Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Szeretetotthon

- május 29, 2015

Többször említettem már nektek, hogy egy idősek otthonában dolgozom. Ez nem csak munka, ez hivatás és önkéntesség is. Nem csak elvégzem a feladatom, amiért fizetést kapok, hanem néha szívességet is teszek és sokat segítek. Ez természetes velejárója ennek a foglalkozásnak, magától értetődő és nincsen benne semmi különös.

oregkezek

Segíteni jó és ha az embert szerető, kedves és mosolygós idősek veszik körül, akkor nem is munkaként gondol erre az egészre, hanem egyfajta hobbiként. Nem csak adok, hanem nagyon sok mindent kapok is. Mosolyt, ölelést, kedves szavakat és szeretetet. Egy-egy jó szót – mindig  a legjobb pillanatban, amikor a legnagyobb szükségem van rá-, bókokat, bölcsességeket és tapasztalatokat, amikre az elmúlt évtizedek tanították meg ezeket a kedves kis öregeket. Így nagyon sok mindent tanulok. Néha nem is kell hozzá kimondott szó, csak elég megfigyelni őket egy kicsit. Elég egy pillanat, egy mozdulat, egy pillantás.

Minden egyes nap tanulok valami újat, amiért nagyon hálás vagyok. Erről szól a Szeretetotthon című film is, amely Gárdonyi Edit rendező első filmje. A mű főszereplője egy fiatal színészpalánta, aki önkéntesként dolgozik egy idősek otthonában. Először nem is veszi komolyan a munkát, szinte nem is érdekli az egész. Majd szép lassan önkéntelenül is részese lesz a lakók életének és lassan megkedveli őket, jobban, mint azt valaha is gondolta volna. Nap mint nap tanul valami újat, apróságokat és egészen nagy dolgokat is. Elég csak megfigyelnie az öregek mindennapjait és máris sokkal bölcsebbé, érettebbé válik a főszereplő lány. Rájön, hogy milyen nagy jelentősége van minden egyes pillanatnak és hogy nem érdemes átrohanni az életen, hisz a lényeg maga az utazás és nem a végállomás.

“Életeket láttam elmúlni, hogy csak rohantak, és kerestek valamit, valamit, amiről azt hitték, hogy ha azt magunkévá teszik, boldogok lesznek. Aztán mégis megbánással mentek el. Érdekelt, hogy miért lehet ez…valójában az, hogy mit is viszünk magunkkal? Azt, amit a fizetés adott, vagy azt, amit megéltünk egymással? Mi változó körülöttünk, és mi nem? A rohanás, és a folyamatos keresés vajon nem csak menekülés?  Az otthonban történt beszélgetésekből arra jöttem rá, hogy például ahogy most itt ülsz velem szemben, beszélgetünk, ez egy nagyon értékes pillanat, mert soha nem lesz még egy ilyen helyzet, te nem fogsz velem ebben a hangulatban, és ruhában pont itt, pont így ülni. A film egyfajta játék akart lenni az időtlen jelennel, a mulandóságban rejlő örökkévalósággal, az élet, eleven, kacér, lüktető pillanat-sorozataival. Amelyben minden egyes színes ember csodálatos. Vagyis a film valójában nem a halálról szól, hanem annak inverzéről…” – így nyilatkozik a filmről Gárdonyi Edit, aki maga is önkéntesként dolgozott egy idősek otthonában és filmes karrierje is kalandosan kezdődött. Először ugyanis művelődésszervező és közgazdász diplomát szerzett, majd öt évig dolgozott kormánytisztviselőként. Aztán elege lett és kiszállt a mókuskerékből, hogy megvalósítsa álmát és végre filmeket készíthessen. A teljes interjút  ide kattintva olvashatjátok el.

A teljes filmet itt nézhetitek meg: Szeretetotthon


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: