Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

A kedvenc képem

- szeptember 4, 2015

Van az idősek otthonában egy néni, aki tehetséges festő. Nem lett világhírű, sem gazdag, ő a saját maga örömére fest. Ez teszi boldoggá, neki ez tökéletesen elég. Valahányszor meglátogatom, mindig egy újabb képen dolgozik. Az idősek otthonának alagsora is az ő munkáival van tele. Színes festmények díszítik a falakat, az egyiken erdő, a másikon virágos rét, a harmadikon vízesés, a negyediken nagy kék madár, mind-mind az ő keze nyomát dicsérik.

Suzy 91 éves, szívproblémája, asztmája és még ki tudja hány féle baja van, már önmagában az is egy csoda, hogy még él. Tolókocsival közlekedik, mégsem szorul segítségre, magát löki. Persze ha segítünk neki és eltoljuk egyik pontból a másikba, azt megköszöni, de egyáltalán nem szorul rá, nem igényli és sohasem kéri. Ő szépen gurítja magát, soha nem panaszkodik, sőt, folyton széles mosoly ül az arcán és mindenkivel rendkívül kedves. Igazi példakép lehet sokunknak.

Régen San Franciscóban élt évekig, a Pacific Avenuen, majd ideköltözött és itt is nagyon boldog, ám nagyon hiányzik neki a ködös város. Nem csodálom, szerintem is az a világ egyik legszebb helye. Pár évvel ezelőtt Suzy kórházba került, leállt a szíve, jó néhány másodpercig lebegett két világ között. Elmondása szerint mindenre emlékszik. Összeszedte magát és megfogadta, hogy nem fog kórházban meghalni. Így jött vissza az életbe. Ő azt mondta magának, hogy mindig is a Pacific Avenuen élt, így hát ott is akar meghalni. Így került vissza a kórházból az öregek otthonába, ami ugyanúgy a Pacific Avenuen fekszik, mint Suzy régi lakása, csak épp egy másik városban, egy másik országban.

Ez a kedves idős hölgy szeret mindenkit meglepni. Nekem például gyakran ad magvakat és aszalt gyümölcsöket, mert tudja, hogy ez az egyik kedvenc csemegém. Néha amikor beérek a munkahelyre egy-egy titokzatos csomag vár rám tele az említett finomságokkal, olyankor tudom, hogy ő megint gondolt rám és kedveskedni akart nekem. Ilyesféle apró ajándékokat szinte minden héten kapok tőle. Múlt héten is megajándékozott, de az valami váratlan volt, egy igazán nagy meglepetés. Egyik percben kiszólt az ajtaján, hogy ráérek e egy pillanatra. Még válaszolni sem érkeztem neki, amikor ő kezembe nyomott egy festményt. Köpni, nyelni nem tudtam… Az én édes Mandy kutyám, leghűségesebb cimborám bámult vissza rám a képről. Hirtelen könnybe lábadt a szemem, meg sem tudtam szólalni.

20150903_130752

Suzy csak nézett rám és ezt kérdezgette: Felismered? Hasonlít? Szerinted hasonlít?

Amikor végre felocsúdtam a meglepetésből, százszor is elismételtem, neki, hogy hogyne ismerném fel és persze, hogy hasonlít, hisz ez az én kiskutyám, ezer közül is felismerném. Minden porcikájában ő az, ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.  Cserébe megöleltem ezerszer is azt a törékeny kis öregasszonyt és könnyeimmel küszködve köszöntem meg neki ezt a csodát. Suzy nagyon boldog volt, én pedig még nála is boldogabb. Örömmel vittem a képet és megmutattam minden munkatársamnak, vacsora után pedig körbesétáltam az asztalok között és eldicsekedtem az összes lakónak, hogy milyen csodálatos meglepetést kaptam a mi Suzynktól. Őt magát pedig jól megölelgettem még vagy kétezerszer, csak hogy biztosítsam róla, milyen nagy örömöt okozott nekem.

Néhány hónapja vittem el hozzá Mandyt, csak mert annyira kérlelt, hogy látni szeretné a kiskutyámat, akiről mindig beszélek. Ekkor egy fotót is készített róla. Volt egy sanda gyanúm, egy halvány megérzésem, hogy talán majd egyszer készít róla egy kis skiccet, vagy rajzocskát. De hogy megfesti, azt álmaimban sem gondoltam volna. Ezért sikerült ilyen fantasztikusan ez a meglepetés.

A kép azóta a hálószobám falán lóg, hamarosan be is fogom kereteztetni. Addig is minden este úgy fekszem és reggelente úgy ébredek, hogy az én kis Mandym képe lebeg szemeim előtt. Suzy képével tökéletesen megragadta és visszaadta nekem kiskutyám mindegy egyes jellegzetességét: bozontos bundáját, gomb szemeit, fekete gomb orrát és lógó rózsaszín nyelvét is. így minden reggel ez az édes kis szőrgombóc vigyorog rám vissza a festményről ébredés után és ami még jobb, hogy ott van ő maga is személyesen, hogy jóreggelt puszijaival körbenyalja az arcom.🙂

A blogom facebook oldalán még több képet láthattok a festményről és magáról Mandyről is, aki pózol a róla készült képpel, illetve néhány másodperc után látványosan unatkozik pózolás közben.🙂 A képet nézve ne feledjétek, hogy a festőnő 91! éves.


2 responses to “A kedvenc képem

  1. Bogcsi szerint:

    Én is megkönnyeztem….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: