Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Gyereknapi tanmese – Mit számít?

 fishintheocean
Egy viharos nap után a tengerpart tele volt partra vetett, vergődő kis halakkal, kiszáradó tengeri csillagokkal, kagylókkal.
Az arra járó felnőttek és gyerekek szomorúan nézték a pusztuló életeket.
Egy kislány azonban fogta a kis homokozó vödrét, és apró kezeivel kezdte összeszedni a még élő halakat, majd elballagott a víz széléhez, és visszadobta őket a tengerbe.
Az apja rászólt :
– Hagyjad, hiszen olyan sokan vannak. Úgysem tudod mindet összeszedni. Mit számít az egészhez képest az a pár kis hal, amit megmentesz!
– Amelyiket megmentem, annak számít – felelte a kislány, és folytatta a mentőakcióját.

 

Reklámok
Hozzászólás »

Szeretetotthon

Többször említettem már nektek, hogy egy idősek otthonában dolgozom. Ez nem csak munka, ez hivatás és önkéntesség is. Nem csak elvégzem a feladatom, amiért fizetést kapok, hanem néha szívességet is teszek és sokat segítek. Ez természetes velejárója ennek a foglalkozásnak, magától értetődő és nincsen benne semmi különös.

oregkezek

Segíteni jó és ha az embert szerető, kedves és mosolygós idősek veszik körül, akkor nem is munkaként gondol erre az egészre, hanem egyfajta hobbiként. Nem csak adok, hanem nagyon sok mindent kapok is. Mosolyt, ölelést, kedves szavakat és szeretetet. Egy-egy jó szót – mindig  a legjobb pillanatban, amikor a legnagyobb szükségem van rá-, bókokat, bölcsességeket és tapasztalatokat, amikre az elmúlt évtizedek tanították meg ezeket a kedves kis öregeket. Így nagyon sok mindent tanulok. Néha nem is kell hozzá kimondott szó, csak elég megfigyelni őket egy kicsit. Elég egy pillanat, egy mozdulat, egy pillantás.

Minden egyes nap tanulok valami újat, amiért nagyon hálás vagyok. Erről szól a Szeretetotthon című film is, amely Gárdonyi Edit rendező első filmje. A mű főszereplője egy fiatal színészpalánta, aki önkéntesként dolgozik egy idősek otthonában. Először nem is veszi komolyan a munkát, szinte nem is érdekli az egész. Majd szép lassan önkéntelenül is részese lesz a lakók életének és lassan megkedveli őket, jobban, mint azt valaha is gondolta volna. Nap mint nap tanul valami újat, apróságokat és egészen nagy dolgokat is. Elég csak megfigyelnie az öregek mindennapjait és máris sokkal bölcsebbé, érettebbé válik a főszereplő lány. Rájön, hogy milyen nagy jelentősége van minden egyes pillanatnak és hogy nem érdemes átrohanni az életen, hisz a lényeg maga az utazás és nem a végállomás.

“Életeket láttam elmúlni, hogy csak rohantak, és kerestek valamit, valamit, amiről azt hitték, hogy ha azt magunkévá teszik, boldogok lesznek. Aztán mégis megbánással mentek el. Érdekelt, hogy miért lehet ez…valójában az, hogy mit is viszünk magunkkal? Azt, amit a fizetés adott, vagy azt, amit megéltünk egymással? Mi változó körülöttünk, és mi nem? A rohanás, és a folyamatos keresés vajon nem csak menekülés?  Az otthonban történt beszélgetésekből arra jöttem rá, hogy például ahogy most itt ülsz velem szemben, beszélgetünk, ez egy nagyon értékes pillanat, mert soha nem lesz még egy ilyen helyzet, te nem fogsz velem ebben a hangulatban, és ruhában pont itt, pont így ülni. A film egyfajta játék akart lenni az időtlen jelennel, a mulandóságban rejlő örökkévalósággal, az élet, eleven, kacér, lüktető pillanat-sorozataival. Amelyben minden egyes színes ember csodálatos. Vagyis a film valójában nem a halálról szól, hanem annak inverzéről…” – így nyilatkozik a filmről Gárdonyi Edit, aki maga is önkéntesként dolgozott egy idősek otthonában és filmes karrierje is kalandosan kezdődött. Először ugyanis művelődésszervező és közgazdász diplomát szerzett, majd öt évig dolgozott kormánytisztviselőként. Aztán elege lett és kiszállt a mókuskerékből, hogy megvalósítsa álmát és végre filmeket készíthessen. A teljes interjút  ide kattintva olvashatjátok el.

A teljes filmet itt nézhetitek meg: Szeretetotthon

Hozzászólás »

Dolgozz otthonról!

Múlt pénteken volt a Dolgozz otthonról nap, ezért én gyorsan el is határoztam, hogy ennek örömére a mai cikkem fonalát ezen a szálon gombolyítom végig.

Ha otthonról dolgozom, akkor a magam ura vagyok. Nagy lehetőség és nagy felelősség is egyben.

Minden – na, jó, a legtöbb – blogger álma az, hogy egyszer végre főállásban írhasson. Titkon, vagy kendőzetlenül, de mind erről álmodozunk, csak van, aki kimondja, valaki pedig inkább megtartja magának ezt a gondolatot és álmokat szövöget otthona csendes magányában.

Mi lehetne annál szebb és jobb, mint hogy azért fizetnek, amit szeretek csinálni? Sokszor elgondolkoztam már ezen és ami azt illeti, néha azért kicsit félelmetes is ez a gondolat. Csupán azért, mert talán túl nagy lenne a megfelelési kényszer és ez tönkretenné mindazt, amit jelenleg örömmel, önként és dalolva végzek. Az ilyen gondolatokat azonban legtöbbször igyekszem gyorsan elhessegetni, olyan gyorsan, amilyen hirtelen felbukkannak. Hisz ha az ember nem hisz magában és megilljed a sikertől, még mielőtt bekopogtatna az ajtaján, akkor mégis hogyan akarja elérni azt? Szóval ilyenkor mindig megpróbálok a lehetséges előnyökre gondolni és egy csodálatos jövőképet magam elé vetíteni.

Home-Office

Magad osztod be az idődet

Te mondod meg, hogy mikor kezdesz, és mikor fejezed be a munkád. Úgy osztod be a rendelkezésedre álló időt, ahogy akarod, sőt, az is csak rajtad múlik, hogy mennyi is valójában az a rendelkezésre álló idő. Dolgozhatsz reggel, este, vagy ha úgy tetszik, az éjszaka közepén is.

Persze ez a nagy szabadság ugyanúgy hátrányt is jelent, hisz nem léphetsz le ötkor, mondván, hogy kit érdekel mennyi munka van még hátra, vége a munkaidőmnek, megy a buszom, én bizony elhúzom a csíkot. Hisz a home office-nak épp ez a lényege. Otthon vagy, nem kell rohanni. Így néha előfordul, hogy az ember lánya belefeledkezik a munkába és elvész az idő ködében. Ilyenkor hajlamos túlhajszolni magát és ez bizony a produktum rovására megy.

Több időd jut a családra

Kényelmesen összekészítheted a családot reggel, nem kell azon izgulni, hogy közben lekésed a buszt, vagy nem érsz be időben, mert a dugóban ragadtál.

 Persze ez azt is jelenti, hogy néha amikor épp egy csodás gondolat jut eszedbe és magával ragad a flow, amikor úgy érzed, hogy órákon át tudnál megszakítás nélkül dolgozni, hirtelen a családtagok szép sorjában megjönnek a suliból és a munkából és akkor vége mindennek. A férjednek vacsora kell, a gyereknek segítség a leckében, a kutya pedig sétálni akar. És hogy te mit akarsz? Azzal a kutya sem foglalkozik, így bizony nehéz befejezni akár egy rövidre szabott cikkecskét is.

Te vagy a saját főnököd

Nem pattog körülötted egy elviselhetetlen kis paprikajancsi, aki folyton a határidőkről és a kötelességekről papol és még a tekintetével is ölni tudna. Te magad döntöd el, hogy mit, mikor, milyen sorrendben szeretnél véghezvinni. Ez persze megint csak lehet hátrány, ha szeretsz lazsálni, elnyújtani a dolgokat és bármi mással foglalkozni, csak dolgozni ne kelljen.  Egy idő után azonban mindenki el jut arra a szintre, amikor már belátja, hogy még mindig jobb magunknak parancsolni és a saját utasításainkat követni, mint úgy táncolni, ahogy más fütyül.

Közel az iroda

Akár pizsamában is dolgozhatsz, elég csak átslattyogni a másik szobába, vagy az étkezőbe. Senkinek nem fog feltűnni, hogy a legújabb bejegyzésedet vagy regényedet slamposan, kócos hajjal, szakadt melegítőben írtad meg. Persze ez egy idő után lehangoló is tud lenni, ha az ember lejjebb ad a saját igényeiből, netán elfelejti őket. Otthon hajlamosak vagyunk elhagyni magunkat, ami szintén nem tesz jót az alkotásnak. Erre kínál kiváló megoldást Flylady húzz cipőt ötlete, amiről egyszer már írtam itt a blogon.

Nem kell korán kelned

A home office egyik legjobb előnye, hogy megspórolhatod a munkába való ingázás időtartamát. Ezt felhasználhatod arra, hogy otthon gyorsan rendet tegyél, reggelit készíts, elindíts egy mosást, bepakolj a mosogatógépbe, vagy a megspórolt utazási időt felhasználhatod munkára is, csak rajtad áll.

Nem kell sokat utaznod

Nem csak időt, de benzinköltséget, vagy akár a buszbérlet árát is megspórolhatod. Plusz jó, hogy a környezetet sem kell szennyezned. Persze ez nem vonatkozik azokra, akik egyébként is gyalog, vagy biciklivel járnak munkába. Ezúton is hatalmas respect és nagy ölelés Nektek!

Az előnyökön kívül említett hátrányokkal nem igazán szoktam foglalkozni, engem nem tudnak megijeszteni és eltántorítani az otthoni munka szeretetétől. Egy írónak nem kell tökéletesebb, bensőségesebb légkör, mint a saját otthona. A jól megszokott kis dolgai, az otthon biztonsága és melege. Ott kényelmesen hátradőlhet, elmélkedhet, gondolkozhat és alkothat. Inkább a pozitívumokra és az előnyökre koncentrálok és azokkal foglalkozom..

Persze ismerem magam, a határaimat, az erősségeimet és a gyengeségeimet. Biztos vagyok benne, hogy lenne egy-egy délután, amikor elgyengülnék és engednék az ágy hívogató csábításának egy pihentető alvás elejéig, vagy inkább a sétát választanám az írás helyett. Ezzel azonban nincs semmi probléma, hisz az ilyen jellegű tevékenységek után kipihentebben, produktívabban látok neki egy-egy munkának. A séta például nekem kiváló ihlethozó. Van, hogy otthon egy árva gondolat, vagy új ötlet sem ugrik be és elég, ha elmegyek a kutyával egy órás sétára és közben valahogy minden kérdésre választ kapok, minden probléma megoldódik magától és olyan ötleteim támadnak, amik otthonom magányában biztosan nem találnának meg.

once upon a time

Figyeld meg mikor vagy produktív!

Ez talán az egyik legfontosabb követelmény, hogy otthon is hatékonyan tudj dolgozni. Én általában reggel vagyok tettrekész és ezt szeretem is kihasználni. A reggel frissességével, újdonságával jönnek a legjobb és leghasznosabb gondolatok, formabontó ötletek. Ezeket nincs mindig időm részletesen kibontani, arra azonban akkor is ügyelek, hogy valamilyen formában lejegyezzem őket. Jobb persze minél részletesebben, ám ha nincs rá időm, akkor csak néhány mondatot, esetleg egy-egy szót írok le, amiről később biztosan beugrik minden, amikor van időm kibontani azt a bizonyos gondolatmenetet.

Az ihlet időzíthető

Reggel jön az ihlet, de nekem dolgoznom kell. Nem esem kétségbe, egyszerűen eltolom az ihletet. Igen, lehetséges, nem varázslat. Mindössze feljegyzek néhány szót, amint már az előbb is említettem. Így délután, este, amikor hazaérek, akkor ott folytatom, ahol reggel abbahagytam. Ha van időm a munkahelyen, akkor ott bontom tovább a félbehagyott, vagy még el sem kezdett cikkeket.

Napi rutin

A mindennapjaim munkával telnek, de ez egyelőre még nem az álommunka, amit elképzeltem magamnak. Ettől nem esem kétségbe, bejárok a munkahelyeimre és tisztességgel, becsülettel ellátom a feladataimat. Mellette pedig minden nap foglalkozom azzal, ami igazán érdekel, ami fontos számomra, vagyis az írással. Nem kényszerből teszem, nem kötelességből, hanem azért, mert egyszerűen érdekel, jól esik, szeretem és élvezettel tölt el ez a tevékenység. Különben is, ha a munkám mellett nem vagyok hajlandó erre is minden nap időt szánni, akkor hogyan is várhatnám el, hogy egyszer majd főállású íróként tevékenykedjek.

El tudom ám képzelni a mindennapjaimat úgy, hogy csak az írás tölti ki őket. Higgyétek el, nem egyszer eljátszottam már a gondolattal. 🙂 Hogy milyen lenne a napi rutin?

Például reggel séta a kutyával, majd néhány óra írás, aztán könnyű reggeli vagy ebéd, újabb séta, kis pihenés, vagy alvás, délutáni írás és/vagy olvasás. A reggel legnagyobb részét mindenképp írásra szánom, mert délután hajlamos vagyok elveszteni a figyelmemet és a türelmemet is és inkább foglalkozom bármi mással, mintsem, hogy írjak. Így kihasználom a számomra legproduktívabb napszakot az írásra. Délután pedig ráérek apró-cseprő ügyeket elintézni, háztartást vezetni, kertészkedni, a kutyával foglalkozni és láblógatva olvasni.

Az otthoni munka egy csodálatos lehetőség, ha megtanulunk élni vele. A hátrányokból előnyöket kovácsolni és mindennek a pozitív oldalát nézni. Így lehetünk saját magunk urai és megtanulhatjuk élvezni a munkánk gyümölcsét.

A bejegyzést a wmn.hu múlt heti cikke ihlette, a szerzők véleményét az otthoni munkával kapcsolatban itt olvashatod.

Te el tudnád képzelni, hogy otthonról dolgozz?

Hozzászólás »

Heti útravaló – Adj hálát reggel!

grace

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
– örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
– jó érzésed csak fokozódni fog –
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot.

Aranyosi Ervin

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Igdómi és az éneklő kacsák

Azok a mesék, amelyeket a legjobban szerettem, Igdómiról, a gonosz pókemberről szóltak, egy ravasz fickóról, aki mindenkinek túljárt az eszén. Egy szép napon egy tó partján sétált, és meglátta, hogy mindenfelé kacsák úszkálnak a tavon. A látványtól hirtelen ráéhezett a kacsasültre. Bőriszákját teletömte fűvel, aztán a víz szélére állt, hogy a kacsák láthassák. Amikor észrevették, kikiabáltak neki:

— Hová mész, Igdómi?

— Megyek egy nagy mulatságra.

— Mi van az iszákodban, Igdómi?

— Tele van nótákkal, viszem őket a mulatságra, jó talp alá való dalok.

— Nem énekelnél el nekünk is egyet-kettőt közülük? — kérlelték a kacsák.

kaacsak

Az agyafúrt pók sokáig kérette magát. Azt mondta, nincs ideje a kacsákra, végül aztán úgy tett, mint aki beadja a derekát, mivelhogy ilyen szépen kérik.

 —Énekelek nektek – mondta -, de nektek is segítenetek kell.

— Megtesszük, amit csak kívánsz. Mit kell csinálnunk?

— Rendeződjetek három sorba. Ti, a legdundibbak, gyertek az elsőbe. A második sorba azok kerülnek, akik se nem kövérek, se nem soványak—olyan közepesek. A soványkáké az utolsó sor, ott hátul. És mindenkinek azt kell tennie, amit az énekszó mond. Az első dalom így szól: „Hunyd le a szemed és táncolj!”

A kacsák behunyt szemmel, szárnyukkal csapkodva sorokba rendeződtek, legelöl a legkövérebbek. Igdómi egy bunkós végű botot húzott elő az inge alól. — Torkotok szakadtából énekeljetek — parancsolta a kacsáknak —, és ki ne nyissátok a szemeteket! Aki csal, megvakul. — Azért kellett a kacsáknak az énekléssel minél nagyobb zajt csapniuk, hogy a hangjuk elnyomja a pufogást, ahogy Igdómi fejbe kólintotta őket. így csapta agyon egyiket a másik után, és a felével már végzett, amikor az egyik csupa csont és bőr kacsa, az utolsó sorban, kinyitotta a szemét, és meglátta, mit művel Igdómi.

— Hé, ébredjetek! – sikította. – Ez az Igdómi mind megöl bennünket!

A megmaradt kacsák felnyitották a szemüket és felrebbentek. Bánta is Igdómi! Már így is több hízott kacsája volt, mint amennyit egyáltalán meg bírt enni.

Igdómi olyan, mint azok a népbutító politikusok, akik rávesznek bennünket, hogy hunyjuk be a szemünket, és így táncoljunk, daloljunk nekik, míg ők fejbe vernek bennünket. Mindegy, hogy republikánus vagy demokrata kacsáról van-e szó. A dagadt ostobák kerülnek először a fazékba. Mindig a csont és bőr, jelentéktelen, háttérbe szorított, nyomorult kacsák azok, akik végül is nem hagyják magukat. Olyanok, mint az igazi indián, aki mindig nyitott szemmel él. Igdómi gonosz cselszövő, mondta nagyapa, de szerencsére annyira mohó, hogy legtöbbször mégis rajtaveszt.

Manapság már nehéz az unokáink érdeklődését felkelteni az ilyen történetek iránt. Legtöbbjük nem is érti a nyelvünket. Aztán itt van az állandóan bekapcsolt tévé — meg a rádió, meg a lemezjátszó. A mi gyerekeinket ez érdekli. Fütyülnek holmi ósdi indián történetekre.

Forrás: Sánta őz, a sziú indián sámán

 

Hozzászólás »

Pihentető alvás

Amikor elkezdtem gépre vinni a gondolataimat ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban, először véletlenül elírtam és alvás helyett pihentető olvasás címet adtam a cikknek. Végülis az olvasás is egy kiváló módja a relaxációnak, gyakran kapcsolódom ki jómagam is ily módon, most mégis ragaszkodnom kell eredeti témámhoz és maradok a pihentető alvás jelentőségénél.

Két napja folyamatosan egy bizonyos cikkbe botlom, ami az alvás jelentőségéről szól. Pontosabban arról, hogy hogyan hat a szervezetünkre, ha megvonjuk magunktól az alvást. Az említett cikk egy angol hölgyről szól, aki egy héten keresztül tesztelte magát úgy, hogy napi nyolc óra helyett csak hatot aludt. Az ébresztőjét öt órára állította be és este tizenegy körül került ágyba. A cikkből kiderül, hogy a 46 éves háromgyermekes anyuka egy idő után fizikálisan és mentálisan egyaránt érezte teljesítőképességének csökkenését az alvásmegvonás egyenes következményeként. Bizonyítékként, fényképet is készített magáról, az egészséges és a kialvatlan formájának szemmel látható különbségének szemléltetésére. Fakóbb arcbőr, mélyebb ráncok és egyfajta letargia látható a kialvatlan képen.

never_gonna_leave_this_bed

Néha velem is előfordul, hogy a megszokottnál kevesebb időm jut alvásra. Néha a gondolatok nem hagynak nyugodni, vagy csak egyszerűen felébredek az éjszaka közepén és nem sikerül visszaaludnom. Ilyenkor persze mindig arra gondolok, hogy milyen fontos lenne elaludnom, hisz másnap egész nap dolgoznom kell, nem ártana, ha kipihenten, száz százalékos energiákkal néznék egy hosszú nap elébe. Ez a gondolat persze mázsás súlyként nehezedik a vállamra és még nehezebben tudok visszaaludni. Aztán órákkal később megadom magam és már semmi sem érdekel, csak úgy elengedek minden gondot. Ilyenkor szinte egy csapásra álomra szenderülök, pechemre kevéssel az ébresztő csipogása előtt. Ilyen napokon próbálok könnyű ételeket – a szokásosnál is több gyümölcsöt és zöldséget – enni, amelyek rengeteg energiát adnak és persze sok vizet inni, így kevésbé vagyok álmos és szinte teljesen meg is feledkezem arról, hogy a szokásosnál kevesebbet aludtam.

Vannak délutánok, amikor elhatározom, hogy az írásnak, vagy épp a házimunkának szentelem az időmet. Ilyenkor persze mindig olyan hívogató az ágy, hogy néha igen nehéz ellenállni. Sokszor erőt veszek magamon és inkább a feladatokra koncentrálok. Néha azonban egyszerűen bedobom a törölközőt és engedek a pihe-puha tolltenger csábításának és engedélyezek magamnak egy jó kis délutáni szundit. Nincs is jobb ezeknél a rövid – néha már fél óra is csodákat művel velem – pihenőknél. Utána sokkal produktívabb vagyok, frissen, energiával és ötletekkel teli ébredek. Sokkal többet ér egy-egy ilyen délutáni szundi, mintha álmosan, duzzogva, vagy félig szenderegve ülnék a gép előtt és úgy kényszeríteném magam írásra, vagy esetleg nekilátnék porszívózni, mintha az életbevágóan fontos lenne.

Néha egyszerűen muszáj, hogy egy kicsit kilépjünk a taposómalomból. Mindegy, hogy öt percre, tíz percre, vagy két órára, a lényeg, hogy lelkiismeret furdalás nélkül tudjunk pihenni. Egy kicsit magunk mögött hagyjunk mindent, bízva benne, hogy a Föld nélkülünk is ugyanúgy forog tovább és nem áll meg a világ, ha lazítunk.

Igenis adhatunk magunknak szüneteket, lassíthatunk és bűntudat nélkül élvezhetünk egy-egy pihenő órácska-, nap-, hétvége nyugalmát. Amikor csak magunkkal foglalkozunk, befelé figyelünk, a belső hangra koncentrálunk, és nem engedjük, hogy a külvilág betüremkedjék – akár gondolatok, akár nem kívánt ismerősök formájában – ebbe a csendes kis paradicsomba. Bizony kellenek ezek a kényeztető programok, amikor csak töltődünk, frissülünk, szépülünk és pihenünk.

Te mikor szunyókáltál utoljára? 🙂

Hozzászólás »

A nap két legfontosabb pillanata

Nagy rajongója vagyok Elizabeth Gilbertnek, a világhírű írónőnek. Jó ideje követem hivatalos facebook oldalát, ahol minden nap posztol legalább egy bejegyzést. Ezek némelyike megható történet, egy pillanatkép az életéből, vagy valamilyen napi bölcselet. Szeretem a stílusát, a humorát és éles megfigyelőképességét, azt, ahogy a dolgokat látja és láttatja olvasóival. Egyszer már írtam róla a boldogság bödön kapcsán, most ideje egy másik fontos tőle kapott inspirációt is megosztanom veletek.

a nap két legfontosabbpill.

A minap olvastam az oldalán egy kedves, ugyanakkor igen elgondolkodtató és számomra főképp megnyugtató tanácsot. Liz elmesélte, hogy egész napját egy régi jó barátjával töltötte, aki a következő gondolatot osztotta meg vele búcsúzáskor:

“Minden napnak két tökéletes pillanata van. Ott van a pillanat, amikor felkelsz és ráébredsz, hogy Isten neked adta egy újabb nap áldását – és talán ma végre élsz vele. Másrészt ott van a pillanat, amikor este nyugovóra térsz és ráeszmélsz, hogy Isten megadta neked egy újabb éjszakai nyugalom áldását és egyben az esélyt is, hogy ezt az egész napot – minden hibájával és bajával együtt – magad mögött hagyd örökre.”

Aznap ezzel a rövid üzenettel kívánt Liz jó reggelt, jó éjszakát és jó szerencsét rajongóinak. Jó éjszakát mindazoknak, akik hozzá hasonlóan némi szorongással, félelemmel, vagy fájdalommal nyugovóra térnek és jó reggelt azoknak, akik épp abban a pillanatban ébredeznek a Föld másik oldalán, tele új lehetőségekkel, új reménnyel és egy új holnappal, amely talán meghatározza egész életüket. A fenti képet is az ő oldaláról másoltam be, mert szerintem ez a színes, érzékletes ábra kiválóan megmutatja, hogy miről is szól a nap két legfontosabb momentuma.

Ez a néhány sor számomra nem csak megnyugtató, de reménykeltő is. A lehetőség, ami napjában kétszer is megérint minket. Hisz minden reggel egy új esélyt jelent, hogy végre beteljesítsd a feladatod, véghezvidd a célod, elindulj a sorsod útján. Hisz csakis egy valakinél kell ma jobbnak lenned: a tegnapi önmagadnál. Másrészt ott az esti pillanat, ami megint csak egy lehetőség, hogy lezárd mindazt, ami nem úgy sikerült, mint ahogy eltervezted. Ott a pillanat, amikor egy mélyet sóhajtva nyugodtan hátradőlhetsz, kényelmesen relaxálva az ágyadban és arra gondolsz, hogy magad mögött hagyhatod a mai nap problémáit. Nincs több fájdalom, aggódás, félelem és keserűség. Hisz holnap egy új nap vár rád, ami nem csak talán, de biztosan új megoldásokat, új lehetőségeket és új pillanatokat hoz majd el.

Kedves olvasóim! Ezzel a bejegyzéssel és ezzel a szépséges képpel kívánok én is nektek jó reggelt, jó éjszakát és jó szerencsét! Ne felejtsétek el, mindig van remény, mert ott van nekünk a nap két legfontosabb pillanata!

 

Hozzászólás »

Heti útravaló – Csak figyeld az életet!

nonapi

“Csak figyeld az életet, és ne légy a gondolataid rabja. Így problémáid kilencven százaléka egyszerűen akadálytalanul eltűnik. Problémáid tíz százaléka megmarad – azok a valós problémák. És azokra szükséged is van, mert azokon keresztül fejlődsz. Ha azokat elkerülöd, akkor nem fejlődsz. Szükséged van a konfliktusra… Szükséged van a fájdalomra. . . Szükséged van a szenvedésre. Mert csak ez által fogsz letisztulni, ez által leszel éberebb. És ha túl tudsz jutni rajta, akkor tiéd a jól megérdemelt boldogság, az üdv… ami akkor jön, ha valaki túljut egy problémán. Ez épp olyan, mint a hegymászás. Csak mászol, csak mászol felfelé; fáradt vagy, folyik rólad a víz, alig kapsz levegőt, úgy tűnik sosem éred el a csúcsot. … Aztán egyszer csak mégis felérsz, és lefekszel a földre… megpihensz, ellazulsz és boldog vagy, hogy elhatároztad, hogy felmászol. De csak akkor, ha nehéz volt a mászás. Mert odamehettél volna egy helikopterrel is, de akkor elmaradt volna az eksztázis. Az az ember, aki helikopterrel ér oda, nem ugyanarra a csúcsra ér, mint az, aki gyalog mászik fel. Nem érhet ugyanoda. Aki helikopterrel érkezik, az egy kicsit jól érzi magát, megjegyzi, hogy „igen, nem is olyan rossz”, de az igazi élményről lemarad. Ez olyan, mint amikor már dudára etted magad a vasárnapi ebéddel, és valaki beállít hozzád egy pazar süteményes tállal. Méltányolod, megszagolgatod, de hiányzik az étvágy, nem élvezed a süteményt. De ott áll melletted valaki, aki farkaséhes; neki ugyanaz a süti a mennyországot jelenti. Ahhoz, hogy felérj a csúcsra, étvágyra is szükséged van; és mialatt mászol, az étvágy csak nő. Egyre éhesebb leszel, egyre fáradtabb leszel, egyre inkább készen állsz… és amikor eléred a csúcsot, akkor megpihensz. Megdolgoztál érte. Semmit sem kapsz az életben anélkül, hogy megdolgoztál volna érte. És ha megpróbálod az életet kijátszani, akkor nagyon sok lehetőséget elmulasztasz.”

(Osho)

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – A változás meséje

Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Az ifjú tanítványával járta a világot. Közben mindegyre csak tanította, okította az ifjú tanítványát.

Egy este a hegyekben jártak, és rájuk esteledett. Nem volt hol aludniuk. Nem messze megláttak egy rozzant házat. Odamentek. Bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek.

A gazda mondta nekik, hogy szívesen ad vacsorát, de csak nagyon kevés és szegényes ételük van. Egy kis kecskesajt, egy kis tejföl, meg egy kis túró. Szállást is csak a pajtában, a szénán tud adni nekik, a kecske mellett.

A gazdag ember azt mondta, hogy nem baj, örömmel veszik ezt is, és nagyon köszönik.

Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a gazdát, hogy miből élnek, mit csinálnak. “Van nekünk ez az egy szem kecskénk. Abból élünk. Az asszony minden nap megfeji. A tejből túrót, tejfölt és sajtot készít. Én meg minden nap lemegyek a városba, és a vásárban eladom őket a piacon.”

“Jól meg lehet ebből élni?” − kérdezte a gazdag ember.

“Hát nem igazán. Rettentő szegények vagyunk. Nincs semmink, csak a kecske, meg ez az egy helyiségből álló viskónk a pajtával.”

Vacsora után nyugovóra tértek. A gazdag ember az ifjú tanítványával a pajtában aludt, a kecske mellett. Hajnalban nagyon korán felébresztette a tanítványát, és mondta neki:”Keljél gyorsan, és lökd bele a kecskét a szakadékba!”

“De mester! Hát hogy lökném már azt a szegény kecskét a szakadékba? Ez mindenük. Semmi másuk nincsen. Ebből élnek.”

“Na vitatkozz velem! Amikor a  tanítványom lettél, megfogadtad, hogy mindig azt csinálod, amit én mondok Neked.”

Mit volt mit tenni. Felkelt az ifjú tanítvány. Kivezette a kecskét a pajtából. Aztán belelökte a szakadékba.

Ezután csendben elmentek.

bethechange

Sok év telt el azóta.

A gazdag ember tanításainak köszönhetően mára az ifjú tanítványból is nagyon módos ember lett. De egész életében lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy annak idején titokban a szakadékba lökte azt a szegény kecskét.

Így hát, egyszer csak gondolt egyet. Fogott egy nagy szekeret. Telis-tele pakolta mindenféle földi jóval, ennivalóval, ajándékokkal, meg még pénzzel is. Befogott elé két gyönyörű lovat. Aztán felszekerezett vele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Gondolta, hogy ezzel a szekérnyi ajándékkal jóváteszi, amit annak idején tett.

Hát, alig ismerte meg azt a helyet, ahol annak idején a szegény ember viskója állt. Mert a viskó helyén most egy gyönyörű, hatalmas ház állt, gazdag birtokkal, szép kerttel és istállókkal. Nem győzött csodálkozni.

Megy föl a lépcsőn, ott áll a gazda. Ugyanaz az ember volt, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Mondja neki szégyenkezve-csodálkozva: “Biztos nem emlékszik már rám. A mesteremmel jártam maguknál sok évvel ezelőtt. Vacsorát és szállást kértünk és kaptunk maguktól.”

   “Dehogynem emlékszem, − mondja a gazda − amikor itt voltak, másnap reggelre eltűnt a kecskénk.”

   “A mesterem parancsára én löktem bele a szakadékba. Azóta is rettentően szégyellem magam érte. Jóvátételként hoztam maguknak ezt a szekeret.”

   “Ne szégyellje magát. Örökre hálás vagyok érte.”

   “De miért?”

   “Nem volt kecske, ezért aztán valami más megélhetés után kellett néznem. És ez sokkal jobb, mint a kecske volt. Magának köszönhetően gazdag ember lettem.

Rájöttem arra, hogy mivel volt egy kecském, az foglalta le minden gondolatomat, időmet és energiámat. Amiatt a kecske miatt beértem az ínséggel, az éhséggel és a szegénységgel. Pedig nem ez a méltó az emberhez.”

Mindannyiunk életében elérkezik egyszer az a pillanat, amikor a kecskét a szakadékba kell löknünk. Lehet, hogy elsőre veszteségnek, fájdalomnak tűnik… és azt sem tudjuk, mi lesz velünk a kecskénk nélkül. De az élet mindig megjutalmazza azokat, akik készek a változásra, akkor is, ha az átmeneti fájdalommal jár…


Forrás: joportal.hu

2 hozzászólás »

Olvasni jó!

Szeretek olvasni és nagyon élvezem, ha van szabadidőm, amit csakis olvasásra szánhatok. Ilyenkor nem válogatok, belefogok abba, ami épp kéznél, szem előtt van, amihez kedvem van, amire épp rábukkanok. Legyen az szépirodalom, egy jó blog, egészségmegőrző írás, vagy netán egy jó kis motivációs olvasmány, én ugyanolyan lelkesen vetem bele magam.

Persze nem mindig vagyok kitartó, vagy hűséges, hisz amint felbukkan egy ígéretesebbnek mutatkozó írás, én azonnal tovább állok és lecsapok új áldozatomra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy később ne térnék vissza eredeti olvasnivalómhoz, csak épp ami csábít, annak nehezen tudok ellenállni. Eme röpke bevezető után azt hiszem kiderült, hogy igen, valóban szeretek olvasni. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha a felvezetés nem lett volna elég, akkor hozok 12 érvet, ami biztosan meggyőz majd titeket.

olvasnijo

A könyvtenger oldalán találtam egy 12 pontos felsorolást, ami mindazt az élményt és tapasztalatot felsorakoztatja, amit az olvasás nyújt nekünk.

  1. Olyan biztonságos menedéket lelsz, ahová elmenekülhetsz, amikor saját életed nyomasztó, túl sok, vagy egyszerűen csak unalmas

Nem kell alkoholhoz, vagy más egészségkárosító szerekhez fordulnod, csak iratkozz be egy könyvtárba, vegyél egy könyvet és merülj el egy teljesen más világban, fészkeld be magad egy szereplő fejébe! Az olvasás hatása azonnali, s egy-egy könyv lehet a te személyes menekülő utad, ha valamiből eleged van.

  1. Rájössz, hogy van családod

Persze az igazi családodon kívül: ugyanis ha olvasol, rájössz, hogy tagja vagy egy világméretű, nyitott közösségnek, az olvasók és irodalom-függők családjának.

  1. Egy időtlen, globális beszélgetés részesévé válasz

A múlt a könyvek útján kommunikál velünk, mi pedig a könyvek segítségével folytathatunk beszélgetéseket, melyek átívelnek kultúrákon, határokon, társadalmi rangokon és különböző nyelveken.

  1. Sosem fogysz ki a beszédtémából

Nincs is annál kellemetlenebb, amikor egy ismerőssel beszélgetésbe elegyedsz, de egyszer csak elfogy a téma és kínos csend telepszik rátok. Ha rendszeresen olvasol, ilyen biztosan nem fordulhat veled elő, hiszen csak bedobsz egy könyvcímet a beszélgetésbe, és ha az illető nem is olvasta, azért te még mesélhetsz neki róla:)

  1. Többet nem fogsz unatkozni

Azok az emberek, akik rendszeresen olvasnak, nem is ismerik, mi az az unatkozás. Ha egyáltalán felmerülne ilyen, csak odasétálnak a könyvespolchoz és levesznek valamit. A könyvszerető embereknek a legnagyobb tragédia, ha már minden könyvet kiolvastak otthon és a könyvtár is zárva van.

  1. Megtanulsz választékosan beszélni

Az olvasás a lehető legfájdalommentesebb módja annak, hogy szókincsedet gazdagítsd, helyesírásodat, nyelvtanodat javítsd, beszédedet finomítsd. Ahogy egyre többet olvasol, egyszer csak észre fogod venni, hogy egyre választékosabban fejezed ki magad és már jóval kevesebbet töprengesz el azon, hogy hogyan is kell egy szót helyesen leírni.

  1. Kifejezetten várod majd a sorban állást, pihenőket és várótermeket

Innen is láthatod, hogy az olvasás micsoda jellemformáló erővel bír. Ha eddig sokat toporogtál idegesen és sóhajtoztál nagyokat, amikor valahol várnod kellett, most csak előkapod a táskádban lévő könyved és elmélyülsz benne. Az idő csak úgy szalad majd és egyszer csak arra eszmélsz, hogy te kerültél sorra.

  1. Jobb ember leszel

Az olvasás lehetővé teszi számodra, hogy mások bőrébe bújj, átérezd mások érzéseit, fájdalmait, ezáltal pedig sokkal empatikusabb és megértőbb leszel a körülötted lévőkkel. Kevesebbet fogsz másokat kritizálni és nem fogsz olyan elhamarkodott ítéleteket hozni.

  1. Új dolgokat tanulsz meg

Még akkor is, ha éppen csak egy könnyed romantikus történetet olvasol, jó eséllyel új dolgokat ismersz meg, hiszen egy-egy történet által információkat kaphatsz letűnt korokról, társadalmi normákról, kultúrákról, idegen tájakról és országokról, híres emberek életrajzáról, háborúkról, tudományokról.

  1. Rá fogsz jönni, hogy butább voltál mint hitted

Mielőtt az olvasás rabjai lettünk, bizonyára sokan tartottuk magunkat nyílt és értelmes embereknek. Ahogy azonban egyre többet olvasunk, rá kell jönnünk, hogy mindaz, amit eddig tudtunk, szégyenletesen kevés volt.

  1. Kreatívabb leszel

Ahogy elmédet a könyvekből merített új tudással, ismerettel töltöd meg, valami csodálatos veszi kezdetét. Elméd felébred, egyre több dologra figyelsz fel, amikre korábban nem, s kapcsolod össze ezeket a dolgokat olyan módon, hogy közben valami újat alkotsz. Az olvasás segít abban, hogy elmédet a legkülönbözőbb forrásokból töltsd meg és később ezeket a dolgokat összevegyítsd, ahogy csak akarod.

  1. Nagyobb lesz a képzelőerőd és kevésbé fogsz attól félni, hogy furcsa vagy

Amikor könyveket olvasol, melyek tulajdonképpen más emberek képzeletének szüleményei, elkezdesz bízni a saját képzelőerődben és használni azt. Ha azt gondolod magadról, hogy fura vagy, csak kezdj el olvasni! Amint elmélyültél a szürrealizmus, vagy a science fiction világában, már nem is fogod magad annyira furának érezni. Ezután majd még többet akarsz majd olvasni és elméd összefűzi azokat a dolgokat, amiket olvastál saját életed tapasztalataival, egyedi mivoltod vonásaival.

Neked melyik a kedvenced?

Forrás: könyvtenger.hu

 

Kapcsolódó bejegyzések:

Lelkem egy darabja

Mit olvasol?

Egy hely, ami csak a tiéd

Az olvasás éjszakája

Hozzászólás »