Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Vasárnapi tanmese – Csak egy órát kérek!

215898_galeria_apa_es_fia_08

Fiú: Apa megkérdezhetem, hogy mennyi az órabéred?
Apa:Ez nem a te dolgod!
Fiú: De mégis mennyi?
Apa: Ha valóban tudni szeretnéd, 10.000 Ft
Fiú: Apa,adj kölcsön 5 ezer forintot.
Apa:Mit képzelsz, biztos megint valami hülyeségre kell,dühösködött.
Tudod mennyit kell öt ezer forintért dolgoznom? Nem adok.
A kisfiú szomorúan bement a szobájába és becsukta az ajtót. Az apja még mindig bosszankodott,majd amikor lenyugodott,bement a fia szobájába.
Apa: Alszol fiam?
Fiú: Nem apa, ébren vagyok.
Apa: Ne haragudj fiam, túl kemény voltam. Nagyon fárasztó volt a mai napom. Elővette az ötezer forintot és odaadta a fiának.
Apa: Tessék fiam.
Fiú: Köszönöm apa és mosolyogva elővette a párnája alól a másik 5 ezrest.
Apa: Miért akarsz még több pénzt? És már ismét kezdett mérgelődni.
Fiú: Mert nem volt egyben az összeg, de most már elegendő. 
Most már van 10.000 forintom. Apa vehetek egy órát az idődből? És átnyújtotta a pénzt. Kérlek, holnap 1 órával korábban gyere haza. SZERETNÉK VELED VACSORÁZNI.

Az apa elérzékenyülve magához ölelte gyermekét és kérte, hogy bocsásson meg neki…….

Reklámok
Hozzászólás »

Telefon nélkül az élet

Két napja munka közben elhagytam a telefonomat. Csak úgy eltűnt egyik pillanatról a másikra. Volt, nincs. Először nem pánikoltam, igazából el sem hittem. Nem értettem, hogy lehetséges, hiszen én nem vagyok az a dolgokat elhagyó fajta. Néztem mindenütt, de nem találtam. Akkor már komolyan kezdtem elhinni, hogy tényleg lába kélt.

Valahogy mégsem estem kétségbe, azt éreztem, hogy meg fogom találni. Aztán szünetben továbbkerestem, de nem jártam sikerrel.

Nem okostelefon volt, csak egy kis butácska. Direkt ilyet vásároltam, mert jól ismerem magam. Hisz ha egy modern készüléket veszek, akkor biztosan mindig és mindenhol az interneten szörfölnék, a munkahelyen is, még szünetben is. Ezt megelőzvén választottam egy régebbi típusú telót és jól tettem. Picike volt, épp belefért a zsebembe és rendeltetésének megfelelően fel tudtam rajta hívni az ismerőseimet és engem is el tudtak érni. Ezen kívül még óraként is funkcionált, mivel nem szeretem a karórákat és semmilyen ékszert nem viselek el magamon.

De ez a hasznos kis jószág szőrén-szálán eltűnt…

Különösebben nem törtem rajta a fejem, hogy hol lehet, a nap végére mégis furcsa érzés kezdett eluralkodni rajtam. Valami hiányérzetem támadt, amit enyhe szomorúság kísért. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki elveszítette a játékát. Hisz az is volt nekem, az én kis ostoba játékszerem. Annak ellenére, hogy néha tényleg csak azért hordtam magammal, hogy tudjam mennyi az idő, mégis az enyém volt. Most pedig nincs. Most már talán valaki másé, vagy épp ott hever valahol az utcán, sötétben és hidegben kell éjszakáznia, ahelyett, hogy itt heverne az éjjeliszekrényemen, biztonságban, mellettem.

Ez a dolog elgondolkodott. Tudnék telefon nélkül élni?

A válaszom kapásból az volt, hogy igen. Hisz általában úgyis csak a kedvesem hívom, őt meg el tudom érni vezetékes telefonról is, a munkahelyről. Aztán arra gondoltam, hogy mi van ha…

Mi van, ha valaki megtámad az utcán? Mi van, ha nem tudom elérni a párom? Mi van, ha valaki sürgősen beszélni akar velem, de nem tud felhívni? Mi van, ha valami történik a világban és én lemaradok róla? Vajon akkor is tovább forog a Föld, ha én elérhetetlen vagyok telefonon?

Az ember mindig a legrosszabbra gondol, ha nincs nála telefon. Mit csinálok, ha:

  • kizárom magam a lakásból,
  • valakit feltétlenül el kell érnem,
  • lerobban a kocsim az autópályán, és nem tudok segítséget hívni.

Ilyen és ehhez hasonló indokokkal magyarázzuk, hogy nekünk csak vészhelyzetre kell a telefon. Aztán persze mindenki beleesik abba a tipikus hibába, hogy túlságosan hozzánő és már nem tud nélküle élni.

Néha szétnézek a buszon és szomorúan konstatálom, hogy mindenki a telefonját bámulja és lehajtott fejjel zombiként ül. Vagy épp így megy az utcán és nemhogy még köszönne, de néha még neki is megy a szembejövőnek, vagy elfelejt szétnézni az úttesten, csak mert épp valami izgalmas dolgot bámul a mobilon. Aztán meg panaszkodik, hogy teljesen elveszítette a kapcsolatot a természettel és az embertársaival, és már nincs semmi tudatosság a viselkedésében.

Okosabbak a telefonok, de butábbak az emberek.

Több ismerősünk van a közösségi oldalakon, de egyre kevesebb barátunk a való életben.

Nagyobbak az autók, mi pedig közben elfelejtjük azt is, hogy gyalogszerrel is eljuthatunk A-ból B-be.

Nos, hogy megtalálom-e még a telefont, arra nem tudom a választ. Az viszont biztos, hogy minden rosszban van valami jó. Egy ehhez hasonló bejegyzés már úgyis régóta mocorgott agyam egyik rekeszében, így most legalább volt alkalmam kinyitni ezt a bizonyos fiókot és ezeket a tanulságos videókat is megoszthatom itt, a blogon.

Te milyen viszonyban vagy a telefonoddal?

 

 

Hozzászólás »

Az igazi szeretet 10 titka

Sokszor hallhattuk már, hogy a szerelemben nincsenek szabályok. Egy júliusi bejegyzésemben épp ezt cáfoltam meg, egy híres pszichológus tollából származó írás bemutatásával, amelyben a szeretet szabályairól beszél. Nos, azóta kiderült, hogy nemcsak regulák vannak a szeretetben, de bizony meg vannak az igazi titkai is.

Ezeket a  bizonyos rejtélyeket Adam Jackson tárja fel előttünk Az igazi szeretet 10 titka című népszerű könyvében. Tanulságos történetek alapján példázza a szeretet misztériumait. A könyv szereplői valós személyek, egy karakter kivételével. Az író több ember pozitív tulajdonságaiból gyúrta össze ezt az öreg kínait, aki a bölcs tanító szerepét tölti be az elbeszélésekben.

A közhiedelemmel ellentétben, a szerelem nem a sors, vagy a szerencse eredménye, a szerelem nem “jön” és “elmúlik” – mi hozzuk létre a szeretetet… és mindannyiunkban megvan a képesség, hogy életre keltsük.

Mindannyiunkban  megtalálható   a  képesség  –  képesség  arra,   hogy  szeressünk  és  szeressenek   bennünket, mindannyiunkban megvan a képesség, hogy olyan kapcsolatot hozzunk létre, amelyben a lényeg: a szeretet. Nem fontos, hogyan élünk most – egyedül, vagy egy boldogtalan, döglődő kapcsolat kelepcéjében, – az élet megváltozhat és éppen mi vagyunk azok, akik képesek vagyunk megváltoztatni saját életünket.– a szerző.

 

sziv-a-homokba

Az Igaz Szeretet Első titka – a gondolat ereje.

A szeretet a gondolattal kezdődik.

Azzá válunk, amiről gondolkodunk. A szeretettel teli gondolatok szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat hoznak létre. A pozitív megerősítések meg tudják változtatni másokkal és magunkkal kapcsolatos meggyőződésünket és gondolatainkat. Ha szeretni akarsz valakit, akkor figyelembe kell venni az ő igényeit és kívánságait, elvárásait. Az ideális partnerről kialakított elképzelés segít felismerni őt, amikor találkozol vele.

Az Igaz Szeretet második titka – a tisztelet ereje

Nem lehet szeretni valamit, vagy valakit, ha nem tiszteltük korábban. Mindenek előtt magunkat kell tisztelnünk. Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban magunk iránt, kérdezzük meg magunktól: “Mit tisztelek magamban?” Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban mások iránt – azok iránt is, akik nem tetszenek nekünk – kérdezzük meg magunktól: “Mit tisztelek ebben az emberben?”

Az Igaz Szeretet harmadik titka – az adni tudás ereje.

Ha szeretetet akarsz kapni, egyszerűen csak adnod kell. Minél többet szeretetet adsz, annál többet kapsz. Szeretni azt jelenti, hogy egy részt adsz magadból, fizetséget nem kérve és feltételek nélkül. Cselekedj jót, csak úgy! Mielőtt egy életre szóló kapcsolatba lépnél, ne azt kérdezd magadtól, hogy a másik ember mit tud adni a számodra, hanem azt, hogy te mit tudsz adni a másik embernek. Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő: sohasem arra kell figyelni, hogy mi kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk.

Az Igaz Szeretet negyedik titka – a barátság ereje

Ahhoz, hogy megtaláljuk az igaz szerelmet, először igaz barátra kell lelnünk. Szeretni azt jelenti, hogy nem egymásra nézünk, hanem együtt nézünk azonos irányba. Ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit, azért kell szeretnünk őt, aki, nem azért, ahogy kinéz. A barátság táptalaj, ahol a szerelem életre kelhet. Ha szerelmet akarsz vinni egy kapcsolatba, akkor először barátságot kell vinni bele.

Az Igaz Szeretet ötödik titka – az érintés ereje.

Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat. Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre. Az érintés meggyógyíthatja a testet és felmelegítheti a szívet. Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal szíved is kitárod.

Az igaz szeretet hatodik titka – a “szabadnak hagyni” elv ereje.

Ha szeretsz valakit, engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd. Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre. Ha meg akarsz tanulni szeretni, akkor először meg kell tanulni megbocsátani és megszabadulni a múltbéli sérelmektől és fájdalmaktól. A szeretet azt jelenti – megszabadulni a félelmektől, előítéletektől, egótól, és fenntartásoktól. “Ma megszabadulok minden félelmemtől, a múltnak nincs hatalma felettem – ma van az új élet kezdete.”

Az igaz szeretet hetedik titka – a szavak ereje.

Amikor megtanulunk nyíltan és becsületesen kommunikálni, az élet megváltozik. Szeretni valakit, ez azt jelenti, hogy ápoljuk a vele való kapcsolatunkat. Adjuk tudtára az embereknek, akiket szeretünk, hogy szeretjük és értékeljük őket. Soha se féljünk kimondani a varázsszót: “Szeretlek”. Ne hagyjuk ki az alkalmat, ha valakit megdicsérhetünk. Mindig fejezzük ki a szeretetünket annak, akit szeretünk – lehet, hogy utoljára látjuk őt. Ha megtudnád, hogy hamarosan meghalsz és lehetőséged lenne felhívni azokat, akiket szeretnél, – kit hívnál fel, mit mondanál… és miért nem teszed meg ezt most?

Az igaz szeretet nyolcadik titka – az elkötelezettség ereje.

Ahhoz, hogy a szeretet igaz szeretet legyen, elkötelezettnek kell lenni felé, és ennek az elkötelezettségnek tükröződnie kell a gondolatokban és cselekedetekben. Az elkötelezettség – a szeretet valódi próbája. Ahhoz, hogy igazi szeretettel teli kapcsolatunk lehessen, ahhoz elkötelezettnek kell lennünk ebben a kapcsolatban. Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek, vagy valaminek, akkor feladni az nem lehet alternatíva. Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól.

 

Az Igaz Szeretet kilencedik titka – a szenvedély ereje

A szenvedély lángra lobbantja a szeretetet és nem hagyja kihunyni. Az örök szenvedély nem egyedül a fizikai vonzalom, hanem az erős elkötelezettség, lelkesedés, érdeklődés és örömteli izgalom együttes segítségével jön létre. A szenvedélyt újra lehet éleszteni, a múlt eseményeinek újbóli átélésével, amikor éreztük ezt a szenvedélyt. A spontaneitás és a meglepetések létrehozzák a szenvedélyt. A szeretet és a boldogság lényege egy és ugyanaz: szenvedéllyel kell élni, minden nap.

Az Igaz Szeretet tizedik titka – a bizalom ereje

A bizalom életbevágóan fontos az igazi szeretettel teli kapcsolatokban. Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá válik, nyugtalanná és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, a másik úgy érzi lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni,  érzelmileg megfojtják. Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen. Cselekedjünk úgy, mintha kapcsolatunk a szeretett emberrel sohasem érne véget. Az egyik módja annak, hogy eldöntsük, megfelel-e nekünk a másik ember, meg kell kérdeznünk magunktól: “Feltétlenül és teljesen megbízom a partneremben?” Ha a válasz “Nem!”, akkor alaposan el kell gondolkodni, mielőtt elköteleznénk magunkat.

Hozzászólás »

Heti útravaló – Az élet él rajtad keresztül

a teremtés misztikája

“Hokusai azt mondja, nézz figyelmesen.
Azt mondja, figyelj, észlelj.
Azt mondja, csak nézz folyton kíváncsian.
Azt mondja, a látás soha nem ér véget.
Azt mondja, örömmel várd az öregedést.
Azt mondja, folyamatosan változz, így egyre inkább önmagad leszel.
Azt mondja, akadj el, fogadd ezt el, és ismételd önmagad, ameddig ez érdekes.
Azt mondja, csak csináld, amit szeretsz.
Azt mondja, imádkozzál csak.
Azt mondja, mindegyikünk egy gyerek, mindegyikünk õs, mindegyikünknek van teste.
Azt mondja, mindegyikünk meg van rémülve.
Azt mondja, mindegyikünknek meg kell találnia a módját, hogyan éljen a félelemmel.
Azt mondja, minden él – a kagylók, az épületek, az emberek, a hal, a hegyek, a fák.
A fa él.
A víz él.
Mindennek megvan a saját élete.
Minden bennünk él.
Azt mondja, élj úgy, hogy a világ benned van.
Azt mondja, nem számít, hogy festesz, vagy könyvet írsz.
Nem számít, hogy fûrészelsz, vagy halat fogsz.
Nem számít, hogy otthon ülsz, és a hangyákat bámulod a verandán,
vagy a fák és fû árnyékát a kertedben.
Az számít, hogy törõdsz és gondos vagy.
Az számít, hogy érzel.
Az számít, hogy észlelsz.
Az számít, hogy az élet él rajtad keresztül.
Elégedettség, hogy az élet él rajtad keresztül.
Öröm, hogy az élet él rajtad keresztül.
Kielégülés és erõ, hogy az élet él rajtad keresztül.
Béke, hogy az élet él rajtad keresztül.
Azt mondja, ne aggódj,
Ne aggódj.
Nézz, érezz, engedd, hogy kézen fogjon az élet.
Engedd, hogy az élet éljen rajtad keresztül.”

(Roger Keyes)

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Mese az erdőről

az olvasás világa

“…Így volt ez bizony lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.

Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell.

A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les reád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.

De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről. …

Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt.

De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha-illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át, és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról ágra. A mókusok, nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.

A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.

Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan alámosolyog.

Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.”

(Wass Albert: Tavak és erdők könyve: Mese az erdőről)

 

Hozzászólás »

Hasznos gyakorlat # 5 – Erdőfürdőzés

Legutóbbi, a tudatosság kereséséről szóló posztomban arról írtam, hogy fontos lenne visszatérnünk a természethez. Épp a bejegyzés összeállítása utáni órákban találtam rá a következő cikkre:

erdo

Tavaly júliusban Rebecca Valentine úgy érezte magát, ahogyan mi is néha: túlhajszolt, fáradt, és kissé rémült volt. Azokban a napokban egyik barátja megkérte, hogy csatlakozzon hozzá egy erdei sétához.

Rebecca jó ötletnek tartotta, és örömmel elfogadta a meghívást, hisz legalább az eltereli gondolatait. Utóbb kiderült, Rebecca nem egy egyszerű erdei sétán vett részt, hanem a shinrin-yoku gyakorlaton, amelyet erdőfürdőzésnek is neveznek.

A séta alatt erősen összpontosítunk arra, amit látunk, hallunk és érzünk. A módszert az 1980-as években fejlesztették ki Japánban. Lényege, hogy a résztvevők az öt érzék, a látás, hallás, szaglás, tapintás és ízlelés segítségével tapasztalják meg a természet működését, ez által részeseivé válnak a természetnek.

A buddhista és sintoista alapokon nyugvó módszer arra épít, hogy az ember igazi otthona a természet, ezért érezzük olyan kellemesen benne magunkat. Sajnos napjainkban ezt egyre többen elfelejtik, hisz egyre kevesebb időt töltünk a szabadban. (filantropikum.com)

A cikk olvasása után rögtön eldöntöttem, hogy beveszem a hasznos gyakorlatok közé, már ha a véletlen  úgyis utamba sodorta ezt a bejegyzést.

erdo2

Én imádok az erdőben sétálni és rengetegszer éreztem már a fentebb említett jótékony hatásokat. Már az erdőhöz közeledve is észre lehet venni, ahogy megváltoznak az energiák. Különösen, ha egy ősi, természetes ligetet választunk és nem pedig egy fiatal, frissen telepített helyet keresünk fel.

Én a reggelt szeretem a legjobban az erdőben, imádom a fényeket. Minden olyan friss még, érintetlen, természetes. A harmatos fű, az ébredező természet, a feltörő őserők. Rajtam kívül csak az erdő lakói vannak ott és nem zavarják meg modern fények és zajok ezt a nyugodt környezetet. Kis mókus neszel az avarban, madarak reppenek fel és bogarak haladnak lassan a fatörzsön.

 Még azt sem bánom annyira, ha a reggeli pókháló az arcomra tapad, mert épp egy olyan ösvényen haladok át, amerre már rég nem járt senki. Nem zavar, hogy kellemetlen és furcsa, ahogy rámtapad az a sok kis szövevényes kusza fonál. Elviselem, mert ez is mind a természet része és eszembe jut róla a gyermekkorom és az, hogy akkor mennyire utáltam ezt az érzést 🙂

A kedvesem igen gyakran szokott az erdőbe sétálni, főleg hétvégi reggeleken megy oda a kutyánkkal. Mindig átszellemülten, szinte teljesen kicserélődve jön vissza a sétából. Ilyenkor nem kérdezek semmit, hisz mindent elárul az arca és a viselkedése. Az erdőben megtisztul lelke és szelleme is.

Egy magányos sétánál nincs is jobb. Amikor nem kérdeznek és te sem beszélsz senkihez. Amikor nem látsz embereket, csak te vagy ott egyedül és legfeljebb a kutyád jelenti az egyetlen társaságot. De ő sosem kérdez, ő sosem faggat, ő szavak nélkül is megért és tudja, hogy most sétálni akarsz és ki akarsz szakadni a világ és a hétköznapok körforgásából.

Legalább hetente egyszer mindenkinek ki kellene ezt próbálnia. Amikor csak önmagadra figyelsz és a természetre. Ez a csodás találkozás teljesen megtisztít és lecsupaszít. Nincs telefon, nincs internet, nincs munka. Csak te és a természet és persze a tökéletes élmény, amit gyaloglás közben átélsz.

Egy órás séta a zöldben, a friss levegőn feltölt egész hétre. A fák körbevesznek, biztonságot nyújtanak és közben rengeteg energiával töltenek fel. Egy ilyen hétvégi kirándulás jó eséllyel megtisztít az összes elektroszmogtól, ami a körülöttünk lévő gépekből árad. A zöld és barna színek harmonikus váltakozása pedig nemcsak szemet gyönyörködtető, de igazán nyugtató és üdítő is.

erdo4

A képeket egy télvégi reggelen készítettük, az egyik közeli erdőben, ahol szívesen sétálunk. 

Engem már sokszor az is boldoggá tesz, ha olvasgathatok az erdőről. Imádom Wass Albert Tavak és erdők című könyvét. Ahogy ő mesél, úgy senki más nem tud. Látod minden rezzenését az erdőnek és ott sétálsz te magad is az íróval, miközben mesél.

Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le mellé csöndesen és figyelj! Nagyon csöndes légy és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallgatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.

(Wass Albert)

Az erdőfürdőzés további pozitív hatásairól itt olvashatsz.

Nos, van kedvetek egy erdei sétához?

 

Hozzászólás »

Út a tudatossághoz

Egyik kedvenc műsoromat, az Ébredéseket szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Régen Enigma néven futott és rengeteg izgalmas témát boncolgattak, az ezotériától kezdve az ősi kultúrákon át egészen az UFO kutatásig. Mostanság a műsor Ébredések cím alatt található, de a témák ugyanolyan érdekesek és megdöbbentőek.

ébredések

Látogassatok el a műsor Facebook oldalára, vagy a Boldognapot.hu oldalára, ahol szintén nagyon sok érdekességet olvashattok Száraz György tolmácsolásában.

A tegnapi adásban – amelyben Dr. Csides Kata és Horváth Zoltán beszélgetett – a tudatosságról volt szó, amit a mai ember sajnos hajlamos félvállról venni.

Folyton csak dolgozunk, nincs időnk sportolni, tudatosan táplálkozni, nem foglalkozunk az egészségünkkel. Még az evésre sem figyelünk oda. Hisz ebédszünetben is sokszor csak dolgozunk és este, az otthonunkba is hazavisszük a munkát. Ha nem is iratok, akták formájában, de az agyunkban, a lelkünkben és a szellemünkben mindenképp. Azon rágódunk éjszaka is, és közben azon csodálkozunk, hogy miért nem tudunk aludni.

Telefonunkat, laptopunkat, táblagépünket bogarásszuk még evés, ivás, pihenés, vezetés közben, néha még az illemhelyen is.

Teljesen elszakadtunk a természettől. Mikor figyeltél meg utoljára egy kismadarat, vagy mikor örültél egy szépséges pillangó látványának, vagy egy nevető kisgyereknek, aki szembe jött veled az utcán? Mikor érezted utoljára a napfény, vagy a szellő simogatását a bőrödön? Mikor ültél le utoljára, csak úgy bambulni? Mikor kapcsolódtál úgy ki, hogy közben nem gondoltál semmire, csak úgy léteztél és boldog voltál?

Nos, ilyen és ehhez hasonló kérdéseket és problémákat boncolgat ez a bizonyos adás, ami szerintem mindenkinek fontos információkat hordozhat a mai túlcivilizált életünkben.

Persze nem csak a problémákról beszélnek és kérdésekkel dobálóznak, de egy-két nagyon hasznos tanácsot is adnak, amit a mindennapi életben bárki  bátran alkalmazhat. A tanácsok főként a műsor második felében hangzanak el, de azt hiszem érdemes végignézni az egészet, nagyon tanulságos. Mindössze egyszerű légzéstechnikák segítségével is könnyebbé és tudatosabbá tehetjük életünket, és ezek csupán néhány percet vesznek igénybe. Segítenek kizökkenni a rutinból és megtanítanak arra, hogyan koncentráljunk. Ebben a részben csupán a test tudatosságáról beszélnek, tervezett további téma a szellem és a lélek tudatossága is.

Remélem, senki sem fogja sajnálni az időt ettől a műsortól és a benne elmondott hasznos gyakorlattól sem, hogy egy kicsit átformálja az életét és lecsökkentse a stressz szintjét.

Ha mégis kétséged támadna, hogy az életed egyszerűbbé teheted és megváltoztathatod, akkor nézd meg a következő videót!

Ez a bizonyíték arra, hogy mindent megtehetünk, amit csak akarunk. Ha mégsem sikerül, akkor az csak a kifogásokon múlt és azon, hogy mégsem akartad eléggé.

Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni!

(Walt Disney)

Miyoko Shida egy olyan különleges táncos, aki minden zavaró tényezőt képes kizárni és tudatát csak arra az adott dologra irányítja, ami éppen fontos számára. Néhány bot és egy toll segítségével így egy egész rendszerbe szedett, zavartalan kompozíciót hoz létre a színpadon, úgy, hogy közben több száz ember figyeli, a kamera veszi, de őt ez sem zavarja, csak végzi a dolgát.

Erre a mutatványra a világon egyedül Miyoko Shida képes, úgy tud egyszerre több tárgyat tartani, hogy megtalálja a központi egyensúlyukat. Az összeszedettség és a nagyfokú fegyelem által egy csodálatos harmóniát épít fel. Tanuljunk meg koncentrálni, hiszen ha rálelünk a világ harmóniájára, már nem fog számunkra semmi sem problémát jelenteni.

Hozzászólás »

Heti útravaló – Elég, ha…

253107_101959186626518_1625575656_n

“Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.”

Wass Albert

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Ki vagyok?

a szokás hatalma

 

Állandó útitársad vagyok,
Vagy legjobb segítséged, vagy legnehezebb terhed,
Továbbsegítelek, vagy sikertelenség felé húzlak,
Parancsodra várok.
Felét átadhatod annak, amit teszel,
Végrehajtom gyorsan és hibátlanul,
Könnyen kordában tarthatsz, csak légy szigorú hozzám.
Mutasd meg nekem pontosan, hogyan végezzek el valamit,
Pár lecke után már magamtól is megteszem.
Minden nagy embernek szolgája vagyok,
De nem kevésbé a szerencsétleneknek is.
A nagyokat én tettem naggyá,
A szerencsétleneket én tettem szerencsétlenné.
Annak ellenére, hogy nem vagyok gép,
egy gép precizitásával dolgozok,
Amelyhez egy ember intelligenciája társul.
Hasznodra vagy romlásodra működtethetsz engem;
Nekem teljesen mindegy.
Fogadj el, képezz, legyél hozzám szigorú,
És az egész világot lábaidhoz vetem.
Vegyél könnyedén, elpusztítalak.

Ki vagyok? A szokásaid.

Hozzászólás »

Csodás álmok jönnek

Hétfő délután fekete és szomorú gyászhír borult a világra. Robin Williams, a színészóriás eltávozott. Nem nevetteti meg többé emberek millióit. Valahol máshol kell most játszania, egy magasabb és nagyobb színpadon debütál.

Valami belső kényszer hajt, muszáj nekem is megemlékeznem róla…

Tegnap az ő filmjeit néztem, így búcsúztam tőle. Sokat köszönhet neki a világ, generációk nőttek fel vicces alakításain, sok-sok vidám percet és órát szerzett kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Itt a blogon, a Csodás álmok jönnek című alkotással búcsúzom tőle.

whatdreams

Hogy kezdődik a sztori?

“Ifjúkoromban egy tónál találkoztam egy gyönyörű lánnyal…”

Így találkozott Anne és Chris, akik első látásra egymásba szerettek és hamarosan össze is házasodtak. Két csodás gyermekük született, akiket nagy egyetértésben és szeretetben neveltek. Egy nap azonban súlyos tragédia árnyékolta be ezt a boldogságot, a gyerekek autóbalesetben életüket vesztették. A szülők nagyon nehezen dolgozták fel a súlyos csapást. Különösen Anne viselte rosszul, de Chris szeretete még ezen is átsegítette és kihozta őt a legmélyebb gödrökből is.

Amikor azt hinné az ember, hogy ennél nagyobb baj már nem történhet, akkor Chris is meghal egy balesetben, amikor épp valaki más életét próbálja megmenteni.

Chris a Paradicsomba kerül. Egy olyan Paradicsomba, amit saját fantáziája festett szivárványszínűre a világ összes színével. Maga sem hisz el, hogy ilyen szép a Mennyország, csodás fényekkel, pazar színekkel és felkavaró érzelmekkel. Végül találkozik imádott gyermekeivel és rég nem látott kutyájával is. Ott, ezen a csodás helyen tervezi megvárni feleségét, amikor megtudja, hogy Anne öngyilkosságot követett el és ezért soha nem lehetnek együtt.

Chris azonban nem adja fel, számára leküzdhetetlen akadály nem létezik, és ha kettőjükről és a szerelmükről van szó, akkor nem ismeri a lehetetlent és senki sem mondhat neki nemet. Elindul hát, hogy felkeresse szerelmét és kimentse lelkét az alvilág sötét mélyéről.

Nos, hogy mi a sztori vége?

Igazából nagyon hasonlít a történet kezdetéhez:

„Ifjúkoromban egy tónál találkoztam egy gyönyörű lánnyal…”

Remélem egy szép és jó helyre került, ahol palettájával újraszínezheti saját maga és mások létét is! Ég veled Kapitány!

2 hozzászólás »