Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Van megoldás

- május 8, 2015

A múlt heti egyik bejegyzésem a szavak erejéről szólt, ezt a fonalat gombolyítom ma tovább egy picit. Bár nincsenek még gyerekeim, így talán okoskodásnak tűnhet, hogy épp én próbálok meg tanácsot adni. Van a kezemben azonban egy aduász, amely feljogosít arra, hogy a témáról beszéljek: egyszer én is voltam gyerek és ez bizony nem volt olyan nagyon régen, hogy ne emlékezzek bizonyos dolgokra.🙂

Néha kicsúszik a szánkon egy-egy mondat, vagy megjegyzés, amivel – akaratunkon kívül is – megbánthatunk másokat. Egy felnőttről talán könnyen lepereg a becsmérlő kritika, de egy gyerek lelkében komoly törést is okozhatunk vele. Néha úgy, hogy észre sem vesszük.

Van azonban jó pár megoldás, amivel orvosolhatjuk a problémát. Apró trükkök ezek, amelyek néhány évezrede kiválóan beválnak, ha komolyan gondoljuk őket. Ilyen egyszerű és nagyszerű praktikák például a bocsánatkérés, a dicséret, az elfogadás és a feltétel nélküli szeretet…

motherslove

Tanulj meg bocsánatot kérni!

Olyat mondok, hogy magam is megbánom! – így hangzik a közkedvelt fenyegetőzés. Nem gondoljuk ám komolyan, néha mégis mondjuk, sőt néha célba is találunk vele. Ha már egyszer kicsúszott a szánkon egy meggondolatlan mondat – ami még saját magunknak is olyan idegennek és sértőnek hangzott, mintha valaki más mondta volna -, akkor is van megoldás: a bocsánatkérés. Sohasem szégyen és sohasem késő bocsánatot kérni. Pláne, ha egy gyerekről van szó. Ha van képünk felelőtlenül jártatni a szánkat, akkor legyen elég nagy az arcunk ahhoz is, hogy elé állunk és felnőtt létünkre bocsánatot kérünk tőle. A gyerek értékelni fogja, higgyétek el!

El kell neki magyarázni, hogy azt a sértést nem neki szántuk. Nem rá vagyunk dühösek, hanem a főnökre, a házastársunkra, önmagunkra, az időhiányra, a rohanó világra, vagy a tévéreklámokra. Azért haragszunk, mert reggel lekéstük a buszt, az irodában senki és semmi nem volt a helyén és még a kedvenc tévésorozatunknak is ma van az évadzáró része. Így a gyerek ugyan megbántva érzi majd magát, de tudni fogja, hogy semmi sem az ő hibája. Az a félreértett megjegyzés csupán azért hagyta el anya/apa/nagymama száját, mert rossz napja volt.

A lényeg, hogy a gyerek lássa, hogy néha mind követünk el hibákat. Nos, igen, néha még a felnőttek is. Mi sem vagyunk tökéletesek, sőt, ezt néha még beismerni is hajlandóak vagyunk. Néha…

Dicsérni jó!

Kritizálni, sértegetni és bírálni mindenki nagyon jól tud, a dicséret viszont már bonyolultabb lecke. Valahogy sokkal nehezebben hagyja el a szánkat egy kedves szó, mint egy válogatott sértés, ami olykor minden gondolkodás nélkül kiszalad. Mivel bírálni olyan jól tudunk, ideje megtanulnunk dicsérni is! Csak elkezdeni nehéz, kis gyakorlással könnyen a mindennapok részévé válhat, és hamar meggyőződhetünk jótékony hatásairól.

Ha dicsérjük a gyereket, akkor felragyog az arca és mindjárt sokkal kedvesebb lesz hozzánk és az egész világhoz. Ha közöljük vele, hogy milyen okos, ügyes és kedves, akkor mindjárt egyből még okosabb, ügyesebb és kedvesebb lesz. Nem csak a mi szemünkben, de önmaga előtt is, ami a legfontosabb. Több lesz az önbizalma és ez nem csak gyermekkorát, de egész életét meghatározza majd. Ezt a tudást később továbbadja saját gyerekinek és unokáinak is, előre vetítve egy szebb jövőképet, egy egészségesebb, lelkiekben erősebb generációt.

Mellékesen megjegyzem, hogy a dicséret kiválóan működik a felnőtteknél is. Próbáld ki nyugodtan! Egy kedves bók a kollégád új frizurájáról, a szomszédod helyrepofozott autójáról, vagy a feleséged új ruhájáról aranyat érhet. Különösen, ha szívből jön és a megfelelő pillanatban érkezik.

A szavak nem kerülnek semmibe, cserébe azonban kapsz valamit: felcsilannó szempárokat, mosolyra húzódó ajkakat és kedves szavakat, amiket talán már rég hallottál. A szavaknak ereje, mágiája van! Miért ne használnánk őket jó dolgokra?

Szeress úgy is, ha rossz vagyok!

A gyereknek mindig tudnia kell, hogy ő az első, ő a legfontosabb és úgy fogadod el, ahogy van. Ez persze nem azt jelenti, hogy lehet elkényeztetett, lusta, vagy beszélhet csúnyán, te mindent elnézel neki, mert ő életed értelme és anyuci pici szeme fénye akkor is, ha közben egy igazi kis méregzsák.

Én most az érzésre, a gesztusra gondolok, hogy tudnia kell, nálad mindig menedékre talál. Ha hazamegy, ha hozzád megy, ott biztonságban van, ott szeretik. Ha az iskolában bántották, ha egy tanár elvette a kedvét valamitől, ha egy osztálytársa megbántotta, vagy kiesett egy játékból és szomorú, akkor nálad vigaszra lelhet. Te vagy az, aki elfogadja őt szőröstől-bőröstől, minden apró hibájával együtt.

Tudnia kell, hogy te sem vagy tökéletes, hisz mind hibázunk néha. A legfontosabb a bizalom, hogy merjen beavatni apró kis titkaiba. Hogy tudja, mindig van egy hely, ahol őt várják, elfogadják és szeretik, bármi is történjék…

Fontos észben tartani, hogy az imént említett praktikák felnőttek esetében is működnek, nem csak a gyermekeknél. Igenis bocsánatot kérhetünk egy felnőttől is, sőt meg is dicsérhetjük. És igen, egy felnőttet is lehet – sőt kötelező – feltétel nélkül elfogadni és szeretni!

Ezen kívül pedig igen könnyen tartható a béke, ha mindenki betartja a jól ismert házirendet:

Mindenki hibázik.
Mindenki megbocsát.
Mindig van ölelés.
Mindig van szeretet.
Mindenki a saját hangján beszél.
Mindig újra lehet kezdeni.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: