Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Utolsó felhívás keringőre

Holnap indul a NaNoWriMo, ami azt jelenti, hogy mindenkinek van még pontosan egy napja, hogy csatlakozzon a nagy mókához. Remélem senkinek sem szállt inába a bátorsága és nem hagyja magát lebeszélni a nagy kihívásról, holmi kicsinységek, semmiségek miatt! Gyerünk emberek! Meg tudjuk csinálni! 🙂

Kifogások örökké lesznek, és időnk sohasem lesz elég. Ez sajnos mindig így van, ezek örökérvényű szabályok. Épp itt az ideje, hogy változtassunk rajtuk! Ha most nem indulunk, akkor valószínűleg jövőre sem fogunk és azután sem. Egyéb tennivalót ugyanis mindig könnyű keresni, olyan sosincs, hogy most alkalmas, épp ráérek.

nanowrimo

De azt hiszem, nem azért írunk és olvasunk blogokat, hogy elbújjunk a kifogások mögé! Hiszen épp változtatni szeretnénk valamin, kitörni az unalmas, szürke hétköznapokból, kilépni a megszokásokból és egy kicsit kimozdulni a komfortzónánkból.

Ezért van  itt az ideje, hogy lépjünk és ez a regényíró kihívás erre a lehető legközelebbi kínálkozó alkalom. Használjuk hát ki!

Az igazság az, hogy két napja még én is csak nyafogtam, hogy sok a dolgom, szoros az időbeosztásom, erre most tényleg nincs időm, majd talán egy másik hónapban, vagy egy másik évben, stb. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy bumm… már regisztráltam is.

Először fogalmam sem volt, hogy miről akarok írni, de az a gondolat is megjött idővel. Lassan, de biztosan tisztul a kép, érlelődik a mondanivalóm. Persze még rengeteg a hiányzó darab a kis puzzle-ben, de majd csak összeáll a kép, hiszen ennek a regényírósdinak éppen ez a lényege.

Úgy hiszem nincs mit veszítenünk, legfeljebb beégünk egy kicsit, de szerintem az még mindig jobb, mintha meg sem próbáltuk volna. Egy valamit biztosan tudok, később nem akarom önmagamat vádolva azt kérdezgetni, hogy miért is nem vágtam bele idén a nagy kihívásba. Nem kell feltétlenül életed regényét megírnod. DE!!! Akár még az is kisülhet belőle. 🙂

Sosem tudod meg, ha meg sem próbálod! Mindig érdemes egy kicsit kirpóbálni magunkat valami újban, valami másban, szokatlanban. Feszegetni kicsit a korlátainkat és a határainkat. Nem gondoljátok?

Még egyszer sok sikert minden résztvevőnek! Hajrá!

Reklámok
Hozzászólás »

Felkészülés

Megfogadtam Timi tanácsait és megpróbáltam egy kicsit felkészülni a nagy kihívásra. Elmentem ma bevásárolni és feltankoltam magam jó sok friss gyümölccsel és zöldséggel, na és persze csokival is, mivel ezek a lételemeim. Ezen kívül csapvíz és tea lesz majd az elemózsiás készletemben.

Hogy mit vettem még?

Általában  gépen írok, hisz egyszerűbb, ha utána nem kell bemásolni a vázlatokat, de nem vihetem mindenhova magammal a laptopom. Gondolom  a munkahelyen nem biztos, hogy örülnének neki, ha munka helyett is az írással foglalatoskodnék.

Éppen ezért vettem még jegyzetfüzeteket és jó néhány tollat is, mivel mostanában kifogytam belőlük és különben is, tollból sosem lehet elég egy író háza tájékán, ebben az időszakban pedig különösen szükségesek. Az egyik jegyzetfüzet fedőlapjára már rá is írtam, hogy NaNoWriMo. 🙂 Ezek lesznek fegyvertáram kellékei.

saddleback-notebook-cover-1

Ez az újdonsült kisnotesz lesz az én személyes regényíró kisfüzetem. Szó szerint kicsi, ezért mindenhova magammal vihetem, kényelmesen elfér a táskámban. Ez azért is jó, mert minden szabad percemet ki tudom majd használni, ha a füzet nálam lesz. Jól jön majd például a munkahelyen, a félórás ebédszünetekben. Mindig ott lapul majd a táskámban, így rögtön lejegyezhetem a felmerülő gondolatokat. de az sem baj, ha nem csak egy-két gondolatot, de hirtelen megírok egy egész fejezetet is, mondjuk egész „véletlenül” olyan 1667 szónyi terjedelműt. 🙂

Ebben az úgynevezett regényíró kisfüzetemben már lejegyeztem a főbb karakterek neveit, jellemvonásaikat. Sosem árt, ha ezek egy helyen megvannak, különösen a regényírás első fázisában, amikor hajlamos leszek elfelejteni egy-két részletet a sok új információ között. Lejegyeztem még pár ötletet is, amire majd később tudok építkezni.

Így vágok hát elébe a nagy kihívásnak, izzítom a rakétáimat és szorgosan jegyzetelek. Kíváncsian várom!

Hozzászólás »

Beszéljünk az írásról! – NaNoWriMo

Az írásról nem beszélni kell, hanem csinálni – tartja a mondás. Ezzel egyet is értek abban az értelemben, hogy neki kell állni és dolgozni, dolgozni, dolgozni mindaddig, amíg egy használható eredményt fel nem tudunk mutatni. Mindez azonban nem jelenti azt számomra, hogy ne beszélhetnénk az írásról. Néha persze okosabb az ember, ha inkább leül csendben és megírja a maga kis könyvecskéjét, vagy versecskéjét, mielőtt világgá kürtöli céljait, majd végül a lustaság áldozata lesz. Vagyis hoppon marad, könyv nélkül, tele üres ígéretekkel és fecsegéssel. Nyílván az ilyen esetek megelőzésére szolgál az a jó tanács, hogy ahelyett, hogy fecserésznénk az írásról, inkább műveljük azt.

Úgy gondolom, hogy azzal azonban csöppet sem ártunk a renoménknak, ha ismerőseinknek beszámolunk terveinkről, vagy épp a blogunkon osztjuk meg az olvasókkal. Így legalább lesz valaki, aki számon kér, és nyakon csíp, ha megint próbáljuk elbliccelni az írást és szabad óráinkat inkább internetezéssel, pletyka partikkal, vagy facebook-on történő böngészéssel töltjük ahelyett, hogy erőt vennénk magunkon és a monitor előtt ülve sziklaszilárd elhatározásunk megvalósításának lépésiként a billentyűkön pörgetnénk újacskáinkat.

És hogy honnan is jutott eszembe ez a gondolat? Timi, a Kincsesfüzetben mostanság igen gyakran ír bejegyzéseket egy bizonyos NaNoWriMo / azaz National Novel Writing Month /elnevezésű programról.  (Csak megsúgom halkan, ezen cikkek olvasása hatalmas boldogsággal tölt el engem, mert mindegyik rendkívül inspiráló és lelkesítő.)

Writer - Scrittore

Ez a bizonyos Regényíró Mozgalom minden év novemberében kerül megrendezésre, amikor is a bátor jelentkezők részt vehetnek egy olyan „játékban”, aminek a lényege, hogy egy hónap alatt megírjunk egy teljes regényt. Képtelenségnek tűnik? Pedig lehetséges. Chris Baty, a mozgalom vezéregyénisége el is magyarázza,hogy hogyan, No Plot, No Problem! (Nincs cselekmény? Nincs gond!) című könyvében.

A kihívás lényege, hogy egy hónap alatt minden nap megírjunk 1667 szót, így tehát a hónap végére összeáll egy 50000 szavas regény, amelynek büszke tulajdonosai vagyunk. Ennyi nagyjából a lényege a kihívásnak, ha többet akartok tudni, akkor a Kincsesfüzetben sokkal-sokkal több részletet is olvashattok, Timi szorgos kutatómunkájának köszönhetően.

Mit szóltok egy kalandregényes novemberhez?  Ha tetszik az ötlet, akkor ezen a helyen csatlakozhattok a magyar résztvevők táborához.

Ez bizony egy hónapnyi megfeszített munkatempót jelent és rengeteg türelmet a szerelmed, barátok és az egész család részéről. Írás a suliban, munkahelyen, evés közben vagy helyett és tévénézés közben vagy helyett, a buszon és még a mellékhelyiségben is. Egy kis áldozat, egy-két dolgot rövid ideig szüneteltetni, rengeteg agyalás, néha éjszakázás és szüntelen koncentrálás, de megéri, mert nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy hónap alatt megír egy könyvet. És ha minden jól megy, akkor Karácsonykor lehet az ismerősöknek ajándékba osztogatni a kicsit hiányos, kicsit zavaros, de mégis 100%-ig a mi szellemi termékünket.

Mindjárt itt a November, ez a néhány nap azonban pont elegendő ahhoz, hogy az is ötleteljen egy kicsit és alapgondolatokat gyűjtsön készülődő regénye köré, aki még csak most hall először a NaNoWriMo-ról. Sok sikert mindent elszánt írónak és résztvevőnek!

8 hozzászólás »

Heti útravaló – Becsüld meg a tested!

az vagy, amit megeszel

 

“Az emberek nagyon fontosnak tartják a tulajdonukat. Csak a legjobb olajat töltik a kocsijukba, gyönyörű bútorokat vásárolnak, miközben a legolcsóbb, legrosszabb minőségű ételt eszik. Mert a mai ember néha többre becsüli a tárgyait, mint a tulajdon testét vagy az életét.

Puszta mechanikai szempontból az emberi test, mint tudjuk, bámulatos, nincs hozzá fogható a készáruk világában. Már az ésszerűség kedvéért is jobban kellene törődnünk vele, mint a többi anyagi dologgal.”

(Paul Pitchford – Gyógyító táplálkozás)

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Örökös siránkozás

People-laughing-at-the-th-006

Egy bölcs ember egy társaságban elmondott egy viccet, mindenki hisztérikusan nevetni kezdett a poénon.
Utána a férfi elmondta újra a viccet. Mostmár kevesebben nevettek.

Azután elismételte ugyan azt a viccet újra meg újra, addig ameddig mindenki unott fejjel reagált a csattanóra.
Ekkor elmosolyodott és azt kérdezte.:
Nem tudtok újra és újra ugyanazon a viccen nevetni, de akkor miért tudtok ugyanazokon a dolgokon siránkozni, örökkön örökké?!

2 hozzászólás »

Temple Grandin – A képekben gondolkodó

Nemrégiben egy kedves ismerősömnek köszönhetően tudomást szereztem Temple Grandin történetéről.  A következő rövid leírást küldte el nekem, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet:

Temple Grandin, akinél gyerekkorában autizmust állapítottak meg, saját agyának működéséről beszél — megosztja a “képekben gondolkodás” képességét, ami segítségére van abban, hogy olyan problémákat oldjon meg, amelyeket a neurotipikus agy talán nem vesz észre. Három és fél éves koráig nem beszélt, sikítással és zümmögéssel kommunikált. 1950 -ben autizmussal diagnosztizálták, szüleinek pedig azt tanácsolták, helyezzék el egy intézetben. Édesanyja  ehelyett egy másik orvos beszédterápiára vonatkozó tanácsát fogadta meg és nevelőt fogadott lánya mellé, aki különböző társas- és szerepjátékokkal elérte, hogy Grandin elkezdett beszélni és fejlődni. Saját bevallása szerint az iskolai évek képezték élete legrosszabb időszakát – a vele egykorúak furcsának tartották és a gúnyolódások céltáblájává vált – de ekkor fedezte fel néhány tanára a kiemelkedő képességeit, amelyeket a későbbiekben továbbfejlesztve a világ egyik legjobb állattartási eszközöket tervező embere lett.

 1970-ben Bsc. fokozatot szerez pszichológiából a Frank Pierce egyetemen, 1975-ben pedig az Arizona State egyetemen ér el mesterfokozatot zoológiából, amelyet 1980-ban az Illinois állambeli Urbana-Champaign egyetemen PhD-re bővít. Hangsúlyozza, hogy a világnak szüksége van olyan emberekre, akik az autista spektrumon helyezkednek el: vizuális gondolkodókra, mintákban gondolkodókra, verbális gondolkodókra és mindenféle okos gyerekre.

Temple and Claire

Miután e néhány sort elolvastam, rögtönl többet akartam tudni Temple mesébe illő történetéből és életéből. Azonnal kutakodni kezdtem, hol tudtám megnézni a róla szóló filmet és örömmel jelentem, hogy bárki számára elérhető és megtekinthető az interneten is. Ha kíváncsiak vagytok az alkotásra, akkor ide kattintva nézhetitek meg.

Claire Danes alakítja Tample-t , méghozzá zseniálisan. Hol megnevettet, hol megríkat, de mindenképpen mély érzelmeket vált ki a nézőből. Mindenkinek szeretettel ajánlom, aki szereti a kicsit mélyebb gondolatokkal megtöltött alkotásokat. Egy kis betekintést nyerhetünk a másképp gondolkodók világába, talán némi magyarázatot is kaphatunk abból, hogyan is látják ők a világot. Érdemes rászánni az időt, szerintem remek kis film.

Hozzászólás »

Megmenteni egy életet

Tegnap olvastam (nem először) ezt a néhány sort, amit muszáj, hogy megosszak itt a blogon is. Ez az a téma, amit nem lehet eleget hangsúlyozni, ismételni! Igenis fel kell készülnünk minden eshetőségre, nem görgethetünk tovább csak úgy közömbösen, mondván,hogy velünk ilyen úgysem történhet. Sosem tudhatjuk! Lehet, hogy épp ennek a néhány sornak, ennek a néhány “feláldozott” percnek köszönhetően sikerül valakit megmenteni!

ujraelesztes

Egy szép napon gondtalanul sétálsz az utcán szeretteddel, az egyik pillanatban összeesik, mit teszel hirtelen zavarodban? Lehajolsz, szólítgatod, finoman pofozgatod, nem reagál (fél perc). Mit teszel? Bizonytalanul megnézed lélegzik-e, van-e pulzusa, de nincsen (már 2 perc). Mit teszel? Hívod a mentőket, amire zavarodba kinyögöd hol is vagy (már 4 perc). Ezután mit csinálsz? Újra éleszted? De hogyan? Tétovázol, hogy is állj neki, de rászánod magad, leveszed a ruháit, hogy a mellkasához jobban hozzáférj és elkezdenél valamit, de már későn! Még, ha tudod is valamennyire, mit is kellene csinálni, már ÁTLÉPED AZ 5 percet…

5 perc után már visszafordíthatatlan károsodások lépnek fel az agyban, 10 perc után pedig már sikertelen az újraélesztés.
Hazánkban évente 20-25 ezer ember hal meg hirtelen szívmegállásban, azaz Magyarországon minden 30.percben meghal valaki!

Most nézz magadba és tedd fel a kérdést: Te meg tudtad volna menteni azt, aki veled volt? Nem?

Akkor most jól vésd az eszedbe!!

 Ha melletted összeesik valaki, határozottan szólítgatod, finoman pofozgatod (20másodperc), megvizsgálod, nincs légzése, pulzusa (már 1,5 perc), kiszabadítod a mellkasát közben segítségért kiabálsz, felhívatod a mentőket, eközben már megkezded az újra élesztést (5 percen bőven belül vagy)), 30 mellkaskompresszió 2 befúvás, 30 mellkaskompresszió 2 befúvás, 30 mellkaskompresszió 2 befúvás… (10perc) Már kezdesz fáradni, de folytatod… 30 mellkaskompresszió 2 befúvás, 30 mellkaskompresszió 2 befúvás és megérkeznek a mentők (20.perc).
Nem is volt olyan bonyolult ugye?
GRATULÁLOK!!! MEGMENTETTÉL EGY ÉLETET!!!

Kérek mindenkit, hogy ezt a kis írást tetszésnyilvánítások (like-oljátok), hogy minél több emberhez tudjon eljutni.

Ezt az írást Ifjabb Baranyai Lajos (31 év) emlékének ajánlom, aki egy focimeccs alatt esett össze és vesztette életét szív leállás, és a szakszerű újraélesztés hiánya miatt!

Köszönettel;

 Kovács Tivadar; Mentős

 

Régebben már megosztottam egy hasonló bejegyzést a blogon, abban a stroke jeleiről tudhattunk meg bővebb információkat. Egy neurológus azt állítja, hogy ha a stroke áldozatát 3 órán belül elkezdheti kezelni, teljesen visszafordítható az állapot. Teljesen! Ha valaki kíváncsi arra a tájékoztatóra, vagy csak szeretné feleleveníteni tudását, akkor ide kattintva megteheti.

Hozzászólás »

Napi mosolycsaló – Énekelj az autópályán!

Egy napsütés reggel Kaliforniában, a 101-esen Hollywood felé kocsikázva. Egy jó kis nóta, egy helyes párocska, akik vidáman énekelgetnek és közben másokat is jókedvre derítenek. Az autóból hangosan bömböl a Build me up című sláger. A többi autóst is magával ragadja a hangulat és csatlakoznak a dudorászó, éneklő sofőrhöz, TJ Smith-hez.

Ennek a fiatal srácnak több videója is megtalálható a csatornán, amelyben többnyire hasonló őrültségeket visz véghez különböző slágerek kíséretében. Azt hiszem nem is kell ennél több ahhoz, hogy jól induljon a reggel: napsütés, Kalifornia, sok mosoly, egy helyes srác jó hanggal és egy nagyon jó kis dal. Remélem a ti napotokat is feldobja! Mosolygós szép napot mindenkinek!

Hozzászólás »

Heti útravaló – Az élet ajándék

dancing in the rain

Az élet ajándék…

  • Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
  • Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
  • Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
  • Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.
  • Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezetned, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.
  • És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.
  • És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.

(ismeretlen szerző)

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Nagyapám tanítása

gpa with gson

 

“- Idefigyelj, -mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy
ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két
mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!
Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó
nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos,
lassú beszéddel.
– Idefigyelj, mondta. Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják
ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen
többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll,
mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk
is! Érted?
– Értem, hebegtem megrendülve.
– Dehogyis érted, csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy
megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam,
amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra
számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod,
vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét,
vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy
megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem
térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy
megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi
hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett,
és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat
adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek, akkor már ott vagyok öt
perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó
nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.
Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet
késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
– A megbízható embert még ellensége is tiszteli, mondta volt nagyapám -,
mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet
építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…”

Wass Albert

2 hozzászólás »