Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Vasárnapi tanmese – Muzsikus mese

- szeptember 27, 2015

Az öreg kertész nagy csöndben egyedül éldegélt a virágaival. Az embereket nem tűrhette. De valakit mégis. Volt a kis házikóban egy kis szoba, amit kiadott hónapszámba. Most félév óta lakott benne valaki, halvány, karcsú muzsikusfiú. Igen, csakhogy ez egészen más volt.

muzsikusfiú

-Ez is virág. Igaz hogy jár és mozog, de csak úgy félálomban, mint mind a hosszúszárú virág a kertben ha gyönge szélben hajladozik.
És egyszer megkérdezte:
-Maga se szereti már az embereket?
A fiú akkor nagyon elpirult.
-De nagyon szeretem.
-Hát mért nem megy soha a városba..az emberek közé? Maga se szeret már élni?
-Nagyon szeretek. De van egy nagy fal. A mögött van az élet. Van valahol egy kapuja,azt kellene megtalálni, hogy bejuthassak. Odalent a városban az emberek, az nem az. Akkor inkább itt várok a virágok között. Az élet egy nagy éneklő kert. Majd egyszer megtalálom a kapuját.
Az öreg csendben nézte csodavirágját: milyen biztosan beszél. Mintha nem itt, az agyvelejében születnének gondolatai, hanem lent a föld közepében, ahova a gyökere nyúlik, és magyarázatlanul, készen, változhatatlanul szállnának fel beléje.

(Balázs Béla: Embermese részlet)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: