Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Vasárnapi tanmese – Szürke hétköznapok

T2068k

Az Ember elment a Bölcshöz:
– Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
– Hallgatlak – bólintott a Bölcs.
– Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt.
Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT!
Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha…
Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
“Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal” – lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet.
Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta.
Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig.
Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték.
Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól.
Mondd, mit jelenthet?
– A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát…

Mától kezdve soha nem beszélhetsz “szürke hétköznapokról”, hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!

Reklámok
Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Az élet célja

old woman

Él egy történet egy idős asszonyról, akinek az egyetlen fia meghalt. Az asszony bánatában felkereste a falu bölcsét, hogy tanácsot kérjen: mit kell tennie azért, hogy visszahozza fiát az élők sorába.

A bölcs ahelyett, hogy leszidta volna az asszonyt, hogy miért beszél ilyen ostobaságokat, inkább azt mondta, hogy keresse meg azt a házat a faluban, ahol még senki sem találkozott szomorúsággal, bánattal.

Az asszony így tett. Benyitott több házba, de mindenhol bánattal, tragédiákkal, szomorúsággal találkozott. Igyekezett pár jó szót mondani az ottélőknek, hogy ne bánkódjanak, mert lesz még boldog periódus az életükben.

Mikor már a negyedik, ötödik házban is csak a sok panaszt, szörnyűséget hallotta, észbe kapott, hogy ő az, aki bátorítja, támogatja az elkeseredett embereket. Attól a naptól kezdve megfogadta, hogy ő lesz a faluban az az ember, aki igyekszik segíteni, biztatni a szomorú társait. És így is tett, ez lett az életcélja, amelyet meg is valósított.

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Nem alszik mindenki, akinek csukva van a szeme

closed eyes

,,Az öreg rabbi megvakult, olvasni sem tudott, és a látogatóinak az arcát sem látta. Egy kézrátétellel gyógyító férfi ezt mondta neki:
– Bízd magadat rám, és én meggyógyítom a vakságodat!
– Arra nem lesz semmi szükség – mondta a rabbi. – Látok mindent, amire szükségem van.
Nem alszik mindenki, akinek csukva a szeme. És nem lát minden nyitott szemű ember.”

Anthony de Mello

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – A buddhista apáca

buddhista

Ryonen, a buddhista apáca, 1779-ben született. A híres japán harcos, Shingen, volt a nagyapja. Úgy tartották, hogy az egész országban ő az egyik legszebb nő, ráadásul még tehetséges költő is. Ezért már tizenhét éves korában a királyi udvarba került, ahol mély tisztelet ébredt benne a császárnő iránt. A császárnő azonban hirtelen meghalt, és ez Ryonent igen megrendítette: teljesen tudatára ébredt a dolgok múlandóságának. Ez volt az a pillanat, amikor elhatározta, hogy a Zent fogja tanulmányozni.
A családja azonban hallani sem akart erről. Valósággal bele kényszerítették egy házasságba, de annyit azért mégis sikerült elérnie, hogy családja és leendő férje megígérte, miután szül három gyermeket, elmehet apácának. Ez meg is történt huszonöt éves korában. Akkor aztán semmi a világon – még férje könyörgése sem – tántoríthatta el szándékától. Leborotválta a fejét, felvette a Ryonen nevet, ami annyit jelent, hogy “világosan érteni”, és elindult.
Edo városába ért, és megkérte Tetsugyu mestert, hogy fogadja fel tanítványának. Az rápillantott, és azonnal elutasította, mert túlságosan szép volt. Ezután egy másik mesterhez, Hakuóhoz fordult. Az is ugyanazzal az indokkal utasította el, a szépsége csak bajt okozna. Erre Ryonen tüzes vassal megégette az arcát, örökre elcsúfítván ezzel szépségét. Amikor visszatért így Hakuóhoz, az elfogadta tanítványának.
Ryonen ez alkalomból verset írt egy kis tükör hátuljára:

A császárnő szolgálójaként tömjént égettem,
hogy illatosítsam gyönyörű ruháimat.
Most, csavargó koldusként,
arcomat égetem,
hogy a Zen világába léphessek.

Amikor érezte, hogy földi zarándokútjának végére ért, egy másik verset írt:

Hatvanhatszor szemlélték ezek a szemek
az ősz gyönyörűségét …
Ne kérj többet!
Csak figyelj a fenyők hangjára,
szélcsendben.

/ Anthony de Mello: A szív ébredése – lelkiség- történetek/

Hozzászólás »