Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Örömírás

- szeptember 23, 2015

Anyukám az írásaimat olvasgatva gyakran kívánja, hogy hozzanak a műveim az írás szeretetén túl még sikert, sok pénzt és hírnevet nekem. Én ezeknek persze nagyon örülök és nagyon jól is hangzik, hisz ki ne kívánná magának mindezt a földi jót.  Ezeken kívül azonban eszembe jut még más is. Például a flow élmény, ami boldoggá tesz engem alkotás közben. Maga az írás az igazi öröm és jutalom számomra. A cél, hogy van miért felkelnem minden reggel. A vágy, hogy versenyre keljek magammal és többet teljesítsek, mint a tegnapi önmagam.

smilingwriting

Az igazi jutalom az, amikor leülök csöndes óráimban és írogatok, csak úgy a magam örömére. Amikor vasárnap reggelente felkelek és ráérősen teázgatok, közben olvasgatok, firkálgatok és valami csoda folytán a történetek csak úgy megszületnek a fejemben. És aztán elmesélem anyukámnak, hogy nekem így is megéri, pénz és hírnév nélkül, mert ez az igazi boldogság, ez az életem és akkor ő is mosolyog a vonal másik végén és velem örül. És még hozzáteszi azt is, hogy milyen nagy boldogságot hoztam az életébe azzal, hogy ráleltem erre az útra és hogy a két könyvem –  amiket igazi kincsként őriz otthon -,milyen nagy ajándékok az ő életében is, nem csak az enyémben.

Az érzés, amikor leülök egy üres képernyő elé és egyszer csak elkezdenek ujjaim alatt pörögni a klaviatúra billentyűi és az a lap már nem üres többé, hanem hirtelen elkezd megtelni fekete betűkkel, hosszú sorokkal és bekezdésekkel, majd végül tele lesz az egész oldal, aztán még egy és még egy. De ugyanez a szépsége megvan a kézírásnak is. Amikor kezembe veszem ütött-kopott jegyzetfüzetemet és agyonhasznált tollamat, és elindul a mágikus folyamat. A tollat és a füzetet persze mindig az éjjeli szekrényem közelében tartom, mert néha éjszaka is szükségem van rájuk. Előfordul, hogy egy-egy álmatlan éjszakán az írásba menekülök, hisz az mégiscsak szórakoztatóbb és hasznosabb, mint az élet nagy kérdésein, vagy a hétköznapi problémákon rágódni. Ilyenkor a telefonom fényénél feljegyzek egy-két életmentő gondolatot, néha egész bejegyzést, netán oldalt is – ha úgy tartja kedvem –, hogy másnap használhassam ezeket az értékes jegyzeteket. Majd néhány nap, hét, esetleg év múlva visszaolvasom ezeket az írásokat és szinte alig emlékszem rájuk és akkor egy kicsit újra beleszeretek minden egyes sorukba. Majd mosolyogva így szólok magamhoz: Hű, de jó, ezt én írtam!🙂

Az írás számomra igazi szerelem, szenvedély és mérhetetlen nagy szerencse az, amikor az ember rábukkan erre a szenvedélyre. Hálás vagyok érte, hogy megadatott nekem, hogy ráleltem arra az útra, amit oly régóta kerestem és annak is, hogy töretlen lelkesedéssel haladok ezen a számomra kijelölt és elrendelt ösvényen és nem meglepően egyre jobban élvezem az utazást.🙂


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: