Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Ébresztő világ!

Napok óta egy bizonyos Pawel Kuczynski képeit böngészem. Gondolom ti is láttátok már őket, mert több cikk is megjelent velük kapcsolatban mostanság. Ha mégsem, akkor kattintsatok például ide vagy ide és megnézhetitek őket.

20-e1383504091486

Úgy örülök neki, hogy vannak még ilyen emberek, akik nem csak tehetségesek, de ezt a kiváltságos adományukat még valami jóra is fordítják. Szükség van az ilyen úttörőkre, különösen manapság, amikor minden megindult egy lejtőn lefelé és olyan nehéz megállítani ezt a folyamatot.

Kizsákmányoljuk a természetet, kihasználjuk a növényeket és az állatokat egyaránt. Sőt, még az embertársainkkal is ugyanezt tesszük. Pénzt halmozunk, holott ha mindent elpusztítunk magunk körül, akkor a pénzzel és a kincsekkel már nem megyünk túl sokra. Az okostelefont, a laptopot és a luxusautót nem lehet megenni és átölelni sem fog minket egy magányos éjszakán.

 Ha megmérgezzük a folyóvizeket, szennyezzük a levegőt, elpusztítjuk az erdőket, megfertőzzük a talajokat, akkor már nem lesz visszaút. Napról napra fajok tűnnek el a föld színéről, egyre kevesebb a méh, pedig nekik köszönhetjük minden harmadik növényünket. Füstölgő gyárkémények, olajos és szeméttel teli óceánok, pöfögő autócsodák, vékonyodó ózonréteg, olvadó jégmezők.

Vesszük az újabb és drágább gyógyszereket, ahelyett, hogy a természet kincsestárához fordulnánk, amíg még megtehetjük. Modern kütyükkel csillapítjuk gyermekeink tudás-és információ éhségét, ahelyett, hogy esti mesét mondanánk nekik. Szeretgetjük, babusgatjuk házkörüli állatainkat, aztán hidegvérrel legyilkoljuk és felfaljuk őket. Pöffeszkedve ülünk egyedül a méregdrága kabriónkban, de arra még csak nem is gondolunk, hogy a kollégánkat hazafuvarozzuk.

A felsorolást persze folytathatnám még hosszú bekezdéseken át, de nem akarok ennyire morbid és álszent lenni. Hisz mind ugyanabban a világban élünk, én sem vagyok szent, vagy kivételes. Én is szeméttel tömöm néha a szervezetem és néha én is ostoba tévéműsorokkal vagy épp a közösségi oldalakon való böngészéssel mulatom az időt és mérgezem elmém és lelkem is.

Épp ezért vagyok hálás, amikor Pawelhez hasonló őstehetségekre bukkanok és a világgal együtt  én is felfedezem műveiket. Kapok tőlük egy virtuális pofont, vagy fenékbebillentést, ami észhez térít. Ha még több ilyen ember lesz, talán lehetséges, hogy lassan, de biztosan behúzzuk a féket azon a bizonyos lejtőn, és ha meg nem is állunk, de egyre lassabb fokozatra váltsunk vissza, amíg nem késő.

Szinte minden egyes képe megérne egy-egy külön bejegyzést és azt hiszem, fogok is még róluk írni.

22-e1383504186331

A kommenteket olvasgatva sokan figyelemfelkeltőnek találják a képeket, de attól félnek, hogy ezek még nem hoznak változást az életünkbe. Ilyen hozzáállással nem is, úgy hiszem. Azonban kis bátorsággal, akaraterővel máris elérhetjük, hogy ne legyen minden ugyanaz.

Hiszem, hogy kis lépésekkel is eljuthatunk nagy dolgokig. Sőt tudom, hogy már az is elég, ha egymagad a változás útjára lépsz. Ha te elkezded, akkor a gyereked is követni fog. Hiszen mint tudjuk, nem a szavakkal tanítunk, hanem a tettekkel.

Hiszem, ha még ma elkezded, akkor holnap már a szomszédod és a kollégád is példát vesz rólad és ő is be akar majd állni a sorba. Amint a legutóbbi bejegyzésemben is láthattuk, a segítőkészség, a jócselekedet és a szeretet igenis inspirálja az embereket és ragadós, akár az ásítás. 🙂

 Próbáld ki még ma!

Reklámok
Hozzászólás »

Segíteni jó!

Remélem emlékeztek még a videóra és a bejegyzésre, amit nem is olyan régen posztoltam a hétköznapi hősökről. Nekem ez azóta is az egyik kedvenc kisfilmem.

Nemcsak azért szeretem, mert olyan megható, hanem azért is, mert arra  emlékeztet, hogyan érdemes élni a mindennapokat. A mai kisfilm is valami hasonló lesz.

Ha valakinek segítesz, akkor az neked is jó. Téged is jó érzéssel tölt el, feldob, és szeretetet, energiát ad. Sőt, ezen felül másokat is arra inspirál, hogy legyenek segítőkészek ismerősökkel és ismeretlenekkel egyaránt. Ahogy a kisfilm is mutatja, a jó jót szül, a szeretet még több szeretetet generál és a jó szándék és a segítőkészség is lehet ugyanolyan ragadós, akár egy ásítás, vagy egy mosoly 🙂

Ha egy kis szeretetet adsz, akkor te magad is kapsz belőle.

„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Máté 22:39

2 hozzászólás »

Heti útravaló – Ősi ír áldás

az út

Ezeket kérem a Számodra:

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
Sem hogy elkerüljenek a feladatok.
Meg azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
És hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
Vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.
Mindezt nem kívánom Neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
Új felismerésekhez elvezetni,
A fájdalom nem ötvözne nemesre.
Hogyan vigasztalhatna meg
A Boldogasszony és Gyermeke Mosollyal és reménységgel,
Ha nem ismered a szenvedést?

Kívánságom számodra ennél ezerszer gazdagabb.
Őrizzed lelkedben a hálát,
És a köszönet ki ne fogyjon ajkadról.
Szíved legyen telve
A visszaemlékezés gazdag szépségével
Arról, ami betöltötte életedet.

Azt is kívánom, hogy bátran nézz szembe
Életed feladataival és a próbákkal,
Amelyeket kitesz.
Amikor pedig súlyosnak érzed keresztedet
És a csúcsot meredeknek, ahova az út vezet,
Pontosan akkor növekedjen meg Benned
A remény és a bizalom.
Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek,
Amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme,
És volt igaz barát, aki reményt adott.
A múlt erőt ad arra,
Hogy kivárjad a vihar elmúltát
És a felhők elvonulását.
Így lesz elég erő és idő,
Hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.
Barátodban az Isten Fia mosolyog Rád!
Maradjon meg Benned
Ez a biztos tudás mindörökre,
S akkor megtalálsz mindent,
Amire vágyódsz, és ami boldoggá tesz. 

Ősi Ír Áldás

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Összefogás

Különös eset történt Franciaországban: egy halálos betegségben szenvedő kisfiú és a szülők munkatársainak együttérzése olyan példát teremtett, amely alapján új törvényt fogadtak el.
Április 30-tól Franciaországban lehetővé vált, hogy súlyos beteg gyermeket ápoló szülőknek a kollégák odaajándékozhassák szabadnapjaikat.

osszefogni

A szolidaritás egészen különleges gesztusa volt, amiben Cristophe Germaine-t részesítették kollégái. Cristophe kisfia, Mathys májában 2008-ban daganatot találtak az orvosok. A következő év decemberében a fiú meghalt, addig pedig ápolásra szorult. A szülők természetesen mellette akartak maradni, el akarták kísérni a halál felé vezető úton. Amikor már minden szabadságukat felhasználták a gyermek ápolására, a munkatársak összefogtak: 170 szabadnapjukat ajándékozták oda az apának. Összefogásuk eredménye nem csupán az édesapa számára volt hasznos: jelentősége túlnőtt a család megsegítésén, társadalmi szintre emelkedett.

Talán ez volt a legkülönlegesebb gyűjtés, amit valaha rendeztek: a munkaadó engedélyével mindenki annyi szabadnapot, pihenőnapot ajándékozott, amennyit tudott. Végül 170 napot adtak ajándékba az elkeseredett édesapának. Ez már önmagában is csoda lenne, de a történet nem ért itt véget. A francia szenátus, hosszas tanácskozást követően úgy döntött, hogy másoknak is biztosítja ezt a lehetőséget. Megszületett a Mathys-törvény: a munkatársak ingyen, anonim módon szabadnapjaikat ajándékozhatják munkatársuknak, akinek 20 év alatti gyermeke súlyos betegségben szenved és ápolásra szorul.

Különleges jel ennek a törvénynek a megszületése. Egyszerű dolog, nem kerül semmibe, mégis hatalmas jelentősége van, hiszen a másokért való felelősségvállalás növeli a társadalmi összefogást. Nemes gesztusra ösztönöz, az egyéni lemondás összekapcsolódik a közös, társadalmi szolidaritással.

/forrás: Magyar Kurír/

Hozzászólás »

Bármit megtehetsz, csak akarnod kell!

Korábban egy teljes bejegyzést szenteltem a dolgoknak, amit a kiskutyámtól tanultam. Nos, ez a lista koránt sem teljes, hisz nap, mint nap újabb leckéket tanít meg nekem ez a négylábú kis jószág.

Mindennapi sétáink során imádja kergetni a madarakat. Hiába mondom neki, hogy felesleges próbálkoznia, úgysem tudja őket elkapni, hisz a madarak tudnak repülni, a kutyák pedig nem.

edes kutyas kep

 Beszélhetek neki, nem foglalkozik vele. Ő minden egyes alkalommal megpróbálja. Ha nem sikerül, akkor ismét próbálkozik, újra és újra, soha nem adja fel.

Ugyanazzal a hittel, ugyanazzal a lelkesedéssel és elszántsággal vág neki minden alkalommal. Legyen szó egy hétköznapi utcai sétáról, amikor pórázon viszem és lelkesen figyeli a varjakat, vagy akár egy óceánparti futásról, amikor póráz nélkül, szabadon kergetheti a sirályokat. Ő minden alkalommal ugyanolyan elszántan és határozottan megy a célja felé. Talán nem is igazán akarja elkapni őket, de maga a lehetőség, az izgalom, a játék és a áramlat-élmény (FLOW) az minden egyes alkalommal ugyanolyan kihívó és csábító számára.

Tegnap például egy légy jött be a lakásba és Mandy-nek ez egy újabb lehetőséget jelentett a korlátai legyőzésére és persze egy kis játékra. Nem érdekelte, hogy lehetetlen küldetésről van szó. A lehetetlen ugyanis nem létezik, csupán az emberek elméjében. Ez csak egy szó, amit megalkottunk, hogy aztán legyen mivel takaróznunk és legyen mi mögé bújnunk, amikor kudarcot vallunk valamivel. Az állatvilág ezt a szót nem ismeri. Számukra minden lehetséges, csak akarni kell, vagy legalábbis megpróbálni.

Bármit megtehetsz, amit akarsz, a lehetetlen nem létezik! – ez tehát a legújabb tanítás, amire az én okos, bátor és elszánt kiskutyám tanított meg.

Remélem, ez titeket is fellelkesít és a mai napra erőt ad, hogy egy újabb lehetetlen küldetésbe vágjátok a fejszéteket!

Szép napot kíván Mandy és Manetti 🙂

Hozzászólás »

Önmagadban keresd a választ!

A minap nézelődtem a régi bejegyzések, vázlatok között, azon tűnődtem mit is posztolhatnék következő alkalommal. Ekkor bukkantam rá egy réges rég elmentett jegyzetre. Ez a kis történet eszembe jutatta a felelősségtudat fontosságát.

Sokszor úgy gondoljuk, hogy a külső körülmények és a többi ember határozza meg életünket. Áldozatnak érezzük magunkat, másokat hibáztatunk a saját problémáinkért. Nem merünk lépni, gyávák vagyunk változtatni, vagy kimozdulni a komfortzónánkból és persze ezért is másokat okolunk. Sokkal könnyebb ezt tenni, mint őszintén magunkba nézni és bevallani, hogy a sorsunkért mi vagyunk felelősek. Már pedig ez az igazság, ez a felnőttség lényege. Nem kereshetünk többé kifogásokat és nem bújhatunk el anyukánk szoknyája mögé szemlesütve, mint egy szégyenlős kislány. Erről szól a következő rövid kis történet, ami a felelősségvállalás lényegére és fontosságára emlékeztet.

 images

„Ismerek egy találó történetet: egy férfiról szól, aki egy este sétálni indul, és összetalálkozik egy másik emberrel, aki térden állva keresgél valamit az egyik utcai lámpa alatt. A járókelő megkérdezi az illetőt, mit keres. Az azt feleli, hogy az elveszett kulcsát. A járókelő felajánlja, hogy segít, és ő is térdre ereszkedik. Egyórányi hiábavaló keresgélés után így szól:

– Már mindent átkutattunk, mégsem találjuk a kulcsot. Biztos benne, hogy itt vesztette el?

– Nem – feleli erre a másik -, valójában otthon veszítettem el, de itt, az utcai lámpa alatt világosabb van.

Ideje, hogy ne önmagunkon kívül keressük a választ arra a kérdésre, miért nem tudjuk megteremteni azt az életet és elérni azokat az eredményeket, amelyeket elképzeltünk magunknak, hiszen mi magunk alakítjuk az életünk minőségét és az elért eredményeinket is.

Mi magunk – senki más!

Ahhoz, hogy jelentős sikereket érjünk el az életben – hogy elérjük mindazt, ami számunkra a legfontosabb -, száz százalékig felelősséget kell vállalnunk az életünkért. Ennél kevesebbel nem érhetjük be.”

/Jack Canfield – A siker alapelvei/

Hozzászólás »

Heti útravaló – Tavaszi Nagytakarítás

frissen-mosott-ruhák

 

“Itt a tavasz,és eljött véle a nagy takarítások ideje. 
Épp ideje annak, hogy a lelkekben is tisztaság legyen!
Ne mérgezzen tovább Téged rossz gondolat és emlék,
Mely fogva tart, és felidéz egy korábbi rossz élményt.
Mindenkit érhet bántás, meg nem értés, csalódás.
Míg a helyére nem tesszük, addig tesz bennünk kárt.
Bármilyen nagy akadályt is gördít elénk az élet,
Nekünk haladni kell tovább, mert ez a lényeg!
Attól nehéz életünk, ha cipelünk felesleges terheket,
Ha agyunkat megoldatlan kérdések tömege köti le.
Magadra maradsz, ha csak bánatod hírvivője leszel,
Mert ezzel magadnak megértő társakra nem lelhetsz.
Mindened attól függ, amire gondolsz, és amit érzel!
Tőled függ egyedül, hogy miként reagálsz mindenre?
Te választod, és jól válaszd meg a gondolatod,
 Mert meghatározza az Életed és egész Sorsod.”
( Nagy Dezső Zoltán )

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Azt tanítsd, amit megtestesítesz

blue-red-white-yellow-sugar-candies-colouful-1024x1280

“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.

Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.

Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
– Ne egyél cukrot!

Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.

Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”

 Testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.”

(Dan Millman – A békés harcos útja)

Hozzászólás »

FLOW – A tökéletes élmény pszichológiája

Először Brian Tracy Személyes hatékonyság című könyvében olvastam a tökéletes élményről. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mit takarhat ez a fogalom, de a néhány mondatos felvezetés felkeltette érdeklődésemet. Rövid kutakodás után rá is találtam Csíkszentmihályi Mihályra, aki a téma szakértője és több évtizeden át kutatta a Flow lehetséges kiváltó okait, hatásait és magát a jelenséget és ebből jó néhány tanulmány, cikk és könyv is született.

Egy korábbi bejegyzésben érintőlegesen megemlítettem már Csíkszentmihályi Mihály kiváló könyvét, amely a Flow, magyarul Áramlat címet viseli.

Azóta egyenesen rajongok a szerzőért, és több művét is böngészem egyszerre, többet között a Kreativitást, A fejlődés útjait és az Öröm művészetét. Ajánlom mindenkinek, érdekes, okosan megszerkesztett és nagyon hasznos olvasmányok.

feeling great

Hogy mi is az a Flow tulajdonképpen? Maga a szerző valahogy így magyarázza:

Könyvem a nagyközönség számára szeretné azt a több évtizedes kutatást összefoglalni,melynek tárgya az emberi élmények pozitív aspektusa – az öröm, a kreativitás,az élet teljes felvállalása, amit én áramlatnak hívok.

A Flow az elmúlt huszonöt év folyamán összegyűlt, a boldogság természetéről végzett pszichológiai kutatásaimat foglalja össze. Az életünknek értelmet adó alapelveket tartalmazza. Ilyen kérdéseket feszeget: Miért szeretik egyesek a munkájukat, miért vannak szívesen a családjukkal, vagy miért élvezik a magányos gondolkodással eltöltött időt, miközben mások utálják a munkájukat, unatkoznak otthon, s rettegnek a magánytól? Miként lehet a mindennapi rutint olyan izgalmassá tenni, mint amikor sítalppal lesiklunk a dombtetőről, vagy egy ujjongó hallelujázó kórusban énekelünk, vagy egy vallási szertartásban veszünk részt? Az általam és mások által végzett vizsgálatok szerint ez nagyon is lehetséges.

A tökéletes élményt átélhetjük séta, sakkozás, vagy hegymászás közben is, de egy gyermek is átéli játéka során. Átélheti egy olimpikon is élete versenye közben, amikor millió szempár követi a tévén keresztül,  de egy arató munkás is a világ egyik eldugott kis falujában, ahol egy lélek sem látja. Ezt az élményt minden nap elérhetjük, sőt napjában többször is. Ez is csupán gyakorlás kérdése. A lényeg, hogy tisztában legyünk az alapvető elemekkel és azokat nap, mint nap tökéletesítsük, csiszoljuk és  gyakoroljuk.

A folyamat lényeges lépései:

(a) tűzzünk ki egy általános célt és annyi kisebb célt ezen belül, amennyi reálisan megvalósítható;

(b) találjunk módot arra, hogy a kiválasztott célhoz képest mérhessük haladásunkat;

(c) összpontosítsunk arra, amit éppen csinálunk, és egyre finomítsunk a tevékenység adta lehetőségeken;

(d) fejlesszük ki az ahhoz szükséges készségeket, hogy fel tudjuk használni az elérhető lehetőségeket; és végül

(e) ha a tevékenység kezd unalmas lenni, emeljük meg a tétet.

A legszebb pillanatok általában akkor következnek be, amikor valaki testi vagy szellemi teljesítményét megfeszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghez vigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot. A tökéletes élmény tehát olyasvalami, ami nem csak úgy megtörténik velünk, hanem inkább mi hozzuk szándékosan létre. Egy kisgyerek számára ilyen lehet az,mikor a nagy gonddal épített torony tetejére, amilyen magasat eddig még sosem sikerült építenie, remegő ujjakkal felteszi az utolsó kockát; vagy egy úszónak az, mikor megpróbálja megjavítani saját rekordját,egy hegedűsnek, amikor hibátlanul játszik le egy nagy technikai tudást igénylő darabot. Minden ember előtt ezerszámra állnak ilyen lehetőségek – kihívások arra, hogy meghaladja önmagát.

Remélem felkeltette az érdeklődéseteket ez a kis ajánló és ti is fellapozzátok a könyvet. Higgyétek el érdemes! Ígérem, hozok még részleteket a könyvből.

Hozzászólás »

Hálakő

Szerintem a hála érzése az egyik legfontosabb dolog az életünkben. De erről többször is írtam már a blogon, különösen a hálanaplóval kapcsolatban.

Most itt egy újabb „tanmese”, amivel még többet tanulhatunk arról, hogy miért jó, ha hálásak vagyunk: a hála történetét osztom ma meg veletek.

ko

Lee Brower (tanár) meséli a Titok c. filmben:

Az utcán találtam egy követ. Felvettem, szorongattam, aztán a zsebembe csúsztattam és azt mondtam: ezután minden alkalommal ha megfogom ezt a követ, valami olyanra gondolok, amiért hálás lehetek. Így minden reggel felkapom az asztalról, a zsebembe teszem és átgondolom azokat a dolgokat, amikért hálás vagyok. Este pedig kiürítem a zsebem és újra ott a kő…

Különleges események történtek a kővel, csodálatos dolgok. Van egy dél-afrikai barátom. Látta, hogy leejtem a követ. Azt kérdezte tőlem, hogy mi az. Elmagyaráztam neki és akkor hálakőnek neveztem el.

Két héttel később kaptam egy email-t Dél-Afrikából. Azt írta:

A fiam egy ritka betegségben haldoklik, a hepatitisz egy változatában. Elküldenél nekem három hálakövet?

Ezeket az utcán találtam.

–     Persze küldök! – válaszoltam.

Azt akartam, hogy a követ különlegesek legyenek. Így lementem a folyópartra és kiválasztottam a megfelelőeket, aztán elküldtem őket a barátomnak. Aztán négy-öt hónappal később újra kaptam egy email-t. Azt írta a fia jobban van, csodálatos állapotban van.

Aztán azt írta: Tudnod kell valamit. Hálakőként több mint 1000 követ adtunk el, 10 dollárért darabját. Az összes pénzt adakozásra fordítottuk. Köszönöm neked!

Nagyon-nagyon fontos, hogy a hála állapotában legyünk.

Ti szoktatok hálát adni?

 

Hozzászólás »