Heti útravaló – Légy nyitott!

Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
– Nem unod a várakozást?
– Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
– Miért?
– Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.

(Paulo Coelho)

Vasárnapi tanmese – A boldogság titka

Egy kereskedő elküldte fiát minden emberek legbölcsebbikéhez, hogy tudakolja ki tőle a Boldogság Titkát. A fiú negyven napig vándorolt a sivatagban, míg egy magas hegyen álló pompás várkastélyhoz nem ért. Ott élt a Bölcs, akit keresett. Hősünk, ahelyett hogy egy szent embert talált volna ott, a vár nagytermébe lépve zajos forgatagba csöppent: kereskedők jöttek és mentek, a sarkokban emberek beszélgettek, egy kis zenekar kellemes dallamokat játszott, s egy hatalmas asztalon a vidék legfinomabb ételei sorakoztak. A Bölcs mindenkivel beszélgetett egy kicsit, s a fiatalembernek két óra hosszát kellett várakoznia, míg rá került a sor. A Bölcs figyelmesen meghallgatta, amikor vendége előadta jövetelének okát, de azt mondta, éppen nincs ideje arra, hogy a Boldogság titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki, hogy járja körbe a palotát, és két óra múlva jöjjön vissza. „De szeretnélek valamire megkérni – tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött.

– Fogd ezt a kanalat, és figyelj, hogy útközben lötyköld ki az olajat. A fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszatért a Bölcshöz.

“Nos hát – kérdezte a Bölcs – láttad a perzsaszőnyegeket az ebédlőmben? Láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramban?” A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törődött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott. “Akkor menj vissza, és nézd meg világom csodáit – mondta a Bölcs. – Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered.”

A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és a falakon. Látta a kerteket, körös-körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenről, amit látott. „De hol van a rád bízott két csepp olaj?” – kérdezte a Bölcs. A fiatalember rápillantott a kanálra, és látta, hogy az olajat kilöttyintette. „Nos, ez az egyetlen tanács, amelyet adhatok neked – mondta a Bölcsek Bölcse.

– A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról.”

Olvass velem!

Mivel nemrég megosztottam veletek egy szép hosszú tételes listát arról, hogy miért is jó olvasni, úgy gondoltam, ma elhozom kedvenc blogjaimat, vagy legalábbis azokat, amik hirtelen eszembe jutnak.

Nemrég Dóri oldalán olvastam egy remek cikket a Bloglovinról, ami egy kiváló lehetőség arra, hogy egy csokorba gyűjtsük kedvelt blogjainkat. Így nem kell folyton keresgélni aktuális olvasnivalóink között, elég, ha csak rákattintunk erre az oldalra, ami igen könnyen kezelhető és persze bármikor bővíthető is a lista, amint találunk egy új kedvünkre való weboldalt. Még mindig a Daily Dorothy blogon maradva mindjárt ajánlanám is néhány cikkét, amik az elmúlt hetekben megragadták figyelmemet. Ha már olvasás a téma, akkor itt van rögtön 9 remek nyári olvasmány Dóri ajánlásával, ami kiváló szórakozás lehet vakációra. Produktivitás, valamint inspiráció témakörben pedig melegen ajánlom a két és öt perces szabályokról, valamint a Girlboss-ról szóló bejegyzéseit. Nézelődj bátran ezen a színes, vidám, kreatív oldalon, biztos találsz kedvedre valót!

Következzék ezután örök nagy kedvencem, a Kincsesfüzet. Timi igen inspiráló bejegyzéseket hozott a tőle megszokott stílusban, amelyek közül főleg a rendkívüli napló ötletek, az egyperces naplóról és a Pinterestről szóló cikkei keltették fel a figyelmemet. Ezen kívül nagyon örülök neki, hogy manapság igen aktív a blog, köszönhetően az új Dióhéjban rovatnak, amelyben Timi feldob egy-egy témát, amit az olvasókkal együtt tovább boncolgat a hozzászólásokban. Nagyon tetszenek a felvetett ötletek és az is, ahogy az olvasók és bloggolvasók ilyen aktívan közreműködnek.

A sárgaruhás lány blogjára nemrég bukkantam rá, de máris rabul ejtett. Ha szeretitek az utazást, a kalandot és még több kalandot, akkor feltétlenül el kell látogatnotok erre a blogra! Világutazó blog, nemcsak világutazóknak, nemcsak utazásról. Érdekességek a világ minden tájáról, emberekről, szokásokról, furcsaságokról, gasztronómiáról. Mindenről. Bármiről. Történetek egy lányról, aki egy napon elment világgá és megpróbál visszaemlékezni, hogy milyen is volt az.

Többször is írtam már itt a Türkiztollon Elizabeth Gilbertről, akinek egy ideje facebook oldalát is lelkesen követem. Minden nap megoszt rajongóival egy-egy inspiráló gondolatot, egy motiváló történetet és képet. LG mostanság épp Görögországban nyaral és túrázgat 72 éves édesanyjával és erről számol be nap, mint nap egy-egy képeslap formájában. Ezek a történetek igazán motiválóak és erőt adnak egy hétköznapi halandó számára is, hogy egy kicsit könnyebben vegye az életet. Megéri követni!

Nemrég találtam rá Bihari Viktória írásaira, szintén a facebookon. Viku évek óta sikeresen vezeti a Téka sztorik blogot és közösségi oldalán is nap mint nap megajándékozza követőit egy-egy humoros, vagy éppen romantikus, netán édesen keserű írásával. Legutóbbi kedvenceim közé tartozik például a most már tudom mit akarok című bejegyzése.

WMN: igen, végül, de nem utolsó sorban még mindig odáig és vissza vagyok a WMN.hu-ért. Hogy miért is? Nos, mert színvonalas, érdekes, szórakoztató, romantikus, inspiráló, elgondolkodtató, azaz sokoldalú és változatos. Minden megvan benne ahhoz, hogy minden nap rákukkantsak az oldalra.

A kedvenc blogok listája után hamarosan jelentkezem a mostanság legkedvesebb könyvolvasmányaimmal is, ígérem! 🙂

Hasznos gyakorlat 9 – A szeretet-játék

Szeresd magadat!
Az egyik legfontosabb, de kellemes és könnyű gyakorlat, amely örömet okoz, örömet fokoz, és minden nap újabb örömélménnyel gazdagít. Ezt a gyakorlatot kár lenne kihagynod, ha szép életet akarsz élni.

Szeresd magad, és ezt mutasd is ki! Minden reggel állj a tükör elé, és mosolyogj a számodra legfontosabb, legszeretetreméltóbb emberre. Köszönd meg, hogy benne élhetsz, hogy vele élhetsz, és érezz mély szeretetet iránta. Nézz mélyen a szemébe, hatolj a szívébe, hogy megérezd a mélységes szeretetet benne.
Érezz hálát azért, hogy benne laksz. Napközben, ha munkahelyeden a mellékhelyiségben időzöl, nézz a tükörbe, és széles, őszinte mosolyoddal szeresd önmagad. Használj ki minden alkalmat, hogy szeretet-játékodat gyakorold, nem tudod eltúlozni. Érezd, hogy ennél megfelelőbb testben nem is lakhatnál. Még ha valami hiányossága is van, ez a test akkor is tökéletesen képes kifejezni azt a lelki lényt, aki igazából vagy. Bármilyen gondod merüljön is fel, gondolj magadra, tükörképedre, és mosolyogj magadnak. Ne törődj azzal, amit az emberek mondanak, hogy csak a bolond örül magának. Ez a merev, büszke értelem kijelentése. Igenis örülj magadnak! Neked egyébként sem szükséges normálisnak lenned, neked boldognak kell lenned. Olyan sok szomorú normális embert találsz az utcán, ne állj be soraikba! Légy boldog, hogy életedet varázsolni tudd! Légy bátor, és ne hallgass se a más, se a saját gyáva értelmed kétségeire, főleg abban ne, ami a saját énedet illeti. Mosolyogj magadnak! Örülj magadnak! Akkor észreveszed szemeid mélyén a varázslatos csodás lényt, aki vagy.

Forrás: Sorsnavigátor

További hasznos gyakorlatok:

Az önbizalom fejlesztése

Csendgyakorlat

Bízz magadban

Erdőfürdőzés

Tudatos teremtés

Mantrázz!

Jó reggelt kívánok!

Listaírás, ahogy a buddhisták is teszik

Apák napi útravaló – Apának lenni

Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis “porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később a méltó párjára leljen
s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt, aki már belefáradt,
-együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni
s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az, kiknek apja vagy, mind szeret téged.

Aranyosi Ervin

Apák napi tanmese – Az árverés

Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.

Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát.

Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.
Így szólt: „Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. – A fiatalember felemelte a csomagját. – Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná.”
Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti.
„Oh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék.”

Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból.
Néhány hónappal később az ember meghalt.

Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal. „Az árverést ezzel a képpel kezdjük.”
„Ki akarja megvenni ezt a képet?- kiáltott valaki hátulról. -Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!” Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.
„Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100$-ért, 200$-ért?”
Egy másik hang mérgesen kiáltotta. „Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!”
De az árverésvezető tovább folytatta. „A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?”
Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze. „Elviszem 10$-ért.”
Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani.
„Ki ajánl érte 20$-t?”
„Adja neki oda 10$-ért! Nézzük a mestereket!”
„10$ az ajánlat. Ki ad érte 20$-t?”
A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe.
Az árverésvezető csapott a kalapáccsal. „Először, másodszor, eladva 10$-ért.”
Egy ember a második sorból közbekiáltott. „Gyerünk már a többi képpel!”
Az árverésvezető letette a kalapácsot. „Az aukciónak vége.”
„Mi lesz a festményekkel?”
„Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent.”

Tanulság:

Sokszor az emberek nem látják, mi a valódi érték. Külső csillogásba kapaszkodnak. A valódi értékek legtöbbször láthatatlanok. Gyakran az egyszerűbb út rejti a legnagyobb kincset és ajándékot.

Miért boldogabbak a férfiak?

Június harmadik vasárnapja, vagyis a most következő vasárnap lesz apák napja.

Az apák talán úgy érezhetik, hogy őket kevésbé ünnepeljük, mint az anyákat. Ez az ünnep néha csak olyan másodlagosnak és mellőzöttnek tűnhet az anyák napja mellett, amikor mindenki apró kedvességekkel, virágokkal és figyelmességekkel próbálja elhalmozni az édesanyákat.

Nos, hogy egy kicsit kedvezzünk ma a férfiaknak, az apáknak, következzék egy lista, amitől hízhat a májuk. Némelyik pontja annyira pofátlanul igaz, hogy azon már mi nők is csak mosolyogni tudunk. Bosszantó, de mégis így van. 🙂

Isten éltesse az apákat!

Íme, a válasz, hogy miért boldogabbak a férfiak:

1.A vezetékneved sosem változik.
2.Tiéd az egész garázs.
3.Az esküvői előkészületek nélküled is lezajlanak.
4.A csokoládé csak egy csemege a sok közül.
5.Lehet belőled miniszterelnök.
6.Nyugodtan felvehetsz fehér pólót a vízi parkba.
7.Nyugodtan elmehetsz póló nélkül a vízi parkba.
8.Az autószerelők megmondják neked az igazat.
9.Vizelde számodra az egész világ.
10.Nem kell megállnod gondolkodni, melyik irányba csavarj be egy csavart.
11.A ráncok karakteressé teszik az arcod.
12.Esküvői ruha: 200.000 Ft ; szmoking kölcsönzés: 20.000 Ft
13.Az emberek nem bámulják a melledet, miközben beszélnek hozzád.
14.Időnként egy kiadós böfögést szinte el is várnak tőled.
15.Az új cipő nem vágja, nem nyomorítja a lábadat, és nem csinál vízhólyagot.
16.Ugyanaz a hangulat… mindig.
17.A telefonbeszélgetéseid átlagos hossza 30 másodperc.
18.Ötnapos nyaralásra elég egy kézitáska.
19.Bármelyik befőttesüveget ki tudod nyitni.
20.A figyelmesség leghalványabb jeléért őrült hálára számíthatsz.
21.Ha valaki elfelejt meghívni valahová, attól még maradhattok barátok.
22.Alsónemű ára: 900 Ft . És ezért 3 darabot kapsz.
23.Három pár cipő több mint elég.
24.Egyszerűen észre sem veszed a ruhádon a gyűrődést.
25.Semmi nincs az arcodon, aminek a színét javítani kellene.
26.Ugyanaz a frizura évekig, akár évtizedekig is kitart.
27.Csak az arcodat és a nyakadat kell borotválnod.
28.Egész életedben lehetnek játékaid.
29.Egy tárca és egy pár cipő, egy színben, minden szezonra.
30.Hordhatsz rövidnadrágot, mindegy, milyen a lábad.
31.A körmeidet elintézheted egy zsebkéssel is.
32.Ha akarod, növeszthetsz bajuszt.
33.A teljes karácsonyi bevásárlást elintézed december 24-én, mind a 25 rokonnak, 45 perc alatt.

Kifestőkönyv felnőtteknek

Manapság új hóbort dívik a felnőttek körében, mégpedig a kisfestő láz. Igen, nemcsak gyerekek kifestőzhetnek, hanem bizony néha a felnőtteknek is szabad. Legalábbis ezt az elvet vallja Johanna Basford, brit illusztrátor, akinek már a második felnőtteknek szóló kifestőkönyve jelenik meg idén.

Első kötete a Titkos kert volt, most pedig már az Elvarázsolt erdő is megjelent. A könyvekből eddig több millió példány fogyott világszerte, így a nagy sikerre való tekintettek hamarosan érkezik a harmadik rész is, Elveszett óceán címmel. Bővebben itt olvashattok a hölgyről és könyvekről és megcsodálhatjátok néhány képét is.

Emlékszem néhány éve amikor az unokahúgomra felügyeltem nap, mint nap milyen lelkesen segítettem neki a színezésben. Egyenesen élveztem, ahogy a fekete fehér papírlapok életre kelnek és a szivárvány minden színében pompáznak. Már akkor rájöttem, hogy szégyen, nem szégyen, a kifestőkönyvek igenis nagyon jól elszórakoztatnak egy felnőttet is, nem csak egy gyermeket. Néha el is ragadtattam magam és jobban élveztem a dolgot, mint a négyéves unokahúgom. Sőt, egy idő után kezdett zavarni, hogy ő folyton kimegy a vonalból és korrigálni próbáltam. Aztán rájöttem, hogy gyerek még és végső soron ez az ő játéka, nem az enyém. Én csak felügyelek, megfigyelek és besegítek, vagy néha puffogok, mert nekem jobban menne a kifestés. 🙂

A színezés nem csak jó buli, de nagyon sok pozitív, terápiás hatása is van. Az ember egyfajta meditatív állapotba kerül egy idő után, amikor már nagyon koncentrál, később pedig teljesen belefeledkezik a tevékenységbe. Ilyenkor az agyunk egy másik üzemmódba kapcsol, megfeledkezünk a problémákról, néhány percre elfelejtünk aggódni, tehát kiváló stresszkezelő hobbi és kikapcsolódási lehetőség is egyben. Pontosan ezt a célt szolgálják a mandalák is, amelyek szintén felnőtteknek szóló kifestők. Minél bonyolultabbat választ az ember, annál jobban belefeledkezik ebbe a nagyszerű időtöltésbe, így annál nagyobb és több pozitív hatást fejtenek ki. Még jobb, ha valamilyen kellemes zenét is felteszünk, ami jobban segít minket ellazulni, hogy még teljesebben átadhassuk magunkat ennek a gyermeki örömnek. Legalább annyira szórakoztató és érdekes, mint például a kőfestés, amiről egyszer már írtam itt a blogon.

Fellelkesedtem és gyorsan rá is kerestem néhány oldalra, ahol csodálatos képeket találtam. Hisz nem muszáj mindjárt megrendelni ezeket a kifestőket, előtte megnézhetjük, hogy valóban tetszik-e a dolog, vagy csak egy múló szeszélyről van szó. Elég, ha böngészünk egy kicsit a neten és máris rábukkanunk egy-egy gyönyörű darabra. A végeredménynek pedig csakis a kreativitásunk és persze a színes ceruzáink száma szab határt.

Remek képeket találsz például itt, itt, vagy itt.

Nos, kinek van kedve velem tartani? 🙂

Kapcsolódó bejegyzések:

Kőfestés

Mantrázz!

Heti útravaló – Édes Istenem…

„Édes Istenem! Ma eddig minden rendben ment. Nem pletykáltam, nem jöttem ki a sodromból, nem voltam mohó, zsémbes, undok, önző vagy élvhajhász. Nem siránkoztam, nem átkozódtam és nem ettem egy szem csokoládét sem. Pár percen belül azonban kikelek az ágyból és sokkal több segítségre lesz szükségem. Ámen.”

John C. Maxwell

Vasárnapi tanmese – A régi napló

A padlás félhomályában a magas, hajlott hátú öregember még jobban meggörnyedve igyekezett odajutni a felhalmozott dobozokhoz az egyik padlásablak mellett. A pókhálókat félresöpörve leemelte a felső dobozt, s a fény felé tartva egyik fényképalbumot a másik után szedegette ki belőle. Valaha csillogó, mostmár megfakult tekintete vágyakozva várta, hogy meglássa azt, akiért feljött ide.

Úgy indult az egész, hogy emlékeiből előbukkant élete nagy szerelme, s tudta, hogy ezekben az albumokban találhat fényképet róla. Csendben, türelmesen lapozgatott, s pár pillanat múlva már el is süllyedt az emlékek tengerében. Világának forgása nem állt meg felesége elvesztésével, de a múlt emléke sokkal élőbb volt lelkében, mint a jelen magányossága. Ahogy félretette az egyik poros albumot, előkerült valami, ami rég felnőtt fia gyermekkori naplójának tűnt. Nem emlékezett, hogy valaha is járt volna a kezében, vagy hogy tudomása lett volna arról, hogy kisfia naplót vezet. „Minek őrizgette Elisabeth mindig a gyerekek régi lomjait?” morfondírozott, ősz fejét csóválva.

Felnyitva a megsárgult lapokat, egy rövid mondatra esett a tekintete, ami önkéntelen mosolyra késztette. A szeme csillogása is visszatért egy percre, ahogy a szívét megérintő kedves szavakat olvasta. Hallotta a kisfiú hangját, aki túl gyorsan nőtt fel ugyanebben a házban, és akinek a hangja az évek során teljesen elhalkult az emlékezetében. A padlás teljes csöndje és a tiszta lelkű hét éves kisfiú szavainak varázsa élete egy elfeledett korszakába repítette vissza az öregembert.

Újra belenyúlt a dobozba, és ugyanarra az évre szóló saját régi üzleti naplóját vette ki belőle. Leült egy ócska asztal mellé az ablak alá, és egymás mellé tette a két naplót Az övé bőrkötésű volt, a neve aranyozott betűkkel belevésve. A fiáé gyűrött, kopott volt, alig látszott már rajta a Jimmy felirat. Öreg ujjaival végigsimított a betűkön, mintha újra tisztán láthatóvá akarná tenni az idő és a használat során megkopott nevet.

Kinyitotta saját naplóját, s tekintete egy mondatra esett, ami egyedül állt egyik lapon. Feltűnt, mert a többi napok tele voltak bejegyzésekkel. Önnön gondos kezeírásával ezek a szavak álltak az oldalon:

„Az egész napot elvesztegettem Jimmyvel való horgászatra. Nem fogtunk semmit.”

Nagyot sóhajtott, majd remegő kézzel megkereste Jimmy naplójában ugyanazt a napot, június 4-ét. Erősen megnyomott, még tétova, nagy betűkkel ez volt odaírva:

„Apával horgászni voltunk. Életem legszebb napja.”

Lance Wubbles