Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Heti útravaló – Élj!

RedBalloons3

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor érzetem, hogy meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elveszítettem.
De túléltem! és még most is Élek!
Az életet nemcsak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
Élj!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.

Charlie Chaplin

Forrás: Aquarius Kincsei

Reklámok
Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – A mag

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik:

– Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit. A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta:

– Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT – egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.

magtanmese

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.

Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit. Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban. 

– Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek – mondta a vezérigazgató. 

– Ma egy embert kinevezek vezérigazgatónak.

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!

Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét. A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette: 

– Íme az új vezérigazgatótok! Jimnek hívják.

Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja. Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató? – mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta: -Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak – lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.

Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!

Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.

Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.

Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.

Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.

Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.

Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.

Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.

 

Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni. Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek!

 

Forrás: joportal.hu

 

Hozzászólás »

Hasznos gyakorlat #8 – Esti hálaadás

Nemrég nőnapi bejegyzésemben az ajánlók között volt egy cikk, ami az imádságról szólt. Már akkor megfogott benne egy rész, ami az esti hálaadásról szólt. Máshol is olvastam régebben róla és egy ideig gyakoroltam is, aztán valahogy feledésbe merült. Ám most, ennek a begyezésnek köszönhetően ismét előtérbe került, így újra gyakorlom ezt a módszert. Hiszek benne, hogy nem véletlenül került az utamba, ezért írok most bővebben róla nektek is.

 A hálaadás egy csodás, mágikus dolog – történjék akár írásban, akár szóban -, rengeteg pozitív utóhatása van. Magához és a hálaadó személyhez vonzza a hála többi pozitív barátját, mint az öröm, a boldogság, a hit, a békesség és magát az érzést, hogy megtaláltad a helyed a világban.

?????????????????????????????????????????????????????????

Régebben minden este imádkoztam lefekvés előtt, főleg gyerekkoromban. Ez a napi rutin része volt, el sem tudtam volna képzelni, hogy enélkül aludjak el. Szertartásos, módszeres tevékenység volt ez akkor számomra. Meg volt az imák sorrendje is, amire mindig kínosan ügyeltem. Jó érzés volt, hogy van kihez szólni a nap végén, van kitől reményt várni, hinni benne és megélni ezt az egész csodát. Hálás és megnyugtató gondolat volt, hogy egyszerűen csak ott van nekem Isten, akire mindig számíthatok, és akiben mindig bízhatok.

Aztán szépen lassan felnőttem. Egyetem, bulik, szerelem, sok-sok tanulás, majd dolgos évek és az esti imák néha kezdtek kimaradni, majd egyre ritkábban jutottak eszembe, végül teljesen elmaradtak. Szomorú, de így történt. Esténként filmet néztünk és néha olyan kimerült voltam, hogy egyszerűen csak belealudtam ezekbe a mozikba és eszembe sem volt imádkozni, mert az álmok földje már édesen csalogatott.

Persze imádkozom néha most is… Van, hogy lefekvés előtt, vagy épp napközben, ha nagy ritkán eszembe jut. Imádkozom akkor is, ha dolgozom, mert a munka is egyfajta imádság. Fohász számomra egy-egy séta az erdőben, amikor magam vagyok. Ima az is, ha megcsodálom a természet szépségét, vagy az, amikor a kiskutyám bolondságaiban gyönyörködöm. Amikor azon csodálkozom, hogy lehetséges, hogy minden egyes szőrszál olyan mérnökien a testére lett tervezve, vagy elmerengek abban a két nagy barna szemében, aminél őszintébbet sosem láttam még, vagy amikor megnézem tappancsának érdes kis bőrpárnáit és azon merengek, hogy ki és hogyan tud ilyet teremteni…

Mégsem egyenlő ez az esti imával. Mert az esti ima bizony maga a hálaadás. Itt most nem csak a szépen, gondos sorrendben elmormolt versikékre gondolok. Ennél sokkal fontosabb, amikor eszembe jut hálád adni azért, hogy a szerelmem mellettem alszik el minden éjjel és én foghatom a kezét. Amikor hálás vagyok azért, hogy a szüleim jól vannak. Bár igen messze vagyunk egymástól, mégis minden nap hallhatom a hangjukat és nekem ez a legfontosabb. Amikor hálát mondhatok a bohóc kiskutyámért és a mindennapi sétákért, ami jutalom testnek, léleknek és persze a természet csodálatos látványa ajándék a szemnek is. Amikor megköszönöm, hogy az írás ismét beköltözött az életembe és olyan szorosan összefonódott a kezünk, hogy soha többé nem akarjuk már egymást elengedni. Amikor minden nap van miért felkelni, mert látom a célt, a tervet, a holnapot, a jövőt… Valahogy ezekért fontos imádkozni.

sleeping

Az esti hálaadás is egyfajta ima. Lehet ám reggel is végezni, az időpontot mindenki maga választja meg. Nekem mégis az esti a szimpatikus, mert ilyenkor végiggondolhatom az egész napot és ez számomra a tökéletes lezárás. Abban a bizonyos bejegyzésben 10 dolgot ajánlanak, amit érdemes felsorolni, amiért érdemes hálát adni, amiért érdemes megdicsérni magunkat. Először talán soknak tűnik, de nagyon hamar bele lehet jönni, ígérem! Segítek egy kicsit.

Este van, végre behúzod a féket és kezdesz teljesen lelassulni.  Fekszel az ágyadban, ellazulsz, pihensz. Apránként végiggondolod a napodat és igyekszel csak a jó dolgokra koncentrálni. Elkezded az ébredés pillanatától, amikor még a nap is csak lábujjhegyen jár, de első sugarai már cirógatni kezdik az arcodat, hogy mosolyra csábítsanak. Oldalra fordulsz és melletted fekszik a szeretett személy, akit csókkal üdvözölsz. Aztán eszedbe jut a frissen gőzölgő kávé illata és az érzés, amikor még álmosan szorongatod a forró bögrét, ami lassan átmelegíti az ujjaidat. Nem is olyan nehéz ugye? Ez mindjárt legalább három dolog és még mindig csak a reggelnél tartunk.

Aztán jön szép sorban a többi: gyermekeid reggeli köszöntése és kacaja, kiskutyád bolondságai, a szomszédod mosolya. Majd kollégád kedvesen rád köszön a munkahelyen és ebédszünetben összefutsz a legjobb barátoddal is. Eszedbe jut egy-két pillanat, amikor a munka igazi örömöt okozott neked a sok szenvedéssel és robotolással eltöltött óra között. Majd meglátsz egy virágzó fát munkából hazafelé menet, aztán jön a séta a kiskutyáddal és közben egy idegen rád köszön. Este nem kell vacsorát főznöd, mert van még bőven tegnapról, így jut időd átfutni kedvenc blogodat, játszani a gyerekkel, vagy megnézni egy epizódot a szokásos sorozatból. Ajándék idő ez, amiért végtelenül hálás vagy!

Eszedbe jut a perc, amikor te már halálosan fáradt vagy és mennél aludni, de a gyerek még mindig nem álmos. Csak mondja és mondja a magáét, ecseteli, hogy mi volt az óvodában és olyan aranyos, hogy kezdeti dühöd egy pillanat alatt jókedvbe csap át. Lassan kisimulnak a ráncok a homlokodon, leengeded a szemöldököd és azon mosolyogsz, hogy milyen szép is az élet.

Végül bedőlsz a pihe-puha ágyikóba, ismét kedvesed mellé és hálát adsz, hogy egy újabb csodás napban volt részed. Majd lassan, lépésről-lépésre újragondolod és átéled az egészet. A szépet, a jót és közben végtelenül hálás vagy értük.

További hasznos gyakorlatok:

Csend-gyakorlat

Bízz magadban

Erdőfürdőzés

Tudatos teremtés

Mantrázz!

Jó reggelt kívánok!

Listaírás, ahogy a buddhisták is teszik

Hozzászólás »

Tavaszi képriport

A múlt heti lusta vasárnapról szóló bejegyzésem után úgy gondoltam, hogy képekben is megmutatom milyen is egy igazi vasárnap reggeli séta Mandyvel. Bár az idő nem volt tökéletes, mert előtte két napig esett az eső. Egy-két hete sokkal több virág volt a fákon és a felhők sem rondítottak bele a csodás napsütésbe, de szerintem még így is szép…

20150322_073322

A napfelkelte mindig szép, még eső után is

20150322_073331

Készen állsz a sétára kisgazdám?

20150322_073608

A virágzó japán szilvafák mindig elvarázsolnak.

20150322_073632

Különösen közelről

20150322_073724

Mandy pedig imád a lehullott szirmokon sétálni.

20150322_073817

Felhős, borús, napfelkeltés, virágos

20150322_073855

Tavaszhangulat az utcában

20150322_073957

Hangulatos kis ösvény két ház között, színes levelek, titokzatos fények

20150322_074045

A nárcisz mindenhol kinő

20150322_074302

Kedves kis hátsókert és jácinttenger

20150322_074451

Ilyen kis kék virág nagyanyám kertjében is volt, mindig rá emlékeztet ♥

20150322_074532

Ezek a virágok az iskolaudvaron télen-nyáron nyílnak 🙂

20150322_074615

Kisdiákok készítették és festették őket néhány éve

20150322_075137

Nárciszok és sziklák

20150322_075404

A fürtös gyönyike is nagy kedvencem ám…

20150322_075549

és ez az illatos fehér gyönyörűség is, talán mézvirág

20150322_075706

ezek a sárga csodák is elvarázsolnak az előkertekben

20150322_075827

Belépés a parkba…

20150322_075851

…ahol a fák az égig érnek.

20150322_080116

Hmmm…Ha ez a kép illatozna, mindenkit megszédítene.

20150322_080529

varjak pihennek egy fenyő tetejében

20150322_080654

Mandy húzza a száját, ha túl sokat fotózok, inkább sétálna már 🙂

20150322_080720

mindig csak a varjak…

20150322_081200

A meseház kertjében is kezd tavaszodni. Régen  egy teljes bejegyzést szenteltem ennek a gyönyörűségnek.

20150322_081226

kicsi szobrok a meseház udvarán…

20150322_081239

és egy talicska tele virágokkal.

20150322_081323

Még mindig meseház, aprócska fahíddal a pici kerti tavon át.

20150322_081605

Bár az eső megtépázta, de az aranyeső még mindig teljes tüzében lobog.

20150322_081737

Szépséges bokor rózsaszín virágokkal, minek nevét nem tudom 🙂

20150322_082031

És a drága jó magnólia…

20150322_082045

…amit nem tudok megunni.

20150322_082743

Mennyivel üresebb lenne a város virágzó fák nélkül

20150322_083046

A házunk előtt már nyílik a rododendron.

 

Egyéb képriportok a blogon:

Hurrá nyaralunk

Nyári pillanatok

Nyaralás után

Erdőfürdőzés

8 hozzászólás »

Heti útravaló – Újrakezdem hát tavasszal

hello-spring-

Újrakezdem hát tavasszal
régi csatámat a szavakkal

mit abbahagytam gyáván, resten
ott folytatom ahol elkezdtem

mint ahogy a barackfa ága
újult hittel borul virágba

nem gondol tavaly lehullt lombra
új gyümölcsöt hozni a gondja

úgy jövök most új dallal én is –

nemcsak magamért értük szólok
kikbe száz gyökérrel fogódzok
akik meghallják akik értik

kiknek a szó nem puszta játék
akik tudják ránk itt mi vár még
akik hiszik hogy kell a szó még

rügyek szerelmek forradalmak
szép évszaka te segíts engem
hogy kimondjam hogy megkeressem

azt ami fáj azt ami éget
amitől féltek minden népet

legjobban mégis csak a fajtám
kimondjam úgy ahogy akarnám

kimondjam azt is ami biztat
reményeinket álmainkat

hogy aki megért mellém álljon
aki keres az rám találjon

s akit szeretek legyen társam
e tavaszra váró világban

Kulcsár Tibor: Újrakezdem hát tavasszal

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Szent Péter küldöttei

Szent Péter aki már nem győzte hallgatni a hidegtől elgyötört emberek fohászait, fogott egy nagy zsákot, feltöltötte napmeleggel, majd megbízta Sándort, hogy vigye le a Földre.

A zsák azonban annyira melegítette a cipekedő hátát, hogy kénytelen volt megállni egy Tejút-menti kocsmánál, hogy lehűtse magát. A hűtőzködés oly jól sikerült, hogy Sándornak nem is igen volt kedve továbbmenni.

welc.spring
Szent Péter ekkor kénytelen volt Józsefet megkérni, hogy ő is fogjon meg egy meleggel töltött zsákot, valamint keresse meg Sándort, és immár ketten vigyenek le meleget, mert az emberek már igen türelmetlenek.
Sajnos azonban József is hasonlóképp volt a dologgal, ahogyan Sándor: ő is szívesebben pihengetett, sőt, dalolgatott is az ivóban.
Ezután Szent Péter Benedeket is útnak indította, aminek egyetlen eredménye lett: ettől kezdve három férfi nem vitte tovább a zsákokat.

Ám mivel feltartóztathatatlanul közeledett huszonegyedike, a tavasz első napja, a mennyek kapujának őrzője elveszítette a türelmét, és most már nem zsákkal, hanem ostorral küldte le az előzők után Mátyást, hogy tegyen rendet.
Ő végre is hajtotta a feladatot, kikergette a kocsmából a három, léha melegfelelőst, és lezavarta őket a Földre.

Ettől kezdve valóban megjött a tavasz, Mátyás pedig az emberektől elnyerte a „Jégtörő” melléknevet (amelynek viselőjeként majd pl. Tamási Áron egy különleges meseregényben – a Jégtörő Mátyás címűben – fogja őt megörökíteni).

A „Sándor, József, Benedek” triumvirátus kocsmai kitérőjét pedig már rég el is felejtették, így a szólás csak a jó tettüket őrzi.

Forrás: Könyvjelző

2 hozzászólás »

Túl sok az olvasnivaló és túl kevés az idő

A fenti mondat egy kedves öregasszonytól származik az idősek otthonából, akit valahányszor meglátogatok, mindig könyv van a kezében. Legtöbbször az ágyán, paplan alá kucorodva szeret olvasni és elmerülni a képzelet, vagy épp a politika világában. Mert nem csak romantikus regényeket olvas, de nem ám! Életrajzi könyveket, vagy épp természetről, földrajzról, történelemről szóló írásokat és nem veti meg a politikát sem. Legutóbb is az egyik miniszterelnök levelezését tartalmazó művet fürkészte. Tévét nagyon ritkán néz, akkor is dokumentumfilmeket, hogy jobban megismerje a világot, vagy híreket, hogy tisztában legyen vele, mi történik a nagyvilágban. Ezen ugyan legtöbbször felbosszantja magát, de azon még jobban felháborodik, ha valaki nem tudja, hogy mi folyik körülötte és egyáltalán nem is érdekli.

readandwrite

Ez a kedves hölgy közelít a kilencven felé, de elméje olyan friss, hogy bármikor kenterbe ver egy fele-, vagy negyed annyi idős személyt bármilyen témában. Széleskörű tudását hosszú évek alatt szerezte. Mióta itt él az öregek otthonában – annak pedig bizony bő tizenhét éve már – amikor csak teheti, olvas. Fiatalon dolgozott eleget, így most a szenvedélyének szenteli az összes szabadidejét, abból pedig van neki bőven.

Havonta arra jár a könyvtáros mozgóbusz és elviszi neki a megrendelt könyveket, ami körülbelül harminc darab minden egyes hónapra. A múltkor felfedezett egy nagy halom New Yorker magazint, amit az egyik nemrégiben elhunyt lakó rokonai épp kidobni készültek. Anne ezt nem hagyta annyiban, azonnal a lapok megmentésére sietett. Persze mindet hazavitte és addig abba sem hagyta az olvasást, amíg minden egyes betűt át nem böngészett bennük. Néhány nap múlva a mosókonyhában találtam meg az összes magazint. Amikor rákérdeztem, csak annyit mondott, hogy mivel ő már mindet elolvasta, úgy gondolta, hátha mást is érdekelhetik, ezért hagyta ott. Kidobni semmiképp sem akarta őket, ő ilyesmire képtelen lenne.

Engem gyakran sajnálgat, hogy mennyit dolgozok, és hogy emiatt milyen kevés időm marad olvasni. A minap is miközben felszolgáltam a vacsorát, a fülembe súgta, hogy fantomfájdalmai vannak. Egész nap csak dolgozni lát engem, ő pedig csak olvas, mégis az ő háta fáj helyettem is. 🙂

Igyekszem én olvasni, mindent megteszek ami tőlem telik. Két munkahely és az írás azonban sokszor teljesen lefoglal. Bár ez nem panasz, mert minden egyes percét élvezem ezeknek a tevékenységeknek, ezért is csinálom. Csak néha rossz ránézni az árván heverésző e-book readeremre, ha túl sokáig hanyagolom. Ilyenkor a könyvek szinte kiabálnak nekem: Miért nem foglalkozol egy kicsit velünk is? Két napja – vagy rosszabb esetben két hete – felénk sem néztél. Pedig mi kitártuk a szívünket is neked! Felcsigáztál minket, azt mondtad érdeklünk téged, majd félbehagytad a munkát és megint visszatértél az íráshoz!

Igen, néha bizony meg kell hozni az áldozatokat és fel kell állítani a prioritási sorrendet. A szabadnapjaimon azért igyekszem az írás mellett sokat olvasni is, hisz a kettő kézen fogva jár. Ha olvasok, akkor tanulok, tapasztalok és így válhatok jobb íróvá is.

Manapság még mindig nagy kedvencem az Előttem az élet és mióta rátaláltam a wmn.hu-ra, azóta D. Tóth Kriszta könyvei is felkeltették a kíváncsiságomat. Mivel a blogján nagyon megtetszett írói stílusa, ezért meg kellett néznem korábbi műveit is. Így történt, hogy a Jöttem, hadd lássalak egyszerűen magával ragadott és tegnap óta beszippantott az e-book olvasómba. A végén még egy teljes bejegyzést kell szentelnem ennek a könyvnek. 🙂

Te mit olvasol manapság?

Kapcsolódó bejegyzések:

Vasárnapi tanmese – A századik könyv

Egy hely, ami csak a tiéd

Mit olvasol?

Lelkem egy darabja

Az olvasás éjszakája

 

 

 

Hozzászólás »

Apró mosolycsalogatók # 2.

Egyszerűen imádom a vasárnapokat! Nem mindig volt ám ez így, különösen gyerekkoromban nem. Akkor inkább a péntek és a szombat volt a kedvenc napom, mert akkor tudtam, hogy közeleg, vagy épp már meg is érkezett a hétvége. Vasárnap azonban mindig ott volt a hétfő, vagyis az iskolakezdés napjának fenyegető közelsége, ami beárnyékolta a szabadnap szépségét. Felnőttként azonban már nem foglalkoztat ennyire a másnapi munka, inkább kiélvezem a hétvége minden percét és örömmel vetem bele magam a drága jó lusta vasárnapokba.

Reggel ébredés után meglepődve konstatáltam, hogy esik az eső. Nem hagytam azonban, hogy kedvemet szegje. Edzőcipőt húztam és elindultam kiskutyámmal a szokásos reggeli sétánkra. Ilyenkor még csendes a város és én ezt nagyon élvezem, egy esős reggelen pedig hatványozottan érvényesek a korai séta előnyei. Olyan békés volt minden, a legtöbben még az igazak álmát aludták, így Mandy-vel birtokunkba vettük az egész várost. Csakis nekünk énekeltek a madarak és a mi kedvünkért birkóztak a mókusok is a parkban. Édes, bódító virágillat szállt a korai tavasznak köszönhetően és az eső csak még jobban előhozta a virágok balzsamát. Megcsodáltuk a bimbózó – rügyező bokrokat, a virágba borult fákat, a sárgán ragyogó aranyesőt és a lassan szirmait hullajtó magnóliákat is. Bár az előző napi szélvihar egy kicsit megtépázta a virágba borult szépségeket, de azért így is szemet gyönyörködtetőek voltak. Jól esett bemenekülni a parkba, a hatalmas fák alatt elbújni egy kicsit az eső elől és néhány percig erdőfürdőzni.

20150316_101754

Séta után gyors vásárlást terveztem. A bolt elé érve kiderült, hogy a vasárnap nem csak nekem lusta, de még a kereskedelemben dolgozóknak is, ugyanis ezen a napon 11-kor nyitnak. Szerencsére csak bő tíz perc volt nyitásig, úgyhogy addig sétáltam egyet. Körutam során gyönyörű templomi zenére lettem figyelmes, ami egy picinyke épületből jött. Gyorsan átmentem a túloldalra és közebbről is szemügyre vettem magamnak. Megálltam a nyitott ajtónál bámészkodni és hallgatni a mennyei muzsikát. Ekkor egy kedves kínai hölgy lépett elém és széles mosollyal beinvitált. Nem akartam zavarni, mert öltözékem cseppet sem volt az alkalomhoz illő, de ő olyan meggyőzően és szeretettel erősködött, hogy végül megadtam magam és bemerészkedtem. Nem voltak sokan odabent, mégis az ének és a zenei kíséret olyan misztikus légkört varázsolt a kis terembe, hogy menten megbabonázott. Szemem könnybe is lábadt, eszembe jutottak a gyermekkori templomi élmények. Régen jártam már templomban, talán ezért is érintett meg úgy a dolog. Jó volt ott pár percig álldogálni és átszellemülten hallgatni és nézni azokat az embereket. Megkértek nézzek be máskor is, szívesen várnak. Nagyon jól esett. Felfrissülve, meghatottan léptem ki a piciny épületből és vidáman sétáltam tovább.

A bolt addigra már kinyitott, így megvehettem azt a néhány apróságot, amiket akartam. Többek között algaport, hogy belefoghassak egy lightos tavaszi kúrába. Na, nem kell semmi komolyra gondolni, csak egy kistakarításra. 🙂 Néhány napja nem eszek édességet és ez nagy büszkeséggel tölt el. Mivel évek óta vegetáriánus vagyok, néha hajlamos vagyok azt hinni, hogy ez mértéktelen csokoládé-és cukor zabálásra jogosít fel. Pedig ez nem így vagy! De még mennyire nem.

Legnagyobb örömömre rábukkantam az egyik kedvenc indiai ételem mikrós, gyorséttermi változatára és emellett megláttam a világ legédesebb madaras bögréjét is, amit azonnal meg kellett vennem.

Hazaérve forró fürdőt vettem, ami szerintem a legjobb felüdülés egy esős séta után. Később mennyei citromos teát kortyolgattam a cuki bögrémből és közben válaszoltam a blogon Timi kedves kommentjeire nőnapi ajánlós bejegyzésemben, amelyek bearanyozták a vasárnap reggelemet és hozzájárultak, hogy még több mindenért adhassak hálát aznap.

Apropó teázás! Rábukkantam egy aranyos teázós, múltidézős bejegyzésre is, ami igazán kellemes olvasnivaló, amíg elkortyolgatunk egy gőzölgő finomságot. A cikket itt olvashatjátok.

Később pedig a WMN legújabb posztjait és Emil Ajar Előttem az élet című könyvét olvastam, majd természetesen írtam is valamennyit. Ezen felül inspirálódtam és elmélkedtem egy kicsit Arnold Schwarzenegger tanácsain, amelyekkel magyarországi látogatása során ajándékozta meg a közönséget. Nem csak motiválóak, de némelyik meg is nevettetett.

Ha egy kis pihenőre vágytam, akkor csak kitekintettem a teraszra, ahol tavaszi virágaimat láthatom. Különösen kedves a legújabb szerzemény, amit az egyik nénitől kaptam az idősek otthonában. Egy cserépben jácint, nárcisz, fürtös gyöngyike  és egy rózsaszín virág – aminek hirtelen nem jut eszembe a neve – virágzik egymás mellett.

Őszintén, lehet ennél kellemesebb egy vasárnap reggel? 🙂

A tiétek hogy telt?

Kapcsolódó bejegyzések:

Apró mosolycsalogatók # 1.

A nap öröme

Mit jelent boldognak lenni

A pillanat szépsége

Boldogság bödön

Te mindig jól vagy

Bármit megtehetsz, csak akarnod kell

Falatnyi figyelmesség, hatalmas hála

Önmagadban keresd a választ!

Örömtréning

Hozzászólás »

Heti útravaló – A fiatalság mércéje

nem idos

„A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.

Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén.

Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint kétségeid. Olyan fiatal vagy, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmed. Fiatal, mint hited, öreg, mint csüggedésed. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság, az ember, a föld, és a végtelenség hírnökeit.”

Albert Schweitzer

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Valami történt

Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Úgy tűnt, ereje sincs már, hogy az életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.

lauren-pressey-boy-on-bike1

Másnap az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal a meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
– Mi történt Önnel? – kérdezte az orvos. – Tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik.
Az öregúr mosolyogva bólintott.
– Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, és azt mondta nekem: “Nagypapa, gyorsan haza kell jönnöd, mert elromlott a biciklim!

 Bruno Ferraro

3 hozzászólás »