Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Az ember azzá válik, amire gondol

- április 18, 2014

A minap újra megnéztem a Titok című filmet. Többször láttam már, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy többször belepillantottam már, és a könyvbe is bele-bele lapozgattam. Azonban olyan mértékű tudás –és információáradat van benne, hogy sokszor elfelejtek lényeges dolgokat, jeleneteket.

Ezért úgy döntöttem, hogy kiragadok egy-egy fontosabb momentumot a filmből, egyfajta emlékeztetőként. Hogy ne felejtsem el, hogy az emberi test és elme csodákra képes. Hogy észben tartsam, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van. Hogy mindig a szem előtt tartsam, hogy csodák igenis léteznek. Csupán hinni és akarni kell!

Az egyik ilyen emlékezetes jelenet számomra Morris E. Goodman története is.

morris_goodman

„Az én történetem 1981 március 10-én kezdődött. Akkor megváltozott az egész életem. Azt a napot soha nem felejtem el. Lezuhantam egy repülővel…

Egy kórházban kötöttem ki, teljesen lebénulva. A gerincvelőm teljesen összezúzódott, eltörtem az első és a második nyakcsigolyámat, a nyelő reflexem megszűnt, még inni sem voltam képes. A rekeszizmom megsemmisült, lélegezni sem tudtam, csak pislogni. Az orvos persze azt mondta, hogy zöldségként élem le az életemet és egész életemben már csak pislogni fogok. Ezt a jövőt festették le előttem.

Engem nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam. Az számított, hogy én mit gondolok. Elképzeltem, ahogy újra normális emberként kisétálok a kórházból.

A kórházban csak egy valamim volt: az agyam. Amíg gondolkodni tudsz, addig újra összeteheted a dolgokat. Lélegeztető gépre tettek. Azt mondták, hogy soha többé nem fogok egyedül lélegezni, mert megsérült a rekeszizmom.

Belül egy kis hang megszólalt: Lélegezz mélyeket! Lélegezz mélyeket!

Végül megszabadultam a géptől. Az orvosok kifogytak a magyarázatokból. Nem engedhettem meg magamnak, hogy bármi az agyamba hatoljon, ami elvonhat a célomtól, a bennem levő képtől. Azt a célt tűztem ki magamnak, hogy Karácsonykor saját lábamon hagyom el a kórházat.

És végül a saját lábamon hagytam el a kórházat nyolc hónappal később. Azt mondták, ez lehetetlen. Soha nem felejtem el azt a napot.

Azok számára, akik most ezt a filmet nézik és fájdalmaik vannak, ha össze akarnám foglalni az életem, és elmondhatnám, mire vagyunk képesek az életben… Mindezt hat egyszerű szóban foglalnám össze: AZ EMBER AZZÁ VÁLIK, AMIRE GONDOL!!!”

Morris E. Goodman („a csodaember”)

A gondolatoknak bizony teremtő ereje van, amint azt már egy korábbi bejegyzésemben is megemlítettem, ami a tudatos teremtésről szólt. Ne feledkezzünk meg róla, éljünk ezzel a határtalan lehetőséggel!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: