Tippek egy tízmilliószoros napra

A mai nap is egy csodálatos tízmilliószoros nap, szám szerint a harmadik idén. Sokszor írtam már nektek ezekről a különleges napokról, aki mégis több információt szeretne, az nyugodtan szemezgethet régebbi bejegyzések között.

Rendszeres olvasóim jól tudják, hogy mi is a teendő az ilyen alkalmakkor. A legfontosabb feladat, hogy figyeljünk önmagunkra, hisz minden egyes szavunkkal, gondolatunkkal és érzésünkkel teremtünk. Ez így van egy átlagos napon is, de a tízmilliószoros napokra hatványozottan igaz. Ne felejtsük el pozitívan megélni a nap minden pillanatát és törekedjünk kellemes légkör kialakítására lehetőségeink szerint!

Hogy még több segítséget adjak, hoztam néhány régi bejegyzést a blogról, csak úgy mankó gyanánt. Ezekre a linkekre kattintva újabb ötleteket találhattok, hogyan is érdemes még jobbá és pozitívabbá varázsolni egy ilyen remek alkalmat.

 

Tippek egy tízmilliószoros napra:

• Induljon jól a reggel, akár egy finom és egészséges reggelivel!
• Adj hálát! Légy hálás mindenért ami kicsit is boldoggá tett! Kifejezheted ezt szóban, vagy leírhatod a hálanaplódba is!
• Vedd körül magad barátokkal, családtagokkal, szeretett ismerősökkel!
• Lazíts, relaxálj, meditálj, mantrázz!
• Mozdulj ki!
• Élvezd a napfényt!
• Ha netán esik az eső, akkor se búsulj! Ne legyen a hangulatod is borongós, ezt hagyd meg az időjárásnak! Gyújts meg egy gyertyát és vackold be magad az ágyba egy jó könyv vagy film és egy finom kakaó vagy egy pohár bor társaságában!
• Méregteleníts, akár böjtölj! Szabadulj meg a testi és lelki gondoktól! Ürítsd ki az elméd is! Csak a szépre és a jóra gondolj, ezáltal ezeket az érzéseket erősíted és támogatod energiákkal. El a rossz gondolatokkal!
• Tervezz, fogalmazd meg a céljaidat és a vágyaidat és írj listát róluk! Foglald írásba gondolataidat!
• Tisztítsd meg a környezeted, ne legyen körülötted káosz!
• Egyél valami finomat, kényeztesd magad kedvenceddel!
• Töltekezz fel energiával!
• Olvass egy szép mesét!
• Gondolj önmagadra szeretettel! Ne foglalkozz a hibáiddal, hátrányaiddal, félelmeiddel és kétségeiddel!
• Mosolyogj, nevess!
• Légy kedves másokhoz, segíts embertársaidon!
• Ne feledkezz meg a pozitív megerősítésekről!
• Ha valami bánt, alkalmazd a buddhisták listaíró módszerét, ami mindig segít!
• Használd ki a gondolatok erejét, teremts tudatosan!
• Ölelj meg valakit!
• Olvass inspiráló gondolatokat!
• Hallgass meg egy jó kis nótát, amiről kellemes emlékek jutnak eszedbe!
• Látogasd meg kedvenc búvóhelyedet!
• Segíts másokon!
• Kertészkedj! Élvezd a természet szépségeit!
• Sétálj! Fuss! Sportolj!
• Ne félj újra gyerek lenni!
• Szánj időt a hobbidra, a dolgokra, amiket szeretsz!
• Zárd le a múlt dolgait, ne hagyd, hogy tönkretegyék a jelent és a jövőt!
• Álmodozz!
• Tanulj!
• Motiváld magad!
• Csendesedj el egy picit!
• Figyelj másokra!
• Figyelj arra is, hogy mindenképp legyen meg a nap öröme!
• Légy boldog! 🙂

Team Heart – Légy te is a mindennapok hőse!

Tudjátok, imádom a hosszú sétákat, főleg a kiskutyám társaságában. Már sokszor szórakoztattalak, netán untattalak titeket ezekkel a sztorikkal. Remélem azért főleg az előző fordult elő többségben! 🙂

A séta jót tesz szívnek, léleknek, testnek és szellemnek egyaránt. Imádom a természet szépségeit és kiskutyám minden egyes mókás rezdülését figyelni ilyenkor. Teljesen kikapcsolok, elszállnak a gondok, nincs jövő és múlt, csak jelen van.

 Nincs aggódás, nincsenek félelmek, vagy hiedelmek, csakis móka van, és a flow, ami segít, hogy belefeledkezzem a séta tökéletes pillanataiba. Hát lehet még ennél is több jótékony hatása a sétának?

IGEN!!! Méghozzá a jótékony kilométer-gyűjtés!

Egy hete csatlakoztam egy nagyon kedves barátom invitálásának eleget téve a Team Heart csapatához.

Hogy kik is ők?

Egy olyan közösség, amelynek célja az adománygyűjtés a Csemete Alapítvány programjainak megsegítése, az állami gondozásban élő, súlyosan fogyatékos kisgyerekek és fiatal felnőttek mindennapjait teszik elviselhetőbbé.

„A futók tudják, hogy a futás csodásan egyszerű módja annak, hogy megerősíthetjük testünket – lelkünket, és az egyik legjobb eszköz arra is, hogy mások előtt kitárjuk szívünket. De talán nem mindenki tudja, hogy a megtett kilométereket felhasználhatjuk a fogyatékkal élő kisgyerekek életének jobbá tételére.”

Az alapítvány 2009-ben alakult és azóta jótékony futók százai csatlakoztak a csapathoz. Az alapítás óta eltelt öt évben pedig 40 millió forint feletti összeg gyűlt össze az adományokból, amit teljes egészében a gyerekek megsegítésére fordítottak.

Szeretsz futni, biciklizni, úszni, vagy netán gyalogolni? Akkor te is bátran lépj be a körbe és ajánld fel a megtett kilométereidet jótékony célra!

Kövesd és csatlakozz te is a Team Heart facebook oldalához és gyűjtsd  a Csemetéknek a kilómétereket!

 A kilométer-számlálót itt találod, ha te is regisztrálni szeretnéd a megtett távokat és ezzel is támogatnád a Csemete Alapítványt!

Nos, annyit elárulhatok, hogy eddig is igen szerettem gyalogolni, de mióta a lépésszámláló úgymond figyeli minden lépésemet, azóta szívesen megyek még egy blokkot, még egy kört, még egy kicsivel többet. És valami titokzatos oknál fogva még Mandy is érzi, hogy jó ügyért gyalogol, ezért ő is lelkesebben sétál, bár vele eddig sem volt gondom. Sosem kellett egy kis sétáért könyörögnöm. Bár még csak egy hete vagyok tag, de azóta már sikerült megnyernem egy ismerősömet, hogy csatlakozzon ő is, mostanában ugyanis lelkesen fut. Aztán eszembe jutott, hogy itt a blogon is írok róla, hátha Nektek is kedvetek támad egy kis jótékony kocogáshoz! 🙂

Fuss, biciklizz, ússz, gyalogolj, szerezz támogatókat! A választék széles, te döntheted el, hogyan szeretnél a gyerekeken segíteni!

Ne habozz, légy te is a csapat tagja, még ma! ♥

(A fotó és az idézett szövegrész forrása: Team Heart)

Heti útravaló – Pillangó is van azért…

A lélekpillangós vasárnapi tanmese után maradok a témánál. Íme, egy pillangó  heti útravalóként is 🙂

“Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.

De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában. (…)

Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.”

Wass Albert

Vasárnapi tanmese – Lélekpillangó

Volt egyszer, az Óperenciás tengeren is túl, egy pillangó. Gyönyörű színekben pompázott, s a rózsaszín, szivárványcseppekben hullott alá a világra kitárt szárnyairól, minden egyes szárnycsapáskor. Tele volt szeretettel, vidámsággal, örömmel és boldogsággal. Így élte végtelennek tűnő pillanatait a kis Pillangó.

Egyszer, már a nap is lemenőben volt, megpillantott valamit. Óriás! Óriások! Hirtelen nagyon sok, ugyanolyan lényt fedezett fel. A közelükbe röpködött, hogy hallja és megismerje őket. Ekkor látta, hogy egyesek örülnek, mint ő, mások búsulnak. Nem is ismerte igazán az érzést, de érezte szíve táján az abroncs szorítását, amikor az utóbbira figyelt.

Mily hatalmasak ezek a lények! Vajon hol felejtették a szárnyikat? Hogyan tudnám ezt az abroncsot lefejteni? Miért folyik harmatcsepp a szemükből? Tűnődött magában megoldást keresve, hiszen akarva-akaratlanul átérezte, megtapasztalta az óriások sodródó érzelmeit.

 Rászállt az egyik vállára, fülébe akarta súgni: Én szeretlek! Amint a különös lény fölött megrebegtette szárnyait, s szivárványcseppjei aláhulltak, hirtelen a lény kiegyenesedett. Angyalok énekét vélte hallani az óriás, mely oly nyugalommal és szeretettel töltötte el a szívét, hogy azonnal szétnyíltak a feszítő rácsok, s csilingelve aláhulltak.

A Pillangó a lény kinyitott tenyerére szállt boldogságában s hallotta mondatát:

–  Keress meg minden embert, akinek szüksége van rád, rebegtesd meg fölöttük szárnyaid, hiszen a róluk lehulló rózsaszín a lelküket gyógyítja meg. Légy a boldogságot hozó Lélekpillangó mindenki számára! És köszönöm az Emberek nevében!

A kis Pillangó azóta is röpköd a világban. Leszáll minden egyes kinyújtott tenyérre és leszórja rá a lélekboldogító szivárványcseppeket. Boldogságot visz mindenkinek, aki kéri, míg meg nem hal.

Ha valaha is segítségre szorulsz, nyisd ki tenyered, gondolj a Lélekpillangóra, csettints háromszor és az ott terem azon nyomban!

(Forrás: Lélekpillangó)

Atlantisz gyermekei

„A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra. Nem tudjuk hová ragadnak bennünket. Csak abban reménykedhetünk, hogy olyan helyre, ahová szívesen megyünk.  – valahogy így kezdődik az Atlantisz gyermekei című film.

Jó pár évvel ezelőtt láttam először ezt a filmet, de már akkor is mély nyomott hagyom bennem. Így azóta többször újranéztem már, mint ahogy általában a nagy kedvenceimmel teszem 🙂

Bobby Garfield csomagot kap és egy levelet mellékelve, amelyben közlik vele, hogy gyermekkori jó barátja elhunyt. Bobby hazautazik a temetésre és a régi helyek láttán visszatérnek a régi emlékek is. Eszébe jut gyermekkora, a két legjobb barátjával Carol-lal és Sully-val töltött évek. És eszébe jut egy másik jó barát, Ted is.

Ted Brautigen titokzatos idegenként érkezik a kisvárosba és Bobby-ék házának felső szintjére költözik be. A kisfiú és az idősödő férfi hamar barátságot köt. Olyat, amelynek emlékét egy életen át őrzik mindketten.

Féktelen gyermekkor, boldogság, titkok, móka, három kisgyerek barátsága, egy kisváros, ami a béke szigeteként tökéletes helyet biztosít az ártatlan  gyermekkorhoz. Egy bicikli, ami egy kisfiú álma. Egy csók, amihez életük minden csókját mérni fogják ezután. Egy történet, ami mindenkit elvarázsol.

„Gyermekkorban, akkor boldog az ember. Úgy érzi elvarázsolt helyen él. Atlantisz lehetett ilyen. Aztán felnövünk és megszakad a szívünk… “

Létezhet-e gyermek és felnőtt közötti barátság? És ha igen, mit tanulhatnak egymástól?

A felnőtt bölcsességét, tudását és tapasztalatát osztja meg. A gyermek pedig emlékezteti rá, hogy mi a tisztaság, az önzetlen szeretet, a gyermeki hit és ösztön.

Végül el kell válniuk, de örökre szívükben őrzik egymás emlékét.

„Soha többé nem hallottam Ted Brautigen-ről. Nem mintha elfelejtettem volna. Őt nem lehet. Sosem fogom elfelejteni.Azon a nyáron véget ért a gyerekkorom. Soha többé nem láttam mit gondolnak az emberek. Ted mégis maradandó hatással volt rám. Felnyitotta a szemem. Ablakot nyitott, amin beszűrődhetett a jövő. Örülök minden együtt töltött percnek. A világ minden kincséért sem adnám őket senkinek.”

Smink nélkül

Mostanában egyre több olyan cikket találok, amely arról szól, hogy egy-egy híresség,  celeb smink nélküli képet posztol magáról. Már az első ilyen fotón is meglepődtem, hogy ebből is lehet hírt kreálni, de azóta egyre több és több jelenik meg. Úgy látszik, ez is ugyanolyan divat lett mára, mint szelfit készíteni.

Régen csak a tini lányok között volt divat, hogy – többnyire a saját fürdőszobájuk tükrében –  lefotózták magukat és azt megosztották a közösségi oldalakon. Emlékszem kezdetben mindenki lefitymálta és megmosolyogta az ilyen képeket, és gyerekes dolognak tartották, amit csak kamaszok művelnek. Aztán ahogy telt múlt az idő, lassan a felnőttek is elkezdték magukat fotózni és ezzel tölteni meg a közösségi oldalakat, aztán már nevet is adtak neki, szelfi. Végül pedig egy divathóbort alakult ki belőle, manapság már a hírességek is szelfiznek mindenhol, nem kímélve a világméretű rendezvényeket sem. Hát valami ilyesmi történik most a smink nélküli posztolgatásokkal is.

 Nők milliói álarcot vesznek fel minden reggel. Eltakarják igazi arcukat, hatalmas réteg maskara és szín kavalkád mögé rejtőzve. Ez ad nekik önbizalmat. Nem kell kitárulkozniuk a világ előtt, hisz elbújhatnak a smink mögött, még igazi érzelmeiket is elfedhetik vele.

Van, akinek ez munkaeszköz és hozzátartozik a szakmájához. Modellek, tévés és közéleti személyiségek, nem jelennek meg nyilvános helyen smink nélkül. A gond csupán az, hogy kezd olyan általánossá válni, mint ha ez lenne az igazi arcuk. Az „átlagos” nők és a tini lányok pedig azt hiszik, hogy így kell kinéznie egy „igazi” nőnek.

Nem csoda hát, hogy annyi fiatal lány küzd képzavarral és téves megfelelési kényszereik vannak. Tizenévesen sminkelni és diétázni kezdenek, magas sarkú cipőt hordanak és kávét isznak, mert az olyan sikkes. Hogy miért? Mert ezt látják a tévében, ez megy a kedvenc sorozatukban, a mozikban és ez van az újságok címlapján és a közösségi oldalakon is. Azt hiszik, hogy a világ ezt várja el tőlük.

Aztán egyik nap jön egy kis celebecske, aki meg meri mutatni az igazi arcát. Egy évben egyszer a közösség elé tárja rajongói oldalán és várja a dicséreteket érte. Aztán másnap a következő celeb megirigyli ezt tőle és ő is annyira áhítja azt a sok száz és ezer lájkot, ezért ő is posztol egy smink nélküli képet.

Mintha az olyan nagydolog lenne. Hétköznapi nők tömege lép az utcára smink nélkül (bár sajnos egyre kevesebb) nap, mint nap. Köztük én is. Mégsem posztolunk, mégsem hirdetjük magunkat. Két kezemen meg tudnám számolni, hányszor volt rajtam makeup életem során. Lehet, hogy csak a féltékenység beszél belőlem? Talán. 🙂 Sosem volt számomra fontos, hogy álarc mögé bújjak, és igazából nem is tudom, hogyan kell rendesen sminkelni.

Azért remélem, nem csak a féltékenység iratja ezeket a sorokat velem, és rajtam kívül más is érzi a dolog súlyát! Nem mindegy, milyen példát mutatunk a következő generációnak.

 Nem baj az, ha egy kislány néha felpróbálja anyja ruháit és cipőit és kisminkeli magát, mert épp felnőtteset játszik. Az viszont már baj, ha nemcsak néha teszi ezt, hanem a kelleténél gyakrabban és tizenévesen kifestve jár iskolába és sem a szülők, sem a tanárok nem látnak ebben semmi rosszat.

Nem a sminkelés ellen kampányolok, és nem akarok lejárató hadjáratot sem indítani, félreértés ne essék! Csupán szeretnék görbe tükröt tartani a mai kor embere elé. Divathóbortok áldozatai vagyunk, amelyeket a média kényszerít nőkre és férfiakra egyaránt. Photoshop, korrektúra, smink, plasztikai sebészet, feltöltés, barnítás, ránctalanítás, vasalás – csak hogy néhányat említsek azon turpis kis eszköztárból, amelyekkel a modern kor embere próbálja kijavítani a természet által vétett apró kis „hibákat”.

Szerencsére azért néha jelét látom annak is, hogy egy-két embernek elege van ebből a Barbie-gyárból és megpróbál változatni rajta. Nemrég például megjelent egy olyan újság, amelynek címlapjára csakis smink nélküli, természetes arcukkal kerülhetnek a hírességek és már a kifutókon sem csak a csont sovány modellek jelennek meg, hanem egyre több a természetes szépség is.

Remélem az irányváltás nem áll meg itt és ennyinél, hanem elindulhatunk egy ember- és természet közelibb irányba!

Heti útravaló – Van benned valaki

“Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: “Van másik!”
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.
Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni.
És mindenen felülemelkedni.
És a könnyező szemedet kívülről nézni, mosolyogva.
És ha félsz – nem fél.
Van benned Valaki, aki több mint te vagy.
Aki a lelkednek tud parancsolni.
Aki ha kövér vagy, le tud fogyasztani.
Aki ha sovány vagy, meg tud hizlalni.
Aki ha dohányos vagy, le tud szoktatni a cigiről.
Aki belül mindig nevet.
S ha elfog a “nem érdemes élni!” – láthatatlan lábával jól fenékbe rúg. Nem egyszer, százszor is, és azt mondja: “gyerünk tovább!”
Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.
Hallgass rá! Ő vagy TE.” 

 
Müller Péter

Vasárnapi tanmese – Mulla Naszruddin híres története

Hallottad Mulla Naszruddin híres történetét?

Mulla megtakarított bizonyos összeget, hogy vásároljon egy új inget. Izgatottan elment a szabóhoz. A szabó méretet vett róla, és azt mondta:

-Gyere vissza egy hét múlva, és – ha Allah úgy akarja – készen lesz az inged.

Mulla türelmetlenül végigvárta a hetet, majd visszament a boltba. A szabó azt mondta:

– Közbejött valami, de – ha Allah úgy akarja – holnapra készen lesz az inged.

Másnap visszatért Mulla a szabóhoz, aki így fogadta:

-Sajnálom, de még nincs teljesen kész. Próbáld meg holnap, és – ha Allah úgy akarja – addigra elkészül.

Erre a türelmét vesztett Naszruddi azt kérdezte:

-Mennyi időbe telik, ha Allahot kihagyod belőle?

Jobb, ha Istent kihagyod. A mindennapokban, ha nem tudunk valamit, azt mondjuk: “Isten tudja!” Valójában azt a tényt próbáljuk elrejteni vele, hogy mi nem tudjuk. Jobb, ha azt mondod: “nem tudom”, mert abban a percben, hogy azt mondod: “Isten tudja”, a tudatlanságot tudásként szerepelteted. Ami nagyon veszélyes.

(Osho)

Hálás vagyok

Egyik kedvenc blogomon, a Kincsesfüzetben minden hét elején Hálás hétfő van. Ez annyit tesz, hogy Timi, vagyis a Kincsesfüzet gazdája felsorolja, miért is lehet hálás azon a héten.

Ez szerintem a világ egyik legfantasztikusabb ötlete és ahányszor csak olvasom a bejegyzéseit, mindig az jut az eszembe: a csudába is, milyen jó gondolat! Miért is nem nekem jutott eszembe előbb!? 🙂

Vígasztal a tudat, hogy van hálanaplóm és azért abba minden alkalommal belekerül a napi hálaadásom. Mindezek mellett néha szeretném itt a blogon is megosztani veletek, hogy mi mindenért lehetek hálás. Épp ezért, ha nem is minden hétfőn, de talán havonta egyszer én is tarthatnék hálaadást. Ez legyen egyelőre a jövő titka, minden esetre az elmúlt napokban annyi jóság és öröm ért, hogy szeretném veletek megosztani. Remélem egy-két dolog titeket is inspirál a listáról és kedvet kaptok a hálaadáshoz.

Amiért hálás vagyok:

• Szerelmem, családom ♥
• A mai dupla bejegyzés
• Mandy szörfözni tanult tegnap (Hamarosan cikk és kép/video is lesz, ígérem)
• Séta a parton hármasban
• Reggeli beszélgetések anyukámmal
• Régimódi hálaadás és Tartózkodó érzelem című filmek
• A Vándorút című film megihletett és ezért újraolvasom Coelho Zarándoklatát
• Arnold Schwarzenegger önéletrajzi könyve
• Séták a kiskutyámmal
• Szépséges virágaim az erkélyen, szerelmem szerint igazi dzsungel
• Reggeli hűsítő szellő a hetek óta tartó hőség után
• Hálanapló
• Olvasás, írás, blogolás
• Hétvégi körtúra a zöldségesnél: dinnye, nektarin, csemegekukorica, körte és a világ legszebb virágai, köztük Perzsa ibolya
• Antal Vali honlapján olvasott cikk a Krisna-völgyről, hmmm… szívesen megnézném közelebbről
• Dinnye reggelire
• Délután szieszta, szabadnap és édes semmittevés
• Virágzik a lime fa és növögetnek az apró lime-ok is rajta
• A madáritatóért hálásan éneklő kismadárkák az ablakom alatt

Ne felejtsetek el hálásnak lenni a jó dolgokért! Írjátok is le őket, hogy mindig emlékeztessen titeket arra, mennyi szépség van az életben. Még akkor is, ha a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy mi szeretnénk.

A szavak ereje

A minap a munkahelyen összetört egy pohár a kezemben, pedig még csak el sem ejtettem, vagy ilyesmi. Néha egyszerűen a poharaknak csak úgy kedvük támad összetörni és mi nem tehetünk ellene semmit. Lehet, hogy túlságosan meleg volt, vagy tele vagyok mágikus energiákkal, nem tudom. 🙂

A lényeg, hogy az incidens után próbáltam elütni a dolgot egy “ez nem az én napom” beszólással. Pedig még csak igaz sem volt, mert egész jó kis nap volt, addig a pontig…

Eszembe juthatott volna, hogy a szavaknak mekkora ereje van, de abban a pillanatban nem gondoltam ilyesmire. Néhány perccel később azonban igen, ekkor ugyanis egy szék esett rá a lábamra, ami igazán nem esett jól, a lábujjam fél órával az eset után is lüktetett. Ekkor ugrott csak be, hogy mi történhetett.

Ugyanis nem csak a gondolatoknak, de a szavaknak is teremtő erejük van. Épp ezért kell magunkat tartóztatnunk a “buta vagyok”, “nekem semmi sem sikerül”, “nehéz az életem”, stb. önsorsrontó kifejezésektől.

Miután utolért ez a felismerés, azonnal elkezdtem pozitív megerősítéseket mantrázni. Bár ugyan már a nap vége felé jártam, de nem akartam az utolsó néhány órát úgy tölteni, hogy minden kiesik a kezemből és mindennel csak szerencsétlenkedek.

Épp ezért elkezdtem mondogatni magamnak, hogy jó napom van, jól érzem magam és minden rendben van. Szerencsére a mágia működött és elmúltak a rossz pillanatok.

Mindig működik, csak akarnunk kell és hinnünk benne. Nincs olyan, hogy valaki bal lábbal kel fel. Ha mégis, akkor végezd el a reggeli gyakorlatot, hogy jól induljon a napod! Igenis a mi döntésünk, hogy hogyan élünk és megváltoztathatjuk az életünkben bekövetkező hosszabb vagy rövidebb rossz periódusokat. Legyen szó akár a reggeli „bal lábbal keltem fel” érzésről vagy az „ez nem az én évem” kijelentésekről.

Figyelj oda arra is, hogy hogyan beszélsz másokkal, különösen a gyerekekkel! Olyan fiatalok még és könnyen befolyásolhatóak. Egyetlen elejtett rossz szó – amit te talán észre sem veszel – nagy sérüléseket okozhat törékeny kis lelkükben.

Ezen kívül ne feledkezz meg a dicséret erejéről sem, hisz ez nagyon jót tesz „adónak” és „vevőnek” egyaránt.

Ha úgy érzed, hogy rosszul indul a reggel, akkor változtass rajta! Minél hamarabb, annál jobb. Kezd el még fogmosáskor, amikor a tükörben vizslatod nyúzott arcodat. Mondogasd magadnak, hogy szép vagy és erős és hogy egy csodás napnak nézel elébe! Ha így teszel, akkor biztos, hogy minden rossz elkerül és az univerzum segíteni fog téged utadon! ♥