A magyar Iron Lady

Nemrégiben végre sikerült beszereznem Hosszú Katinka könyvét, amire már régóta vadásztam. Ez a könyv zseniális, egyszerűen nem lehet letenni. A benne foglalt élmények, események, történetek olyan nagy hatással voltak rám, hogy szinte faltam az oldalakat. Olyan tempóban haladtam az olvasásban, akár a mi iron ladynk a medencében. Már az első néhány oldal után nagyon sok motivációt, erőt és energiát kaptam tőle.

Az a legszebb ebben az olvasmányban, hogy arra tanít, ami számomra és általában az emberek nagytöbbségének a legnehezebb: kudarc után felállni és újrakezdeni, sőt sikeresnek lenni. Kitűzni újabb célokat, tervezni, merni álmodni, hinni és egyáltalán remélni.

Katinka a 2012-es londoni olimpia után hatalmas pofont kapott. Biztos volt a győzelmében, ami nagyon hamar kicsúszott a keze közül. Sőt, a végén még a dobogóról is lecsúszott. Állítása szerint, ez teljes mértékben az ő hibája volt, mert már a medencében feladta a versenyt. Ahogy a vetélytársa kezdett elhúzni mellette, ő először nem hitte el, majd feladta és nem küzdött teljes erőbedobással. Úgy gondolta, hogy kényelmesen elúszkálhat és még úgy is megkapja a bronzérmet. Tévedett… Az egyik szélső pályán úszott ugyanis egy kínai lány, aki félelmetes tempóval jött és nem csak utolérte, de meg is előzte. Így esett meg, hogy azon az olimpián nem állhatott dobogóra. Utána sötét napok következtek a sportoló életében és persze elérte a mélypontot is… Innen szép nyerni – szokták mondani.

Katkának egy teljes évébe telt, hogy ne csak fizikálisan, de mentálisan is iron ladyvé váljon. A sportolók számára ez a legnehezebb kihívás. A legtöbben túl nagy elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben és persze a rajongók, a közönség sem kímélik az élsportolókat. Érmek, esélyek, latolgatás, mind mind csak megnehezítik a sportoló dolgát.

Egy teljes évébe telt, hogy ne ezekkel foglalkozzon. Ő inkább más kihívást talált magának. Az új cél nem az éremszerzés volt, hanem az, hogy kihozza magából a maximumot. Ez – mint mondja –  sokszor nehezebb, mint a győzelem. Mégis ez a legfontosabb és legnemesebb cél: a legtöbbet kihozni önmagunkból. Ez a gondolat számomra kiváló inspiráció és motiváció is. Erről szól Katinka egész eddigi pályafutása és személyes története is. Az út, amit megtett, ahogy a kudarc után képes volt visszajönni, talpra állni, újrakezdeni, építkezni és óriási sikereket elérni. Ezért igazi példakép mindenki számára, hisz mottója bárkinek igazi lecke és tanulság lehet. A lényeg csupán annyi, hogy ki kell hozni magunkból a maximumot. Akkor már nem számít semmi, az eredmények sem, csak önmagunk, hisz egy valamiben biztos lehetsz: Te mindent megtettél…Ezzel a hozzáállással nem lehet lelkiismeret furdalásod, bárki bármit mondjon. Ő sem a többi úszóval foglalkozik, csakis saját magával. A saját pályáját figyeli,  magára koncentrál és bízik önmagában.  Ez a titok és ami a legfontosabb, hogy száz százalékos erőbedobással dolgozzon.

 Nos, a történet folytatása már mindenkinek ismerős, ugyanis a mi Katinkánk utána nem csak hogy talpra állt, de tényleg nyert is, sőt nap mint nap nyeri meg újabb versenyeit. Mint most legutóbb, a kazanyi vizes világbajnokságon is bizonyította, csúcsformában van és verhetetlen. Két arany- és egy bronzéremmel térhetett vissza, ráadásul sikerült egy országos csúcsot is megdöntenie, ami régóta dédelgetett álma volt. Legutóbb pedig a következő posztot olvastam a facebook oldalán:

Sziasztok! A kazanyi Vilagbajnokságról egyenesen Moszkvába repültünk, ahol elkezdődött az idei nagymedencés Világkupa sorozat. Tegnap és ma volt a verseny, persze nem volt egyszerű egyből versenyezni ismét, csak egy pihenő/utazó nap a VB után. Ennek ellenére jól sikerült a verseny, 4 arannyal, 1 ezüsttel és 1 bronzzal zártam ezt az állomást. Holnap pedig utazunk tovább a 2. állomásra Franciaországba, Chartres városába.

Szívből ajánlom ezt a könyvet mindenkinek és ígérem, még írni fogok róla legalább egy bejegyzést! 🙂 Egy kis kedvcsinálónak pedig jöjjön még több információ, ami a könyv borítóján olvasható:

“Amióta először, 2008-ban Katinkával találkoztam, az első sorból nézhettem, ahogy világ- és Európa-bajnoki címeket nyer, megdönt 11 világrekordot. A túláradó érzelmek, a büszkeség, az izgalom, az ámulat ezeken a versenyeken olyasmi, amit egyszerűen nem tudok szavakba önteni. Még akkor is elakad a szavam, elérzékenyülök, amikor felvételről újra látom őket. De ezek a sikerek meg sem közelítik azt a Katinka által véghezvitt, leginkább lélegzetelállító változást, amit volt szerencsém végigkövetni. Az átalakulás, ami a 2012-es londoni olimpia és a 2013-as barcelonai világbajnokság között történt, az egyik leglenyűgözőbb, leginspirálóbb volt aminek valaha tanúja lehettem.

Azt gondoljátok, elfogult vagyok, de a helyzetről való véleményemnek semmi köze az eredményekhez vagy a személyes érintettségemhez. Ez a sportoló hozzáállását tükrözi, mielőtt a verseny egyáltalán elkezdődik.

2012-ben Katinkának megvolt a lehetősége, hogy valóra váltsa gyermekkori álmát. Mégis, amikor eljött a pillanat, annyira izgult, hogy mozdulni sem tudott. Utána megjárta a legsötétebb helyeket, ahová egy sportoló eljuthat, a visszavonulást fontolgatta és megkérdőjelezte saját identitását. Barcelónában Katinka mégis teljesen más sportolóként, úgy állt a rajtkő mögé harcra készen, hogy erőt merített a múlt hibáiból, és nem félt az előtte álló úttól.

Aminek tanúja lehettem London és Barcelona között, valóban lenyűgöző volt, és örökké hálás leszek a lehetőségért, hogy része lehettem ennek a történetnek.”

Kapcsolódó bejegyzések:

Ugorj fejest minden nap

Válassz példaképet!

The iron lady’s 5 iron rules

A sikernek egyetlen titka van

Úgy gondolom, ha valaki, akkor Benedek Tibor tudna mesélni a siker titkáról. A háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó, edző mégsem kérkedik eredményeivel, sőt szűkszavúan, nemes egyszerűséggel nyilatkozik. Szerinte a sikernek egyetlen titka van. Hogy mi az? Szerencsére el is árulja. 🙂

“Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. 

Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót. 

Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. 

A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.

Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.”

Ezekkel mondatokkal Bánhidy András és Paján Viktor “Sportalkímia, Ismerd meg a győztesek titkát” című könyvében találkozhattunk először, amelyben hat olimpiai és világbajnok (Kőbán Rita, Igaly Diána, Benedek Tibor, Erdei Zsolt, Varga Zsolt, Kozmann György), egy sikeres paralimpikon erőemelő (Sas Sándor), és Magyarország egyik legelismertebb sport-pszichológusa (Imre Tóvári Zsuzsanna) beszélnek a hosszútávú siker titkáról.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)

Nos, te mennyire akarod? 🙂

 

The iron lady’s 5 iron rules

Korábban is említettem már nektek, hogy nagy rajongója vagyok Hosszú Katinkának, vagyis a mi Iron Ladynknek, akit jelenleg a világ legjobb úszónőjeként tartanak számon. Katinka nap, mint nap többfordulós versenyeken vesz részt világszerte és mindig kitűnő eredménnyel végez. (Ha nem hiszitek, akkor ti magatok is meggyőződhettek róla, ha követitek Facebook oldalát. Ott minden nap posztol egy-két eredményt, amivel elkápráztatja rajongóit).

Katinka szelleme legalább olyan erős, mint a teste. Soha nem keres kifogásokat és mottója szerint él, mely így szól: A kemény munka mindig kifizetődik. Ez a mottó határozza meg az öt aranyszabályát is, amit a mi Iron Ladynk volt kedves megosztani velünk. Íme, a vasszabályok:

Iron Rule #1

Minden egyes edzés alkalmával, mielőtt a vízbe ugranék megállok egy másodpercre és emlékeztetem magam, hogy mik a céljaim és mit kell tennem edzés közben, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek hozzájuk.

Iron Rule  #2

Ha egyszer elkezdem az edzést, akkor ragaszkodom a szilárd “nincs kifogás politikámhoz”. Megcsinálom amit meg kell csinálnom és nem akarok kifogásokat hallani a körülöttem lévőktől sem.

Iron Rule  #3

Az egész karrieremnek az az alapja, hogy nem ijedek meg a nehezebb utat választani, amikor van választási lehetőségem.

Iron Rule  #4

Soha nem a lehetőséget keresem, ahol a siker garantált. Én azt a lehetőséget keresem, ahol fenn áll a bukás esélye, mert hiszem, hogy a kudarc csak egy út a siker felé.

Iron Rule  #5

A kemény munka mindig kifizetődik! Talán nem abban a szent pillanatban, amikor tervezed, de a kemény munka sosem pazarlás, az mindig megtérül!

Bejegyzés és a kép forrása: arenawaterinstinct.com

Team Heart – Légy te is a mindennapok hőse!

Tudjátok, imádom a hosszú sétákat, főleg a kiskutyám társaságában. Már sokszor szórakoztattalak, netán untattalak titeket ezekkel a sztorikkal. Remélem azért főleg az előző fordult elő többségben! 🙂

A séta jót tesz szívnek, léleknek, testnek és szellemnek egyaránt. Imádom a természet szépségeit és kiskutyám minden egyes mókás rezdülését figyelni ilyenkor. Teljesen kikapcsolok, elszállnak a gondok, nincs jövő és múlt, csak jelen van.

 Nincs aggódás, nincsenek félelmek, vagy hiedelmek, csakis móka van, és a flow, ami segít, hogy belefeledkezzem a séta tökéletes pillanataiba. Hát lehet még ennél is több jótékony hatása a sétának?

IGEN!!! Méghozzá a jótékony kilométer-gyűjtés!

Egy hete csatlakoztam egy nagyon kedves barátom invitálásának eleget téve a Team Heart csapatához.

Hogy kik is ők?

Egy olyan közösség, amelynek célja az adománygyűjtés a Csemete Alapítvány programjainak megsegítése, az állami gondozásban élő, súlyosan fogyatékos kisgyerekek és fiatal felnőttek mindennapjait teszik elviselhetőbbé.

„A futók tudják, hogy a futás csodásan egyszerű módja annak, hogy megerősíthetjük testünket – lelkünket, és az egyik legjobb eszköz arra is, hogy mások előtt kitárjuk szívünket. De talán nem mindenki tudja, hogy a megtett kilométereket felhasználhatjuk a fogyatékkal élő kisgyerekek életének jobbá tételére.”

Az alapítvány 2009-ben alakult és azóta jótékony futók százai csatlakoztak a csapathoz. Az alapítás óta eltelt öt évben pedig 40 millió forint feletti összeg gyűlt össze az adományokból, amit teljes egészében a gyerekek megsegítésére fordítottak.

Szeretsz futni, biciklizni, úszni, vagy netán gyalogolni? Akkor te is bátran lépj be a körbe és ajánld fel a megtett kilométereidet jótékony célra!

Kövesd és csatlakozz te is a Team Heart facebook oldalához és gyűjtsd  a Csemetéknek a kilómétereket!

 A kilométer-számlálót itt találod, ha te is regisztrálni szeretnéd a megtett távokat és ezzel is támogatnád a Csemete Alapítványt!

Nos, annyit elárulhatok, hogy eddig is igen szerettem gyalogolni, de mióta a lépésszámláló úgymond figyeli minden lépésemet, azóta szívesen megyek még egy blokkot, még egy kört, még egy kicsivel többet. És valami titokzatos oknál fogva még Mandy is érzi, hogy jó ügyért gyalogol, ezért ő is lelkesebben sétál, bár vele eddig sem volt gondom. Sosem kellett egy kis sétáért könyörögnöm. Bár még csak egy hete vagyok tag, de azóta már sikerült megnyernem egy ismerősömet, hogy csatlakozzon ő is, mostanában ugyanis lelkesen fut. Aztán eszembe jutott, hogy itt a blogon is írok róla, hátha Nektek is kedvetek támad egy kis jótékony kocogáshoz! 🙂

Fuss, biciklizz, ússz, gyalogolj, szerezz támogatókat! A választék széles, te döntheted el, hogyan szeretnél a gyerekeken segíteni!

Ne habozz, légy te is a csapat tagja, még ma! ♥

(A fotó és az idézett szövegrész forrása: Team Heart)

Tudatos boldogság

„Mindenem megvolt, amit csak kívánhattam – mégsem tudtam örülni. Kicsinyes sérelmekbe és futó válságokba süppedtem, kifáradtam az önmagammal vívott harcban, gyakran fel sem fogtam,milyen pompás az életem. Nem akartam készpénznek venni ezeket a napokat. Évekig kísértettek Sidonie-Gabrielle Colette író utolsó szavai:„Milyen csodálatos életem volt! Bárcsak korábban észrevettem volna!”Nem akartam, hogy életem végén vagy valami tragikus csapás után visszatekintve arra gondoljak, milyen boldog voltam akkor, és bárcsak elõbb rájöttem volna. Elgondolkoztam. Mivel kényszeríthetném rá magam, hogy hálás legyek a mindennapokért? Hogyan lehetnék jobb feleség, anya, író, barát? Hogyan léphetnék át a mindennapi bosszúságokon a nagyobb, a teljesebb kép megpillantása érdekében?”

Valahogy így kezdődik Gretchen Rubin Boldogságterv című könyve. Ezeket a sorokat olvasva rádöbbentem, hogy akár én is írhattam volna őket. Azért, mert Grethen-hez hasonlóan én is időben rátaláltam ezekre a felismerésekre. Azaz, hogy lehetsz boldog, csak tudatosan törekedned kell rá. Mióta odafigyelek ezekre a dolgokra, azóta valahogy tényleg szebb, jobb és boldogabb minden körülettem és az vagyok én magam is! Több mosolyt viszonzok és idegenekre mosolygok rá jómagam is. Többet nevetek a munkahelyen a többiekkel és a munka sem olyan igazán fárasztó és megerőltető, mint régen. Ha odafigyelsz és tudatosan megpróbálsz megszabadulni a rossz szokásaidtól és helyettük újakat, jobbakat beépíteni a mindennapokba, akkor te is ezt fogod érezni.

Jó dolgokat olvasok, jó dolgokat nézek és csak azokkal foglalkozom. A rosszat elengedem a fülem mellett, meg se látom, meg se hallom. Legalábbis próbálom. Nincs pletykálkodás, nincs panaszkodás. Csak dicséret, hála, mosoly és szeretet!

Ott van például a hálanapló írása. Még nincs egy hónapja, hogy belefogtam. Az elején abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán akarom, folytatom e majd vagy lesz e elég kitartásom. De belevágtam végül. Kezdetben csak egy-két szavas, vagy mondatos hálák voltak, ma viszont már nem tudok leállni a hálaadással és a köszönetnyilvánítással. Pontosan tudom, miért van ez. Minél többször mondod ki a varázsszót és minél többször jár át a hála érzése, annál többet kapsz a jóból. Visszalapozva a naplót, a legelső bejegyzésem mindössze két mondatból állt, a mai napi viszont több mint kétoldalnyi hálaadást jelent. Örülök neki, hogy végül belevágtam, a mai nap hálás vagyok a hálanaplóért is.

De ugyanez érvényes például a blogírásra. Eleinte félszeg voltam, egyáltalán nem voltam biztos önmagamban és hogy menni fog ez az egész. Azóta pedig hónapok teltek el, majd egy év is lassan és az ötletek nemhogy fogynának, de megállíthatatlanul gyarapszanak a fejemben és persze a gépem mappáiban is. Ezer hála és köszönet! 🙂

Szóval légy tudatosabb te is, tudatosabban boldog! Mosolyogj többet, légy nyitott és optimista, nevess hangosan és szeresd az életet és önmagad!

Mai hálaadás:

• Hálás vagyok a reggeli hosszú erdei sétáért a szerelmemmel és a kiskutyánkkal.

• Hálás vagyok a sok-sok kutyáért, akikkel találkoztunk és együtt játszottak, bohóckodtak a miénkkel.

• Hálás vagyok a kisfiúért, akivel találkoztunk és úgy örült Mandy-nek. Pillanatokon belül megtanulta hogyan adjon jutalomfalatot a kutyának, hogyan parancsolja meg neki, hogy üljön le. Három-négyéves forma kisgyerek volt és egyáltalán nem félt (itt sokszor tapasztalom, hogy a gyerekek félnek a kutyáktól, még a piciktől is), sőt, a legnagyobb boldogsággal fogadta.

• Hálás vagyok a sok finomságért, amit brunch-ra (reggeli-ebéd kombináció, amolyan villás regggeli) vettünk és szinte kitartott egész napra, mi pedig tobzódtunk az ízekben.

• Hálás vagyok, hogy viszonylag hamar túlestünk a nagybevásárláson és mindenféle csemegét vettünk, én pedig két szép felsővel is gazdagabb lettem ma és vettem szép tulipánokat és jácintokat is, mert várjuk a tavaszt!

• Hálás vagyok a telefonbeszélgetésért szüleimmel (bár ezek mindennaposak, de én minden nap hálás vagyok értük) és hogy újabb vicces kis anekdotát hallottam unokahúgomról, aki keresztlányom is egyben

• Hálás vagyok a hozzászólásokért és a sok-sok látogatásért ma a blogon! Sok-sok köszönet érte!

• Hálás vagyok a vasárnapi tanmeséért, amiből én is sokat tanultam.

• Hálás vagyok, hogy ismét olvastam Brian Tracy-t és volt időm befejezni az Eat, pray, love című filmet (amit már nem először láttam, de mindig tudok rajta nevetni, vagy épp újabb tanulságokat levonni).

• Hálás vagyok a lusta a vasárnapért, ami Mandy érkezése óta már nem is olyan lusta, de azért hálás vagyok érte, mert rengeteg örömet, fényt és boldogságot hozott az életünkbe!!!

Pénteki motiváció – A lehetetlen nem létezik

Mivel ma van a hét utolsó munkanapja (legalábbis a legtöbb ember számára), ezért hoztam egy kis reggeli motivációt, amivel nem csak „túlélhetjük” ezt a napot és végre jöhet a várva várt hétvége, de azt hiszem azért ennél sokkal többet is ad. Sokkal több erőt, energiát, lelkesedést és inspirációt.

Tényleg minden reggel meg kellene néznem ezt a kisfilmet, főleg azokon a reggeleken, amikor odakint hideg van és zuhog az eső és annyira, de annyira nem akarok felkelni. És amikor az ébresztő megszólal, azt hiszem, hogy még csak hajnal öt óra van és ez csak valami tévedés, még aludhatok tovább. De aztán jön a rideg valóság, tényleg hét óra van, és tényleg munkába kell mennem. Ki az ágyból, készülődés, tisztálkodás, öltözködés, aztán indulás. Ezeken a reggeleken kell valami más is, nemcsak egy nagy pohár friss citromos víz, vagy tea, vagy kávé, ki mit fogyaszt reggelente. Ilyenkor bizony kellenek az ilyen videók is.

Ez a videó emlékeztet rá, hogy ki vagy és mit akarsz és mik a céljaid, és hogy mennyire, de mennyire érdemes harcolni értük. Ne hagyd, hogy bárki is az utadba álljon, megpróbáljon lebeszélni, vagy eltántorítani! Ha te biztos vagy benne, hogy mit akarsz és biztos vagy magadban is, akkor semmi baj nem lehet. Hallgass a szívedre és a megérzéseidre!  Ne foglalkozz a kételkedőkkel, a fanyalgókkal és azokkal sem, akik a hátad mögött kinevetnek! Ők kicsinyhitűek és nem értik még a világ valódi dolgait. Csak a célod lebegjen a szemed előtt és az elszántság, az erő és a kitartás legyenek a fegyverhordozóid!

Ha mégis elbizonytalanodnál egy pillanatra, netán csüggednél, akkor kukkants bele nyugodtan ebbe a videóba! Ne feledd: „A harcos cselekszik, csak a bolond sír. A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál!”

Szép napot, ötletekben, hitben és mosolyokban gazdag pénteket! 🙂

Olimpiai bajnok akarok lenni!

Na, nem én, a bejegyzés címe ne tévesszen meg senkit! 🙂 Ezt a mondatot Növényi Norbert írta fel magának 13 éves korában, amikor elhatározta, hogy komolyan elkezd foglalkozni a birkózással.

„Én olimpiai bajnok akarok lenni” – idézem szó szerint a cetli tartalmát.

 Az édesapjával közös egyetértésben kifundálták, hogy ezt a bizonyos mondatot felírja magának több papírdarabkára és olyan helyeken tartja – pl. buszbérlet mellett, a WC-n és egyet a szobájában, a dobozában – ahol minden nap láthatja őket. Ezáltal biztosította magát, hogy ne tévessze szem elől a célt egy pillanatra sem, hanem mindig ott lebegjen előtte.

Dicséretes, hogy bár akkoriban még nem volt ekkora divat a vonzás törvénye, mint mostanság, azonban akkor is volt olyan személy, akinek szent meggyőződése volt,hogy ez által nagyon sokat el lehet érni. Ezek közé az emberek közé tartozott a gyerek Norbi és édesapja is. Mélyen hittek a pozitív gondolkodásban és a gondolatok teremtő erejében. Ennek aztán meg is lett a jogosan elvárt eredménye. A cetlit a kis Norbi 13 évesen írta és tíz évvel később bizony ő állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára a moszkvai olimpián.

Ezt az „apró” részletet az életéből egyébként egy főzőműsorban láttam, ahol Norbi volt olyan kedves és beavatta titkába a vendégeit és persze a tévénézőket is. A kis cetlit a mai napig együtt tartja az olimpiai aranyéremmel, egyfajta emlékeztetőként, hogy ha az ember igazán hisz valamiben és igazán akarja azt, akkor bizony el is éri.

„Hát most már ez is 33 éve volt, nem most volt. Mivel édesapám volt az edzőm is és a példaképem is egyébként, olyan akartam lenni és mindig néztem, hogy hol nyert és hol veszített. Megbeszéltük, hogy írjam rá egy papírra, hogy olimpiai bajnok akarok lenni és sose felejtem el, mindig azt mondta: Fiam, amilyen az ember gondolkodása, olyanná válik maga az ember is. És akkor állandóan azt mondta, ha mindig erre gondolsz, akkor el fogod érni!”  – mondja Norbi.

Növényi Norbert három évesen kezdett sportolni. Birkózásban olimpiai aranyat nyert 1980-ban Moszkvában, majd világbajnokságon ezüst és bronzérmeket szerzett. Európa bajnoki ezüstéremmel is büszkélkedhet és megszámlálhatatlanszor volt Magyar Bajnok is. Ezen kívül jelentős sikereket ért el a kick-box területén is, ahol nemcsak az Európa-, de a világbajnoki aranyat is bezsebelte, illetve MMA-ban is világbajnok lett. Legújabb szerelme a rallyzás.

Színművészeti tanulmányokat a Gór Nagy Mária nevével fémjelzett színi tanodában folytatott. Kisebb kabarészerepeket követően színházi és filmszínészként is széles körben foglalkoztatta a szakma. Számos jelentősebb színdarabban, mozi és tv-filmben láthatóak alakításai. Emellett Kódolt sport című könyve 2010-ben jelent meg.

Ez az összefoglaló igen felületes és hiányos az ő életéről, ha több információt szeretnétek róla, akkor kattintsatok ide.

Ez a széles skálákat bejárt és végtelenül sikeres karrier csupán egy példa arra, hogy mennyi mindent elérhet egyetlen ember, ha igazán akarja. Több dologban is sikeres lehet, ha valóban hisz és tesz is érte. Ha látja a célt maga előtt és egy percig sem téveszti el, a szemét nem veszi le róla, csak az lebeg a szeme előtt. Ha igazán tudja, hogy mit akar és azt is tudja, hogy ő bizony véghezviszi a tervet. Mindig csak a következő lépésre koncentrálni és nem törődni a negatív véleményekkel, csak menni, menni, menni és csinálni. Azt hiszem, valami ilyesmi lehet a titka.

 

“Inkább vállalkozzak valami nagyra és valljak kudarcot,

Mint vállalkozzak a semmire és legyek sikeres.

Rendkívüli emberek olyan átlagemberekből lesznek,

Akikben az elkötelezettségnek egy rendkívüli mértéke van meg.”

(Robert SCHULLER)

Vasárnapi tanmese – Ha nem adod fel, nem bukhatsz el!

Íme ez a három és fél perces videó, amit nehéz könnyek nélkül végignézni. Felkavaró és erőt adó történet egy fantasztikus sportemberről.

Itt a videó feliratainak fordítása: “A dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy eltervezted. Derek Redmond éremesélyes volt az 1992-es olimpián, a 400 méteres futás döntőjében. Körülbelül 150 méteres távnál a sportolót bénító fájdalom kényszerítette földre. Átszakadt térdínnal esett össze. Mivel nem akarta feladni a versenyt, így is talpra küzdötte magát, és folytatta…

Váratlanul egy férfi tört át a biztonságiak kordonján és Derekhez sietett. Az édesapja volt az.

„Fiam, nem kell végigcsinálnod!” – nyugtatta a gyermekét.„

De igen!” – erősködött a fiú.

„Hát, akkor együtt fejezzük be!”

Apa és fia vállt vállnak vetve küszködtek tovább. Néhány méterrel a cél előtt, az édesapa elengedte Dereket, hogy az egyedül léphesse át a célvonalat. A sérült sportolónak 65 ezer ember tapsolt felállva.

Ha nem adod fel, nem bukhatsz el!”
(forrás: sikerkód)

Dó- ré-mi egy kicsit másképp

Ti szeretitek az úgynevezett flash mobokat? Én egyenesen odáig vagyok értük! Jó lenne egyszer a kellős közepébe csöppenni egy ilyen színes forgatagnak, amiket meglepetésszerűen valamilyen forgalmas helyekre – például busz-vonat állomásokra, repterekre – varázsolnak általában és elkápráztatják vele a nagyérdeműt, azaz azokat a szerencséseket, akik épp arra jártak aznap.

A villámcsődület (vagy angolból átvett szóval flash mob, olykor helytelenül: flashmob) emberek előre szervezett csoportosulását jelenti; hirtelen jön létre valamely nyilvános helyen, a résztvevők valami szokatlant csinálnak, majd a csoportosulás ugyanolyan hirtelen fel is oszlik. A villámcsődület viszonylag új társadalmi jelenség, az első 2003 májusában volt New York Cityben. Célja a figyelemfelkeltés, a hétköznapi ember elgondolkodtatása. Bár a villámcsődületnek nincs politikai célja vagy színezete, a média olykor tévesen politikai demonstrációkra is használja a flash mob megnevezést.

Az első magyar villámcsődület 2003. augusztus 27-én volt a budapesti Deák téren, ahol este hétkor a harang szavára kinyitották esernyőiket.

(forrás: Wikipédia)

Ez a villámcsődület épp az Antwerpen Központi pályaudvarán járókat örvendezteti meg néhány percre. Imádom, hogy a járókelők tátott szájjal bámulnak és az elején nem tudják elképzelni, hogy miről is lehet szó, aztán lassan leesik nekik a tantusz és néhányan kezdenek csatlakozni a táncosokhoz és esetlenül, de mégis próbálják utánozni a mozgásformákat. Ez a fajta móka jókedvre derít kicsiket és nagyokat egyaránt és néhány másodpercre kizökkenti az embereket a monoton hétköznapokból és táncra perdít.

Egy másik kedvencem 2012 nyarán, a bécsi Westbanhof pályaudvaron a Volksoper zenekar által előadott Carmina Burana. A koreográfiát nem bízták a véletlenre, voltak szaltózó masiniszták és táncos takarítónők is, majd a végén persze konfetti zápor, ahogy dukál egy ilyen előadáshoz.

Ha egyszer elkezdek nézelődni az interneten a flash mob videók között, akkor egyszerűen nem tudom abbahagyni,  hisz a koreográfiák különböznek, eltérnek valamiben, mind másért szerethető . Az azonban közös bennük, hogy mindegyik nagyon váratlan, mókás, szórakoztató és nagyon jól időzített és kidolgozott mestermű.

Nektek volt már szerencsétek flash mob-hoz?

 

És igen, megnyerték a magyarok!

Attraction táncosai elérték azt, amit eddig egyetlen külföldi csapatnak sem sikerült: megnyerték a világ legismertebb tehetségkutatóját, a Britain’s Got Talentet.

Tizenegy versenyző közül végül a magyar árnyéktáncosok kerültek ki győztesen tegnap este, a BGT tehetségkutatójának végső megmérettetéséből. Húzós volt az utolsó kör és féltettem is a kedvenceimet nagyon. Aggódtam, hogy tudnak e még újat kitalálni, hisz már az első alkalommal is olyan kirobbanó sikert arattak, olyan hihetetlen technikai megoldásokkal, profizmussal és magas szintű kreativitással, hogy attól féltem kifogynak az ötletekből a továbbiakban. De szerencsére tévedtem, mindig meg tudtak újulni, tudtak valami mást hozni és a fináléban is képesek voltak hozni a tőlük elvárt színvonalat.

Óriási eredménynek tartom, és rendkívül büszke vagyok, hogy külföldön ekkora sikerre vitte a magyar látványszínház. Pedig nem volt egyszerű dolguk, hisz a végső döntőbe jutott tizenegy kiválasztott között voltak remek humoristák, kiváló énekesek, aranytorkú tini sztáralkatok, és persze imádni való óvódás korú táncos csemeték is.

A csapat persze semmit sem bízott a véletlenre, a döntőben brit történelmi pillanatokat elevenítettek fel: megjelenítették Churchillt, II. Erzsébet koronázását és a londoni olimpiát is. A csapat vezetője a döntőben azt mondta, ez az utolsó nagy esélyük. Éltek is vele, hiszen a brit nép előtt tisztelgő előadásukkal ismét levették a lábukról a közönséget és a zsűrit is.

A közönség és a zsűri is álló ovációval fogadta az eredményt, és minden zsűritag méltató szavakkal illette a győztes csapatot. „Nem számít, milyen nyelvet beszéltek, meg sem kell szólalnotok. Fantasztikus, amit csináltok” – hangzott el a gratuláció.

A döntőig csak a YouTube-on több mint 19 millió néző töltötte le az előadásaikat, ez a szám pedig rohamosan nő a győzelem óta.

 

 

Forrás:

NLC

Femina