Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Heti útravaló – A holnap lehetősége

- július 13, 2015

ez az élet

Időnként elmenekülök az emberek elől, mert hangos panaszkodásuk súlyosabb, mint a lelkem közepén tátongó űr– amely hasítson, kínozzon, akkor sem töltöm meg érdemtelennel. Nem adom meg magam a lemondásnak, noha sokszor megtanított már arra az élet, hogy attól búcsúzzak el, ami a legfontosabb. Nem adom meg magamat a keserűségnek, hiába vannak embert próbáló időszakok, problémák, amelyek óriásnak látszanak, s melyekhez képest parányi törpének érzem magamat. Nem adom meg magamat a rosszindulatnak, hiába hallom folyton folyvást éppen kit hibáztatnak, nem keresek bűnbakot még akkor sem, ha végtelenül megbántottak.
Akármennyire nehéz, és minden csalódás után még nehezebb– hiszek az emberekben.
És ehhez az kell, hogy időnként elmeneküljek előlük. Árnyas fák tövében húzódom meg, és csodálom szavak nélküli nagyságukat. A kutyámhoz bújok, és végtelen szeretetet érzek, amiért úgy tölt fel energiával, hogy nem vár érte viszonosságot.
Az emberek nem ilyenek…azt látom, hogy sosem elég látásuk: még élesebbre vágynak, és mennek minden felé, ami csillog. Csakhogy nem minden kincs csillogó. Beleesnek százszor ugyanabba a csapdába, és amikor segítő kezet nyújtok, magukkal rántanak. Legszebb szavaim közé illúziókat festenek, majd megtámadnak, hogy becsaptam őket a valósággal. Keresnek, amikor találtak, és elhagyják, ami a legértékesebb.
Felesleget gyűjtenek az érték helyett.
Persze nem minden fekete– fehér.
Ezért kell, hogy néha elmeneküljek…
Olyankor eszembe jut a tanmese a leányról, aki minden hajnalban kiment a partra és visszadobta a tengeri csillagokat, mielőtt elérte volna őket az aszály. Lehetetlen egy küldetés nem igaz? Mennyivel könnyebb lett volna nem törődnie azzal, hogy mennyi elpusztul, miközben csak néhánynak adhatta vissza az életét.
Mennyivel könnyebb lenne mindig azt választani, amihez kedvünk van…
De nem…minden menekülésben ugyanaz a fény áraszt el…Hogy mennem kell…mert mindenkiben talán nem, de néhány emberben felébreszthetem a reményt…
Ezt látom az összes kudarcban: a holnap lehetőségét.

(Kerner Mariann – A holnap lehetősége)

Forrás: Kerner Mariann versei

 


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: