük előre, hogy mi történik…” Erőss Zsolt nem is olyan régen nyilatkozta ezt a Mélyinterjúk című könyvben. A hegymászót és társát azóta eltűntnek nyilvánították a világ egyik legmagasabb hegycsúcsának közelében…

– Mit jelent önnek a hegymászás? Hobbi, hivatás vagy szakma?

– Hobbi? Igen. Hiszen az ember akkor is csinálná, ha ráfizetne. Nekem immáron megélhetés, sőt hivatás is, hiszen nap mint nap felveszem a küzdelmet a hegymászást ellenző erőkkel.

– Gyakran megkapja az „őrült” jelzőt?

– Kizárólag internetes fórumokon. Szemtől szemben nekem még senki nem mondta.

– Felmerült önben valaha is, hogy feladja a hivatását?

– Nem. A jó hegymászók soha nem adják fel, hanem megöregszenek így. Persze a jó hegymászók is meghalhatnak, mert történhetnek balesetek. De azok közül is naponta halnak meg emberek, akik nem hegymászók.

– Meg lehet szokni a hegymászásból adódó anyagi kiszámíthatatlanságot?

– Jól tűröm… A stabilitás a mai világban csak egy ábránd. A világ folyamatosan változik, átalakul, ebből kifolyólag a munkahelyek is. Millió embert rúgtak már ki, millióan mondtak fel, az emberek mégis ragaszkodnak ahhoz az ábrándhoz, hogy fix munkahely. Igen, a stabilitás a mai világban csak egy ábránd.

Végzettségem szerint marós vagyok, én is dolgoztam három műszakban Kolozsvárott vasbetonszerelésen. Nem volt egy leányálom. Nyugaton, ha egy hegymászó sikeres, azonnal feladja a civil munkáját, és attól fogva csak ennek él, mert máshol meg lehet élni ebből, csak a hegyi vezetésekből. Vagy mellette írnak, fotóznak, esetleg támogatókat keresnek maguknak. A feleségem tanítónő volt, fix fizetéssel. 2006 őszén ismerkedtünk meg. Aztán 2008-ban össze is házasodtunk.

– Pedig úgy hírlik, kezdetben nagyon nem támogatta a házasság intézményét…

– Nem, mert nem tartottam fontosnak. Kit érdekel a papír? De a lányok általában úgy nőnek fel, hogy az esküvőjükről ábrándoznak. Láttam, hogy ez a páromnál is erős igény, ezért azt mondtam, legyen. Ráadásul akkoriban már úton volt az első gyerek.

Eross

– Van türelme a gyerekekhez?

– Nekem mindenhez van türelmem. Nem zavar, ha sír a gyerek. Olyankor felveszem, és próbálom megnyugtatni. A kicsi nem mindig nyugszik meg nálam, neki még félévesen az anyja jelenti a biztonságot. Én le sem tudom fektetni. A háromesztendőssel már más a helyzet.

– Érzelmes ember? Mire gondol? Görcsbe rándul-e a gyomra, amikor egy-egy expedícióra indulva ott hagyja a családját a reptéren?

– Ez összetett dolog. Agyban kell helyretenni. Nem az utolsó expedíció volt lelkileg a legnehezebb. Amikor a lányom született, a feleségem nagy pocakkal kivitt a reptérre. Akkor még úgy gondoltuk, két hét van hátra szülésig. Ehhez képest néhány nap múlva megérkezett a baba, és épp Nepál fővárosában, Katmanduban kaptam a hírt. Ilyenkor kavarog az ember lelke, jókora érzelmi viharok vannak benne. Mert mégis csak az első gyereke született meg, ő pedig ott van az isten háta mögött…

– Mindezt azért meséli egyes szám harmadik személyben, mert…

– …talán így könnyebb. Nem jó erre visszaemlékezni. Ugyanakkor tudni kell racionálisan dönteni. Nyilvánvalóan voltak bennem olyan gondolatok, hogy talán ki kellene hagyni azt az expedíciót, talán repülőre kellett volna ülnöm, és hazamenni. De ennyi emberrel már nem tehettem meg. Nem jöttem haza, így csak két hónappal később láttam a gyerekemet. Az érzelmeim persze kavarogtak… Kitaláltam, hogy a gyerek a hegyen túl van, ezért meg kell másznom a csúcsot. Megmásztuk, az expedíció sikeres volt, és elmondhatatlanul jó érzés volt találkozni a repülőtéren a feleségemmel és a kislányommal.

– Azon az expedíción egy társa is meghalt.

– Ezért voltak vegyesek az érzelmeim. Hiszen elveszítettem egy barátot, ugyanakkor sikerrel tértem haza, majd a reptéren kezembe nyomtak egy csomagot, az elsőszülött gyermekemet. Az élet ilyen szélsőségeket produkál, amit tudni kell kezelni. A második szülésnél szerencsére már ott voltam.

– Egy másik expedíciónál szintén elveszített valakit.

– Ahogyan az imént is említettem, ezeket a dolgokat meg kell tanulni kezelni.

– Lehet ezt egyáltalán kezelni? Ez valóban tanulható?

– Nézze, amikor az ember először veszíti el a barátját, akkor úgy érzi, itt a világvége. Nem is tud az érzéssel mit kezdeni. Akármilyen furcsán is hangzik, de a következő esetnél már „rutinosabb”. Sajnos már ötször át kellett élnem.

– Álmában visszatérnek ezek a helyzetek?

– Nem. A barátaim elvesztése nem. Álmodni persze szoktam, még az expedíciókon is. A magasban például lidércálmaim vannak. Extrém fekvő helyzetben maga az álom is extrém. Amikor keskeny párkányon alszom a Himalájában a sziklafalon, kötéllel ki vagyok kötve és ingadozom, álmomban látom magam kívülről is. Csak éppen álmomban érkezik egy felhőjáró űrkomp, japán turistákkal a fedélzetén, akik fotózzák az őrülteket, ahogyan ott alszanak…

De az Everesten is volt már hasonlóan őrült álmom. Ott egy nyitott jéghasadékba bújtam aludni, ahol eleve kevés az oxigén, és hideg is van. Nagyon el kell rendezkedni az alváshoz, hogy meg ne fagyjak, és egy résen levegőt is kapjak. Álmomban azon a lyukon, ahol a levegőt veszem, szmokingos bálozók kezdenek mászkálni…

– Megszokta, vagy elfogadta a műlábat?

– Egyik sem volt egyszerű, de ma már mindkettőt elmondhatom. 2010-en úgy álltam talpra, hogy egy expedícióra is kijutottam, de az a szó szoros értelmében kínszenvedés volt számomra. Óriási strapát jelentett a lábamnak az a menet. Ugyanakkor az a szenvedés indította el az elfogadás folyamatát. Aztán a következő expedíción szinte már százszázalékosan éreztem, hogy elfogadom a helyzetet. Valójában másfél év kellett ahhoz, hogy fizikailag és lelkileg is feldolgozzam a történteket.

– Gyakran okolta a sorsot, az istent, vagy bármilyen megfoghatatlan erőt azért, ami önnel történt?

– Nem. Egyszer sem. Nincs mit, és nincs kit okolnom. Ez ugyanolyan, mint egy közlekedési baleset. Átmész az utcán és elcsap az autó. Csak egyet kellene arrébb lépned, és megúsznád. Ha előre sejtesz bármit, és teszel érte egy picit, akkor nincs baleset. De nem sejtjük előre, hogy mi történik…

 Eross es csaladja

“Mindenki kísérti a sorsot, aki él… Valaki azzal, hogy felmászik a hegyre, valaki azzal, hogy fel sem kel a fotelből…

– Fél a haláltól?

– Nem, pedig gyakran voltam már kritikus helyzetben. Olyankor úgy vagyok vele, hogy bármelyik másodperc az utolsó lehet az életemben, de legalább odafönt boldogan halok meg…

– Ilyenkor eszébe sem jut a családja?

– Mindig van egy expedíció előtti és egy expedíció utáni életem. Amikor az ember elutazik, ezzel számot vet. Természetesen nem akarok meghalni, hiszen tudom, hogy még itthon is kihívások várnak rám, de nem szabad ebből érzelmi kérdést csinálni. Nyilvánvalóan rossz érzés, ha azt látom, hogy a gyerekeimet megviseli a hiányom. Itthon azonban ebből soha nincs probléma a feleségemmel. Nem okoz számára lelki traumát, hogy el kell engednie két hónapra.

Egy házasságot az ronthatja el leginkább, amikor a párod nem fogadja el a mániádat. Természetesen Hilda is félt, de tökéletesen tisztában van vele, mit jelent számomra egy expedíció, és azzal is, hogy milyen nehézségekkel kell odafönt szembenéznünk. 2009-ben, amikor a lányunkat szülte, épp elvesztettük a Himalájában a felszerelésünket, akkora havazás volt. Hilda pontosan tudja, mit jelent egy csúcstámadás, de azzal is tisztában van, hogy csak két-három nap a kritikus időszak, aztán minden megoldódik. És valóban minden megoldódik… (nevet) Fordítva ugyanúgy támogatnám őt.

Forrás: Mélyinterjúk c. könyv

Hozzászólás »

A 2. tízmilliószoros nap 2013-ban

Ne feledjétek, holnap egy újabb tízmilliószoros nap jön, méghozzá sorban a másodikként idén! Jól gondoljátok hát meg, mi jár az eszetekben! Egy nappal korábban szólok, hogy legyen idő összeszedni az összes pozitív gondolatot, vágyat, álmot, mantrát, amit majd lehet mondogatni,  vizualizálni. Hogy mik is azok a tízmilliószoros napok pontosan? Jöjjön egy gyors magyarázat!

Ezek a napok a tibeti buddhizmus mozgóünnepei, azaz minden évben más és más időpontban vannak.

Egy évben négy tízmilliószoros nap van, és ebből az első kettő mindig teliholdra esik.

Tízmilliószoros napok 2013-ban:Spa-image

Február 25.

Május 25.

Július 12.

November 24.

 

 

Mitől hatnak sokszoros erővel a gondolatok?

Úgy is feltehettük volna a kérdést, hogy mit ünnepel a tibeti buddhizmus ezeken a napokon. Nos, a válasz igen egyszerű: Buddhát. A tibeti holdév négy nagy ünnepe Buddha életének egy-egy eseményéről emlékezik meg. Talán számunkra, európaiak számára Buddha egy elvont „istenség”, valójában ő a buddhizmus vallásalapítója. Önmagát sem istennek, sem embernek nem tartotta, hanem a megvilágosodást elért tanítónak (a buddha szó eredeti jelentése is ez). Ázsiában szinte mindenki tényként kezeli, hogy pár ezer évvel ezelőtt a szerzetesek jellegzetes narancssárga ruháját valóban magára öltötte Sziddhárta herceg, hogy Gautama névén vándorszerzetesnek álljon. Majd többévnyi megpróbáltatás után elérte a megvilágosodást, és utána még évtizedekig tanította tanítványait, közöttük apját, az öreg királyt, feleségét, gyermekét, világi barátait és szerzetestársait.

A tízmilliószoros napokon tehát Sziddhárta/Buddha életének eseményeit idézik meg a hívek. A sokszoros teremtőerő pedig egy kis ferdítés: ezeket a napokat erőteljes hatású napoknak hívják, hiszen ilyenkor sokszoros erővel hatnak a gyakorlatok. Azaz elsősorban a megvilágosodás felé vezető gyakorlatokat érdemes végezniük a híveknek, az pedig – amit mi, európaiak meghallottunk az egészből –, hogy a gondolataink sokszor erővel teremtenek, csak hab a tortán.

 

med

 

Hogyan használd a teremtő napok erejét?

Tartsd kordában a gondolataidat, és csak a pozitív gondolatoknak adj energiát. Ez nem jelenti azt, hogy letagadod a negatív eseményeket. Sőt! Buddha is arra kérte tanítványait, hogy nyugodtan vizsgálják meg a szenvedést, a negatív eseményeket, a rútat. Arra biztatta őket, hogy fogadják el ezeket olyan negatívnak, amilyenek. De ha van bennük egy kis pozitív, azt is keressék meg, vegyék észre. Ugyanez a feladatod a tízmilliószoros napokon: koncentrálj a jóra, és minden helyzetben próbáld meglátni a pozitív végkifejlet, a happy end lehetőségét. Természetesen az a legegyszerűbb, ha tudatosan figyelsz arra, hogy minden negatív gondolatodat pozitívra cseréld – és nemcsak a teremtő erejű napokon. A tízmilliószoros napokon érdemes pozitív megerősítéseket, mantrákat használnod, és érdemes számba venned, hogy mi minden jó az életedben. Ha ugyanis számba veszed ezeket a jókat, akkor még több jót vonzhatsz a hétköznapjaidba (tízmilliószor annyit, mint amennyi van). Ezeken a napokon a meditáció és a vizualizációs technikák is jobban hatnak (ne feledjük el, hogy az eredeti tibeti ajánlás is a gyakorlásra vonatkozik), épp ezért most érdemes meditálnod. Ha gyakorlatlan vagy, hallgass meditációs CD-ket, vagy legalább szánj arra egy félórát, hogy a lehető legpontosabban elképzeld, hogy megkaptad, elérted mindazt, amire a szíved mélyén vágysz. Ha pedig úgy érzed, hogy máris megjött a kedved a pozitív gondolkodáshoz, a teremtő gyakorlatok használatához, van egy jó hírünk a végére: a tibeti buddhizmus szerint minden telihold és újhold napján százszoros teremtőerővel hatnak a gondolataink!

 

Forrás:

NLC

Hozzászólás »

Parlagfű lekvár

Parlagfűből főz allergia elleni lekvárt egy magyar házaspár.

Parlagfűből készít lekvárszerű terméket és olajat Csubák Mária vegyészmérnök és férje. A termék jótékony hatással bír az emberi szervezetre, a többi között kiválóan lehet vele kezelni az allergiás panaszokat is – hangzott el az MR1-Kossuth Rádióban.

A parlagfűről kevesen gondolnák, hogy ennek a gyomként kezelt növénynek hasznos tulajdonságai is lehetnek. Még inkább meglepődnének, ha ismernék a legújabb kutatási eredményeket, melyek számtalan betegség esetén bizonyítják összetevőinek terápiás hatását. Éppen az allergiára van jótékony hatással – közölte az MR1-Kossuth Rádió.

 

parlagfű lekvár

 

A parlagfű zöld-hajtásaiból készült lekvár az immunrendszer erősítésére, a szervezet méregtelenítésére, illetve az allergia kezelésére rendkívül alkalmas. A parlagfűolaj gazdag telítetlen zsírsavakban, ennek köszönhetően jó hatással van az érfalak permeabilitására és a szervezet koleszterin-háztartásának szabályozására is – fejtette ki Csubák Mária vegyészmérnök a Hajnal-táj című keddi műsorban.

Hozzátette, Magyarországon a parlagfű ilyen módú felhasználása újdonságnak számít, gyógynövényként azonban már az indiánok is használták. Az elkészítési módokkal kapcsolatban azt mondta, a lekvárszerű sűrítményt a friss hajtásokból készítik, amely rendkívül keserű, ám a szervezetre igen kedvező hatást gyakorol. Az olajat ezzel szemben beérett parlagfűmagból hidegen történő sajtolással állítják elő.

Az allergiaszezon kapcsolatban a vegyészmérnök hangsúlyozta, a termékeket 2-3 hónappal az idény előtt el kell kezdeni fogyasztani, hogy a szervezet felkészülhessen rá.

Források:

hvg.hu

komlomedia.hu

3 hozzászólás »

Eső után köpönyeg, avagy eső ellen (nap)szemüveg?

Eső ellen szemüveg… Akár egy könyv címe is lehetne, nem? Hmm… ezen még elgondolkozom 🙂

imagesItt a nyugati- parton rengeteget esik az eső, de már-már kezdem megszokni, ha lehet ilyet mondani. Egy biztos, szeretni sosem fogom, vannak azonban napok, amikor úgymond megbékélek vele. Nem mondom, hogy barátságban vagyunk, de valahogy annyira nem idegesít, valahogy nem zavar a jelenléte, különösen, ha dolgozom. Máskor azonban meg tudnék őrülni tőle, mondjuk, ha tönkre teszi a szabadnapomat, amikor élvezhetném a napsütéses órákat.

De minderre van egy megoldásom! A praktikám az, hogy napszemüveget viszek magammal, ezzel is a napsütést próbálom bevonzani az életembe. Míg nálam napszemüveg van, addig mások esernyővel mászkálnak. Hát mégis mi a csudát várnak ernyővel a kezükben? Még szép, hogy elered az eső! Én azonban meggyőződéssel , erős hittel és önbizalommal csapom fel a napszemüveget a fejem tetejére minden reggel, még akkor is, ha szemerkél és nem sok esély van egy napfényes délutánra. ( Hozzáteszem, azért a délutánok többnyire naposak még akkor is, ha egy-egy reggel kicsivel szomorúbb arccal indul).

Ennek  az esernyő nélküli létnek néha azaz eredménye, hogy cudarul megcsapkod az eső, de nem bánom, továbbra is maradok pozitív és viszem magammal a napszemüveget!

Azért jutott eszembe ez a gondolat, mert az utóbbi években annyi pozitív gondolkodásról és beállítottságról sunshineszóló és arra buzdító könyv látott napvilágot, hogy az ember akaratlanul is belebotlik egy- kettőbe és persze ne feledkezzünk meg a nagy titokról, a vonzás törvényéről sem! Mindegyik ugyanazt mondja, csak másképp fogalmaz, más történeteket tálal mellé, más szövegkörnyezettel. De a lényeg egy, légy pozitív, gondolataid optimisták legyenek, csak a jóra és szépre gondolj és akkor ezeket a dolgokat be is vonzod az életedbe! Nem szabad hát annyira rettegnünk az esőtől, hisz „Amitől félsz, az bekövetkezik” – ahogy a Titok is mondja.

Napsugaras szép napot mindenkinek!

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Figyelj a tünetekre!

Íme egy (újabb) tanmese, amit az élet írt. Ezt  a cikket már tavaly is olvastam, de most ismét megosztották páran és azt hiszem ez az a téma, amivel nem szabad játszadozni, nem érdemes elbagatelizálni és nem árt minél többször ismételni, elolvasni, posztolni, hogy minél több emberhez eljusson és mindenki tudjon róla, segíthessünk általa!

Egy kerti-partin, egy barátnőm kissé megingott, el is ejtette a tányérját, de ezután, mindenkit megnyugtatott, hogy jól van (ugyanis a többiek orvost akartak hívni). Ő azt állította, hogy csak az új cipője miatt csúszott meg egy téglán. Felsegítették, kapott egy másik tányér ételt és bár egy kissé gyengének tűnt, tovább szórakozott. Később felhívott a férje, hogy elmondja, a feleségét kórházba vitte, ahol el is hunyt. A parti során STROKE-ja volt. Ha tudták volna, hogyan kell beazonosítani a stroke jeleit, talán ma is velünk lehetne. Mások nem halnak meg, de reménytelen, tehetetlen helyzetbe kerülnek.

Egy neurológus azt állítja, hogy ha a stroke áldozatát 3 órán belül elkezdheti kezelni, teljesen visszafordítható az állapot. TELJESEN! Azt mondja, hogy a stroke felismerésének és diagnosztizálásának egyszerű a trükkje, azután pedig 3 órán belül el kell kezdeni a kezelését.

A stroke felismerése. (Néha nehéz beazonosítani a stroke jeleit. Sajnos, a tudatosság hiánya katasztrófát okozhat. A stroke áldozata súlyos agykárosodást szenvedhet, ha a környezete nem ismeri fel a stroke jeleit.)

Az orvosok szerint bárki felismerheti a STROKE-ot, ha három egyszerű kérést mond az illetőnek: M….. B……E……

1. M: Meg kell kérni az illetőt, hogy MOSOLYOGJON.

2. B: Meg kell kérni, hogy BESZÉLJEN, mondjon egy egyszerű mondatot (összefüggően: pl. Szép napunk van.).

3. E: meg kell kérni, hogy EMELJE FEL mindkét karját.

Ha az illetőnek a három kérés teljesítésének bármelyikével nehézsége van, azonnal hívd a mentőket és mondd el a tüneteket!

Még egy jel: Mondd az illetőnek, hogy ÖLTSE KI A NYELVÉT.

Ha a nyelv kicsavarodott, ha egyik vagy másik oldalra megy a nyelv, ez is a stroke jele lehet.

Egy kardiológus szerint, ha mindenki megosztja ezt a bejegyzést és legalább 10 ember az ismerősei közül szintén megosztja, akkor azzal legalább egy életet meg lehetne menteni.”
Én megosztottam. Te megosztod??

Hozzászólás »

Csóközön Serj Tankian

Egyik nap a szokások körutamat jártam a facebook-on, amikor kíváncsiságból rákattintottam az egyik ismerősöm által posztolt youtube linkre. Hát így kezdődött minden…

Meghallgattam a számot (Gate 21) egyszer, és azt gondoltam, hmm ez nem is rossz. Aztán meghallgattam még egyszer és még egyszer és ki tudja még hányszor. Majd lájkoltam és posztoltam és megosztottam és klikkeltem és mindent elkövettem, csak hogy virtuális közösségem tudtára hozzam mekkora csodára bukkantam.Serj-Tankian Aztán alig vártam az estét, hogy hazaérkezzen a szerelmem és neki is megmutathassam a számot, amit egész nap hallgattam, szinte szünet nélkül. Nem csalódtam, ő is ugyanazt érezte a dallal kapcsolatban, amit én. Így találtunk rá Serj Tankianra és így kezdődött rajongásunk. Különösen az Elect of dead (Symphony!!!) albuma iránt. Más zenéit is szeretem, de ezzel az albummal nem érnek fel, legalábbis számomra nem. Azóta unásig hallgattuk a lemezt, ha kazetta lenne, azt hiszem a szalag már rég elszakadt volna. Tavaly egy koncerten volt szerencsénk élőben is látni és hallgatni, Vancouver-ben. Mondanom sem kell hatalmas, felejthetetlen élmény volt. Ugyanazt érezni, amit máskor itthon a számok hallgatása közben, de mégis élőben. Mások a fények, a hangok, az energiák, a légtér szinte vibrál. Különösen a legnépszerűbb számok felcsendülésénél a közönség szinte egy ritmusban dobban, egyszerre vesz levegőt és a végén, a hihetetlen ováció hullámként söpör végig a tömegen.

Személyes kedvencem az Empty walls az  Elect The Dead Symphony albumról, amit imádok otthon bömböltetni  és  énekelni a szomszédok legnagyobb örömére.

 

A dal, amivel minden elkezdődött:

“A tudás szirénjének gyermeke vagyok, az igazság harcosa, a mosott perspektívák és a kemény valóság világában.”

/Serj Tankian/

 

Életrajza

Serj Tankian  (Libanon, Bejrút, 1967. augusztus 21.) örmény származású amerikai énekes, dalszövegíró, dalszerző, zenei producer, társadalmi és politikai aktivista. A System of a Down zenekar vezető énekese, billentyűse és alkalmi gitárosa.

Öt éves volt, amikor a szüleivel Los Angelesbe költöztek. A gimnázium elvégzése után marketinget tanult. Négy éven át vett énekórákat és gyermekkorában gitározni is tanult. 1993-ban Daron Malakiannal megalapította a Soil együttest, amit később felváltott a System of a Down.

Tankian nagy lendülettel veszi ki a részét a politikából is, gyakran felhasználja nyilvános szerepléseit arra, hogy fellépjen az erőszak ellen.

Azon túl, hogy vegetáriánus és szereti a költészetet, a világ nem sokat tud Serj Tankian magánéletéről. Kedvenc szerzői között szerepel Shakespeare, T. S. Eliot és Edgar Allan Poe. Emellett talán csak azt lehet megemlíteni, hogy Tankian nem szereti a “sztárság” intézményét, úgy gondolja, hogy ez leginkább időpocsékolás és csak arra jó, hogy a terjedő pletykák tönkretegyék az ember személyes kapcsolatait.

2011. augusztus 12-én Tankian megkapta az Örmény miniszterelnöki Medált, az Örmény Genocídium megismertetéséért és a zene haladásához való hozzájárulásaiért.

Írásai

Understanding Oil

Két nappal a szeptember 11-ei terrortámadás után Serj egy később meglehetősen sokat vitatott esszét tett közzé a zenekar internetes oldalán. Az írást a Sony – a zenekar kiadója – majdnem azonnal eltávolíttatta. A Sony álláspontja szerint az énekes védelmébe vette a terrortámadást, és érvei nem voltak kellően megalapozottak.

Költészete

Cool Gardens (2002)

Tankian első verseskötetét a Cool Gardens-t az MTV kiadó jelentette meg 2002 októberében. A mű Tankian elmélkedéseit foglalja keretbe az elmúlt hét-nyolc évről, és Sako Shahinian illusztrálta. A könyv több elismerő kritikát kapott az amerikai művészvilágban.

Glaring Through Oblivion (2011)

Tankian második kötete Glaring Through Oblivion címen készült el, és 2011-ben adták ki. Ahogy első könyvén, ezen is Sako Shahinian volt az illusztrátor.

Serj honlapja:  www.serjtankian.com

Néhány írásából:

“A huszadik századot sújtotta két világháború, népirtás, környezetszennyezés, és az ökoszisztémánk megsemmisítése. Van ember, aki azt hiszi, elég okos ahhoz, hogy gépeket fejlesszen a hatalom megszerzésére, a pusztításra. Mi vagyunk a leghülyébb állatok ezen a kibaszott bolygón. Minden alkalommal, amikor tükörbe nézek, két dolgot mondhatok: 1. mi vagyunk a fény és a szellem, mely mindenen áthalad. 2. mi vagyunk a leghülyébb lények a bolygón. Mindketten. Yin és Yang. Kettősség, barátaim! Van egy mód arra, hogy megoldjuk ezt a problémát: hogy amíg a Földön növények vannak, tedd őket az orruk alá, hiszen részük a Földnek, és a Föld nélkül halottak vagyunk! Az ökoszisztéma nélkül meg fogunk halni! Földünk mániákus népirtói vagyunk, saját magunkat semmisítjük meg! Még időben vagyunk, hogy megváltozzunk. Mi vagyunk a megváltók. Eredetileg a Földanya gondozói vagyunk. Térjünk vissza ehhez a kibaszott munkához!!” /Serj Tankian/

Civilizáció

A civilizáció egy nagyszerű, nemes ötlettel kezdődött,

Az ipari mezőgazdaságból, és a vágyból, hogy több embert tarthassanak el.

Ma mégis, az emberek nagyobb arányban éheznek,

Mint a civilizáció kezdete előtt, és mindez annak köszönhető,

Hogy élelmiszert használtak a hatalom megszerzéséért.

Az emberek hatalma,

A kihalás hatalma,

A természet hatalma!

Az étel bősége soha nem éri el

Az éhség bőségét.

És minél inkább növeljük az élelmiszer-termelést,

Annál inkább meg kell küzdenünk a túlnépesedéssel,

És a Föld természeti erőforrásainak kimerítésével.

Szóval köszönet, Nagyszerű Civilizáció, a nagyszerű hazugságért!

Megcsalsz minket, ha azzal a hazugsággal etetsz, hogy

Tiéd az igazi út.

A csillagok ma nem jönnek elő üdvözölni téged.

Talán hitted, hogy aranyból készült

Mielőtt megölted őt (a gyónásod)

Talán hittük, hogy készen áll a továbblépésre (Föld)

A reggeli fényben.

Talán hitted, hogy már kimerültünk.

(Glaring Through Oblivion – 2011.)

 

Cirkuszi tigris

Egy cirkuszi tigris szétmarcangolta és megölte a szelídítőjét.

Vajon mi késztethette erre? – csodálkozott a hírolvasó.

Hát nem is tudom: te mit éreznél, ha elválasztanának a családodtól,

Ha egy tök üres ketrecben szállítgatnának körbe-körbe?

Gúzsba kötött élet, a fájdalom-jutalom módszerével,

Kényszer hatására az előadás iránti teljes alázatossággal,

Ostor, semmi más.

Ha te egy tigris lennél, csinálnád ezt?

Vagy elmenekülnél,

Szökésen gondolkodnál, és ha elszánnád magad,

Ölnél, beismerve a végtelen megaláztatást és a garantált

Halált?

És emberként, úgy ezt tennéd?

Ha nem, akkor megértem, miért nem vagy benne biztos,

Mi késztethette erre a tigrist, igen tisztelt hírolvasó úr.

/Cool Gardens/

 

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Serj_Tankian

https://www.facebook.com/SerjTankianMagyarRajongoiOldala

Hozzászólás »