Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Trick or treat

A csokit vagy csalunk felkiáltást többnyire amerikai filmekből ismerhetjük, amelyek a Haloween-t mutatják be. Ez a kelta eredetű ünnep – vagy valakinek csupán hóbort- mára már Magyarországon is kezd elterjedni, akárcsak a Valentin-nap. Az eredetéről és a hagyomány hátteréről azonban sokan vajmi keveset tudnak. A mai bejegyzés ebben lesz segítségünkre. 🙂

 Halloween-Wallpaper-Background

Eredete és története

A halloween eredete egészen a római időkre nyúlik vissza. Amikor a rómaiak elfoglalták a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területeit, a kelták ősi hagyományai keveredtek a rómaiak szokásaival. A kelták egyik legszentebb ünnepe a Samhain volt, amit napisten tiszteletére rendeztek és amelyik egyben az újév, valamit a sötét és hideg évszak kezdetét is jelentette. A kelta hit szerint az újév előestéjén, vagyis október 31-án a napisten a halál és sötétség fogságába került, a halottak lelkei pedig ezen az éjjel vándoroltak a holtak birodalmába. A druidák szent helyeiken gyülekezve áldozatokat mutattak be az isteneknek, és különféle szertartásokkal próbálták távol tartani a szellemeket, megkönnyítve vándorlásukat.

Ez a hagyomány később keveredett több római ünneppel is, mint például a holtak emléknapjával (Felaria vagy Parentalia) és a gyümölcstermést köszöntő Ponoma-nap szokásaival. Ez utóbbi szimbóluma volt a halloween ünnep mai formájában fontos szerepet játszó alma is. A kereszténység terjedésével ezek régi hagyományok nem merültek feledésbe, hanem részleteiben beépültek a római katolikus egyház által tartott mindenszentek és halottak napja ünnepkörbe. A hívők számára október utolsó napja jelentette a legvékonyabb választóvonalat a holtak és az élők világa között. Az  ősi hiedelmek szerint az eltávozott lelkek ezen a napon kelnek útra és próbálnak meg visszatérni az élők világába. A hívek tűzgyújtással, felvonulással ünnepeltek, valamit különféle jelmezekbe öltözve próbálták megtéveszteni a szellemeket, hogy azok maradjanak távol otthonaiktól.

AFreeVector-white

A halloween jelképei

Az idők folyamán talán a töklámpás (Jack-lámpa, angolul Jack-o’-lantern) lett a halloween egyik legfontosabb jelképe, amelynek története szintén kelta eredetű. A monda szerint Jack egy részeges, de éles eszű naplopó volt, akinek sikerült megtréfálnia magát az ördögöt is. Miután a tivornyák végeztével az alvilági figura rendszeresen zaklatta őt, ezért Jack felcsalta egy hatalmas fa tetejére. Miután jó magasra mászott, egy keresztet vésett annak törzsbe, hogy ellenfelét így megakadályozza a lejutásban. Jack később elengedte az ördögöt, de megígértette vele, hogy nem kísérti őt többé. Halálakor a mennyországba csínytevései és haszontalan élete miatt nem engedték be, ám a pokolba sem találhatott otthonra – örök száműzetésre ítéltetett. Jack egy izzó fadarabot vihetett csak magával a pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia. A lángokat egy takarmányrépából (melyet később az amerikaiak sütőtökre cseréltek) kivájt mécsesbe zárta, és a mai napi folytatja bolyongását a mennyország és a pokol kapuja között.

Amerikában halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik házról-házra kopogtatva az angol “Trick or treat!” (szabadon fordítva “Csokit vagy csalunk!”) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. A gyerekek a legtöbb esetben édességet kapnak, de vannak felnőttek akik inkább a “csínyt”, vagyis a játékos fenyegetést választják. A kicsik és nagyok egyaránt változatos, többnyire túlvilági hangulatú maskarákat öltenek magukra és általában baráti társaságban, jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet. Ezt a szokást nagy valószínűséggel az angol, ír és skót bevándorlók vitték magukkal és honosították meg az Egyesült Államok területén.

 ( Forrás: családvilág)

Mivel az ünnep kihagyhatatlan kelléke a töklámpás, ezért hoztam egy rövid videót, amely kiváló mankóként szolgálhat, ha valakinek kedve támad a tökfaragáshoz. Az alábbi gyerekeknek szóló kisfilm a bizonyíték, hogy néhány perc alatt igazi remekművet készíthetünk magunknak. Csupán egy éles késre, újságpapírra, egy filctollra és persze egy formás sütőtökre van szükségünk. Emellé már csak némi türelem kell és kis odafigyelés a balesetek elkerüléséhez. Szerintem igazán jó szórakozás kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Következzék a néhány perces lámpásfaragó gyorstalpaló:

Én a mai délutánon Matildával ünneplem a Haloween-t, csak mert kedvem támadt egy kis boszorkányosdihoz. Nem is kell jobb móka ilyen esős őszi napokon, mint bevackolni magunkat a paplan alá és mozizni egy jót.

 Te mivel készülsz?

Reklámok
Hozzászólás »

Újratervezés – az élet filmje

Reggel felkelsz, korán van még, sötét és hideg is van odakint. Duzzogsz, mert már megint dolgozni kell menned. Próbálod levezényelni a reggeli készülődést, hogy az egész család időben útnak tudjon indulni. Nagyon igyekszel, de végül semmi sem megy a maga útján és szép lassan kezded elveszíteni a türelmed. Rákiabálsz a gyerekre és csúnyán nézel a férjedre, mert már megint képtelenek időben elkészülni…

Végre úton vagy, a reggeli csúcsban robogsz a munkahelyed felé. Aztán hirtelen lassul a forgalom, majd teljesen bedugul és te idegesen az órádra nézel. Baleset volt, ezért leáll minden. Sajnálkozva nézel a roncsok felé és miközben azon izgulsz, hogy el ne késs, hirtelen eszedbe jut a családod. Halkan elrebegsz egy imát és hálád adsz, hogy ők jól vannak. Aztán gyötör a lelkiismeret, mert reggel olyan goromba voltál, sőt általában véve minden reggel goromba vagy, mert úgy érzed, ilyenkor nyakadba szakad a világ összes gondja. Pedig másnak van ennél sokkal-sokkal nagyobb baja is. Pörögnek a képek a fejedben és rádöbbensz, hogy másképp kellene…

Ha a szomszédodnak meghal a felesége/férje, hálás vagy azért, hogy a tiéd még melletted van. Az utcán látsz egy mozgássérült kisfiút és egyből a sajátodra gondolsz, aki egészséges, mint a makk. A barátod elveszíti az állását és ekkor tudatosul benned, hogy milyen szerencsés vagy, mert egy kiváló csapatban dolgozol és a világ legjobb főnökét fogtad ki.

Néha kellenek az élettől apró fenékbebillentések, hogy értékelni tudjuk mindazt, amink van. Erre emlékeztet a következő kisfilm is. Értékeld a szépet és a jót az életedben és ne duzzogj, inkább mosolyog, amíg van kire!

Újra elérhető a Pogány Judit és Kovács Zsolt főszereplésével készült Újratervezés című kisfilm, amely múlt év decemberében pár napig több ezer látogatót vonzott az interneten.

Tóth Barnabás azzal indokolta a film.hu-nak, hogy alkotását közzétette az interneten, hogy közpénzből készült és lassan egy éve lehetett róla hírt hallani. “Díjat nyert itt is, meg ott is, arra gondoltam, bosszantó lehet, hogy a „köz” nem láthatja. És persze azért, mert már nagyon meg akartam mutatni, és most sok jó hír volt róla, jó energia volt körülötte. Legszívesebben azonnal feltennék mindig mindent mindenhova, ha ezzel nem ártanék a filmnek és a producereknek (és magamnak). Hosszú távon nálam nem kérdés a teljes, ingyenes láthatás, ha közpénzből készítek valamit” – fogalmazott a rendező.

(Forrás: szinhaz.hu)

Hozzászólás »

A te döntésed

Nemrég az Olvasás éjszakája kapcsán számoltam be róla, hogy két aktuális olvasmány foglalkoztat mostanában: az egyik egy Gabriel García Márquez könyv, a másik pedig Csíkszentmihályi Mihálytól az És addig éltek című írás. Most az utóbbiról szólnék néhány szót.

Ugyan még nem fejeztem be a könyvet, máris sok mindent tanultam belőle, ezen értékes tanulságok közül osztok meg veletek egyet.

Csíkszentmihályinak meg van az a különös tehetsége, hogy olyan dolgokról meséljen érdekesen, amikkel mindenki tisztában van. Amikor őt olvasom, akkor minden egyes alkalommal az az érzésem támad, hogy mennyire igaza van. Nos azért, mert valójában tényleg igaza van és több évtizedes tanulás és komoly kutatói munka áll annak a hátterében, hogy ő ilyen könyveket tudjon írni. Valahányszor az írásait böngészem, mindig a fejemhez kapok, hogy a csudába is, mennyire érti a dolgát. Folyton olyan tényekre hívja fel a figyelmem, amikkel tisztában vagyok – vagy legalábbis szeretném ezt hinni – és közben mégis mindig óriási a megdöbbenés és a felismerés, hogy mennyire jó a sorait olvasni, hisz amellett, hogy nemzetközileg is elismert komoly szaktekintély és a világ egyik leghíresebb boldogságkutatója, egy rendkívül tehetséges író is. Ezúton is hálás köszönet minden egyes soráért!

pozitívan

“Gyakran szokták mondani, hogy bármilyen hatalmas és gazdag valaki, „egyszerre ő is csak egyik lábára húzza fel a gatyát”.

Arra próbál minket rávezetni, hogy az ember és maga az ember gondolkodása mennyire rugalmas lehet.

“A havas télben ablakunk előtt kavargó hópelyhek milliói csak addig látszanak teljesen egyformának, amíg nagyítóüvegen keresztül egyenként meg nem vizsgáljuk őket, és észre nem vesszük, hogy mindegyikük egy kicsit különbözik a többitől. Az emberekkel is ugyanez a helyzet. Egy bizonyos Susan életének számos mozzanata előre megjósolható abból kiindulva, hogy embernek született, különösképpen akkor, ha amerikainak, ráadásul lánynak egy adott társadalmi környezetben, ilyen és ilyen foglalkozású szülők védőszárnyai alatt. Mindezen külső paraméterek birtokában azonban még nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy Susan élete milyen fordulatokat fog venni. Nemcsak azért, mert a vak véletlen bármikor érvénytelenítheti szerencsés körülményeit, hanem mert Susan saját maga fogja eldönteni, hogy kiengedi-e kezéből az előnyös kezdeti lehetőségeket, vagy megpróbál felülkerekedni az öröklött nehézségeken.”

Eszembe jutott róla, hogy ugyan a körülményeink sok mindent befolyásolnak, végső soron minden csak rajtunk múlik. Lehet ám kifogásokkal jönni, de azzal csak magunkat próbáljuk mentegetni, nehogy felelősséget kelljen vállalnunk a saját sorsunkért és nehogy véletlenül ki kelljen tenni akár a kislábujjunkat is a komfortzónánkból.

Lehet ám különböző kifogásokkal élni, mint például:

  • az anyám alkoholista volt,
  • a szüleim sokat veszekedtek és elválltak, amikor kicsi voltam,
  • nagyon szegények voltunk,
  • korán férjhez mentem, hogy elmeneküljek otthonról,
  • dolgoznom kellett, mert el kellett tartanom magam, ezért nem tudtam továbbtanulni,
  • nem valósíthatom meg az álmaimat, mert a gyerekeket kell nevelnem,
  • nem lehetek énekes, mert nincs időm gyakorolni,
  • nem lehetek színész, mert nincs lehetőségem meghallgatásokra járni, stb.

Mindent lehet, csak akarni kell és arra van időd, amit igazán szeretnél. Jó, beismerem, hogy a dolgok nem mindig ennyire egyszerűek, de nem is kell mindent egyszerre akarni, azonnal és bele a közepébe. A lényeg, hogy tudd mit akarsz és merd végre elhatározni magad, akkor majd a sors és a jószerencse is melléd szegődik. Csak indulj el az úton és aztán lesz ami lesz! Haladj tyúklépésben, ha nincs merszed fénysebességgel száguldani! A lényeg, hogy határozd el magad és indulj el, még ma!

Nos, lehet, hogy a bejegyzés vége egy kicsit túlságosan is motiválóra sikeredett, de ez volt a célom vele és van egy olyan halvány megérzésem, hogy valahol a szavak és a sorok mélyén rejtőzve a jó öreg és bölcs professzornak is ez volt a célja az írással. Én rátettem egy kis lapáttal, hogy ez a szándék még jobban átjöjjön és búcsúzóul idézem az ő csodálatos sorait is:

“Az emberi tudat ily nagyfokú rugalmasságának köszönheti, hogy könyvem megírására egyáltalán sor kerülhetett. Ha életünk pusztán az általános emberi körülményeken, társadalmi kulturális kategóriákon vagy a véletlenen múlna, akkor hiábavalóság lenne tökéletesítésének mikéntjén töprengenünk. Szerencsére sok nagyszerű alkalom adódik az egyéni kezdeményezésekre, és rendelkezünk akkora döntési lehetőségekkel, hogy életünkben igazi változásokat hozzunk létre. Aki ezzel egyetért, annak jó esélye van arra, hogy kiszabadítsa magát sorsának szorításából.”

 

Te egyetértesz ezekkel a sorokkal?

Kapcsolódó cikkek:

Te döntesz

Az ember azzá válik, amire gondol

FLOW – a tökéletes élmény pszichológiája

A tudás gyökerei keserűek, de a gyümölcsei édesek

Hozzászólás »

Heti útravaló – Ne halogass!

406759_515678401797954_2091743063_n

A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma?

Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel.

Soha ne halogass! Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred. Ha döntened kell, akkor most azonnal kell döntened.


Döntsd el végre, mit akarsz! Ne halogass a végtelenségig!

Osho: Halogatás

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Pokol vagy Paradicsom

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget… Mondja neki: – Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

raguu

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen……
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
          – Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
          – Én ezt nem értem!
          – Ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak ‚képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. ‚A Pokol gyakran itt van a Földön.’
Hozzászólás »

NaNoWriMo 2014

Már csak egyetlen hét választ el minket a novembertől, ami tollforgató körökben annyit jelent, hogy mindössze 7 napunk maradt felkészülni a NaNoWriMo-ra. Aki már tavaly is látogatta a blogomat, az pontosan tudja, miről szól ez az egész. Az újonnan érkezettek kedvéért azonban mesélek egy kicsit arról, hogy valójában mit is takar ez a furcsa mozaikszó.

nanowrimo-and-coffee1

National Novel Writing Month, vagyis Nemzetközi Regényíró Mozgalom hónapja a mi drága novemberünk. Ez a bizonyos esemény immáron 15 éve kerül megrendezésre és mára egészen világméretűvé dagadt ez az őrület. A célja: egy hónap alatt megírni 50,000 szavas regényedet. Ezt úgy érheted el, ha minden nap átlagban megszületik 1667 szó, vagyis a hónap végére megkapod a kész regényt. Ez a napi szómennyiség persze lehet több és kevesebb is, a lényeg, hogy a végén utolérd magad. Ha kedvet kaptál és jelentkezni szeretnél, akkor itt teheted meg.

Tavaly részt vettem a kihívásban és meg kell mondjam, nagyon élveztem. Bár akkor már javában írtam a Szélrózsát, így ennek a regényíró megmérettetésnek a kedvéért fel kellett függesztenem, kerek egy hónapra. Ennyi áldozatot azonban megért, egyáltalán nem bántam meg, sőt…

Nagyon sokat tanultam belőle. Többek között visszaadta a hitet, hogy igenis képes vagyok még megírni egy regényt, sőt mindezt egy hónapos határidőn belül. Másrészt jó volt az a kis motiváció, hogy minden nap a gép elé kellett kényszerítenem magam és ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj írnom kellett. Ezt bizony néha nem árt gyakorolni. Az ember ugyanis hajlamos lustálkodni, halogatni, elnapolni a dolgokat. Épp ezért az írás egyik legjobb és leghasznosabb titka és sikerreceptje a határidő.

Erre is megtanít a nagy regényíró kihívás. Sokan persze támadják és keresik a negatívumait. Többen azt kifogásolják, hogy ilyenkor a delikvens csak a mennyiségre figyel és nem a minőségre. Ez igaz lehet, mert tapasztalt résztvevőként nem tagadom, hogy néha az embert elkapja a lendület és képes leírni oltári nagy baromságokat, vagy netán felesleges bekezdéseket, csakhogy szaporítsa a szót és ezáltal az aznapi mennyiséget. Ezek azonban nem súlyos hibák, sőt. Erről szól a NaNoWriMo. Az a lényege, hogy belső bíránkat kikapcsolva, vagy legalábbis elcsendesítve koncentárljunk az írásra és csak a pozitívumokat lássuk meg benne és minden nap és egyre jobban akarjuk, akarjuk és akarjuk.

Számomra igenis pozitív tapasztalat volt az összes kellemetlenségével, hátulütőjével és rossz oldalával együttvéve is, mert ugyebár nemcsak előnyei, de hátrányai is vannak ennek a vállalkozásnak:

  • Hisz kaptam egy regényt, amit azóta sem olvastam át és javítottam ki, de ki tudja, lehet, hogy nem soká megteszem.
  • Kaptam egy regényt, ami tele van hibákkal és felesleges részekkel, de akkor is az én regényem. Én írtam, ráadásul egy hónap alatt és ezt senki sem veheti el tőlem, ő az én kis kincsem.
  • Amiatt a regény miatt kellett felfüggesztenem a másik könyvem, amit épp akkor írtam, de kit érdekel. Hisz befejeztem ezt a regényt egy hónap alatt és ez akkora önbizalommal és inspirációval vértezett fel, mint semmi más. Visszaadta a hitet és a reményt, hogy igenis képes vagyok befejezni egy könyvet, nem csak elkezdeni tudom azt. (ez a hit nagyon rám fért, hisz a gépem tele volt/van mappákkal, amikben megkezdett könyvek, cikkek, versek várnak befejezésre).

NaNoWriMo_Desktop_

Szóval összességében nagyon pozitívan zártam a tavalyi versenyt. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy idén nem veszek részt. Bár rendkívül jó dolognak tartom, most azonban inkább azzal foglalkozom, amibe már korábban belekezdtem. Igaz ugyan, hogy a tavalyi dopping jól jött, hisz bebizonyította, hogy tudok még írni. Az a sok hit és remény még most is kitart és a Szélrózsa befejezése óta csak erősödött. Így már biztosan tudom, hogy készen állok a következő nagy kihívásra is.

Nem fejezem be azonban ennyivel a Nanowrimo-t, jó néhány cikket tervezek még a téma körül, filmeket is és könyveket is bemutatni, amelyek az írásról szólnak és inspirálóak lehetnek a bátor jelentkezők számára.

Remélem, egyre többen vesznek részt ebben a nagyszerű megmérettetésben, amivel csakis nyerhet az ember. Nem baj, ha nem lesz belőle világhírű mű, nem baj, ha senki más nem olvassa el rajtad kívül és az sem baj, ha tele van hibákkal. A lényeg, hogy a tiéd, megírtad, megalkottad és befejezted. Szerintem ennyi bővel elég ahhoz, hogy versenyre kelj saját magaddal és belevágj a nagy regényíró erőpróbába! 🙂

Kapcsolódó cikkek:

Beszéljünk az írásról! – NaNoWriMo

Felkészülés

Utolsó felhívás keringőre

Alex és Emma – regény az életünk

Pro és kontra Nano ügyben

Hozzászólás »

Vagány nők klubja

Épp a napokban jutott eszembe ez a film, de csak néhány jelenet derengett belőle halványan, mert régen láttam. Sem a sztorira, sem a szereplőkre nem emlékeztem igazán, de valami mégis megragadott benne. Volt már ilyen érzésetek?

Csak arra emlékeztem, hogy igazán szórakoztató film volt és mindenképp rá akartam keresni a neten, de lényeges információk nélkül semmire sem mentem.

Aztán végül nem foglalkoztam vele többé, elengedtem és ekkor, láss csodát, néhány nappal később hirtelen rábukkantam. Szeretem az efféle „véletleneket”.

Igazi kikapcsolódás és felüdülés ez a film, különösen egy esős, őszi délutánon.

divine-secrets-of-yaya-sisterhood

Hogy miről szól a film?

Sidda Walker (Sandra Bullock) sikeres drámaírónő a Broadway-n. Egy interjú során boldogtalan gyermekkoráról mesél. Édesanyja (Ellen Burstyn) felháborodottan olvassa a sorokat több ezer kilométerrel távolabb. Újra felizzik kettejük között a régi feszültség. Majd Sidda hirtelen titokzatos körülmények között eltűnik. Édesanyja túlbuzgó barátnői rabolják el és Louisianába hurcolják, hogy szembesítsék Siddát gyermekkorával és az anyai igazsággal.

(forrás: port.hu)

A jelen problémáinak megoldásában általában része van a múltunknak is. Többet között erre a jó tanácsra is emlékeztet ez a film. Emellett vicces vagy épp szomorú emlékek, vagány nők, vagyis a ya-ya nővérek és persze sok móka vár rád a majd kétórás produkcióban. Ne hagyjátok ki! Jó szórakozást és persze YA-YAAAAAA!!!! 🙂

Egyéb csajos filmek a blogon:

Hozzászólás »

Heti útravaló – Soha ne légy szomorú!

nem idos

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

(Ernest Hemingway: SOHA NE LÉGY SZOMORÚ)

2 hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – A lélek útvesztője

– Milyen magas ez a piramis? – kérdezte a vándor az éppen lefelé tartó idős embertől a felhőkbe nyúló építmény alján.

– Igaz ugyan, hogy magasnak látszik, és a teteje a fellegekbe veszik! De csupán 91 lépcsőfok! – válaszolta mosolyogva, segítőkészen. – Pontosan ugyan olyan magas, mint az összes többi mexikói piramis! Négy oldalán 91-91 összetartó lépcsőfok, amik legfelül találkoznak, felettük pedig egyetlen nagyobb sík, összesen 365 lépés, akár az év napjai.

Az egyetlen különbség a többitől, hogy ez, itt, a lélek útvesztője! A mayák „Lélekútnak” nevezték. Miután megépítették évtizedek kemény munkájával és rengeteg emberáldozattal, rájöttek, hogy hatalma van! Nem csupán esőt hoz a tömege miatt, hanem az építkezés alatt elhunyt emberek lelke is beleivódott kövei közé.

– Az, hogy mennyi idő alatt érsz fel, fiatal barátom, csak azon múlik, mennyire ismered önmagad. Én, 72 vagyok. 50 éve, évente egyszer eljövök ide. Úgy nyolc-tíz perc alatt megteszem az utat felfelé. Évről évre, egyre gyorsabban. Annak idején, mikor elkezdtem, húsz perc volt, de az óta felismertem a saját erőforrásaimat.

– Öreg! – szólt a vándor, hátáról éppen levéve a hátizsákját. Elővett, és kibontott egy dobozos sört. Egy nyeletre fogyasztotta el, az üres dobozt pedig nagyképűen összegyűrve a piramis tövébe dobta. – Ha magának nyolc perc, akkor én felérek három alatt. Erős vagyok, 20 éves, nem kell a süketelése!

– Ahogy gondolod, fiam! – tette rá gyászosan a fiatal férfi vállára a kezét az idősebb, és rázni kezdte lemondóan a fejét, balra-jobbra. – Meglásd, így sosem fogsz felérni a tetejére! Tessék, fogadd ezt el!

Az öregember átadott neki egy flakon vizet, lehajolt, felvette az összegyűrt sörösdobozt, és elindult az ösvényen lefelé, távolodva az építménytől.

Ancient-Mayan-Pyramid

– Kell a francnak a víz! Mi vagyok én, valami barom? – nézte meg alaposan az üveg tartalmát, aztán oda dobta, ahová az imént a fémet.  Még hogy egy ilyen vénember akar nekem tanácsot adni!- méltatlankodott magában, és elindult felfelé, a felhőkbe nyúló lépcsőn. – 91 lépcsőfok? Annyit fel is futok! Akkor két perc alatt felérek!

 

Zihálva, levegőért kapkodva rohant fel harminc lépcsőfokot, és úgy érezte, kiszakad a tüdeje. Mintha órák teltek volna el, mióta beszélt az emberrel.

– Mi van velem? – kérdezte magától, miközben lefeküdt a lépcsőfokra. – Nem kapok levegőt! Megfulladok! Meg kell innom egy sört! – és már bontott is egy dobozzal a hátizsákjából. Ugyan úgy, egyetlen kortyra itta meg, mint az előzőt, és összegyűrve a mélybe hajította. Nagy nehézkesen föltápászkodott, és elindult. Ólomnehéznek tűnő lábaival megmászott újabb öt lépcsőfokot, s megint úgy érezte, iszonyatosan hosszú idő telt el.

Mikor fellépett a harmincötödik fokra, lenézett lábaira. Le kellett hajolnia, hogy megnézze, mire lépett rá majdnem. Előtte nem látta, pedig az öt fok éppen szemmagasságában volt.

Az a sörösdoboz hevert ott, amit pár lépcsőfokkal lejjebb eldobott…

… Mindig felismerte saját szemetét. Egyedi technikával úgy szorította meg, hogy mind az öt ujjnyoma ottmaradjon a dobozon, utána két kézzel megtekerte, mintha egy rongyot facsarna ki. Mindig ugyan azzal a mozdulatsorral, és a végén mindig el is hajította…

…Megrémült a látványtól, nem tudta hova tenni a dolgot.

– Mi ez? Hogy került ez ide? Hiszen ledobtam! – tűnődött és belerúgott. A fémdoboz kőhöz vágódásának zajától rikácsolni kezdtek a környező fák madarai. A vándor a füléhez kapott, megijedt a hirtelen hangzavartól. A rúgás lendületétől lerepült a cipője, lábujjaival telibe kapta a lépcsőt, bokája is megrándult. Üvöltésétől felreppentek a madarak, ordibálásba kezdtek a majmok.

– Akkor sem győzhet le egy öregember! Csak még innom kell! Ez iszonyatosan fáj! Ide már nem elég a sör! Ide tömény alkohol kell! – és már nyitotta is táskáját. Előkotort egy teli üveg tequilát, és kapkodva nyelni kezdte. Egy-egy kortynál néha túldöntötte az üveget, magára borítva tartalmának egy részét. Újra elfeküdt, és zavarodottan nézte az azúrkék eget. Szédülés fogta el, forogni kezdett vele a szeme sarkából bekúszó látkép az esőerdő hatalmas fáival, a piramis lépcsője.

– Hogy lehet, hogy látom a tiszta égboltot, még a fák körvonalait is, de nem látok ötnél több lépcsőfokot? – gondolta, majd kitört belőle egy erőteljes hányás…

… – Ez így nem lesz jó! – törölte meg karjával a száját, és nagy küzdelmek árán feltápászkodott, hogy felvonszolja magát a piramis tetejére. – Egy tudálékos vénember akkor sem győz le! Ej, de nehéz ez a hátizsák! – nyögött fájdalmasan, mialatt leküzdött egy újabb lépcsőfokot. – Iszok is egy sört a tequila mellé, de most lassabban! – erre lehúzott egy újabbat, ugyan olyan lendülettel, mint az előzőeket. Ez az üres doboz is ugyan arra a sorsra jutott, mint elődei.

Botorkálva, szinte vakon, sérült lábával tapogatózva próbált ismét elindulni. Megtorpant, elvesztette az egyensúlyát, és elejtette az alkoholos üveget, ami rögtön szétrobbant a kőlépcsőn. Eséskor beletenyerelt a szilánkokba, összevagdosva mindkét tenyerét. Azonban nem kezeit féltette, hanem a szétfolyt alkoholt. Mint egy kutya, nyalogatni kezdte a földre borult cseppeket. Még nyelvét is elvágta egy üvegcseréppel. De nem érdekelte.

Négykézláb próbált tovább kapaszkodni, hogy elérje célját. Kezei vértől vörösek, lábán csak egy cipő, ruhája alkohollal és a szájából folydogáló vérrel áztatott. Nadrágszára térde szakadásnak indult.

Három lépcsőfok után, ahogy szinte a fok magasságába ért a feje, hét összegyűrt sörösdobozt látott maga előtt. Egyet megfogott, és a mélybe hajította. Feszülten hallgatta a folyton kövekre pattanó, jellegzetes fémes kopogást. Felnézett a fokra, és már nem hat dobozt látott, hanem kilencet. Ismét elhajított egyet, de néggyel több volt előtte. Viszont ezúttal már három lépcsőfokon. Minden egyszer, mikor egyet leszórt, úgy egyre több fokon látott egyre több dobozt. Kétségbeesetten, könnyeivel küzdve dobott újra, és újra, üvöltve nekik, hogy hagyják békén…

 … Egy logikátlan gondolattól ihletetten, egyszer csak hátizsákjába rakott egy sörösdobozt. Aztán elsodort egy másikat az alkarjával, ami szintén a táskában landolt.

Felnézett a dobozhalomra, furcsán körbejáratta rajtuk szemét, majd folytatta két kezével a hadonászást, hogy eltakarítsa maga elől a szemétkupacot. Dühe egyre jobban eluralkodott rajt. Vagdalózott, üvöltött, bőgött, mialatt lassan húzni próbálta elhagyott testét maga után.

Párszor véletlenül a táskába is söpört a fémből. Olyankor mindig fölnézett, mint az elejtett prédából falatozó vadállat, ha ellenséget szimatol. Rángatta maga mögött a hátizsákját, aminek fura, fémesen kopogó zaját hallotta.

– Mi a…? – nézett bele elkerekedett, alkoholtól fátyolos szemekkel. – Ezt nem értem! –dadogta már részegen, félig magában, félig hangosan próbálva kimondani a szavakat, aztán kitört belőle egy újabb hányás…

– Üres doboz, mit keres a táskában? Ki szórakozik velem? – üvöltötte bele az esőerdő párás zajába, és kivette az egyik üres fémdobozt, hogy elhajítsa. Mikor elengedte, riadtan ismét felpillantott a lépcsőfokon álló göngyölegre. Kíváncsiságból újra a zsákba nyúlt, hogy megismételje az előző mozdulatsort. Fellesett, és ugyan azt vette észre. Aztán megfogott egy dobozmaradványt a lépcsőről, beledobta zsákjába, és abban a pillanatban szeme sarkából azt vette észre, hogy több doboz is eltűnt. Ismét elrakott egyet, és ismét csak megfogyatkozott a piramison lévő. Még párszor eljátszotta, és azt érezte, hogy erőre kap. Mintha részegsége is enyhült volna, lábából a fájdalom is szökni látszott. Egyre lelkesebben szedegette a maradék hulladékot, és minél többet rakott bele, annak súlya egyre kisebb lett. Lassan úgy érezte, hogy szárnyal, és elég erőt gyűjtött, hogy folytathassa útját felfelé.

A legkisebb nehézséget is elkerülve, vidáman, erőtől duzzadóan lépdelt felfelé. Teljesen elfelejtette tortúráját a sörökkel. Fájlalta ugyan a bokáját, és mindkét tenyere tele volt sebbel, de mit sem törődött velük. Azokra sem emlékezett, hol kapta. A ruhájából párolgó tequila szagára is inkább csak fintorgott furcsán.

Diadalittasan, és teljesen józanul tette meg a 91 lépcsőfokot, percek alatt. Mire fölért, táskáját teljesen üresnek érezte. Önelégülten gyújtott rá egy cigarettára az utolsó lépcsőfokon, hogy méltóképp megünnepelhesse győzelmét a piramis felett.

– NA! Még egy lépcsőfok! Már látom az építmény tetejét! Megmondtam én annak a tudálékos, eszement öregembernek, hogy legyőzöm. Csak nem hagyom lejáratni magam egy hetvenéves ősemberrel! – beleszívott egy mélyet a cigijébe, nagy lendülettel megemelte lábát, és fellépett a piramis legfelső, lapos síkjára…

… Eldöntött tequilás üvege került a lába alá, épen, egészben. Arra lépve vesztette el ismét az egyensúlyát, szájából kiesett cigarettája pedig meggyújtotta a tömény szesszel áztatott felsőjét. Lángra kapott minden ruhája. Háti táskája, mintha hirtelen sziklákkal lett volna megrakva, lerántotta a kőre. Előjött bokazúzódása, sebeiből vér csordogált! Vagdalózott a fájdalomtól, rángatta karjait. Erőtlenül próbált felkapaszkodni a platóra, hogy azon végighemperegve eloltsa a tüzet! Nyöszörögve, utolsó lélegzetvételeivel egy időben jutott eszébe az öregtől kapott víz, amit eldobott, mondván, úgysem kell!

– Vizet, vizet! – súgta halkan, elhaló hangon…

***

 – Ébredj, fiatal barátom! Igyál egy kis vizet! – emelte meg a vándor fejét egy kellemes külsejű, mosolygós, 70 év körüli úr, pár korty vizet öntve a fiatal fiú szájába.

– Mi történt? – kapott észbe a fiú. – Maga? Mégis hogy…? Honnan…? – kérdezte halkan, zavarodottan.

– Most értem le a piramis tetejéről. Itt feküdtél, ájultan! Itt, az esőerdőben, nagyon veszélyes alkoholt fogyasztani! – mutatott az idősebb a legény mellett fekvő két üres sörösdobozra és a bontott tequilás üvegre. – Kegyetlen a forróság, a legjobb, ha csak vizet visz magával az ember! Azt viszont sokat! Na, gyere, fiatal barátom! Hadd segítselek fel!

– Ez valóban a lélekpiramis? Tényleg létezik?

– Nem, fiam! Ez ugyan olyan piramis, mint a többi! – mosolygott az öreg. – Nincs hatalma!

***

Vagy mégis?… A vándor megtért!

(Nagykutasi Tibor: Égbe vesző útvesztő)

Hozzászólás »

Az olvasás éjszakája

Holnap, azaz október 18-án, délután négy órakor indul újra az olvasás éjszakája és egészen másnap hajnalig tart. Több helyszínen várják az érdeklődőket, interaktív programokkal és sok meglepetéssel.

az olvasás éjszakája

De hogy mi is az az olvasás éjszakája?

Az Olvasás Éjszakája 2014-ben a kapcsolatfelvételt mint pillanatot emeli fókuszba. A fesztivál témája tehát a létrejövő kontakt, a létrejövő összefüggés, a létrejövő (érzelmi, akár intim) viszony. Az Olvasás Éjszakáján kapcsolatfelvételek történnek, az olvasó találkozik íróval, olvasó találkozik más olvasóval. Az Olvasás Éjszakája egy olvasásnépszerűsítő, a nemzeti írott kultúra értékeit felmutató irodalmi és könyves fesztivál. Elsődleges célja, hogy a könyves kultúrát, az olvasást mint örömforrást mutassa be. A társadalom olvasásképét szeretnénk frissíteni

(További információk itt: port.hu)

Az Olvasás éjszakáját követheted a rendezvény hivatalos facebook oldalán is, ahol megtalálod azt is, hogy milyen lehetőségek és programok várnak rád a különböző helyszíneken.

Mindig is szerettem olvasni, de volt idő, hogy más dolgok sokkal fontosabbak voltak az életembe és kezdtem eltávolodni az irodalomtól. Egy szerencsés „véletlennek” köszönhetően azonban ismét visszataláltam erre az útra és semmi kedvem újból letérni róla, köszönöm szépen, jól vagyok itt! 🙂

Nem tudom, hogy beletartozom e a tipikus könyvmoly kategóriába, de az tény, hogy imádok olvasni. Találtam egy nagyon jó kis összefoglalót a Pozitív nap oldalán, ami a könyvek szerelmeseire jellemző gondolatokat gyűjti egy csokorba. Rád melyik állítás illik leginkább?

olvasás éjszakája

  • Ismered a “csak még egy fejezetet” érzést? Amikor annyira jó egy könyv, hogy nem tudod letenni, pedig muszáj lenne – mégis képtelen vagy rá, és azzal nyugtatod magad, hogy egy fejezet, aztán irány aludni/dolgozni/főzni/tanulni!
  • Bárhol és bármikor képes vagy elnevetni magad, ha eszedbe jut egy vicces rész valamelyik kedvenc könyvedből.
  • Szerinted a könyv MINDIG jobb, mint a film.
  •  A legkedvesebb regényeidet újra és újra elolvasod, hogy ismét átélhesd azokat a csodákat, kellemes és kellemetlen pillanatokat, amelyeket először megtapasztaltál. És ez így fog menni az idők végezetéig…
  • Ha eltervezed, hogy lefekvés előtt olvasol egy kicsit, abból a kicsiből biztos, hogy hosszú-hosszú órák lesznek.
  • Ha kifizetted a számlákat, vettél a családnak és magadnak ennivalót, valamint beszereztél minden más elengedhetetlen dolgot, a maradék pénzt egy az egyben könyvekre költöd. 
  • Úgy tervezed meg a hétvégét, hogy mindenképpen maradjon időd az olvasásra. 
  • Számtalan könyvklubhoz csatlakozol, csak azért, hogy annyit beszélhess imádatod tárgyairól, amennyit csak akarsz.
  • Hétfőn másnapos vagy – de nem a rengeteg italtól, hanem a mértéktelen olvasástól.
  • Soha de soha nem vagy elégedett azzal, hogy hány könyvet olvastál már el – de azzal sem, hogy hány könyvet őrzöl otthon, a polcaidon.
  • Imádod a könyvesboltokat, antikváriumokat, könyvtárakat. Neked maga a mennyország, ha temérdek régi és új könyv sorakozik körülötted. Az illatukról pedig már ne is beszéljünk…
  • Teljesen átérzed azt, ami az adott könyvben történik – a szereplőkkel együtt örülsz, de minden szégyenérzet nélkül sírsz, ha a helyzet úgy hozza.
  • A könyveid az első számú és legfontosabb tulajdonaid.  
  • A regényekben használt szavakat beépíted a szókincsedbe.
  • Az ideális nyaralás számodra az, ha nyugodt környezetben, megszakítás nélkül olvashatsz.
  • A szobádban, vagy lakásodban a polcok uralkodnak, hiszen annyi könyved van – még akkor is, ha mindig úgy fogod gondolni, kevés -, hogy alig férsz már el tőlük.
  •  Amikor egy könyv véget ér, úgy érzed, nincs miért tovább élni. Természetesen ez csak addig tart, míg kezedbe nem veszed a következő kötetet, és kezdetét nem veszi egy újabb hihetetlen kaland a betűk világában.

(Forrás: Pozitívnap)

“Óh, ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet , és él, mint az ember –
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.”

(Babits Mihály: Ritmus a könyvről)

Kapcsolódó cikkek:

Lelkem egy darabja

Mit olvasol?

Egy hely, ami csak a tiéd

Az én aktuális olvasmányaim Csíkszentmihályi Mihálytól az És addig éltek amíg meg nem haltak és Gabriel García Márquez Azért élek, hogy elmeséljem az életemet című műve.

Te mit olvasol holnap éjjel?

Hozzászólás »