Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Vasárnapi tanmese – Öt harang

harangok

Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását:  a szállás kényelmes volt,  a kiszolgálás szívélyes,  és az árak elfogadhatók, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát.

Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.
– Az lehetetlen – mondta a fogadós. – Nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.
– Nem – állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva Öt Harangnak fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot.
– Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?
– Csak próbáld ki, és meglátod – mosolygott a bölcs.

Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és  ott maradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett…

…Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.

Reklámok
Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Kőbe vagy homokba

she-would-forever-remember-the-day-that-he-wrote-in-the-sand
Két ember gyalogolt a forró sivatagban . Összevitatkoztak. Erre az egyik pofonvágta a másikat.

Aki kapta a pofont , homokba írta: ” Ma a legjobb barátom lekevert egyet! ”

Továbbmenve, találtak egy oázist és egy kis tóba bementek fürdeni.Aki a pofont kapta nem volt jó úszó és elkezdett fuldoklani.A másik azonnal kimentette.

Akkor az kőbe véste: ” Ma a legjobb barátom megmentette az életem.”

Miért tette ezeket?

Ha valaki megbánt, a homokba írd, hogy könnyen elfújja a szél. Ha jót tesz veled valaki, azt vésd kőbe , hogy soha ne törölhesse el semmi.!

Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, jószerencsédet kőbe vésni!

Azt mondják: Egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz egy pillanat műve. Megszeretni elég egy nap, elfelejteni kevés egy élet!

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – A lista

lista

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla. Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. “Tényleg?” – hallatszott a suttogás… “Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!” – és “Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek” – szóltak a megjegyzések. Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal. Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után – akik szerették vagy ismerték a fiatalembert – odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: “Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?” “O igent bólintott. Erre a fiú azt mondta: “Mark nagyon gyakran beszélt magáról. ” temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.
“Valamit szeretnénk mutatni” – mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. “Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni.” A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már. A tanárnő – anélkül, hogy odanézett volna – tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.
“Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak” – mondta Mark anyja. “Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.”
A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül. Charlie elmosolyodott és azt mondta: “Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm.”
Chuck felesége pedig így szólt: “Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba.” “Az enyém is megvan még” – mondta Marily. “A naplómban tartom”. Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek. “Mindig magamnál hordom” – mondta Vicki, és hozzátette: “Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.”
*
Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – A világ, mint tükör

face-in-water.jpg

Káin és Ábel egy hatalmas tó partjához értek. Még soha életükben nem láttak olyat.
“Van bent valami” – mondta Ábel, ahogy a vízbe nézett, nem tudván, hogy a saját tükörképét látja.
Káin is észrevette és felemelte a botját. A képmás ugyanígy tett. Káin állt, várva az ütést, a képmás is ugyanezt tette.
Ábel nézte a víz felszínét, mosolygott és a képmás visszamosolygott. Felnevetett és látta, hogy a másik utánozza őt.
Ahogy elhagyták a tavat, Káin azt gondolta magában: “Milyen erőszakos emberek élnek ott.” Ábel ezt mondta magában: “Szeretnék visszatérni, olyan kellemes és kedélyes emberrel találkoztam.”

Paulo Coelho

Hozzászólás »

Isten gyermeke vagy

Az alábbi csodálatos idézetet karácsonyra kaptam egy nagyon kedves ismerősömtől. Teljesen megérintette a szívemet és azonnal beleszerettem, amint elolvastam. Olyan időszakát élem most az életemnek, – egyfajta belső utazáson veszek részt – amikor pontosan ehhez hasonló üzenetekre van szükségem megerősítésként.

our-deepest-fear-mb

„A legnagyobb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
A legnagyobb félelmünk az, hogy túlon-túl erősek vagyunk.
A fényességünk, nem pedig a sötétségünk az,
ami leginkább megrémít minket.
Azt kérdezzük magunktól, hogy ki vagyok,
aki briliáns, isteni, tehetséges, nagyszerű?
Valójában ki az, aki nem te vagy?
Isten gyermeke vagy.
Ha lekicsinyled magad,
az nem szolgálja a világot.
A megvilágosodásnak semmi köze ahhoz,
ha lekicsinyíted magad, csak azért,
hogy mások ne érezzék kényelmetlenül magukat körülötted.
Mindannyiunknak ragyognia kellene,
úgy ahogy a gyermekek teszik.
Azért születtünk meg, hogy kinyilvánítsuk Isten dicsőségét,
amely bennünk van.
Nemcsak néhányunkban, mindannyiunkban.
És ahogy hagyjuk saját fényünket felragyogni,
akaratlanul is hozzájárulunk ahhoz,
hogy mások is ezt tegyék.
Ahogy megszabadulunk saját félelmeinktől,
a jelenlétünk önkéntelenül felszabadítja a többieket.”

(Nelson Mandela)

Karácsonyra ezzel ajándékoztam meg minden munkatársamat és a barátaimat is. Kinyomtattam a szöveget egy szép díszpapírra és átkötöttem szalaggal. Azóta nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, egyet most meg is osztok veletek.

Az egyik néni az idősek otthonában nagyon rossz hangulatban volt a múlt héten, mert goromba levelet kapott egy olyan személytől, akitől nem várta, különösen nem karácsony után. Láttam rajta, hogy teljes letargiában van, egész nap ágyban maradt, ebédelni és vacsorázni sem jött. Aznap este kinyomtattam neki is a szép üzenetet, feltekertem és átkötöttem színes szalagokkal. Mellé kinyomtattam az évtervező füzetet is és mindezt beletettem egy karácsonyi táskába, majd másnap kora reggel az ajtaja előtt hagytam. Így ébredéskor ez a kis meglepetés várta és persze az érzés, hogy történhetnek velünk rossz dolgok, de azért mindig van valaki, aki szeret minket és gondol ránk. A néni olyan boldog, hogy azóta minden nap megköszöni nekem ezt a kis gesztust. Tegnap este a szilveszteri vacsora után pedig hálája jeléül egy borítékot nyújtott át nekem. Hazaérve kibontottam és egy könyvet találtam benne, tele csodálatos gondolatokkal és csupa olyan történettel, amiből sokat meríthetek és tanulhatok. Mellette pedig egy régi-régi képeslap volt, nekem címezve és egy szép üzenet állt rajta. Ez az üzenet abból a könyvből származik, amit megkaptam és nagyon hasonlít ehhez a néhány sorhoz, amit most én is megosztottam veletek. Ennél kedvesebb visszajelzést és szebb újévi ajándékot nem is kívánhattam volna.

Ezek a csodálatos sorok mindenkit arra biztatnak, hogy hozza ki magából a lehető legtöbbet, ne kételkedjen és merjen szembenézni a félelmeivel. Épp ezért szeretném eljuttatni minél több emberhez, hogy merjük elhinni végre milyen briliánsak, tehetségesek és isteniek vagyunk. Isten gyermekei, akik fényességükkel beragyogva egy szebb jövőt hozhatnak erre a Földre. Ebben a szellemben kívánok boldog, békés és fényesen ragyogó új esztendőt mindenkinek. Ha te is beleszerettél ebbe az üzenetbe, akkor add tovább szeretteidnek, rokonaidnak, ismerőseidnek!

 

 

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Istennel ebédeltem

woman-sitting-alone-on-a-bench.jpg

Volt egyszer egy kisfiú,aki feltétlenül találkozni akart az Istennel.Tisztában volt azzal,hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú,ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába,és elindult.Addig futott,amíg egy parkhoz nem ért,ahol megpillantott egy öreg nénit.
.
A néni egy padon ült,és a galambokat nézte,akik táplálék után kutattak a földön.A kisfiú leült a néni mellé a padra.Kinyitotta a hátizsákját,és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát,amikor arra gondolt,hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet.Ekkor fogott egy csokoládét,és odaadta a néninek.A néni hálásan elfogadta az édességet,és a fiúra mosolygott-csodálatos volt a mosolya.
.
A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt,ezért kólával is megkínálta a nénit,aki újra rámosolygott,talán még sugárzóbban,mint előtte.A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből.Egész délután a parkban maradtak,de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Amikor besötétedett,a kisfiú elálmosodott,és úgy döntött,hazamegy.Már ment néhány lépést,amikor megállt,és visszafordult.Visszasétált a nénihez,és átölelte.A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.
.
Amikor a fiú hazatért,édesanyja különös mosolyt látott az arcán,és megkérdezte:
.
“Mi jó történt ma veled,hogy ilyen boldog vagy?”
.
A kisfiú így válaszolt:
.
“Istennel ebédeltem,akinek csodálatos a mosolya.”
.
Amikor az idős néni hazaért,fia már az ajtóban várt rá.Amikor megkérdezte,miért mosolyog,a néni így válaszolt:

“Istennel ebédeltem,aki sokkal fiatalabb,mint amilyennek gondoltam.”

Hozzászólás »