Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Vasárnapi tanmese – Mit jelent az, hogy múlékony?

- szeptember 13, 2015

a geográfus

“A hatodik bolygó tízszerte nagyobb volt. Egy öregúr lakott rajta, és óriási könyveket írt.
– Hohó! Itt egy kutató! – kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.
A kis herceg leült az íróasztal szélére. Egy kicsit lihegett. Annyit utazott már!
– Honnét jössz? – kérdezte tőle az öregúr.
– Mi ez a nagy könyv? – kérdezte a kis herceg. – Mit csinál itt uraságod?
– Geográfus vagyok – felelte az öregúr.
– Mi az, hogy geográfus?
– Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.
– Ó, ez nagyon érdekes – mondta a kis herceg. – Végre egy igazi mesterség!
Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen fölséges bolygót még sosem látott.
– Hát ez nagyon szép – mondta. – Óceánok is vannak rajta?
– Azt én nem tudhatom – felelte a geográfus.
– Ó! – mondta a kis herceg csalódottan. – És hegységek?
– Azt én nem tudhatom – ismételte a geográfus.
– És városok és folyamok és sivatagok?
– Azt szintén nem tudhatom – felelte a geográfus.
– De ha egyszer geográfus!
– Az igaz – felelte a földrajztudós -, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat? A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlé­keit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.
– Hát azt meg miért?
– Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajz­könyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.
– Miért? – érdeklődött tovább a kis herceg.
– Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a való­ságban csak egy van.
– Ismerek valakit – mondta a kis herceg -, akiből nagyon rossz kutató lenne.
– Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.
– Elmennek megnézni?
– Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. Hanem fölszólítják a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánják tőle, hogy mutatóba szép, nagy köveket hozzon belőle.
Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.
– De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem a bolygódat!
Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és hegyezni kezdte a ceruzáját.
A kutatók elbeszéléseit ugyanis először ceruzával jegyzik le. Megvárják, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik a tintával való lejegyzés.
– Nos? – kérdezte a tudós.
– Ó! – mondta a kis herceg. – Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.
– Sosem lehet tudni – mondta a geográfus.
– Egy virágom is van.
– A virágokat nem jegyezzük föl – mondta a geográfus.
– Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!
– Mert a virágok múlékonyak.
– Mit jelent az, hogy „múlékony”?
– A földrajzkönyvek – mondta a földrajztudós – a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.
– De a kialudt vulkán egyszer csak működni kezdhet – szólt közbe a kis herceg. – Mit jelent az, hogy „múlékony”?
– Számunkra teljességgel mindegy, hogy egy vulkán kialudt-e, vagy működik – felelte a geográfus. – Nekünk csak a hegy számít. Az pedig nem változik.
– De mit jelent az, hogy „múlékony”? – makacskodott a kis herceg, mert ha egyszer föltett egy kérdést, nem tágított tőle soha többet.

– Azt jelenti, hogy előbb-utóbb megsemmisül.

– Az én virágom előbb-utóbb megsemmisül?

– Úgy bizony.

„Múlékony a virágom – gondolta a kis herceg -, s mindössze négy tüskéje van, hogy a világtól védekezzék! És én magára hagytam otthon!”

Most érzett először valami lelkifurdalás-félét. De nyomban összeszedte magát.

– Mit tanácsol uraságod? – kérdezte. – Milyen bolygót látogassak meg!

– A Földet – felelte a földrajztudós. – Jó híre van…

A kis herceg útra kelt, de közben egyre a virágjára gondolt.”

Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg – 15. rész


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: