Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Vasárnapi tanmese – A fiatal és az öreg sólyom

2solyom

A fiatal sólyom elmondta az anyjának, hogy komoly tervei vannak a jövőjét illetően.
– Mik a terveid? – kérdezte az anyja.
– Be akarom repülni az egész világot, el akarok jutni olyan helyekre, ahol még nem járt madár.
– Jól van, csak tanulj szorgalmasan!

Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte.

Egy reggel így szólt hozzá az anyja:
– Gyere, menjünk, keressünk táplálékot!
– Nem, anyám nem megyek, menj egyedül. Én nem alacsonyodom le ilyesfajta dolgokhoz.
– Már miért nem?
– Anyám, ne háborgass hiábavalóságokkal! Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világ körüli utazásra.
– Igen, gyermekem – felelte az anyja -, de a vágyad soha nem válik valóra, ha nem vagy képes rá, hogy táplálékot szerezz magadnak.
Az első nap még csak éhes leszel, a másodikon már nem tudsz tovább repülni, a harmadikon pedig éhen halsz.

CsanLu

Reklámok
Hozzászólás »

Vasárnapi tamese – Az optimista és a pesszimista

happyandsad

“Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habostorta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szüleik a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték.
A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét.
– A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat! A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát.
A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.
Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, hallhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:
– De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy az a videójáték mindjárt összetörik… Ezeket utálom… Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is…
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal.
– Úgysem csapnak be! – kuncogott. – Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!”
(ismeretlen szerző)

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Változtass a stratégiádon!

homeless

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:

“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”

Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:

“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”

Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:

“Tavasz van, és én nem láthatom.”

Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Áldás vagy átok

vadlovak

Egy faluban élt egy nagyon szegény öregember, de még királyok is irigyek voltak rá, mert volt egy csodaszép fehér lova. Fantasztikus összegeket kínáltak neki, de soha nem adta el.

Egy reggel nem találta a lovát az istállóban. Összegyűlt az egész falu, és az emberek azt mondták:”Te buta öreg! Tudtuk, hogy egy nap ellopják azt a lovat, jobb lett volna, ha eladod. Micsoda balszerencse!”

Az öregember azt felelte: “Ne ragadtassátok el magatokat annyira, hogy ezt mondjátok! Minden, ami van, az van. A ló nincs az istállóban. Ez tény. Minden más ítélet. Nem tudom, hogy ez szerencsétlenség-e vagy áldás, mert nem tudom, mi következik.”Az emberek kinevették az öreget.

Mindig is bolondnak tartották egy kicsit. De a ló 15 nap múlva visszajött. Nem lopták el, hanem kitört a vadonba. És ez még nem minden, ráadásul 12 vadlovat is magával hozott.

Újból összegyűltek az emberek, és azt mondták: “Öregember, igazad volt! Tényleg áldás lett belőle.” Az öregember azt felelte: “Megint túl messzire mentek! Minden, ami van, az van: a ló visszajött. Ha csupán egyetlen mondatot olvastok – hogyan tudnátok megítélni az egész könyvet?”

Az öregembernek egyetlen fia volt, aki elkezdte betörni a vadlovakat. Már egy hét múlva leesett a lóról, és eltörte a lábát. Az emberek újból összegyűltek és ítélkeztek: “Igazad volt, szerencsétlenséget hozott. Az egyetlen fiad most leesett a lábáról, pedig ő volt a támaszod öregségedre. Most szegényebb vagy, mint azelőtt bármikor.”

Az öregember így válaszolt: “Megszállottként ítélkeztek! Minden, ami van, az van: a fiam eltörte a lábát. Senki sem tudja, hogy ez szerencsétlenség-e vagy áldás. Az életből soha nem láthattok többet egy pillanatnál.”

Úgy történt, hogy az ország hárborúba keveredett. A vidék minden fiatal férfijét elvitték katonának. Csak az öregember fia maradt otthon, mivel eltört a lába. Siránkozás töltötte be az egész vidéket, mert ezt a háborút nem lehetett megnyerni, és mindenki tudta, hogy a legtöbb fiatal férfi nem fog hazatérni.

Az emberek elmentek az öreghez, és azt mondták: “Igazad volt neked, áldás lett belőle!” Az öregember azt felelte: “Nem hagytok fel az ítélkezéssel. Minden, ami van, az van. Behívták a fiaitokat a hadseregbe, az én fiamat pedig nem hívták be. Csak az egész tudja, hogy ez áldás-e vagy szerencsétlenség. SOHA NE ÍTÉLKEZZETEK!”

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Egy gyermek imája

little-boy-resting-his-rucksack-sitting-ground-amongst-rocks-behind-back-as-takes-breaks-hiking-33453296.jpg

Egy nap a fák között sétálva nagyon meglepődtem, amikor egy gyermek hangját hallottam. Követtem a hangot és megpróbáltam megérteni a gyermek szavait, de hiába. Végül megtaláltam egy kisfiút egy sziklára telepedve és rájöttem, hogy miért nem volt a szavainak értelme: az ábécét ismételgette.

  • Miért ismétled az ábécét annyiszor? – kérdeztem

A gyermek így felelt: – Imádkozom.

Nem tudtam mást tenni, csak nevettem.

  • Ima? Mindaz, amit hallok, csupán az ábécé.

A gyermek türelmesen elmagyarázta: – Nos, nem ismerek minden szót, ezért a betűket adom Istennek. Isten tudja, hogy mit akarok mondani…

Hozzászólás »