Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Igazi kincsek

- november 25, 2015

A minap anyukám elmesélte, hogy a négyéves keresztlányom megtalálta az apukája – aki az én bátyám – egykori kincses ládikáját és nagyon örült neki. Nekem is ugyanilyen kincses ládám van otthon, mama! – kiáltotta boldogan, majd kíváncsian kinyitotta. Egy pillanat múlva azonban szomorúan konstatálta, hogy a láda üres. Az én ládám is üres mama, nekem sincsenek kincseim otthon, mondta. Anyu vigasztalta, hogy majd vesz neki egy hatalmas gyémántgyűrűt és azt beleteheti. Erre az én négyéves kis unokahúgom azt válaszolta, hogy neki vannak másfajta kincsei és azok belekerülhetnek a ládikóba. Ott van például a sok kő és apró kavics és a sok kagyló, amit még a nyáron gyűjtött össze a tiszai fürdőzések alkalmával.

Kincsesláda

Négyéves keresztlányom gyermeki őszintesége és tisztasága eszembe juttatta, hogy milyen bolondok is vagyunk néha. Nem tudjuk értékelni az igaz kincseket, amik a szemünk előtt hevernek és sokszor még csak észre sem vesszük őket. Például egy gyermek őszinteségét, egy kisbaba mosolyát, családunk szeretetét, szerelmünk közelségét, barátaink törődését, vagy kis kedvencünk kedvességét. Mert hogy ezek az igazi kincsek. Ha pedig tárgyiasított, kézzelfogható kincsekre gondolok, akkor legfőképp fényképek és apró emléktárgyak azok, amik számomra a legkedvesebbek. Utazások emlékei, képek, relikviák és ereklyék. Minden, ami a családommal, szeretteimmel kapcsolatos, legyen az bármilyen apróság is, egy-egy emlék, amit szívesen őrzök.

A kincsek kapcsán még egy rövid történetet szeretnék megosztani ma veletek. Néhány napja a munkahelyen az egyik néni odajött hozzám vacsora után és átadott egy kis ékszeres dobozt. Azt mondta, hogy szeretne meglepni, de ne nyissam ki most rögtön a dobozt, csak ha majd hazamegyek. Én tartottam magam az ígérethez és otthon néztem meg a meglepetést. Egy szép brosstű volt benne, amelyre a nevem volt írva és mellékelt hozzá egy levélkét is. Leírta, hogy a kitűző az anyósáé volt, még az ötvenes években, akit ugyanúgy hívtak, mint engem. Tőle örökölte meg és úgy gondolta, hogy nálam igazán jó helyen lenne és ezért ajándékozta nekem. Teljesen meghatódtam és szóhoz sem jutottam, hogy valaki rám gondol egy ilyen szép gesztussal. Másnap megköszöntem neki és már ha a kincsekről írok ma, akkor meg kell jegyezzem, ez a bross biztosan bekerül az én kincseim közé, a ládikámba.

Cserébe vittem neki egy madaras bögrét, csak mert tudom, hogy teljesen oda van a madaras figurákért. Ezt olyan ajándéktáskába tettem neki, amin egy édes bagoly ül a fán és mellékeltem hozzá egy képeslapot is, amit szintén madárkák díszítenek. Ő persze mondta, hogy nem vár cserébe semmit, de én mégis szeretem viszonozni, ha kapok valamit. Miután felvitte a szobájába és kibontotta, úgy megörült neki, hogy máris visszajött és köszönetet mondott az ajándékért és az apró részletekért, vagyis a madaras képeslapért és ajándéktáskáért is, ami különösen kedves a szívének, mivel a madarak közül is a  bagoly a kedvence.🙂

Számodra mik az igazi kincsek?


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: