Vasárnapi tanmese – A bölcs asszony

“Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.

– Gondolkoztam – szólalt meg. Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ!

Az én játszóterem

Azt hiszem gyerekkoromban nekünk volt a legszuperebb játszóterünk. Nem tudom kinek a fejéből pattant ki az ötlet, de az egész teret autógumi abroncsok vették körül (függőlegesen félig a földbe ásva, félig kiállva belőle), egyfajta kerítésként funkcionálva. Jó vastag és erős külsők voltak és persze mindegyik más-más színűre festve, a szivárvány összes színében játszottak . Egyiknek-másiknak még a színére is pontosan emlékszem. Egyik kedvenc szórakozásunk volt ugyanis, hogy ezeken a gumikon sétáltunk, sőt később futkároztunk is, egyfajta ügyességi játékként. És bizony sokszor előfordult – amikor nem voltunk túl ügyesek – hogy leestünk róluk. Tisztán emlékszem, ilyen volt pl. egy szürke, aminek sem a színét, sem az anyagát nem szerettem. Sokkal puhább volt, mint a többi, azt hiszem ezért volt épp olyan könnyű lepottyanni róla.

Szuper játékaink voltak a játszótéren, ráadásul olyan sok, hogy egyszerűen nem is értem, hogy férhetett el annyi minden olyan pici helyen. Mert gyerekként ugyan óriásinak tűnt, de biztos vagyok benne, hogy most felnőtt szemmel már nem is olyan végeláthatatlan.

Mászóka – pingpongasztal – libikóka – kettes hinta – 2 pad – körhinta – focipálya (amelynek kapuit a szőnyegporoló rudak jelképezték) – homokozó – négyes hinta – hajóhinta – faház – pad – kuglipálya, volt még néhány óriás abroncs is, amire szinte fel kellett kapaszkodni. Ezért sokszor azt játszottunk, hogy lovak és meglovagoltuk őket.

Mindegyikre tisztán emlékszem. Remélem azért valaki fényképen is megörökítette ezt a teret, mert jó lenne látni. Bár elfelejteni sosem fogom, az emlékeimben, az élmények között rengeteg fénykép van elraktározva róla és azt hiszem ezzel így vannak a többiek is, akik ott nőttek fel velem, körülöttem.

A hajóhinta volt az egyik legszuperebb. Sokszor olyan gyorsan mentünk, hogy majdnem szinte teljesen átpördültünk. A körhintával pedig jó néhányszor olyan őrületes sebességgel forogtunk, hogy általában rosszullét lett a vége. Tényleg nem is tudom, olykor hogy úsztuk meg épségben, annyi minden történt velünk. De hát, ahogy mondani szokták, ugye a gyerekek mindent kibírnak. Ezzel bizony egyet kell, hogy értsek, nagy túlélők voltunk, az biztos.

Az egész nyarat a téren töltöttük. Mi voltunk a kulcsos gyerekek. A szülők dolgoztak és mi egymásra vigyáztunk a játszótéren. Együtt, kicsik és nagyok. Soha nem volt semmi probléma. Az apró dolgokat leszámítva senki sem sérült meg komolyan, boldog gyerekkorunk volt. Napbarnítva és homokkal teli füllel és hajjal, piszkosan és fáradtan, de végtelenül boldogan mentünk haza minden nap. Aztán a zuhany alatt lemostuk napbarnított kis testünkről a játszótér és a homokozó összes porát és homokját.

A játszóteret végül az Uniós szabályoknak köszönhetően fel kellett számolni és helyébe egy újat hoztak létre, amely az én szememben már kevésbé szuper, de persze megfelel az előírásoknak. A legtöbb játék már eléggé lestrapált állapotban volt előtte is, de még helyre lehetett volna hozni őket, nem kellett volna az egészet felszámolni, a földdel egyenlővé tenni. Amikor ásták ki a játékokat a földből, eléggé borzalmas érzés volt, mintha velük együtt a múltunkból, a gyerekkorunkból is kiszakítottak volna egy darabot. Mindez persze évekkel ezelőtt történt. Ma már csak a szőnyegporolók és talán egy-két hintaállvány csonkja jelzi, hogy egykoron egy játszótér volt ott.

Nem tudom, hogy manapság a gyerekek átélnek e ugyanolyan élményeket, mint mi annak idején. Remélem, azért még lehet találni olyan jó kis helyeket, még vannak olyan játékok és olyan jó barátok ( az utóbbiban nem kételkedem)! Minden esetre kívánom nekik, hogy legalább egyszer járjanak ők is egy ilyen szuper téren, és használják ki az összes lehetőségek, amit egy játszótér nyújthat. Szeretném, ha ők is átélnék azt az érzést, hisz az a hely számunkra maga volt a földi paradicsom!

Erről csak egy valami jut eszembe és már dúdolom is:

„Kócos kis ördögök voltunk

Naptól és kosztól sötét volt arcunk.

Nyáron csak mezítláb jártunk,

Barátom tán még emlékszel rá.”

De mit nekem idézet, jöjjön az egész múltidéző nóta!

Óraátállítás

“Az idő (…)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.”

Henry Van Dyke

Ne feledjétek, március 31-én kettőről három órára kell átállítani az órákat! Az Európai Unió szabályozása alapján a nyári időszámítás minden tagállamban március utolsó vasárnapján kezdődik, és október utolsó vasárnapján ér véget.

Itt a nyugati parton már túl vagyunk ezen a kellemesnek nem éppen nevezhető tortúrán, kerek három hete.

Az első néhány napot eléggé megszenvedtem, esténként nem tudtam aludni, még éjfélkor is a telefonom után kotorásztam, azt kémlelve, hogy mennyi lehet az idő. Ma már azonban teljesen átálltam, úgyhogy nektek is menni fog! Csak kitartás!

A böjt csodája

Néhány nap múlva Húsvét lesz, ami a böjti időszak végét jelenti. Engedjétek meg, hogy én ma mégis a böjtről és annak fontosságáról szóljak néhány szót!

Jó néhány hete életemben először böjtöltem. Persze nem számolom bele a sorba a gyerekkori gyomorrontásokat, amikor a természet és saját szervezetünk kényszerít az étkezések huzamosabb ideig tartó kihagyására. Az inspiráció Paul C. Bragg-tól ered, akinek nemrégiben került kezembe a Böjt csodája című remekműve. Ez a könyv bestseller lett Oroszországban és Ukrajnában. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy épp ezekben az országokban lett ilyen nagy siker. Sokat számit az ott lakók vallásos életmódja, aminek köszönhetően nem áll távol tőlük a böjtölés. Népszerű az egész világon, több nyelvre lefordították. Ez a könyv hangsúlyt fektet a már kialakult betegség kezelésére és persze az egészségügyi ártalmak megelőzésére is.

A szerzőt fiatalkorában súlyos betegség kínozta, ami ellen mindenféle módszerrel próbált küzdeni, még sem sikerült az orvosoknak kikúrálnia. Hosszú út vezetett a gyógyulásáig, amit végül saját magának, akaraterejének és legfőképpen a böjtnek köszönhet. Ezután egész életén át végigkísérte a böjt, ami azt jelenti, hogy heti egyszer egy napos és évente négy nagyobb, 7-10 napos böjtöt tartott. Az egész világot körbeutazta, hogy könyvét népszerűsítse, és ezen az elődadások közben is komolyan böjtölt, de a közönség mindebből semmit nem vett észre. Sokat dolgozott, és edzett, néha fizikai munkát is végzett miközben böjtölt. Mindezt annak köszönhette, hogy szervezete teljesen megerősödött, ősállapotába tért vissza, telve volt energiával.

Állítása szerint az első nap a legnehezebb, aztán már élvezetessé válik a böjt. A második naptól megszűnik az éhségérzet, telve vagyunk energiával, érezzük, ahogy testünk kezd visszatérni eredeti állapotába és életenergiánk újra előtör. Annak ellenére, hogy mi éveken át megpróbáltuk elnyomni  mindenféle egészségtelen étkek és mérgek elfogyasztásával. A lényeg, hogy minden fejben dől el. Egyszerűen ne hagyjuk, hogy a testünk úrrá legyen az agyunk felett! Tudatosítsuk magunkban, hogy bármennyire is nehéz, de ezzel most saját magunknak teszünk jót, így próbáljunk úrrá lenni a kínzó éhségérzeten!

Gondoljunk csak bele, amikor egy-egy komolyabb betegség gyötör minket, egyáltalán nem is kívánjuk az ételt, ösztönösen nem terheljük le emésztőrendszerünket, ezáltal beindul testünk öngyógyító mechanizmusa, és a bennünk lévő természetes életenergiának köszönhetően elindul a felépülési folyamat. Ugyanezt figyelhető meg az állatvilágban is. Láttam már macskát és kutyát is böjtölni. Ha valami bajuk van, egyszerűen nem esznek, csak a vizet kívánják, legfeljebb egy kis füvet rágcsálnak. Mindezt természetesen, ösztönből teszik, senki nem tanította őket efféle viselkedésre. Mégis tudják mi a jó nekik!

„Gyűjts életenergiát böjtöléssel és természetes életmóddal, és a gyötrő kimerültség és a fájdalmak hamarosan el fognak tűnni! A böjt a kulcs a Természet energiaraktárához. A böjt minden sejtet, minden szervet elér, és életerőt ad egész testednek. Senki sem böjtölhet helyetted – ezt a feladatot csak Te végezheted el. Senki sem ehet helyetted…

„A legtöbb ember nem tudja, mi az igazi élet, csak vegetál ezen a Földön. Testük annyira tele van mérgező anyagokkal, hogy az élet erőfeszítést jelent számukra. Kevesen ébrednek kipihenten és tettre készen, arra várva, hogy az élet kalandjait újra élvezhessék”

A testi gyengeség, az ernyedtség mindig bűnös dolognak számított nálam, nemkülönben a szentségtörő visszaélés az emberi testtel… Vallást csináltam testem tökéletes egészségben tartásából, amelyet tudatos munkával érek el. Ragaszkodom a nagy ideálhoz: az állóképességhez, az életerőhöz, az egészséghez és a kitartáshoz. Munkám után állandó osztalékot kapok, felbecsülhetetlen értékű osztalékot, amely lehetővé teszi, hogy “egészség-milliomosnak” hívjam magamat.”

(részlet a Böljt csodája c. könyvből)

 Paul a böjtölés mellett nagyon egészségesen étkezett, vegetáriánus volt, csak salátákat és zöldségeket evett, méghozzá a lehető legfrissebb állapotukban fogyasztotta őket. A kenyeret csak pirítva ajánlja elfogyasztani, hogy egészen morzsaszerűvé tudjuk rágni, ezzel is megkönnyítve emésztőrendszerünk munkáját.

Mindig hangsúlyozza, hogy gyógyszerek és mindenféle készítmények nélkül is vissza tudjuk nyerni testünk öngyógyító erejét, a csodálatos életenergiát és hogy a természet törvényeit soha senki nem szegheti meg büntetlenül.

Egész életében aktívan sportolt, még idős korában is. Minden nap futott, úszott az óceánban és még szörfözött is. Végül egy súlyos szörfbalesetet szenvedett, annak következményeként hunyt el 81 éves korában.

Elolvasva könyvét teljesen egyetértettem elveivel, amelyeket világosan és mindenki számára érthetően elmagyaráz. Belevágtam hát én is. Már több „mini böjtön” is túl vagyok, és túléltem, sőt, csakis pozitív tapasztalataim vannak. Ezért  bátorítok mindenkit, mert egyetlen nap böjt után is érezni fogjátok áldásos következményeit és a szervezetre gyakorolt jótékony hatását.

Bolygónk védelme

Mindig igyekszem környezettudatosan élni, de most hogy hétvégén volt a Föld Órája 2013 program, egyre többet gondolkozom azon, mi egyebet tehetnék még, hogy kevésbé vegyek részt a bolygó szennyezésében.

Azt hiszem, már azzal is segítünk, ha elkezdjük valami kis lépéssel és fokozatosan haladunk a nagy dolgok felé. Hátha másoknak is példát mutatunk, és nem is kell óriási dolgokra gondolni. Elég például, ha a szomszéd meglátja, hogy szelektíven gyűjtöd a szemetet, és legközelebb ő is ugyanígy tesz majd. Vagy viszel magaddal a boltba bevásárlótáskát és nem fogadod el a pénztárnál osztogatott szatyrokat, ezzel is példát statuálva a többi vásárlónak.

A legapróbb segítség is segítség, ha egy kis terhet akarunk levenni a planéta válláról.

„Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni.”   (Algonkin indián jóslat)

Jöjjön néhány apróbb trükk és tipp, amivel talán iránymutatók lehetünk a környezetünkben élők számára:

– Tudatos vásárlás, nem árt elolvasni a termékek címkéit, jó, ha tudjuk, mi kerül a tányérunkra

– Környezetbarát termékeket vásárolni.  Nem kell méregdrága kemikáliákat és tisztítószereket megvenni, otthon is nagyon sok mindent elő lehet állítani, ami sokkal környezet- és pénztárcabarátabb is (talán ennek is szentelek majd egy rövidke bejegyzést, hogy megosszam veletek az ide tartozó ötleteimet, tippjeimet)

– Ugyanez vonatkozik a kozmetikumokra is, próbáljunk természet közeli termékeket választani, azaz „semmit ne kenj az arcodra, amit nem ennél meg”

– Ne használjunk gyógyszereket minden apró nyavalyára, próbáljuk ki előbb a természet kincseit, gyógyteákat, növényeket, gyümölcsöket és zöldségeket

– Tömegközlekedni, biciklizni, sétálni, nem pedig autót használni, vagy ha nagyon muszáj, akkor már vigyük el a kollégát, a szomszédot, hogy minél kevesebb legyen a káros anyagkibocsájtás és az üzemanyag veszteség

– játszótér takarítás, szemétszedési akciók, környezetvédelmi programok gyerekeknek, tudatos nevelés, oktatás az iskolákban

– Lekapcsolni a világítást azokban a helyiségekben, ahol senki sem tartózkodik

– Vacsorázzunk gyertyafénynél, sokkal romantikusabb és takarékosabb, mint reflektorfények között elfogyasztani a mindennapi betevőt

– Éjszakára, vagy ha elmegyünk otthonról áramtalanítsuk az elektromos készülékeket, ezzel is csökkentve a felesleges villamos energia felhasználást

– Fogmosás közben elzárni a vízcsapot

– Praktikusan és okosan felhasználni a hűtőből az előző napi vacsora maradékait és nem újabb szemétadagot generálni belőle

– Menjünk könyvtárba, vagy olvassunk E-bookot, így kevesebb fát kell kivágni a papírfelhasználás miatt

– Természetes ételeket enni, otthon főzni, nem támogatni a junk food-ok népszerűsítését

Nektek van valamijó ötletetek, amivel kicsit is hasznosak lehetünk?

Vasárnapi tanmese – az igazi gazdagság

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

– Nos, mit gondolsz erről az útról?

– Nagyon jó volt, apa! –

Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

– Igen. – És mit láttál meg mindebből?

– Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

– Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

A csodaszer neve: hagyma

Mivel a tavasz még mindig várat magára, nagyon sokan újra átesnek egy újabb megfázáson, náthán. Egy hatásos köhögés elleni receptet szeretnék megosztani, amire nemrég bukkantam rá. Természetes gyógymód, mellékhatásoktól mentes, a siker garantált!

1) Végy egy hagymát (ha lehet vöröshagymát)

2) Pucold meg

3) Hegyes késsel vágj egy lyukat a tetejére

4) Töltsd tele cukorral (ne nyomd le a cukrot)

5) Tedd tányérba, s hagyd állni 24 órát

6) A cukorból egy édes szirupszerű anyag lesz, egy teáskanálnyit fogyassz el reggel és este

Az ízén természetesen érezni a hagyma ízét (nem túl intenzíven), azonban azonnal megszűnteti a köhögést.

Boldogság világnapja

Tavaly júniusban az ENSZ közgyűlése úgy döntött, hogy a mai napot, azaz március 20-át hivatalosan is a Boldogság világnapjává választják. Hogy mi vezette őket erre az elhatározásra? Lehet, hogy a világméretű boldogtalanság, nem tudni. Minden esetre nagyon jól tették, hogy bevezették ezt a napot! Azt hiszem, éppen itt van az ideje, hogy legalább egy napon a 365-ből a földlakók kollektíven ünnepeljék az egyik legfontosabb emberi érzést, a boldogságot.

Nem véletlen a dátum sem, a tavasz első napján a nappal és az éjszaka ugyanolyan hosszú, ezzel is az egyensúlyt, a kiegyensúlyozottságot, boldogságot szimbolizálva.

(A képen  tengerparti homok látható 250x-es nagyításban. Szerintem fantasztikus!)

Az ötlet egyébként Bhután Királyságából származik, ahol a király már bevezette a Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness) fogalmát is, ami szerinte sokkal fontosabb, mint a Bruttó Hazai Termék (GDP).

Próbáljatok meg egy kicsit (nem csak) a mai nap boldogok, vagy boldogabbak lenni, a körülményektől függetlenül 🙂 Egy szép idézetet hívok segítségül az inspirációhoz:

„Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.”

/ Jean-Jacques Rousseau /

Urbán farm

Egyre többen vallják a „termeszd magadnak „és „költözz vidékre” elveket, de nem feltétlenül szükséges kimozdulnunk a városból ahhoz, hogy megvalósítsuk az egészséges életmóddal kapcsolatos álmainkat, vágyainkat. Erre jó bizonyíték az alábbi videóban bemutatott passadena-i farmgazdaság.

Tíz éve még megmosolyogták azt a kaliforniai férfit, aki úgy döntött, hogy nem hajlandó többé a mások által előállított, szennyezett, génkezelt termékeket fogyasztani, hanem saját maga fogja mindennapi betevőjét előállítani háza hátsókertjében.  Az elején még nem sokan bíztatták Mr. Jules Dervaest. Túl kicsi a hely, és hasonló kifogásokkal próbálták eltántorítani tervétől. Az évek és a kitartás, azonban bebizonyították, milyen jók voltak megérzései. Ma már nem csak családját látja el, de a helyi piacot is, illetve a vevők már házhoz is mennek a jó minőségű, organikus termékekért.

Zöldségek, fűszernövények, ehető virágok, kecskék, tyúkok, kacsák, méhek. Frissen fejt tej és friss tojás, aranyló méz. Napelemek, és bioüzemanyag. Organikus termékek, egészséges alapanyagok, címszavakban így foglalhatnánk össze az urbán farm lényegét, amely tíz éve alatt sikeres családi gazdasággá nőtte ki magát.

 

 

Remélem kedvet kaptatok egy kis kertészkedéshez! Ha nem is alakítjátok ki a saját városi tanyátokat, de azért mindenki erkélyén elfér egy-két eperbokor és paradicsompalánta. Ha nincs erkélyed, akkor termessz fűszernövényeket az ablakpárkányodon. Jó szórakozást, jó étvágyat!

Álmatlan éjszakák

„

„Az álmatlan éjszakák gyorsan fölemésztik az életet. S mert virrasztás alatt a lélek nem jut elég mézhez, táplálék hiányában a vágyak sovány kosztján igyekszik megélni, s mivel ebből sem örömöt, sem fenntartó erőt nem meríthet, s érzi, hogy hamarosan belepusztul a sóvárgásba, a filozófiához, a kemény elhatározáshoz és a belenyugváshoz fordul, segítségért kiált hozzájuk. De hiába! Nem segítenek, meg sem hallják a kiáltást, s a lélek elerőtlenedik.”

/  Charlotte Bronte/

Van, hogy a szerelem miatt, néha a túl sok terv és cél, a megfeszített munka, a túl sok tanulás, vagy épp a céltalanság, a kilátástalanság, az elveszettség érzése, vagy az útkeresés lehet az oka, hogy álmatlanság kínoz minket. Lehet még millió más oka is, de az álmatlan éjszakák olykor meglátogatnak minket.

Néha talán kellenek is, egyszerűen szükségünk van rájuk. Néha nem kell harcolni ellenük, csak hagyni, hogy megtörténjenek. Ez igaz az élet sok területén, igaz hát az álmatlan éjszakákra is.

Persze megpróbálkozhatunk apró kis trükkökhöz folyamodni, ha már a báránykák számolgatása sem segít. Ilyen például a meleg mézes tejcsi, gondolatok elterelése, megpróbálni valami szépre gondolni. A lényeg az, hogy ne próbáljunk erősen koncentrálni arra, hogy minél hamarabb visszaaludjunk, mert annál rosszabb lesz a helyzet és nem ajánlatos az órát sem túl sűrűn nézegetni. De nem vagyok egy alvásszakértő, nem ez a lényeges most.

Ha mégsem jönnek be az említett technikák, akkor hagyjuk magunkat sodródni az éjszakában. Sosem tudhatjuk, milyen kreatív ötletek pattannak ki a kútfőnkből, amelyek máskor talán nem születhetnének meg, akárhogy is törjük a fejünket, csakis egy csendes, álmatlan éjszakán, amikor az egész város szunnyad, még a villamos is aluszik, csak mi vagyunk ébren.

De ez nem feltétlenül probléma. Különösen akkor nem, ha másnap nincs életbevágó dolgunk, és ráérünk még reggel lustálkodni egy picit. Akkor azt mondom, miért ne! Vágjunk bele! Tervezzük meg a hetünket, találjuk ki, mit főzünk másnap, fejezzük be az aktuális munkahelyi projekteket, intézzük el elmaradásainkat, készítsük el jegyzeteinket, ügyes bajos dolgainkat, meg nem válaszolt e-maileket! Írjunk, alkossunk, fessünk, komponáljunk! Kinek mihez van tehetsége. Ha pedig nincs halaszthatatlan feladat, akkor csak élvezzük az éjszaka csendjét és romantikáját, álmodozzunk, ábrándozzunk, tervezzünk és ne feledkezzünk meg róla, hogy amit ma gondolsz, az a holnapod!

 “Sokszor nem is értik, mit keresnek ezen a világon.Éjszaka álmatlanul forgolódnak, és nem találják életük értelmét. Éppen ezért harcosok ők. Mert hibáznak. Mert kérdeznek. Mert keresik az élet értelmét. Bizonyára meg is találják egyszer.”

 ( részlet Paulo Coelho, A fény harcosának kézikönyve c. művéből)

Ha nem tudok aludni, néha erre az idézetre gondolok és ezzel nyugtatom magam: nincs semmi probléma, elvégre én is egy vagyok a fényharcosok közül!