Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Toboz tündérek

A mai bejegyzést azoknak az olvasóimnak dedikálom, akik nálam hangyányival több kézügyességgel rendelkeznek. Nekem nemcsak kézügyességből van kevés, de a nagyobb baj az, hogy türelemből is, ha apró-cseprő dolgokkal kell bíbelődni. Ezek a toboz tündérek azonban olyan édesek, hogy mindenképp hoznom kellett egy bejegyzést, amelyben bemutatom, hogyan készülnek. és „soha ne mondd, hogy soha” alapon talán még én is megpróbálkozom velük egyszer. 🙂

1.jpg

Lássuk, mire is lesz szükségünk a kis tündérkékhez:

Toboz, fából készült gyöngy, vagy golyó, makk kalap, ragasztó, falevél, cérna, hajnak való fonal, vagy bármi más, ami kivitelezhető, fúró.

2.jpg

A késztés lépéseit a képeken jól nyomon lehet követni, így felesleges szószaporítás helyett inkább a képeket csatolom, amelyek nagyon beszédesek és segítőkészek, ígérem!

A toboz tündérek lehetnek teljesen különbözőek, egyéniségüknek csak fantáziánk szab határt. Játszhatunk a színekkel és a hozzávalókkal is. A szárnyak szárított falevél helyett készülhetnek papírból, varrhatunk a tündéreknek apró ruhácskákat, stb.

 

Az eredeti cikket a Willodel oldalán találjátok, pontos leírással és még több képpel.

Jó szórakozást és várom a visszajelzéseket! 🙂

Reklámok
3 hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – A legkisebb cinke

Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka.

Nyáron remekül elvoltak a kis madarak. Csak csiviteltek, torkoskodtak, hol a levegőben fogták el a rovarokat, hol a fűből kapták fel azokat a csőrükbe. Egyszóval csodásan telt a nyár. Mindenki boldog volt, jóllakott és elégedett.

A nyárt követő átmeneti, hűvös őszi időt azonban hamarosan felváltotta a zord tél. A bogarak nem járták már kerge táncukat a levegőben, és a zúzmarás fűből nem lehetett szemernyi élelmet sem felcsipegetni. A cinkecsalád éhezett.

Amikor épp nem a magas koronájú, lombtalanná kopaszodott nyárfa ágain gubbasztottak, néha-néha kiröpültek a házak irányába, hogy az ég felé bodorodó kéményfüstben kicsit felmelegedjenek.

kiscinke

Picinke is így tett, amikor egy hosszabb repülőútja során, valami megcsillant a szeme előtt. Egy kertes ház ablakából világított ki az utcára a sziporkázó, tarka fényesség. Leszállt az ablakpárkányra és befelé bámult. Az üvegen túl, a szobában, hatalmas zöld fenyő terpeszkedett. De nem ám olyan egyszerű, mint odakinn a parkban, hanem talpig díszben pompázott. Tarka üvegégők, csillogó gömbök, kacskaringózó girlandok ékítették.

Picinke egészen belefeledkezett a látványba. Ekkor azonban két kíváncsi gyermekarc közeledett az ablakhoz, amitől megijedt, szárnyra kapott, és huss, már ott se volt.

Másnap, szokásos melegedő körútján, megint csak ellátogatott az ablakon átcsillanó, fényes karácsonyfához. A fa most is lenyűgözte, ám egyszer csak észrevette, valaki néhány kölesszemet tett ki a párkányra. Mivel éhes volt, mohón nekilátott, és gyorsan felcsipegette a magokat. Az evésből felpillantva, váratlanul ismét szembetalálta magát a gyermekszemekkel, amelyek mosolyogva és érdeklődéssel figyelték őt. Az ablak nem nyílt ki, senki nem bántotta Picinkét, így hát nem sietett a táplálkozással. Befejezvén az evést, egy kicsit még gyönyörködött a pompás fában, majd útra kelt.

Csak otthon, miután didergő testvérei közé letelepedett, jutott eszébe, hogy ő jól lakott, de a családja továbbra is éhezik. Szinte szégyellte magát, hogy annyira elkápráztatta a csodálatos karácsonyfa, és csak behabzsolta a kölesszemeket, a szeretteire nem is gondolt.

A következő napon sem tudott ellenállni a kíváncsiságának. Vajon megvan-e még a varázslatos szépségű fa? Egyenesen odarepült, és meglepődve látta, a kölesszemeket, vékony zsinórvonalban, valaki végigszórta az ablakpárkányon. Szemenként vette csőrébe a magokat, hogy minél tovább élvezhesse az evést, amikor egyszer csak elfogyott az összes ennivaló.

Elszomorodott, hogy megint mohó volt, nem jutottak eszébe sem a mamája, sem éhes testvérkéi, amikor a párkány széléről egy közeli faágon lógó aprócska faépítmény vonta magára a figyelmét. Egy házikó volt, négy kis oszloppal, takaros tetővel, de a legszebb mégis az volt benne, hogy a padlóját sok-sok kölesszem borította!

Picinke azonnal útra kelt, és ahogy csak aprócska szárnyától tellett, röpült a családjáért. Elcsivitelte nekik, hogy élelmet talált, kövessék őt, és már fordult is vissza. A faágra felfüggesztett házikót ellepték a sárga-fekete szárnyú cinkék, és boldogan csipegették az olajos magvakat, amitől aztán felmelegedve, még sokáig gyönyörködtek a  csodaszép fenyőfában.

Az ablak túloldalán pedig a madáretetőt elkészítő apuka, meg a kölesszemekről gondoskodó gyerekek örültek a boldog cinkék látványának. És ettől vált igazán teljessé a Karácsony, a szeretet ünnepe.

Írta: Mester Györgyi

 

4 hozzászólás »

Adventi időszak

Vasárnap meggyújtottuk az első gyertyát a koszorún és ezzel hivatalosan is adventet hirdettünk. Ez azt jelenti, hogy kezdetét vette az elcsendesedés időszaka. Jó lenne, ha ez az egy hónap valóban az elmélkedésről, a csendről szólna. Szeretnék számvetést végezni az elmúlt évről, egy kicsit visszatekinteni. Átnézni az év eleji terveket és célokat és utána járni, hogy mit sikerült teljesítenem és melyik területen van még elmaradásom és ezzel párhuzamosan egy kicsit előre is tekinteni és terveket kovácsolni az elkövetkezendő esztendőre.

WinterReading

Ha már visszatekintés, akkor nem csak a terveket veszem számba, de itt a blogon is visszakacsintok egy kicsit. Megnézem a tavaly ilyenkor aktuális bejegyzéseket és azokból szemezgetek, inspirálódom. Tavaly sok ünnepre hangolódó bejegyzésem volt, ezek segítségemre lesznek most is a készülődésben. Ha te is szívesen beleolvasnál egy-egy tavalyi cikkbe, akkor itt kiválaszthatod kedvenceidet az ünnepre hangolódó írások közül:

Olvass mesét!

Békés ünnepvárás

Készíts advent naptárat!

Karácsony a kisasszonyokkal

Készíts ajándékot saját kezűleg!

Karácsonyi hálószobák

Illatos karácsonyi mécsestartó

Karácsony a kandalló előtt

Adakozz!

A téli hónapokban szeretem kihasználni a hosszú estéket, gyertyát gyújtani és feltöltődni. Megnézni egy-egy karácsonyi filmet, olvasni valami szépet és így hangolódni a várva várt ünnepre. Már elkezdtem a díszítést is, ami itt egyáltalán nem meglepő, mert nagyon sok helyen már talpig díszben ragyogva állnak a karácsonyfák a nagy napra várva. Kitettem néhány koszorút és mikulásvirágot is és az erkélyemen esténként bekapcsolom az égőkkel teli pici műfát, ami bár még csak nem is karácsonyfa, mégis ünnepi hangulatot varázsol.

Cikkem zárásaként szeretném megosztani veletek Pilinszky János sorait, amelynek szelleme remélem számotokra is olyan adventi hangulatot hoz majd el, amilyet nekem is hozott.

“Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”

Pilinszky János: Advent

Kívánom nektek, kedves olvasóim, hogy örömmel és jól várakozzatok, élvezzétek minden percét! 🙂

Hozzászólás »

Nanowrimo filmek #3 – Régimódi hálaadás

Mivel Amerikában ma van hálaadás napja és November lévén még mindig tart a Nanowrimo, ezért úgy döntöttem, hogy olyan filmet hozok ma nektek, amivel két legyet üthetek egy csapásra. Ezzel az alkotással ugyanis megemlékezünk a hálaadásról is és emellett szó esik benne írásról is.

regimodi

A film főszereplője Tilly, azaz Mathilda Bassett kislánykora óta írói álmokat dédelget. Egy farmon él két testvérével és édesanyjával, aki férje, a családfenntartó halála óta nagyon keményen dolgozik, hogy eltartsa a gyerekeket. Az életük egyáltalán nem egyszerű és helyzetüket a szigorú bérlő sem könnyíti meg.

 Mivel hálaadás ünnepe egyre közelebb van, Tilly úgy érzi, hogy ideje segítséget kérnie a nagymamától, aki egy ideje teljesen eltávolodott a családtól. A tehetős nagymama nagyon megörül az invitálásnak és azonnal útnak indul, hogy támogassa lányát és unokáit. Ebből persze eleinte több konfliktus is származik, később azonban rendeződni látszik a helyzet, ahogy egyre közeledik a várva várt ünnep. Igazi régimódi és szép film, amiben van romantika, családi viszály, konfliktus és persze megoldás is rá. Nem mellesleg a főszereplő egy írópalánta, aki most kezdi bontogatni szárnyait és nekünk már csak ezért is kötelező megnézni. 🙂

Kapcsolódó bejegyzések:

Nanowrimo-filmek #1: Enid

Nanowrimo filmek # 2 – Angel

 

 

Hozzászólás »

Túl elfoglalt vagy?

Igen érdekes és gondolatébresztő írásra bukkantam a minap Prókai Árpád tollából, amit most szeretnék megosztani veletek. Afféle tanmese ez, ami a keresztényekről szól, végigolvasva a sorokat azonban hamar rájön az ember, hogy a mai ember mindennapjait veszi számba ez a mű és annak összes gondját baját, 12 pontban. A rohanó életmód, a túlhajszoltság, a sok munka, a túl sok információ, a kütyümánia, az időhiány, a stressz és az összes modernkori nyavalya benne foglaltatik, amik miatt egyre jobban elfordulunk a természettől, családunktól, barátainktól és még önmagunktól is és valahogy egyre jobban elfelejtünk embernek lenni és maradni, lassacskán mi magunk is gépekké válunk. Érdemes rászánni néhány percet, ne legyetek túl elfoglaltak elolvasni!

zombik

TÚL ELFOGLALT VAGY?
Hogy rá ne szedjen minket a Sátán. (2Korithus 2:10)
Egyszer a Sátán így szólt a démonok közgyűlésén:
„Amíg a keresztyének közel maradnak Istenhez, nincs hatalmunk felettük. Tehát:
1) Vegyük rá őket, hogy foglalják el magukat lényegtelen dolgokkal.
2) Kísértsük őket arra, hogy költekezzenek túl és verjék adósságba magukat.
3) Vegyük rá őket arra, hogy sokat dolgozzanak üres életvitelük fenntartásán.
4) Vegyük el a kedvüket a családdal töltött időtől, mert ha az otthon felbomlik, nem lesz menedékük a munka után.
5) Terheljük túl elméjüket a televízióval és a számítógéppel, hogy ne hallják, amikor Isten szól hozzájuk.
6) Töltsük meg asztalukat és éjjeliszekrényüket újságokkal és magazinokkal, hogy ne maradjon idejük bibliaolvasásra.
7) Árasszuk el postaládájukat reklámokkal, nyereményakciókkal és „hogyan gazdagodj meg gyorsan” tervekkel; vegyük rá őket, hogy az anyagiakat hajszolják.
8) Tegyünk káprázatos szépségű modelleket a tévébe és a magazinok címlapjára, hogy az emberek csak a külső megjelenésre összpontosítsanak; így majd elégedetlenek lesznek önmagukkal és házastársukkal.
9) Gondoskodjunk arról, hogy a férjek és a feleségek túl fáradtak legyenek az intimitásra, így könnyen elcsábulnak arra, hogy máshol keressenek kielégülést.
10) Hangsúlyozzuk a Télapót és a húsvéti nyuszit, hogy eltereljük figyelmüket az ünnepek valódi jelentésétől.
11) Vonjuk be őket „jó” ügyekbe, hogy ne maradjon idejük az örökkévaló értéket képviselő dolgokra.
12) Tegyük őket önelégültekké. Foglaljuk le őket azzal, hogy saját erejükből dolgozzanak, így sohasem fogják megtudni, milyen öröm az, amikor Isten ereje munkálkodik rajtuk keresztül.
Ha ezt a 12 dolgot következetesen megtesszük, ígérem, működni fog!”

Rájöttél már arra, mekkora különbség van aközött, hogy elfoglalt vagy, és aközött, hogy előrehaladsz abban, amire Isten elhívott? Néha elfoglaltnak lenni azt jelenti: a Sátán igájában lenni.
(Prókai Árpád)

Hozzászólás »

A legszebb mondat

A 2013-ban alakult Budapest Voices arról nevezetes, hogy magyar slágereket dolgoz fel capella stílusban. Az első munkájuk a Tankcsapda egyik slágere, az Adjon az ég volt, a legújabb pedig a Kimnowak egyik legszebb dala, a Gyémánt.

Ehhez a rendkívül jól sikerült feldolgozáshoz rendkívüli videó klip is készült. Megkértünk embereket, hogy írják le mi volt a legszebb gondolat, amit valaha mondtak nekik.  – olvasható a klip kezdő képkockáján.

Ezután pedig a kisfilmben szereplő 39 ember megosztja velünk azt a bizonyos mondatot, amelyet oly nagy kincsként őriznek. Van köztük romantikus, van megható, vicces és komoly egyaránt, a lényeg, hogy mindegyik elér az emberek szívéhez és azt hiszem ez a lényege egy üzenetnek. A kisfilm készítői Regős Ábel és Sánta Balázs célja az volt ezekkel a bizonyos üzenetekkel, hogy felhívják a figyelmet a dicséret erejére és fontosságára.

Ha elgondolkodnom, hogy számomra mi a legfontosabb mondat, akkor hirtelen nem jut eszembe semmi. Egy perc múlva viszont annyi minden, hogy nem is tudnék közülük választani. Mindegyik a szeretteim szájából hangzott el és egytől egyig olyan fontosak, hogy máris könnybe lábad a szemem tőlük…

Számodra mi volt a legszebb mondat, amit valaha mondtak neked?

Forrás: index.hu

6 hozzászólás »

Hajnali töprengés

Ezt a bejegyzést már jó néhány hete megírtam és azóta is vázlatként várakozott a sorára a többi kis cimborájával együtt. A tartalma mindig aktuális, egy örökké időszerű témáról, az álmatlan éjszakákról, a hajnali töprengésekről és a gondokon való felesleges rágódásról szól. Következzék hát az én örökzöld zöldségem, ami remélem nektek is segítségetekre lesz. Ha mást nem, akkor vígasz gyanánt, hogy nem vagytok egyedül…

Néha úgy kirohannék a világból. Volt már veled is ilyen? Túl sok a munka, túl sok a stressz, a főnök is elviselhetetlen, vagy csak úgy szimplán idegesít még a jelenléte is. Itthon meg tovább stresszelem magam a felesleges információáradattal és azzal fárasztom szegény meggyötört elmémet, hogy a facebookon görgeteg még több információ utána kutatva, ahelyett hogy… Ahelyett, hogy kikapcsolnék, lazítanék egy kicsit.

Így nem ér nagy meglepetésként, ha hajnalban arra ébredek, hogy a gondolatok nem hagynak pihenni. Túlhajszolom magam fizikailag és mentálisan is, aztán meg csodálkozok rajta, hogy reggel négykor a plafont bámulom ahelyett, hogy épp a másik oldalamra fordulnék és az igazak álmát aludnám.

sleepless-nights

Néha túl sok, néha elég mindenből és mindenkiből. Jó lenne ilyenkor –  ha nem is a világ végére – legalább Spanyolországig elrohanni és ott részt venni a Camminon. Elrohanni a teendők, a felelősség elől, csak úgy hagyni csapot papot és lelécelni egy kicsit. Egy hónapig csak menni és menni. Csak akkor beszélni, amikor én akarok, akkor megállni, amikor szükségem van rá és akkor enni, amikor megéhezem. Friss levegőt szívni, szép tájakat látni, elszakadni a modern kor nyavalyáitól, a sok kütyütől, az internettől. Eltávolodni egy kicsit mindentől ami olyan ismerős, idegenbe menni, világot látni, fejest ugrani az ismeretlenbe. Hajh, de szép is volna! 🙂

De az ember nem mindig teheti ezt meg, mert ott van az a fránya de. Képzelődni azonban szabad, sőt kötelező. Néha csak így lehet túlélni a hétköznapokat. Általában már az is felszabadító, ha gondolatban elkalandozok egy kicsit. Ilyenkor muszáj kihasználnom ezt az időt, ha már ébren fetrengek, álmatlanul. Akkor csapjunk a lovak közé és legyen hasznos ez az álmatlan éjszaka! Nos, valahogy így telt a szerda hajnalom is. Az is csak egy volt azok közül az álmatlan éjszakák közül, amikor kínomban már a holdat is ugatnám, csak történjen végre valamit. Utólag egyáltalán nem bánom, mert fejemben megszületett két bejegyzés ötlete ( most épp az egyiket olvasod), egy mese és egy regény vázlata is. Talán mégiscsak lehet haszna annak is, ha néha besokall az ember. És ha Spanyolországig nem is szaladtam el, azért megterveztem, hogy másnap mivel hozhatnám egy kicsit rendbe megsebzett testemet, lelkemet és szellememet. Igen, mert hogy van más megoldás is, nem csak kirohanni a világból. .

sleepless-nights (1)

A legviccesebb az az egészben, hogy mire reggel az ébresztőórám csörgött, olyan mélyen aludtam, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Úgy látszik a túl sok ötletelésbe végül mégiscsak sikerült belealudnom. Ha másra nem, hát altatónak biztosan jó a tervezés. Akkor már egyáltalán nem láttam olyan sötéten a dolgokat, mint hajnalban. Egyrészt volt időm alaposan átrágni és átgondolni mindent és a buddhisták listaíró módszerét követve hamar tisztáztam magamban, hogy két hét múlva valószínűleg már csak nevetni fogok azon, amin most rágódom, vagy nem is fogok rá emlékezni. Másrészt, annyi jó ötletem támadt ez alatt az egy-két álmatlan órácska alatt, hogy ha másért nem, értük biztosan megérte egy kis álmatlan forgolódás.

Mivel szerdán szabadnapos voltam, így nem bántam a hajnali ébrenlétet. Csak reggel kellett az étterembe bemennem pár órára, de azt fél lábbal is kibírtam. Különben is, ez a munka nekem amúgy sem munka igazán, én inkább reggeli meditációnak és ötletelésnek nevezem. Ilyenkor támadnak ugyanis a legjobb gondolataim, amit később felhasználok bejegyzésekben, vagy könyvekben.

Később sétáltam egy jó nagyot Mandyvel, ami azonnal megtette jótékony hatásait, sokkal felszabadultabban éreztem magam. Finom és egészséges ételeket készítettem magamnak, majd felhívtam az anyukámat és jó hosszasan elbeszélgettünk. Délután nekiálltam lejegyzetelni a hajnali ötleteket és a sok írástól még jobb lett a hangulatom. A munka mindig jótékony hatással van az ember lányára, még akkor is, ha tiltakozik ellene és semmi kedve hozzá. Utólag mindig azt mondom, na, mégiscsak megérte. Legalábbis nálam mindig beválik, nem tudom, ti hogy vagytok vele.

legendssay

Később olvastam is, majd néztem a farm ahol élünket, ami megint beváltotta hozzáfűzött reményeimet. Vagyis elrepített egy olyan csodavilágba, ahol nincs nyüzsgés, nincs erőszak, nincs túl sok információ, csak könnyed szórakozás, kedves emberek, vidéki idill és kalandos történetet. Most sem kellett csalódnom Ingallsékben, ez alkalommal is kiváló vendéglátók voltak.

Aztán volt egy kis meseolvasás és meseírás is. Napoztam az erkélyen a kiskutyámmal és közben gyönyörködtem a még mindig szorgalmasan virágzó növényeimben.

Mindezek mellett kevesebbszer kukkantottam rá a netre és volt egy kis om mani padme hum is, csak a lelkem simogatása végett. 🙂 Valahogy így telt ez a nap, ami ahhoz képest ahogy indult, végül egész jól végződött.

Neked mi a praktikád álmatlan éjszakák ellen?

2 hozzászólás »

Értékelni…

Sokszor nem értékeljük, sőt még csak észre sem vesszük mindazt, amink van, ami körülvesz minket. Természetesnek vesszük, hogy szép lakásban élünk, számunkra kedves tárgyak között. Hogy reggelente autóba, buszra, vonatra szállunk, és nem kell kilómétereket gyalogolnunk. Hogy van állásunk, amiért fizetést kapunk és nem kell nélkülöznünk, éheznünk. Hogy szeretteink körülvesznek minket, van ki mellett álomra hajtani a fejünket, van kit szeretnünk és van, aki viszont szeret minket.

Az egészségünk is azon értékeink közé tartozik, amikről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, különösen, ha minden rendben van. Természetesnek vesszük, hogy dobog a szívünk, hogy látunk, hogy hallunk, hogy ízlelünk, hogy sétálunk, hogy átöleljük kedvesünket és hogy jól érezzük magunkat. Csak akkor jut eszünkbe milyen nagy kincs is az egészség, amikor valami baj van. Néha már egy apró jel, egy kisebb probléma is figyelmeztet, hogy jobban kéne rá vigyáznunk. Ha megfájdul a fogunk, ha migrén, vagy nátha gyötör minket, akkor valahogy egyből eszünkbe jut, hogy milyen jó is amikor jól vagyunk, hisz az a normális, az a természetes.

wathcing the view

Nemrég említettem nektek, hogy ismét A farm ahol élünk őrületben égek (néhány évente rámtör ez a láz). Épp az ötödik évadhoz értem, amikor Mary – a legidősebb az Ingalls lányok közül – elveszíti a szeme világát. Többször is láttam már ezeket a részeket, mégis mindannyiszor döbbenetes hatással van rám. Az érzés szinte letaglóz, a gondolat, hogy min kell keresztül mennie egy embernek, aki egyik napról a másikra megvakul. A kétségbeesés, a félelem, a szorongás, az aggódás és a tehetetlenség uralkodik el mindennapjain és hosszú-hosszú időbe és nagyon komoly munkába telik, hogy ismét elfogadja önmagát. Hisz egy új világ vár rá, új szabályokkal, új szokásokkal és új szereplőkkel. Egy idő után azonban rájönnek, hogy ebben a világban is rengeteg szépség rejlik, csak meg kell találni őket.

A minap az étteremben dolgoztam és kinéztem az ablakon, hogy egy kicsit gyönyörködjem a reggel fényeiben és az akkor éppen csendesen pihenő óceánban. Láttam ott egy kutyát, akit épp abban a pillanatban engedett szabadon gazdája. Rengeteg sirály volt a parton, a varjakkal hadakoztak, mert valami friss zsákmányra bukkantak. A kutya persze alig várta, hogy közéjük ronthasson és abban a pillanatban, ahogy lekerült róla a póráz, már vágtatott is közéjük, mint egy táltos paripa és nyomban szétkergette a madársereget. Aztán boldogan és elégedetten loholt tovább és úgy nyargalta be az egész öblöt, hogy öröm volt végignézni. A gazdája is magasba emelte a kezét és úgy jelezte a kutyának, hogy igen, látom milyen boldog vagy, látom milyen szabadon futsz, veled örülök én is. Csodás pillanatok voltak, jó volt csak úgy észrevétlen tanúja lenni ennek az egésznek. Közben egy jó kis nóta szólt a rádióból, olyan tökéletes volt, ez az élet és a véletlenek által rendezett kis jelenet. Aztán a nap lassan kibújt a felhők közül és bevilágította az egész öblöt. Az óceánon ringatózó kacsákkal, az őszi színekben öltöztetett fákkal és tájjal együtt. Olyan jó volt mindezt látni és én hálát is adtam azért, hogy láthatok és kiélveztem ennek a néhány pillanatnak minden egyes részletét. Azt, ahogy a nap lassan bevilágította a tájat, majd elérte az éttermet és ott az üvegablakokon keresztül az én arcomra is rászórta sugarait. Szentimentálisan hangzik, pedig nem túlzás. Jó volt ott lenni, jó volt átélni és a pillanatban, a  mostban élni. Olyan ritkán tesszük meg, olyan ritkán értékeljük, pedig nem ártana néha odafigyelni rá!

Mostanában bukkantam rá a Vak-vagány blogra is, amelyben Horváth Nikoletta mesél mindennapjairól és arról, hogy milyen az élete. Szívből ajánlom nektek az írásait, érdekes olvasni róla, milyen pozitívan látja a világot. Ugyanazt a világot, amelyben mi látók is élünk, mégis sokszor képtelenek vagyunk meglátni az élet napos oldalát. Minden csodálatom az övé, amiért és ahogyan képes meglátni a fényt egy sötét világban.

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Őszi mese

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
– Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. – Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.

oszimese
– Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!
A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.

Nem baj, ha meghalok – gondolta – úgysem ér már semmit az életem.
De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:
– Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
De a falevél bizony nem tudta.
Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.
– Ott van a kismadár – ujjongott a falevél, – akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
– Menjünk utánuk – könyörgött a falevél.
A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
– Most már boldog vagyok – sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.

Zelk Zoltán: Őszi mese

Hozzászólás »

Olvasás éjszakája 2015

Holnap, azaz október 10-én, szombaton éjféltől ismét indul az olvasás éjszakája, már sokadik alkalommal.

Lehet, hogy igazi könyvmoly vagy és általában nálad minden éjszaka az olvasásé a főszerep, ám ez egy különleges alkalom, hogy megoszd és együtt ünnepeld szenvedélyed másokkal, akik hozzád hasonlóan rajonganak a könyvekért. Az olvasás éjszakája hivatalos facebook oldalán sok-sok érdekességet, programot és információt találsz.

banner_851_olvasasejszakaja_2015_1

Egy rövidke ajánló listával készülök azon olvasóim számra, akik nem tudják még, hogy melyik könyvet is válasszák az olvasás éjszakáján. Bár általában időből és nem olvasnivalóból van hiány, biztos ami biztos, hoztam egy rövidke listát azon könyvekből, amelyek az én olvasómban most az első helyen állnak:

  • Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás
  • Stephen King: Az írásról
  • Szabó Magda: Születésnap
  • Michael Ende: Momo
  • Márai Sándor: Négy évszak
  • Mesék a szerelemről (MEK válogatás)
  • Oscar Wilde: A boldog herceg

Amint láthatjátok, vannak köztük örök klasszikusok, nagy kedvencek, új kedvencek és persze olyanok is, amikbe már századjára lapozok bele, mégis imádom őket.

Ha kedvetek támad egy kis szünetre két jó könyv között, akkor ajánlok egy alkalomhoz illő filmet is, A könyvtolvajt. Nekem egyik nagy kedvencem ez a mozi, én biztos, hogy ezzel fogok holnap este ünnepelni. 🙂

Te mit olvasol holnap éjjel?

Kapcsolódó bejegyzések:

Olvasás éjszakája

Olvasni jó!

Egy hely, ami csak a tiéd

Olvass mesét!

Álmatlan éjszakák

Lelkem egy darabja

Egy mesés bejegyzés

10 hozzászólás »