Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Vasárnapi tanmese – A varázsgyűrű

- december 13, 2015

Volt egyszer egy kislány, akit Tündének hívtak, és rajongott a tündérmesékért. Duci kislány volt, de ha mosolygott, nagyon megszépült. Miközben anyukája esténként mesét olvasott neki, gyémántként ragyogott a szeme.
Az egyik nap szörnyû dolog történt: Anyukát kórházba vitték, ahonnan többé nem jött haza. Elmaradtak a megszokott esti mesélések is. Apuka próbálta pótolni, de fakó hangján távolabb került a tündérek birodalma. A meseolvasásból beszélgetés lett, amibõl rögtönzött mese született:
– Hol van most Anyuka? – kérdezte Tünde.
– Elment Tündérországba; annak is a leges-legközepén, Tündérkertben él.
– Jobb neki ott, mint itthon?
– Igen, mert ott nincs betegség, se fájdalom, se félelem. Mindig tavasz van, virágok nyílnak és szökõkút csobog. Tündérek ápolják a kertet; de nem verejtékes munkával, hanem énekszóval, muzsikával, körtánccal.
– Nekem akkor is úgy hiányzik!
– Nekem is… – mondta Apuka, és megköszörülte a torkát. – Küldött viszont valamit, hogy ne legyél szomorú!
– Mit? – kapta föl a fejét a kislány.
– Nézd – nyújtotta felé Apuka ökölbe szorított kezét. Tünde egyenként fejtette fel az ujjakat. Mikor az utolsóval is végzett, apja tenyerén egy aranygyûrû csillogott.
– De szép! – lelkendezett Tünde. – És milyen ismerõs… Mi ez?
– Egy varázsgyûrû. Anyuka viselte az esküvõnk óta, de a Tündérkertben e nélkül is boldog. Tiéd a gyûrû, most már téged fog szolgálni. Elûzi a bánatod, és Anyukára fog emlékeztetni, meg a Tündérkertre, ahová egyszer majd te is követni fogod.
– De te is, ugye?
– Hát persze! Nem könnyû út, de elõbb vagy utóbb mindenki végigmegy rajta.
Tünde csillogó szemmel próbálta fel a gyûrût, csakhogy mindegyik ujján lötyögött. Mielõtt kihunyt volna tekintetébõl a fény, Apuka egy vékony bõrszíjra fûzte fel a gyûrût, és Tünde nyakába akasztotta. Nem is vált meg tõle; egész nap a blúza alatt viselte, mint egy talizmánt, éjszaka meg a párnája alá rejtette.

gyuru
Három évvel késõbb Apuka bejelentette, hogy meg fog házasodni. Nem is akárkivel, hanem azzal a szép, fekete hajú nõvel – Sárával –, akivel Tünde többször is találkozott már. A kislányt nem érte váratlanul a hír, de szíve-lelke berzenkedett ellene. Anyuka csak egy van, nem lehet helyettesíteni! Úgy érezte, elárulják õt, ha Sára hozzájuk költözik. De Apuka végre sokat mosolygott, neki meg van egy varázsgyûrûje, hogy ne legyen szomorú… Nem ellenkezett, csak gyanúsan szótlan volt. Sára szeretett volna esténként mesét olvasni neki, Tünde azonban elzárkózott ettõl. Apjára maradt a feladat, s eközben Sára a másik szobában üldögélt, vagy a konyhában tett-vett, mígnem a mesélés után visszakapta kedvesét.
Az egyik este Apuka így szólt a lányához:
– Nálad van a varázsgyûrû, ugye?
– Hát persze – nézett rá Tünde csodálkozva.
– Szoktad érezni a varázserejét?
– Azt hiszem igen… nélküle szomorúbb lennék.
– Mondok egy titkot – súgta Apuka, mire a kislány rögtön csupa fül lett. – Már nem mi ketten vagyunk itt a legszomorúbbak…
Tünde elõször nem értette a dolgot, ám a konyhai zörgés hallatán világosság gyúlt a fejében. Árnyék suhant át az arcán.
– Gondolj a Tündérkertre – mondta halkan Apuka. – Ha tündér lennél, mit tennél?
– Segítenék… – nyögte ki a kislány. – De hogyan?
– Talán ha beszélgetnél Sárával a tündérekrõl, vagy hagynád, hogy meséljen neked…
Tünde szólni se tudott, csak bólintott. Apuka mögött csendesen becsukódott az ajtó, aztán Sára jött be kicsit tanácstalanul, s kérdõen nézett a kislányra.
– Mesélsz nekem ebbõl a könyvbõl? – kérdezte Tünde, miközben nagyot nyelt. Sára arca felderült, lelkesen bólintott. Belelapozott a könyvbe, s érdeklõdve nézegette a képeket.
– Melyiket olvassam? Választhatok én?
A kislány nagylelkûen ráhagyta. Csodálkozva emelte fel a fejét, mikor jövendõbeli mostohája a legkedvesebb meséjét kezdte olvasni. Sára hangján a történet új színekkel gazdagodott. Tündérország megelevenedett; ott motoszkált, lélegzett körülöttük. Egy-egy halk csörömpölés jelezte, hogy a konyhában most Apuka serénykedik, mire õk megnyugodva visszamerültek a történetbe. A zárómondat utáni hosszú csendet Sára törte meg:
– Ez volt a kedvenc mesém kiskoromban. Milyen rég olvastam… és milyen jó, hogy megvan neked is!
– Én is ezt szeretem a legjobban – mondta Tünde. – Kár, hogy sose leszek olyan szép, mint az az álruhás királylány a tündérbálon… vagy mint te!
Sára nagyot nézett.
– Ha láttál volna engem kislányként, rám se ismernél! – kuncogott. – Kis töltött galamb voltam, de kamaszként hirtelen megnõttem, sokat nyúltam. A barátnõim inkább csúnyultak akkoriban, én viszont úgy megszépültem, hogy csak ámultak-bámultak!
– Tényleg? – csillant fel Tünde szeme. Kis töprengés után megkérdezte: – Mit gondolsz, én is megszépülhetek?
– Hát még szép! – kiáltotta Sára, és elmosolyodtak a szóismétlésen. – Csak arra kell vigyázni, ha megnõsz, ne hízzál hozzá. Sokat kell mozogni, és megválogatni, mit, mikor és mennyit eszel. Erõt meríthetsz a mesékbõl is – tette hozzá. – Én se mertem elhinni tavaly, hogy apukád, aki mindig olyan szomorú volt, sokat fog mosolyogni! És hogy hamarosan… – ekkor elhallgatott.
Tünde közelebb húzódott hozzá.
„Mit szólna Anyuka, ha látna?” – gondolta. Kicsit tétovázott, majd torkában dobogó szívvel elõhúzta a blúza alá rejtett varázsgyûrût. Leoldotta a bõrszíjról, és Sára kezébe nyomta.
– Legyen ez a gyûrû a tiéd, a párja Apukánál van…
Sára szeme fényesebbé vált. Pupillája hatalmasra nõtt, betöltötte a kislány egész látóterét. Mint egy varázstükörben, furcsán ismerõs képek jelentek meg benne: a Tündérkert mesés színei. Hajlékony fák hullámoztak egy kerek tisztás körül. Mozgásukat tüzes fények kísérték, és bársonyos hangok – egy soha véget nem érõ tündérmuzsika halk foszlányai. A tisztást virágszirmok szõnyege borította, melybõl fehér márványobeliszk emelkedett ki. Talán nem is kõbõl volt, hiszen meg-megremegett, mint egy lepkebáb. Az emlékmû csúcsából elõbújt egy tündér, és utánozhatatlan, lebegõ járással lesétált a talapzat lépcsõfokain. Megállt egy lapos tál elõtt, ami egy napraforgó jókora tányérjának látszott. A tündér nagyon hasonlított Tünde anyukájához, csak sokkal légiesebb teremtés volt, és hullámos aranyhajzuhatag omlott a vállára.
– Ugye nem baj, Anyuka, hogy Sárának adtam a varázsgyûrût? – kérdezte a kislány.
– Dehogyis baj – mosolygott a tündér –, hiszen éppen így lett igazán a tiéd. Varázsereje akkorára nõtt, hogy itt, a Tündérkertben is alakot öltött. Nézd csak – mutatta fel, s belehelyezte a napraforgó tányérjába.
A varázsgyûrû felfénylett, tágulni kezdett; körülölelte az emlékmûvet. Anyuka ismét megérintette, s ekkor látni lehetett, hogy a fénykört tündérek alkotják. Anyuka is beállt közéjük, majd intésére még ketten jelentek meg a tisztáson. Tünde felszisszent a meglepetéstõl: a baloldalon hullámzó fából Apuka, a jobboldaliból pedig Sára lépett elõ. Két oldalról kézen fogták Tündét, s gyengéden a tündérekhez terelték. Az élõ gyûrû befogadta õket, és az élénkülõ zene hangjaira a körtánc elkezdõdött. Szinte repültek a levegõben, mintha a napraforgó szirmaiként pörögtek volna. Tündével szemben Anyuka mosolygott, aranyhaja hullámzón szállt a szélben. A muzsikaszó összeolvadt a suhogással. Tündérkert egyre gyorsabban pörgött-forgott, s egyszer csak elsötétült. A kislány Sára fekete pupilláját látta ismét maga elõtt.
– Jól vagy? – kérdezte Sára. – Mintha megszédültél volna egy pillanatra…
A szoba kivilágosodott. Tünde úgy érezte, hogy nagyon messzirõl tért vissza.
– Most már jól vagyok – felelte, és Sára kezében látva a gyûrût, hozzátette: –, rég voltam ilyen jól!
– Akkor jó – bólintott Sára. – Én pedig sose kaptam ilyen szép ajándékot senkitõl! Köszönöm.
E pillanatban csattanás és csörömpölés hallatszott a konyhából, melyet halk szitkozódás kísért. Sára és Tünde összemosolyogott. Egyszerre indultak kifelé, hogy segítsenek összeszedni a szétszóródott cserepeket.

Fer-Kai: A varázsgyűrű


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: