Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Ünnepre hangolódás # 2 – Karácsonyi hálószobák

simple xmasKevesebb, mint egy hónap van hátra Karácsonyig. Ilyenkor az ember lányának illendő elgondolkodni, hogy mit vegyen és kinek, vagy épp saját kezűleg készítsen valami meglepetést. Emellett fontos az ünnepi dekoráció is. Itt Kanadában és persze Amerikában is sokszor szeretik túlzásba vinni és ideje korán elkezdeni a karácsonyi készülődést. Általában már Hálaadás után előkerülnek a karácsonyi díszek és sok otthonban bizony már ott álldogál a karácsonyfa is, talpig díszben, a nagy napra várakozva. Mindezek mellett szeretnek óriási hangsúlyt fektetni a dekorációra. Ünnepi világítás a házakon, ablakokban és ajtókon,  télapók a kertekben és az erkélyeken, rénszarvas agancsok és egyéb díszek a kocsikon és az otthonokban, töménytelen mennyiségben.

Sokszor túlzásnak tartom jómagam is, annak ellenére, hogy általában engem is elkap a gépszíj és bizony belemerülök a karácsonyi forgatagba. Próbálok az ésszerűség határain belül maradni és nem vinni túlzásba, giccs irányba, tekintettel a kedvesemre, – akinek undoritisze van a túlságosan korai, vagy túlzsúfolt díszek láttán – de nehéz megálljt parancsolni önmagamnak, különösen, ha beszabadulok egy-egy hangulatos kis üzletbe.  Elég, ha felcsendül a karácsonyi zene, megérzem a fahéj, vagy egyéb az ünnepre emlékeztető fűszer illatát és máris harci készültségben állok.

Ilyenkor szeretem az egész lakást ünnepi díszbe öltöztetni, beleértve a hálószobát is. Nem túlságosan, de egy égősor erejéig mindenképp. Ezt már jóval a szeretet ünnepe előtt, december elején fel szoktam rakni és gyakran egész februárig fent marad. Nekem valahogy erre szükségem van. Nem csak Karácsony, de tél hangulatot is idéz. Akkor is, ha hó helyett csak eső esik – ami gyakran előfordul itt a nyugati parton – és akkor is, ha téli havas táj helyett szikrázó napsütés látványa fogad. Ez az égősor azonban kárpótol mindenért. Nekem ez egyet jelent a téllel és az ünneppel.

Best-Christmas-Bedroom-Lights-Inspirations

Már gyerekként is irigykedve néztem az amerikai filmeket, ahol a gyerekek hálószobájában égősort raktak ki dekorációként. Nem csak ünnep időszakban, de egész évben és nemcsak díszként, hanem világító alkalmatosságként használva. Már akkor eldöntöttem, ha nagy leszek, nekem is lesz ilyen a hálószobámban. Most, mivel már elég nagy vagyok, meg is valósítom évről évre. Bár a szerelmem sokszor morog érte, de idővel hozzászokott, hogy egy mániákus és megrögzött karácsony imádóval él együtt.

Mellesleg egy égősor nagyon jól fel tudja dobni a hálószoba hangulatát és remekül használható kislámpa helyett, amolyan háttérfényként tévézéshez, elalvás előtt. Persze aki merészebb, vagy még nálam is elvetemültebb, az nyugodtan tovább mehet, nem kell megállni egyetlen égősornál. Készíthetünk saját kis oltárt is, amire mindenféle díszeket – kiscsillag, hópehely, télapó, rénszarvas, stb. – kerülhetnek, dobhatunk rá boát és aranyágakat is, netán kis mécseseket is gyújthatunk meg ( persze óvatosan a tűzzel!).

A képek csupán illusztrációk és inspirációk, a neten még rengeteget találni belőlük, akinek megtetszett az ötlet és ihletet szeretne meríteni. Variálhatjuk a színeket, a formákat és a díszeket, csak a képzeletünk és persze a pénztárcánk szab határokat. Inspirálásként pedig hallgathatunk az ünnepre hangoló zenéket, csakhogy jobban menjen a munka!

Kellemes játszadozást és dekorálást!

Reklámok
2 hozzászólás »

Pro és kontra Nano ügyben

Itt a november vége lassan, ez azt jelenti, hogy lezárul a nagy regényíró kihívás is. Örülök neki, hogy kis töprengés után belevágtam és annak még jobban örülök, hogy teljesítettem. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy megérte. Bár voltak pillanatok – nem is kevés – , amikor legszívesebben feladtam volna és a pokolba kívántam az egészet, de szerencsére nem tettem! Kitartottam és most nagyon hálás vagyok. Bár azzal, hogy teljesítettem az 50000-res keretet, még nincs egy kész könyv a kezemben. Azon felül még nagyon sok csiszolás, javítás, rengeteg újraolvasás és egyéb utómunkálatok is várnak rám. Ezen felül meg egy-két fejezettel adósa is maradtam önmagamnak. Ezeket a kis munkákat decemberben tervezem elvégezni. Rászánom az egész hónapot és a végén meglepem magam a saját könyvemmel, egyfajta karácsonyi ajándékként.

nano winner

Voltak napok, amikor legszívesebben nem foglalkoztam volna az írással, de végül mindig rászántam magam. Azt hiszem, ez fontos szabály, ha teljesíteni akarjuk a Nano-t. Mert ha leülünk a gép elé, előbb utóbb úgyis megjön az ihlet és a kedv is. Bármilyen fáradt voltam is, vagy akármennyire nem értem rá, olyan nap nem telt el, hogy ne írtam volna, legalább néhány bekezdésnyit. Aztán voltak napok, amikor úgy elszaladt velem a ló, hogy magam is csodálkoztam rajta. Nem töltöttem fel minden nap az aznap megírt szövegrészt, csak két-három naponként, de saját magamnak vezettem a napi statisztikámat. Ez alapján, a legeredményesebb napomon mintegy 7500 szót sikerült gépre vinnem. Emellett megemlítem, voltak olyan napok is, amikor valahogy egyszerűen nem ment az írás. Legszívesebben csak annyit írtam volna oldalakon keresztül, hogy lálálálá lilaliba lálálálálá. Csakhogy teljenek az oldalak és pörögjön a számláló. 🙂 De természetesen nem tettem. Nem volt hát egyszerű, de mindenképp megérte. Úgyhogy aki nem vágott bele ebben a hónapban, azt mondom, kezdje el a következőben, vagy jövőre, mert mindenképp megéri. Nagyon jó tapasztalat, és ami fontosabb, hogy hatalmas élmény!

nanowrimo2

Összeszedtem néhány mellette és ellene érvet, ha valakit gondolkodóba ejtett a dolog:

Először hozom az ellenérveket, mivel ezek természetesen kevésbé szimpatikusak nekem, másrészt mindig arra emlékszünk, amit legutóbb olvastunk, és ez inkább legyen már valami jó dolog, mint valami negatív! 🙂

  •  Ellene:

Szóval, ellene szólhat talán, hogy valóban jelentős javítást igényel utána a mű. Ugyanis egy célunk van egy hónap alatt, hogy minden áldott nap le legyen írva az a bizonyos szómennyiség, azaz minimum 1667 kifejezés. Ez azért elég „nagy szám”, főleg annak, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy minden nap foglalkozik az írással, vagy olyan szoros az időbeosztása, hogy elég megterhelő számára a kihívás teljesítése. Valóban nem kevés, ezért az ember hajlamos elkövetni durva helyesírási hibákat, különír dolgokat, amiket nem lenne szabad, vagy netán a végtelenségig ismétli önmagát. Nem szép, de a cél érdekében mindent és a szabályok különben sem tiltják, gondoljuk mi. Az biztos, csakhogy egyszer majd jó lenne újraolvasni ezt a kis irományt, és persze az embernek komolyabb szándékai is lehetnek a művel. Ebben az esetben pedig alapkövetelmény, hogy egy olvasható, netán élvezetes végterméket kapjunk. Hát igen, oda kell figyelni az apróságokra is, nem írhatunk vaktában mindent, akármennyire csábító is. Hisz a szószám még nem minden, létezik még helyesírás és külcsíny is, bármennyire is próbáljuk elnyomni belső bíránkat.

De ezek után a csúnya kontra dolgok után jöjjön a sok jó, amely mind- mind a Nano mellett szól:

  •  Mellette:

Végre itt egy lehetőség, ami írásra sarkal. Egy alkalom, amelyben nem csak te vagy egyedül, hanem rengetek sikeréhes regényíró szerte az országban és a nagyvilágon egyaránt. Van a közösség, ami felkarol és bíztat és veled van, ha eltévednél, lemondanál, netán hited vesztenéd az írásban. Ennél tökéletesebb alkalom nem kell egy írónak. Végre egy teljes hónap, amit kitölthet a szenvedélye. Nem kötnek (túl szigorúan) helyesírási és külalaki szabályok. Nem kell törölnöd, javítanod és korrigálnod. Az ráér majd később, egyelőre a jövő feladata, felesleges még aggodalmaskodni miatta. Neked csupán egyetlen egy dolgod van, hogy a lehető legrövidebb időn belül papírra vess minél nagyobb mennyiségű írást, legyen szó bármiről is. A témát, a szereplőket és a műfajt is te választod meg. Senki és semmi nem akadályoz, és nem korlátoz téged. Minden és mindenki érted van, hogy téged segítsen, inspiráljon és neked szurkoljon. Lehet, hogy lesz benne egy-két leterhelő nap, vagy múzsátlan időszak, de csakis a végére kell koncentrálnod, a nagy célra, a tervre, a teljesítésre, hogy kezedben tarthasd életed első (vagy ki tudja hányadik) regényét és Karácsonykor már büszkén mutogathasd! Azt hiszem ennél szebb inspiráció és cél nem várhat egy íróra sem!

Hozzászólás »

Most és egykor

Amikor kicsi voltam, volt egy csodálatos játszótér a házunk előtt és mi gyerekek mind ott játszottunk együtt. Télen, nyáron, hóban és napsütésben, esőben és sárban is. Mindig. Sosem zavart minket az időjárás. Egyszerűen imádtunk ott lenni. Mindig! Suli után alig vártuk, hogy végezzünk a leckével és rohanhassunk a játszótérre, a többiekhez. Ott töltöttük az egész nyári vakációt, csakúgy, mint a tavaszi és a téli szünetet is. Mindig volt mit csinálni, sosem unatkoztunk. Mindig volt ott egy-két barát, de általában rengeteg. Sok-sok gyerek együtt szeretetben játszadozva, néha összeveszve, néha hangosan kiabálva, de boldogan.

gyerekek

Hintáztunk, körhintáztunk, fociztunk, homokoztunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk, szaladgáltunk, csatáztunk. Bunkert építettünk, adj király katonát játszottunk, vagy épp bandaháborúztunk, de mindig jól éreztük magunkat. Piszkosan, fáradtan, éhesen, kimerülten, de végtelenül boldogan mentünk haza minden este. Lemostuk magunkról a játszótér porát, a víz csak úgy csillogott napbarnított bőrünkön és kócos kis hajunkon.

Féltem a mai gyerekeket ők nem a játszótér porát, csupán a virtuális szennyet moshatják le magukról a nap végén. Nem játszanak odakint, legalábbis többségük nem. Persze most is vannak még gyerekek, akik inkább a hagyományos játékokat részesítik előnyben, de sajnos egyre kevesebb ilyen „csodagyereket” látni. A legtöbben csak bent ülnek a szobában egész nyáron és videó játékokkal játszanak. Teszik ezt egyre fiatalabb és fiatalabb korban. Telefonon, tableten, laptopon, mindegy milyen eszközön és hogyan, a lényeg, hogy csillapítsák játékéhségüket. Minden nappal egyre ügyesebbek, egyre jobban teljesítenek, több szintet és gyorsabban képesek végrehajtani, de mindez nem elég nekik. Napról napra többet akarnak, több órán át ülni a gép előtt. Elfelejtenek kommunikálni, játszani, emberek között lenni. Az is elég nekik, ha gépekkel lehetnek, egyedül. A virtuális világ, a virtuális barátok elegendőek számukra.

De a felnőttekre és a kamaszokra is ugyanez jellemző, nem csak a gyerekekre. Alig lehet már látni embereket, akik egymással beszélgetnek. Legtöbben csak a számítógépre, telefonra meredve bambulnak maguk elé. Sokan teszik ezt illetlen módon is, étterembe, szórakozó helyen és egyéb helyeken, ahol más emberek próbálnak beszédbe elegyedni velük és normális, emberi lények módjára viselkedni. Sokszor ez azonban sajnos ellehetetlenül. Klikkelnek, posztolnak, like-olnak, megosztanak. De nem akarok vádaskodni, sokszor én is ezt teszem. Az ember csak akkor döbben rá, hogy mi is folyik körülötte, ha valaki véletlenül vele szemben tiszteletlen és mondjuk ahelyett, hogy a feltett kérdésre válaszolna neki, csak kuncog a telefonját bámulva és folytatja a csetelést valakivel. Valakivel, akivel talán nem is találkozott az életben még soha és nem is fog. Valakivel, aki talán teljesen másnak adja ki magát, mint amilyen valójában. Hazudik a koráról, foglalkozásáról, érdeklődési köréről, talán még a neméről is. Szánalmas, vérlázító és szomorú. Nagyon-nagyon szomorú. Nem állhatunk a technikai fejlődés útjában és nem is kell. De tenni tehetünk az ellen, hogy a világ teljesen elferdüljön és ráadásul a lehető legrosszabb irányba.

gyerekek most es egykor

Egyszerűen csak féltem a mai gyerekeket és sokszor sajnálom is őket egy kicsit. Félek, hogy nincs gyerekkoruk, túl gyorsan válnak felnőtté, anélkül, hogy kiélveznék a gyermekkor nyújtotta lehetőségeket. Persze lehet, hogy amikor én voltam gyerek, akkor a mi szüleink, nagyszüleink ugyanezt gondolták rólam/rólunk. Lehet azt gondolták,” ej, ez a gyerek nincs a friss levegőn eleget, egész nap csak a tévét bámulja és amióta videó is van, azóta még rosszabb a helyzet”.

Ki tudja. Áldás vagy átok a technikai fejlődés? Ez ennél kicsit bonyolultabb és összetettebb kérdés és nincs is jogom megítélni ezt a dolgot. Én is nagyon hozzá szoktam már az internethez. Mindent megkereshetek rajta, napi kapcsolatban lehetek a családommal, akiktől egy fél világ választ el. Mégis minden nap láthatom őket, hallhatom a hangjukat. Leszűkíti a távolságot, felgyorsítja az időt. Nem kell hetekig levélre várni, mint régen és bármikor hallhatom és láthatom a szeretteimet. Nem feltétlenül kell könyvtárba mennem sem, mert rengeteg információt megtalálok a neten is. Másrészt viszont elég nagy baj, hogy reggel majdnem mindig az az első dolgom ébredés után, hogy bekapcsoljam a gépet és órákat vagyok képes eltölteni úgy, hogy azt sem tudom mire kerestem rá eredetileg. Jó az ismerősök képeit is nézegetni, de sokszor nem árt magamat figyelmeztetni, hogy szabjak időkeretet és ne essek át a ló másik oldalára.

Ti hogy vagytok ezzel?

Hozzászólás »

Heti útravaló – A mondabeli tövismadár

tövismadarak

 

“A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyár­salja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fö­lébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára… Leg­alábbis a monda szerint…”

(részlet Colleen McCullough Tövismadarak c. könyvéből)

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – A paraszt és a csacsi

Around Minn Donkey rescue

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba.

Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat tesz. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb

Hozzászólás »

Alex és Emma – Regény az életünk

Mivel mostanában minden gondolatom a NaNoWriMo körül forog – remélem, nem unjátok még és elnézitek nekem – ezért nem csoda, hogy eszembe jutott róla egy régen látott film. Alex és Emma, regény az életünk, ez a címe. Ennek a filmnek a főhőse természetesen egy író, mi más is lehetne.

Alex és Emma

Ez a fiatalember igencsak szerencsejáték függő és természetesen most is tartozik egy-két nehézfiúnak. Hitelezői harminc napot adtak neki, hogy rendezze tartozását, különben végeznek vele. Ha ez nem lenne elég, még a számítógépét is tönkretették, bizonyítván, hogy nem a levegőbe beszélnek.  Így Alex kénytelen felvenni egy gyorsírónőt, ha élve akarja megúszni ezt a kis kalandot. Emma, a kedves gépírólány igen jó hatással van az íróra, még az alkotói válságon is túllendíti. Kedves kis történet, egyszer nézhető mozi, jókat nevettem a válságban lévő író tipródásain és azon, hogyan változtatja meg a sztori menetét kénye kedve szerint. Nagyon is valóságos és alkalomhoz illő így a regényíró hónap táján, teljesen bele éltem magam a főszereplő helyzetébe és mélyen átéreztem, milyen nagy kihívást is jelent, ha valaki arra szánja magát, hogy harminc napon belül befejezze regényét. 🙂

Hozzászólás »

Őszikék hangulatban

Itt van az ősz itt van újra…

… és én szeretem az őszt, attól függetlenül, hogy mindig egy kicsit az elmúlást juttatja eszembe és miatta kell elbúcsúznom a nyártól egy újabb teljes évre.

Valahogy megvan a hangulata , amikor rozsdás falevelek alkotta szőnyeg hever a  földön, piros-sárga levelek a fáradt fák ágain, a napsárga krizantémok, a meggyújtott gyertyák odapbent, a kandallóban pattogó tűz, a habfürdős hosszú őszi esték, összebújni egy hideg, esős napon, forró teával teli bögrét szorongatni vacogva.

A sütőtök leves illata, a gyertyák gyújtásának időszaka. Amikor jó odabent bevackolni magunkat és csak az ablakon át hallgatni ahogy kattog az eső és nézni, amint a szél cibálja a fákat. Befészkelni magam egy meleg paplan alá és mesét olvasni, vagy egy jó könyvvel ismerkedni. Megvan ennek a maga szívmelengető hangulata és varázsa, és én tagadhatatlanul szeretem!

oszi kep

Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg.

J. R. Ward

Hozzászólás »

Kezdjetek el élni!!!

Negyedik évadával dübörög idén Magyarországon az X-faktor. Elgondoltam rajta, hogy az idei szériát kihagyom.  Nem is tudom miért, de kicsi csalódást éreztem a műsorral kapcsolatban. Azt éreztem, hogy csökkent a színvonala az előző évekhez képest, nem voltam teljesen elégedett a beválogatott énekesekkel és a zsűri tagjaival sem igazán. Aztán végül – már nem is tudom milyen indíttatásból – mégis úgy döntöttem, hogy rászánom a szombat estéimet. Végül nem bántam meg.

Danics Dóra már a tavalyi évadban is nagy kedvencem volt és rendkívül csalódott voltam, amikor a mentorok házából hazaküldték. Egyszerűen nem értettem, hogy hogyan lehetséges, hogy egy ilyen csodálatos hangú énekest, akinek igazi kincs van a torkában, van szíve elengedni a produkciónak. De aztán örömmel láttam, hogy idén ismét feltűnik, annak ellenére, hogy a tavalyi kritikák mély nyomot hagytak benne. De szerencsére kilábalt a rossz passzból és túltette magát a sérelmeken, így ebben az évadban megújult erővel és nagyon jó formában teljesít.

Minden héten jobbnál jobb produkciókat hoz a színpadra, számomra a legkedvesebb dala mégis a néhány héttel ezelőtti volt. Az Anna and the Barbies együttes egyik számát, méghozzá Márti dalát adta elő. Eddig még nem hallottam ezt a csodálatos dalt, sajnálatomra. Azóta azonban rengetegszer meghallgattam, nem tudok betelni vele. A mentorok is nagyon megdicsérték Dórit aznap este, ezt az ő nagy pillanatának nevezték többen is. Szerintem is az volt. Egyikük azt is mondta, hogy ha erre nem kapják fel az emberek a fejüket és nem kezdenek végre élni, akkor semmi más hatására sem.

Szinte teljes csend volt a stúdióban, még a legyek zümmögését is hallani lehetett. Olyan nagy hatással volt a publikumra, hogy a nézők szinte szó szerint lélegzetvisszafojtva hallgatták a dalt. Nem csak a dallama, de a szövege is csodálatos, mindez pedig Dóri egyedi hangjával kombinálva szerintem valami varázslatos végtermékké alakult. Ha mástért nem is, ezért a dalért már biztosan megérte elkezdenem nézni az idei szériát is. Szerintem legutoljára Janicsák Veca varázsolta így el a közönséget a színpadon, amikor a Most múlik pontosan énekelte. Teli találat volt az is, akár csak ez a választás. Azt azért elárulom, hogy azóta nagyon örülök neki, hogy mégis nézem az új évadot is, és Dórin kívül  még akad egy-két énekes, akinek nagyon szurkolok és örülök, hogy van még ilyen műsor, aminek köszönhetően ilyen csalogányokat ismerhet meg a közönség!

Kezdjetek el élni!

Érdemes megnézni egyébként az eredeti előadótól is Márti dalát, kifejezetten az ember szívét célozza meg és el is találja.

Dóri előadásában a dalt itt nézhetitek meg.

Az egész dalon belül egyébként csak magára a dalszövegre is érdemes figyelni, mert hihetetlen jól összerakott alkotás, az embernek garantáltan könnyeket csal a szemébe és a szívéig hatol. Az enyémig legalábbis biztosan. És amikor először hallottam a dalt, már akkor teljesen a hatása alá kerültem. Azóta pedig többször is. 🙂

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni

Majd az unokáknak, mikor körbeállnak

Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak

Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

 

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam

Neked udvaroltam, az öledbe borultam

Többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

 

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma

Senki bele nem halt még komédiába

Ripacsok, színészek, az élet a tiétek

Minek ölre menni, kezdjetek nevetni!

 

Jó néha sötétben “holdat nézni”

Hosszan egy távoli csillagot igézni

Jó néha fázni, semmin elmélázni

Tavaszi esőben olykor bőrig ázni

Tele szájjal enni, hangosan szeretni

Jó néha magamat csak úgy elnevetni.

Sírni, ha fáj. Remegni, ha félek.

Olyan jó néha érezni, hogy élek!

 

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni

Az utolsó órában, mikor már megbántam

Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam

Hogy elmúlt az élet…

…kezdjetek el élni!

Hozzászólás »

Heti útravaló – Használd a szeretetenergiád!

1458596_10151839890918773_1162130365_n

Az emberi lények nincsenek tudatában a képességeiknek, és mindig a minimumon élnek. Ma a pszichológusok azt mondják, hogy még a legnagyobb zsenik is az intelligenciájuk csupán tizenöt százalékát használják – akkor mi a helyzet a hétköznapi, átlagos emberekkel?

Egy átlagember az intelligenciájának körülbelül hat-hét százalékát használja. De ez az intelligencia; a szeretettel senki sem törődik. Amikor az embereket nézem, azt látom, hogy ritkán használják a szeretetenergiájukat. Pedig az az öröm valódi forrása.

Az intelligenciánk hét vagy maximum tizenöt százalékát használjuk. Vagyis még a legnagyobb zsenijeink is a minimumon élnek; az intelligencia nyolcvanöt százaléka felesleg; sosem fogják kihasználni. És sosem tudod meg, mi vált volna lehetségessé, ha száz százalékot használsz.

A szeretetünknek pedig még csak az öt százalékát sem használjuk. Színlelünk a szeretet játékában, de nem használjuk a szeretetenergiánkat. Az intelligencia a külső valósághoz hoz közelebb, a szeretet a belső valósághoz hoz közelebb. Nincs más mód; a szeretet az egyetlen út a belső megismeréséhez.”

Osho

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Gyönyörű napunk van, és én nem láthatom

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:

“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”

Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:

“Ugyanazt, csak soraidnak kicsit más formát adtam.”

Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:

“Ez egy gyönyörű nap , és én nem láthatom.”

Hozzászólás »