Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

A farm, ahol élünk

- szeptember 11, 2015

Emlékszem iskolába jártam még, amikor annak idején ezt a sorozatot a tévében vetítették. Minden nap őrült tempóban nyargaltam haza a vasútállomásról, csak hogy időben a tévé elé kucorodhassak, mielőtt kedvenc sorozatom elkezdődne. Emlékszem milyen szomorú voltam, hogy egy nap csak egyrészt játszottak. Az a negyvenöt perc olyan igazságtalanul gyorsan elrepült és utána már mehettem is leckét írni.  Talán ezért is van, hogy mostanság, hogy már ilyen nagy lókötő vagyok, megengedem magamnak, hogy napi három-négy részt is megnézzek együltömben, ha olyan kedvem támad.

Már akkoriban is lenyűgözött az a sok kalandos történet, amelyet a kis Laura Ingalls és családja élt át minden nap. Emellett igen szívemhez közelinek éreztem azt a nyugodt légkört és a vidéki idillt is, ahol ez a sok színes történet játszódott.

farm ahol élünk

Általában télre, főleg karácsony tájára hagyom ezeket a filmeket, olyankor szeretem őket nézni, amikor kint esik az eső vagy a hó, én pedig idebent gyertyát gyújtok és a paplan alá kucorodva mozizom végig a hosszú téli estéket. Így telt a tavalyi telem is, akkor a Váratlan utazás társaságában. Most ugyan még nincs tél és épp, hogy csak beléptünk az őszbe, máris kedvem támadt a hosszú mozis esték hangulatához, ezért kezdtem idén kicsit hamarabb.

Valamelyik este épp arról beszélgettünk a kedvesemmel, hogy nem lehetett olyan rossz az élet akkoriban. Nyugodtabbak voltak az emberek és maga az élet, nem volt még ilyen felgyorsult a világ. Esténként lámpást gyújtottak, zenéltek, táncoltak, beszélgettek, egy kicsit lelassult minden. A gyerekek leckét írtak, a felnőttek megbeszélték mi történt velük aznap. Nem volt tévé, nem volt híradó, nem volt túl sok és felesleges információáradat, ami még nagyobb terhet nyomott volna a vállukra, az amúgy is fárasztó munkanap végén.

Az emberek a mezőkön dolgoztak, elfáradtak, nem pedig egy irodában gubbasztottak. A gyerekek kint játszottak a szabadban, a friss levegőn, nem pedig a gép előtt ültek egész nap. Egymással játszottak, nem pedig virtuális barátokkal és ellenségekkel.

Én is el tudnám képzelni egy ilyen kis kunyhóban az életet, egy ilyen nyugodt, szinte már-már meseszerűnek mondható világban, a maga minden egyszerűségével és puritánságával. Csupán egyetlen dolog hiányozna: számítógép internettel, hogy nézhessem minden este a Farm, ahol élünket.🙂

Te szeretted ezt a sorozatot?


5 responses to “A farm, ahol élünk

  1. Levi szerint:

    Én nem néztem ezt a sorozatot, én inkább a “Kaméleon” c. sorozat miatt siettem haza, na és persze a vasárnap esti “Játék határok nélkül” miatt. De a sokkal nyugisabb életvitelről, meg az információdáradat hiányáról annyit, hogy a minap olvastam néhány gyerekneveléssel kapcsolatos szülői füllentést. Ezek közül, az egyik: farmon élő család apukája/anyukája – hogy megóvja a gyereket a sok TV-nézéstől=tunyulástól – annyit mondott a gyereknek: “Nálunk csak akkor jön be a TV-adás, ha kint esik az eső”. Ezzel egy időre megoldódott az a probléma, hogy a gyerek munka helyett tévézzen.

    • manetti9 szerint:

      Nahát, a Kaméleonra már nem is emlékeztem, viszont a Játék határok nélkült nem lehet elfelejteni!🙂 Szerintem kicsik és nagyon egyaránt rajongtak érte országszerte, sőt egész Európában…

  2. Bogcsi szerint:

    Emlékszem vasàrnaponként volt a Kacsamesék, meg a Postakocsi, azt is mindenki nézte. Igazibôl én àltalànosban a német csatornàkat szerettem, miutàn lett “parabolànk” csak azt néztem. Hasonlô hangulatú film volt a Dr.Quinn -Ärztin aus Leidenschaft …, imàdtam. Emellett talk showkat néztem, akkor még itthon nem voltak, pl. az Arabella -t. Meg ugye rajongtunk a Merlose Place-ért, a Beverly Hills-ért. Hétközben este ment a Gute Zeiten -Schlechte Zeiten, ami az itthoni Baràtok közt “eredetije” volt a német RTL-nél.

    • manetti9 szerint:

      Ó, a postakocsi…🙂 Azt én is imádtam. Egyszer azért borultam egy hatalmasat a biciklimmel, mert épp azt játszottuk, hogy mi vagyunk a Wild side-i postakocsisok és banditák üldöznek minket🙂 Ennek emlékét mai napig őrzöm a szívemben és a térdemen is egy heg formájában🙂 Még a könyvemben is megemlítem a régi kalandok között…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: