Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Újévi babonák

Az év utolsó napján az emberek inkább a jövőre koncentrálnak és az újévi fogadalmakon gondolkodnak, semmint a múlton rágódjanak. Ez rendjén is van, de néha azért a múlttal kapcsolatos hagyományokon is elmélkedhetünk egy kicsit. Ide kapcsolódik a következő jónéhány népi hiedelem és babona, illetve szokás amit most szeretnék veletek megosztani.

szilveszter

  •  A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Tehát hagyj ételt a hűtőben, meg a kamrában. (Ahányan megrohamozták a nagyáruházakat az idén is, ebben remélhetőleg nem lesz hiba!)
  • Ma nem szabad baromfihúst enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.
  • A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken – ezek szerint Budapesten, vagy Szegeden is – szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.
  • A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az új esztendőben.
  • Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.
  • Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint “elszáll a tehén haszna”, ám ha nincs tehetnünk, akkor is “elszáll a hasznunk”. (Ezen a napon nem jó sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit.)
  • Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben.
  • Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. A lencsét egyes vidékeken babbal, vagy más szemes terménnyel helyettesítik.
  • A pogácsába Szilveszterkor érmét sütnek, és aki a szerencsepénzt megtalálja, annak bőséges lesz a következő éve. (Kivétel, ha ráharap, és fogorvosra költi az egész vagyonát. Ha a házigazda maga fogorvos, vagy fogtechnikus a húzás méginkább bőséget eredményezhet!) Figyelem, a pogácsának még éjfél előtt el kell fogynia, különben az egész a viszájára fordul!
  • Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét. (Manapság ezzel is érdemes csínnyán bánni, mert ahány kitekert, faramuci név manapság adódik, a Ladó Utónévkönyv is kevés volna, hogy egyenlő esélyt adjunk a sorsnak.)
  • Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert az egész évet veszekedéssel töltötték volna.
  • Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, “elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.
  • Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet
  • Ezen a napon tilos kivinni a szemetet, mert kidobjuk vele a szerencsénket.
  • Szerencsét hoz, ha megtöltjük az összes félig teli/üres konyhai tartónkat. (kávétartó, cukortartó, sótartó, bors tartó, lisztes edény, zsíros bödön, stb…) Ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, vagy alig van bennük, akkor szükséget szenvedünk ezekben a dolgokban.
  • A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk. Ezt a babonát akár ma is ki lehet próbálni.
  • Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték meg ezen a napon, hogy édes beszédű, kedves emberré váljon, hogy sok édességet ehessen az esztendőben, na meg persze a praktikus parszti ész nem hagyta figyelmen kívül, hogy az a módszer a száj kicserepesedése ellen is kitűnő.
  • Pulykát enni is szerencsétlen dolog, mert mérget hoz a házhoz.
  • Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét.Éjfélkor sokhelyütt meg kellett húzni a malac farkát, hogy bőség és szerencse legyen az új esztendőben. Amilyen hosszan visít a malac, olyan hosszú lesz a jó hírünk az új esztendőben. (Főleg, ha az állatvédők verik ránk, állatkínzásért!)
  • Nem jó dolog ma nagy értékű holmit vásárolni, mert egész évben kiadások várnak.
  • Érdemes egy érmét ma elásni, holnap pedig kiásni, így “kincslelő” esztendő vár ránk.
  • Ma bőségesen kell enni-inni adni a háziállatoknak, kutyának, macskának, lónak, tehénnek, mert ha ma jóllaknak, egész évben jóllaknak. Egyes vidékeken ezt különösen a kutyára vonatkoztatták, mivel ha annyi a maradék, hogy a kutya is degeszre tömi a bendőjét, akkor gazdagság vár egész esztendőben.
  • Éjfél után érdemes jövendőt mondatni, gyertyát önteni, vagy ólmot önteni. (Ólommal óvatosan, mivel az ólom mérgező!) Ebből kiderülhet kibe leszünk szerelmesek az esztendőben, vagy megtudhatjuk, mi okozza a szerencsénket, de azt is, hogy ki/mi áll annak útjába.
  • Aki üzlettel foglalkozik, annak gyümölcsöket kell ennie, hogy gyümölcsöző esztendő köszöntsön rá. Ha almát eszik, számlálja meg, hány almamag van az almában, annyi siker üti a markát abban az esztendőben.
  • Aki férjhez akar menni, az ügyeljen arra, hogy egy csinos ifjú férfi kívánjon neki elsőnek boldog újesztendőt. Ha nő kíván, az szerencsétlenséget hoz, ha meg idős férfi, akkor ebben az évben sem megy férjhez, ha pedig nős ember, akkor nős férfi szeretője lehet.
  • Az év utolsó napján tilos mosni, varrni – bevarrják a tyúk fenekét – teregetni, seperni – kiseprik a szerencsét – vasalni – kilapítják a szerencsét – és más hasonlatos házi munkákat végezni.
  • Az éjféli durrogtatásnak is nagy hagyománya van, egyes vidékeken állati hólyagot (marha vagy sertés) fújtak fel és durrantottak el az óév búcsúztatására. Volt ahol ilyenkor behívták a macskát, és ha a macska messzire szaladt ijedtében, akkor elvitte a szerencsétlenséget, átkokat, boszorkányságot, de a a kutya ijedt meg, az elvitte a házastársi hűséget. (Sajnos az ilyen kutya gyakran balul végezte.) Ennek a szokásnak az utódja a pezsgőbontás, és sajnos a petárdázás is, ami számos állat vesztét okozza, és semmi pozitívat nem jelent.
  • Újkeletű babona, hogy ilyenkor legyen legalább egy nagy értéket tartalmazó bankkártya, vagy egy nagy címletű bankó a tárcánkban, hogy az évben ez alá soha ne menjen a vagyonunk.
  • Sokan ezen a napon tankolják tele az autójukat, hogy a következő évben mindig tele legyen a benzintank.
  • Akik ma dolgoznak, olyan féle munkát végezzenek amit egész évben kívánnak maguknak és úgy végezzék, ahogy egész évben dolgozni akarnak és tudnak. (jókedvben, örömben, vidámságban.) Ha ma dolgozó emberekkel találkozunk, mindegyikükkel legyünk tehát vidámak, dicsérjük meg őket. (Elsején, ha vásárolunk, adjunk 1 Ft “borravalót” szerencsepénznek!)
  • Szintén új babona, hogy malacos képet, kabalát, vagy az édes évet jelentő marcipán malackát hordanak maguknál akik bőséget és boldogságot akarnak varázsolni.

(Forrás: harmonet.hu)

Reklámok
2 hozzászólás »

Heti útravaló – Angyalok tisztása

angyalok tisztása

“Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.”
/Wass Albert/

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Mire való a csend?

12207653-human-eye-reflected-in-a-surface-of-water

 A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek.

Megkérdezték tőle:
– Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
– Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit – mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
– Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
– Saját arcunkat látjuk a kútban!
– Bizony, amíg zavartam a vizet – mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

Erhart Kaestner

Hozzászólás »

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Kedves olvasóim, remélem mindnyájatoknak békésen és meghitten telik ez a csodálatos ünnep. Én az elmúlt két napban dolgoztam, úgyhogy számomra/számunkra ma kezdődik igazán a karácsony.

A fa díszítésével és a lakás dekorálásával már korábban végeztem, mivel előre tudtam, hogy nem lesz rá időm a munka miatt. A mai napot egy instant takarítással indítom/de csak nagyon minimál szinten/, aztán pedig sütünk-főzünk kettecskén (illetve hármasban, ha a kutya is besegít, vagy épp hátráltat), mivel vacsoravendégeket várunk.

Megbeszéltük jó előre a szerelmemmel, hogy nem veszünk egymásnak semmit, hisz idén már megajándékoztuk egymást életünk eddigi legszuperebb karácsonyi ajándékával, Mandy-vel :), akiről korábban már írtam. Az én kedvesem azért nem bírt magával, és tegnap este mire hazaértem a munkából, meglepi dobozokat találtam a fa alatt. Kaptam egy szuper kenyérsütő gépet, amire már régóta fájt a fogam és persze magának is vett egy szeletelő gépet, amire ő ácsingózott hónapok óta. Nagyon örültünk az ajándékoknak, de a kiskutyával azért semmi sem vetekszik. Azóta is boldoggá teszi minden percünket, ma is itt sürög-forog a lábunk alatt és már túl vagyunk egy hatalmas karácsony reggeli sétán is.

Este érkeznek a vendégek, már a fa alatt várja az ajándék az unokahúgomat és unokaöcsémet. A hurka és a kolbász pedig a sütőben sül, mellettük csirkecombok rotyognak. Persze lesz nekem is egy kis nasi, mivel nem vagyok húsevő, rántott sajttal és áfonya szósszal, na meg isteni finom zöldségekkel készülök magamnak.

Remélem nektek is nagyon jól telik az ünnep és kívánok további jó pihenést, Békés és Boldog Karácsonyt minden kedves olvasómnak! Ezúton is megköszönöm, hogy látogatjátok az oldalt és velem vagytok napról napra. Egy csodaszép történettel kívánok további jó pihenést és békés szép ünnepet nektek!

 

Hozzászólás »

Békés ünnepvárás

Már-már a cím is egyfajta oximoronnak számít, azonban ezen könnyedén változtathatunk, mindez rajtunk múlik, döntés kérdése. Olvastam ma egy idézetet, amit mindenképp meg kell osztanom veletek. Sőt, mindenkinek el kellene olvasnia, még ha betartani nem is tudjuk, de végigfutni mindenkinek érdemes!

A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.”

Vida Ágnes

x mas dinner

Nektek is mosolyogni támadt kedvetek és erősen bólogattatok az idézet olvasása alatt? Mert én igen. Eszembe jutott jó néhány karácsony a gyerekkoromból és felnőtt létemből is. Nem csak a saját tapasztalatok, de ismerősök, rokonok, barátok, sőt akár filmekben látott karácsonyok képe is előjött. Bizony a rohanás, kapkodás, takarítás kifulladásig, hosszas vásárlás, sütés-főzés, készülődés mindenkinek ismerős. Tülekedés a bevásárlóközpontban, ajándékvásárlás az utolsó pillanatban, hatalmas tömegek, üres polcok az üzletekben, hosszú sorok a pénztár előtt. Az év üzletének tűnő akciók, közben pedig a szemed majd kiugrik, amikor a blokkodra pillantasz a kasszától távozás után.

Porszívózás, törölgetés, ablakpucolás, a lakás már-már kínos kipucolása, a várva várt rokonság érkezése előtt. Kellemetlen családi viták, apró összezörrenések. Ki díszítse a fát, milyen szaloncukor kerüljön idén a fára, ki vegye a bejglit, mákosat vagy diósat? Élő vagy műfenyő, pénz vagy ajándék, nagycsalád, vagy szűkcsaládi ünnep? Kínos kérdések, lesütött szemek, összezördülések, kapkodás, néha veszekedés.

Órákig rostokolni a konyhában, odaégetni valamit a nagy kapkodásban. Mindenki találkozott már hasonló szituációval ilyenkor,  karácsonykor. Ez az idézet, ez az üzenet azonban rádöbbent, hogy van ennél fontosabb is.

Lehet, hogy a te sülted lesz a legfinomabb, a te fád a legszebb és a te lakásod a legtisztább az idén, de a végén annyira kikészülsz, hogy elalszol a templom hűvös padjai között, miközben a gyereked épp a verset szavalja, amire hónapokon át készült. Megér ennyit ez az egész cécó? Ugye szerinted sem?

Inkább legyen egyel kevesebb köret az ünnepi asztalon, vagy épp öt fajta sütemény helyett csak kettő,és talán rendelhetsz, vagy vehetsz is, nem muszáj mindet neked elkészítened! De tölts több időt a gyerekeiddel, a családoddal! Díszítsétek együtt a fát! Ők is besegíthetnek a takarításban, közösen az is jobb móka még akkor is, ha nem csacsog ragyog minden.

family xmas

 Ne légy mártír, ne légy robot és cseléd sem! A jó háziasszonyi erények másképp is megmutatkozhatnak. Légy anyuka és szerető feleség, leány és testvér, aki az ünnepre készül! Nem kell kikészült háziasszonynak lenni, lehetsz kicsit hanyag, de annál felszabadultabb idén. Legyél inkább olyan, aki tudja élvezni az ünnep minden egyes percét és teljes mértékben a szeretteire tud koncentrálni. Kipróbálhatod például a gyerekekkel közösen az idén kapott ajándékot, netán megnézhettek egy jó kis mozifilmet, vagy családi mesedélutánt tarthattok a fa alatt talált mesekönyvekből. Ez egy életre szóló emlék, sokkal jobban megmarad mindenkiben, mint a halászlé íze, vagy, hogy milyen szépen kiporszívóztál aznap! A fontos, hogy meg legyen a varázs, a mese, a fűszer, a szeretet, az összetartozás és a békesség!

Mit szóltok ehhez a hozzáálláshoz idén? Nekem tetszik! Békés ünnepvárást!

Hozzászólás »

Heti útravaló – Az ünnepekről

ünnep

Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen…Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies…S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”

(Márai Sándor: Füveskönyv – Az ünnepekről)

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Testvéri szeretet

tűzpiros ferrari

Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsonyeste, amikor kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a csillogó-villogó új kocsi körül.
-Uram ez az ön autója? – kérdezte.
Paul biccentett.
-A bátyámtól kaptam karácsonyra.
A fiú meghökkent.
-Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak..Elbizonytalanodott.
Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja, hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác mondott, tetőtől talpig megrázta.
-Bárcsak-folytatta a gyermek- én is ilyen testvér lehetnék!
Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette:
-Elvigyelek egy körre?
-Ó, igen! Szeretném.
Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott – Paulhoz fordult:
-Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?
Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint tévedett.
-Megállna ott, a lépcsőknél? – kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte.
Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra:
-Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta karácsonyra, és egy fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet akarok neked adni.
Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amiről mindig megpróbáltam mesélni neked.
Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk felejthetetlen ünnepi kocsikázása.
Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta:

Nagyobb boldogság adni!

Hozzászólás »

Karácsony a kisasszonyokkal

Emlékszem a régi karácsonyokra, amikor minden évben ugyanazokat a filmeket adták a tévében. Talán még most is ez van. Bunyó karácsonyig és egyéb Bud Spencer és Terence Hill filmek minden mennyiségben. Jézus élete, Sissi és a családi vakáció és egyéb kalandok a Griswold családdal. Persze van, hogy még manapság is megnézek karácsonykor egy-egy Piedone filmet, csak úgy, nosztalgiából. 🙂

Minden évben ugyanazok a filmek, valahogy én mégsem tudtam megunni. Lehet, hogy panaszkodtam és nyavalyogtam, mint mindenki más, de akkor is jó volt. Azok a filmek voltak az ünnep, az otthon, a biztonság. Egyszer emlékszem leadták karácsony táján a Van aki forrón szereti című filmet. Mikor elkezdődött, majdnem kimentem a szobából, látván, hogy ez csak egy fekete-fehér, unalmas régi film. Apukám azonban rábeszélt, hogy nézzem tovább, mert ígéri, jó film lesz. Nem bántam meg, tényleg jó volt, nagyon pozitív csalódás. Pedig gyerek voltam, mégis élvezettel néztem végig azt a „régi” filmet, ami tele volt jobbnál jobb poénokkal és remek színészekkel és vicces jelenetekkel, azóta is oda vagyok érte és szívesen megnézem bármikor.

kisasszonyok4

Vannak filmek, amiket kötelező jelleggel nézek végig a karácsonyi időszakban. Imádom, mert hangulatba hoznak, bár engem nem igazán kell, mert rajongok az ünnepért. Ezek nélkül a filmek nélkül nem is múlhat el a tél. Minden évben sorra veszem őket, listám van róluk !

Van vagy száz is, és ha nem is mindet, de nagy részét megnézem, ahogy szabadidőm engedi. Nem maradhat ki például az Igazából szerelem, vagy épp Amelie csodálatos élete, Bridget Jones és a Csokoládé sem.  És persze mivel imádom a kosztümös filmeket, a Kisasszonyokat is meg kell említenem. Jó egy évtizede láttam először, de azóta nem telik el úgy tél, hogy ne nézném meg újra, legalább egyszer.

Szeretem a March nővérek által teremtett atmoszférát. Jó tagjává válni arra a két órára a March családnak. Négy nővér, különböző karakterek, testvéri szeretet és persze néha civakodás is. Szerelem, a titokzatos szomszédfiú felbukkanása, aki később barát, majd reménytelen szerelmes, később pedig férj lesz. Hangulatos történet a négy lány sorsáról, akik elválasztatlanok, bármi is történjék velük. Nem tudok betelni velük és lehetetlenség megunni. Hát ez az én (egyik) karácsonyi kedvencem.

A tiétek melyik film? Vagy nektek is százas listátok van? 🙂

2 hozzászólás »

Ünnepre hangolódás #5 – Adakozz!

Adni jobb, mint kapni – így szól a mondás, amit többször átélhettünk és megtapasztalhattunk már életünk során. Különösen a karácsonyi, illetve az azt megelőző időszakban szeretnek az emberek adakozni. Ránk tör a nosztalgia, az ünnepi hangulat, a várakozás, a szeretet és az egész karácsonyi atmoszféra fátyla burkol körbe, így sokszor dobunk aprót egy-egy hajléktalannak az utcán sétálgatva, vagy vásárlás közben a kihelyezett kis gyűjtőládikókba. Jó lenne ebből szokást kialakítani! Nemcsak szezonális, romantikus, ünnepi reakciókra építeni, hanem évközben is megőrizni és gyakorolni!

Kétségek

Sokszor az emberekben kétségek merülnek fel az adakozás kapcsán, ami megmérgezi az egész akció légkörét, vagy épp kedvünket szegi. Ha pénzt adunk egy hajléktalannak, akkor sokszor az agyunk egy hátsó kis zugában motoszkál egy sötét kis gondolat: mi van, ha nem is élelmiszerre költi, mi van, ha cigire, vagy alkoholra pazarolja.

Vagy épp a tévés felhívásoknak is megvan ugyanez a negatív hangulata és része. Ha valami szerencsétlenség – földrengés, cunami, tűzvész , egyéb katasztrófa – történik, akkor sokszor szerveznek a televízión keresztül adománygyűjtést. Ilyenkor az ember sokszor szívesen adna, de mikor a telefon után nyúl, akkor megint megjelenik az a bizonyos kisördög, aki gonosz kis kérdésekkel faggat és megpróbál a jó szándékban megakadályozni. Biztos, hogy jó helyre megy a pénz? Vajon tényleg a rászorulók kapják meg és nem a már amúgy is gazdagokat, vagy esetleg a kormányt fogom támogatni az elküldött összeggel? Emberek vagyunk, mindnyájunkban felmerülnek ezek a kérdések. Én azonban úgy gondolom, hogy még mindig jobb elküldeni és bízni, hogy tényleg célba ér az adomány, mint meg sem próbálni és a kanapéba visszasüppedve hátradőlni és unottan nézni tovább azt a bizonyos tévéműsort.

cipős doboz

Hogyan adjak és kinek?

Rengeteg lehetőség van, ha a pénzes adományozástól ódzkodunk, akkor tehetünk ennél sokkal személyesebb adományokat is. Ott van például a Baptista szeretetszolgálat cipősdoboz akciója. Mielőtt külföldre költöztem, éveken át jómagam is részt vettem ebben a gyűjtési akcióban, mindig megajándékoztam néhány gyereket. A lényege, hogy egy cipős dobozt teletöltesz játékokkal és olyan dolgokkal, amik szerinted örömet okoznának egy gyereknek. A lényeg, hogy válaszd meg milyen nemű és korú gyereknek, fiatal felnőttnek szánod a dobozt és ezt tüntesd is fel a csomagoláson, és akkor már csak annyi a dolgod, hogy a célkategóriádnak megfelelő ajándékokkal töltsd fel a dobozod.

Ha kedved tartja, írhatsz egy személyes üzenetet, netán levelet is, és ha még ennél is bátrabb vagy, akkor megadhatod a levelezési címedet is. Ennek örülnek igazán a gyerekek, és ha minden jól megy, akkor visszacsatolást kapsz, netán egy igazi levelezőtársra vagy egy új kis barátra is bukkanhatsz.

A cipősdoboz akción kívül van más kezdeményezés is, például a Mikulásgyár, ami szintén szívhez szóló és személyre szabott kezdeményezés:

A Magyar Posta közreműködésével idén ismét lehetősége nyílik a legkisebb településen élőknek is az ünnepek közeledtével adományokkal segíteni a rászorulókat. Az adakozók bármely postán leadhatják ajándékukat a MikulásGyárnak 2013. december 6 és 22 között, ahonnan a Magyar Vöröskereszthez juttatja azokat a Posta.

Az adományokat az ország valamennyi postáján térítésmentesen veszik át. A dobozokra csupán rá kell írni nagybetűkkel: MIKULÁSGYÁR.

A MikulásGyár elsősorban tartós élelmiszert, tisztító- és tisztálkodási szereket, játékokat, édességet vár adományként. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a rászorultaknak tartós élelmiszerre van a legnagyobb szükségük, így, amennyiben lehetőségük van, hozzanak minél több konzervet, tésztát, lisztet, cukrot, rizst, olajat stb. A Mikulásgyár nagyon szívesen fogad játékokat, könyveket is, ám arra kérjük az adományozókat, hogy olyan ruhákat, könyveket hozzanak, amelyeket maguk és gyermekük is szívesen fogadna.

Az ajándékokat, adományokat, felajánlásokat nem szükséges becsomagolni, akár kézben, akár dobozban, akár nejlonzacskóban is hozhatják.

Ételosztás

Személyes részvétel

Ezeken kívül természetesen még rengeteg lehetőség létezik és különösen az ünnepek ideje alatt, előtt és után könnyű rájuk bukkanni, mert ilyenkor nagyon sokan önkénteskednének és a különböző alapítványoknak is sok-sok segítségre van szüksége az évnek ezen időszakában.

Érdeklődj és kérdezősködj városodban, iskoládban, munkahelyeden, ha komolyan elköteleznéd magad! Nézz körül az interneten és a helyi újságokban, a segítő kezek mindenütt jól jönnek. Szervezhetsz magán akciót is barátaid, rokonaid és ismerőseid által. Még mindig van idő karácsonyig, és jót cselekedni sosem késő. Szervezhetsz ajándékgyűjtést, vagy épp ingyen konyhát szentestére. Az ilyen kis csoportosulások nem csak az éhes pocakokat és fagyos ujjakat, de a szíveket is nagyon átmelegítik. Látogass meg betegeket kórházakban, vagy magányos öregeket egy idősek otthonában, netán fogadj örökbe egy árva kiscicát!

De ha erre nincs lehetőség, akkor csak tölts több időt nagyszüleiddel, vagy olyan barátokkal és családtagokkal, akiket egy kicsit elhanyagoltál, de az ünnepek ideje alatt tudsz rájuk több időt szakítani. A lényeg, hogy tegyünk egy kicsivel több jót, legalább ilyenkor… Remélem sikerült kedvet csinálnom valamelyik akcióhoz!

Hozzászólás »

Amíg bennem zeng a lélek…

Egy nagyon szép és aktuális üzenetre bukkantam ma reggel, amint a szokásos virtuális barangolásomat folytattam a világhálón. Szeretném veletek megosztani, mert annyira igazi, őszinte és valós, tele  csodával, a múltunkkal, a szokásainkkal, a hagyományainkkal és sok-sok jó tanáccsal, különös tekintettel a közelgő karácsonyi időszakra. E rövid bevezető után fogadjátok szeretettel a kissé hosszabb irományt, Géczy Gábor tollából:

544232_10201665512697454_2057755789_n

„Amíg bennem zeng a lélek…” – Géczy Gábor üzenete

 

„ A paraszti kultúrában minden csorba bögrét, tálat, edényt kidobtak a házból. A miértre a válasz csak ennyi volt: „Nem hoz szerencsét!” Elődeink érezték, hogy a csorba, törött dolgok őrizgetése folyamatosan viszi az ember életerejét. Állandóan vagy a múltba (az a büdös kölök összetörte…), vagy a jövőbe (meg kéne majd drótoztatni…) kényszeríti az embert.

 A gyógyulásunknak egy titka van: szervezetünk valódi erői csak akkor működnek, ha otthon van a Gazda! Az immunrendszerünk csak a jelenben tud dolgozni, ha állandóan a múlton rágódunk, vagy a jövőtől félünk: nem vagyunk JELEN, azaz nem tudjuk fogadni a Világegyetemből áradó, a rendet, az EGÉSZ-séget állandóan helyreállító jelet.

 

 Minden, ami törött, csorba, ami nem egész bennünk: megmérgez.

 Összes betegségünket, fájdalmunkat valamely lelki sérülésünk, vagy félelmünk okozza. A hozzá kapcsolódó érzések – mint a tüske a köröm alatt – elvonják a figyelmet az élettől, megakadályozzák a test regenerálódását. Betegségeinknek egyetlen feladata van: a valódi utunk felé terelni minket. Ha meg akarunk szabadulni tőlük, ki kell dobnunk magunkból (a MAGunkból) mindent, ami törött, csorba. Kezdjük hát el így Advent idején a valódi tisztító kúrát! Békesség Istentől!

 

 Az ember életében meghatározó szerepe van a ciklusoknak.

 A napok, az évek, az életek folyamán egyre rójuk köreinket, de nem mindegy, hogy mekkora hátizsákkal. „Ne menjen le a nap a te haragoddal!” írja a Biblia arra utalva, hogy minden napnak megvan a maga terhe, ha nem tesszük le az előző napit, a sok teher alatt összeroppanunk. Fontos lenne minden este elalvás előtt fordított időrendben visszanézni napunkat a lefekvés előtti percektől az ébredés pillanatáig. Ugyanez a helyzet az évek során cipelt terhekkel is. Itt is van egy a napi ciklust lezáró álomnak megfelelő időszak, a karácsonyi ünnepkör, erre utal december régi magyar neve: Álom hava.

 A Karácsony környéki szent napok Adventtel kezdődnek, és Vízkereszttel zárulnak. Advent jelentése és lényege a várakozás. Várakozás arra, hogy az év során megfáradt, beszennyeződött fény újra születhessen a természetben – és bennünk. Várakozás a Szenteste bekövetkező misztikus pillanatra, amikor megáll az idő, megáll a mozgás, és végre leteheted a hátizsákod. Amikor a titokzatos éjben, a halálos csendben csak ketten vagytok: Te, és Teremtőd.

 

 Az Adventen belül is kiemelt szerepe van a Luca napjától (december 13) a Karácsonyt megelőző Szentestéig (december 24) húzódó 12 napnak, és a Karácsonyt követő Istvántól (december 26) Vízkeresztig (január 6) terjedő 12 napnak. A két tizenkettes rendszer 0 pontját december 25.-e jelöli, Karácsonykor megáll az idő, nullázódik az éves ciklus. A Karácsonyt megelőző 12 napot néphagyományunk „gonoszjáró napok”-nak nevezi, nem véletlenül. Ekkor térnek vissza az elmúlt év 12 hónapjában teremtett jó és rossz gyümölcseink. Ha odafigyelünk a napi eseményekre, Luca napján visszaköszönnek a decemberi, …, Szenteste napján a januári teremtményeink. Fordított időrendben úgy mint elalvás előtt… Ismerve, (vagy csak érezve?) a Teremtés működését, eleink ezt az időszakot használták fel a megbékélésre, a kibékülésre. Felkeresték egymást a haragosok, bocsánatot kértek és megbocsájtást adtak egymásnak. Nem vitték át haragjukat a következő évre, nem szennyezték be az újjászülető fényt, letették csorbaságukat, begyógyították, ami összetört.

 

 Fontos volt a Karácsonyt követő 12 nap is: ekkor teremtették meg az elkövetkező 12 hónapot, az Újesztendőt. Ez volt a regölés időszaka, Regősök járták a házakat, és bizony az „Adjon az Úristen ennek a gazdának…” regősrigmust követő kérések nem maradtak válasz nélkül, mert ezekben a napokban megnyílnak az egek. Az első évtől fogva regölünk, mióta építjük Magfalvát, mégis minden évben megdöbbenek a sorra beteljesülő kéréseken.

 „Kérj és megadatik!” – csak valamiért elfelejtettünk kérni… Itt az ideje, hogy újrakezdjük. Ha december 26.-án, 27.-én … arra gondolunk, azt cselekedjük, azt teremtjük, amit januárban, februárban, … magunknak és családunknak szeretnénk, az megvalósul. Mint a mesebeli terülj-terülj asztalkám!

 

 Utoljára hagytam a legnagyobb ciklust, és az azt követő leghosszabb álmot: az életet, és a halált. Hogy megértsük működését megidézzük, és szakaszonként – életszakaszonként elemezzük egy népdalunkat, mert itt követjük el a legsúlyosabb, legvisszahúzóbb hibákat:

 „Három piros kendőt veszek, Ha felveszem, piros leszek, Piros leszek, mint a rózsa, Rám illik a babám csókja.” Ez az ember életének fiatal, pirospozsgás időszaka. Pezseg az élet, tombolnak az energiák. Aki ezt nem éli meg, nem fog tapasztalni, nem tud feltöltődni, nem lesz miből adnia.

 

 „Három fehér kendőt veszek, Ha felveszem, fehér leszek, Fehér leszek, mint a hattyú, Nem ölel már minden fattyú.” Már őszül a hajam (tisztul a szellemiségem), uralom az energiáimat, túl vagyok a bujaságon. Aki ehelyett a lila hajat, a Botoxot és a szilikon mellet választja, elszalasztja az életet…

 

 „Három sárga kendőt veszek, Ha felveszem, sárga leszek, Sárga leszek, mint a halál, Elrepülök, mint a madár.” Ekkor már a halálra készülök, büszkeségemet feladva minden általam megbántott embertől bocsánatot kérek, és minden engem megbántó embernek megbocsátok. Nem érdekel, hogy mit szólnak hozzá: ez az ő döntésük, ők maradnak, én pedig megyek. Megboldogul, jobb létre szenderül, távozik az árnyékvilágból… A magyar nyelvben a halállal kapcsolatos minden kifejezése arról szól: odaát jobb! Akkor mitől félünk? Halálom előtt szembesülök tetteimmel, lepereg az életfilm, és immár hátizsák és visszahúzó súlyok nélkül elrepülök, mint a madár…

 

 „Három tarka kendőt veszek, Ha felveszem, tarka leszek, Tarka leszek, mint a világ, A síromon nőjön virág.” Ez már az álomról szól: odaát vagyok, ahol tarkaság van, nincsenek kötelező színek, feladatok, korlátok… Egybeolvadok a világgal, már csak egyetlen vágyam van: legyen folytatásom! Boldoguljanak az odaát hagyott gyermekeim, barátaim, használják az általam kötött pulóvert, az általam faragott gereblyét, az általam átadott tudást, az általam teremtett teremtményeket: ott töltött életem által nőjön a világ – a síromon nőjön virág!

 És itt vár minket a valódi titok, ami végigkísérte egész életünket. Amikor majd szembesülünk teremtményeinkkel, ahogy naponta, évente megfutott köreink során tettük még a Földön. Amikor a halott csendben egyedül állsz a Teremtőd elé, és elhangzik az a bizonyos egyetlen kérdés: ki vagy te? De te már sejted a választ… Én Te vagyok! Boldog Karácsonyt!”

Kelt Magfalván, az Úr 2012. évében, Enyészet havában Géczy Gábor MAG közösség

Fotó: Marius Grozea

Hozzászólás »