Miért jó blogot írni?

Lassan fél éve, hogy blogírásra adtam a fejem. Úgy gondoltam, épp itt az ideje, hogy egy kicsit számot vessek, milyen változásokat hozott az életemben. Gondoltam összeírom az előnyeit és hátrányait, amikor rájöttem, hogy ha vannak is hátrányai, akkor azok bizony mind előnyei is, úgyhogy bánkódni abszolút nincs mit a dolgon, csupa pozitívumot hozott az életembe. Hogy miket is?

• Először is rendszerességre, rendezettségre nevel. Hozzá kell tennem, hogy rám fér, néha nagyon is. Hajlandó vagyok ugyanis a dolgokat elodázni, halogatni, lustálkodni egy kicsit, különösen, ha saját magamról van szó. Ha munkáról beszélünk, azaz ha a munkahelyen kell végrehajtani a feladatokat, akkor azokat egyértelműen megteszem. Azért kapom a fizetésem, felelősséggel tartozom hát érte. Erről a magán életemben sokszor megfeledkezem, de a blognak köszönhetően ezt is meg lehet tanulni, gyakorolni, elsajátítani. Felelősséget vállalni önmagamért és másokért. El kell számolni valakinek. Önmagamnak, és az olvasóimnak is egyaránt. A nekik tett ígéret szent. Számítanak és várnak rám minden nap. Nincs kifogás, betegség, szabadnap, vakáció, stb. Illetve lehetséges, hála az előre megírt, megszerkesztett és beütemezett posztoknak köszönhetően. De ez is egyfajta felelősség. Készülni, gondoskodni, előre tervezni.

• Mindezek mellett, a blogolás megtanít és rákényszerít, hogy jobb barátságot kössek a számítógépemmel. Mi eddig is nagyon jóban voltunk, de most jobban figyelek az egyes alkalmazásokra, mit hogyan kell megoldani, különböző technikai feladatokat elsajátítani.
• Ezen kívül néha rá vagyok utalva, hogy idegen nyelveken olvassak. Ha valami különlegességgel akarok szolgálni az olvasóimnak, amiről még magyarul nem igazán lehet olvasni sehol, akkor valamilyen idegen nyelven kell utána néznem a dolgoknak. Vagy előfordul,hogy egy érdekes cikkre bukkanok, amit azonnal le kell fordítanom, mert oly annyira fellelkesít,hogy muszáj megosztanom másokkal is. Ezáltal is gyakorlom és felelevenítem azt a bizonyos nyelvet.

• Az írás folyamatos ötletelésre, gondolkodásra, agyalásra serkent. Kihozza belőlem a legjobbat, vagy legalábbis megpróbálja azt.
• Inspirál, sokszor egy percre sem hagy szünetet, valamin mindig töröm a fejem.

• Ez a hobbim, az életem, épp ezért szívesen csinálom ingyen, de azt sem bánom, ha értékelik a bele fektetett energiát és egyszer majd megtérül. Nem sajnálom a szabadidőt és energiát, mert minden percét élvezem.
• Kellemesek a pozitív visszajelzések, a bizonyítékok, hogy megéri a munka. Valaki olvas 🙂
• Kikapcsol, szabaddá tesz. Az írás szó szerint felszabadít. Megszabadulhatok a gondoktól, kiírhatom magamból, ami nyomaszt.
• Mindig hall, olvas, lát valami újat, szépet, jót az ember, amit szeretne továbbadni, megosztani. Legyen ez egy jó tanács, egy érdekes tapasztalat, vagy csak egy szép élmény.
• Egy idő után elkezdem blogger szemmel nézni a világot és élni a mindennapokat. Minden megihlet, inspirál, elvarázsol.

• Ezen kívül pedig új ismerősökre és barátokra is könnyen szert tehetünk. A blogolás összehozza a hasonló gondolkodású és érdeklődési körű embereket.

Végeredménybe elmondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy blogolni kezdtem. Először ugyan kicsit ódzkodtam tőle, nem voltam biztos magamban és abban sem, hogy valóban akarom-e ezt az egészet. Eléggé kitartó, vagy éppen elszánt vagyok-e – ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem. Azonban ahogy az idő haladt előre a félelmek és a negatív érzések elmúltak, mint ahogy a kezdeti bizonytalanságok is. Ma már csak a pozitív dolgokat látom benne és az sem érdekel, ha néha fél órával tovább kell fent maradnom, hogy a következő napra biztosítva legyen a bejegyzésem. Egyszerűen élvezem és boldoggá tesz.

Nektek mit adott és ad a blogírás? Aki pedig még nem kezdett bele, remélem sikerült meghoznom a kedvét!

Bontsd részekre a tennivalókat!

Sokszor csak azért nem végzünk el, vagy azért halogatunk bizonyos teendőket és kényelmetlen feladatokat, mert úgy gondoljuk, hogy túl nagy falat lenne, amellyel képtelenek vagyunk megbirkózni. Nos, az önmenedzeléssel foglalkozó könyveknek, erre is meg van a receptje.

Ha kisebb részekre bonjuk az elvégzendő munkát, akkor máris könnyebbnek tűnik, jobban esik a szemünknek és a lelkünket is gyönyörködteti és megnyugtatja. Ha egyszerre csak egy kis résszel kell foglalkozni, nem pedig egy ültünkbe megoldani az egész kalamajkát, akkor sokkal nagyobb esélyünk van rá, hogy befejezzük az adott teendőt és nem fog kudarcba, vagy újabb halogatásba fulladni.

Brian Tracy több könyvében is említi a szalámi-taktika és az ementáli módszereket, amelyek pontosan arra vannak kitalálva, hogy egy bizonyos feladatot részekre bontva dolgozzunk fel, vagyis falatonként együk meg a békát, hogy hű maradjak Brian kedvenc példájához. Nos hogy mik is ezek pontosan? Jöjjön egy kis magyarázat hozzájuk.

Szalámi taktika:

A nagy és behatárolhatatlannak tűnő feladatokat feldaraboljuk és egyszerre csak egy részlettel, szelettel foglalkozunk egészen addig, amíg el nem értük a kívánatos eredményt, azaz a békát darabonként esszük meg. Az ember pszichéje úgy van beállítva, hogy a kisebb feladatokba könnyebben belevág, mint a nagy projektekbe. Úgyis lehet mondani, hogy „ megjön az étvágyunk a szalámira”. Mindeközben meg van a befejezési hajlam, a munka iránt, lehet úgynevezett befejezési kényszernek is hívni. Ha lezárunk egy feladatot, az az agyat endorfin termelésére készteti, ami jó érzéseket kelt bennünk.

Ementáli módszer:

Úgy tekintünk a feladatra, mint egy nagy sajtra. Úgy kezdünk neki, hogy a sajtban lévő lyukakhoz hasonlóan vágunk bele egészen addig, míg el nem fogy az egész feladat. A lényege, hogy el kell határoznunk, rendszeres időközönként bizonyos időtartamot ennek a feladatnak a megoldására számítunk. Lehet ez öt-tíz perc, aminek elteltével félretesszük az adott témát és mással kezdünk foglalkozni. Így szintén falatonként nyeljük le a békát, csak nem közvetlenül egymás után.

Ha netalán azért halogatsz egy feladatot, mert az túl nagy falatnak tűnik (már pedig legtöbbször ezért odázzuk el a dolgokat), akkor bátran alkalmazd a fent említett módszerek egyikét! Sokkal több lelkesedéssel és nagyobb önbizalommal, illetve elánnal vágunk bele egy kisebb dologba, mintha egyszerre vesszük nyakunkba a világ összes megoldandó feladatát, gondját, baját. Próbáljátok ki a módszereket, érdemes! Jó étvágyat a szalámihoz és/vagy a sajthoz, bármelyiket is válaszd!

Díjat kaptam

Jaj, de nagyon örülök neki! De nem vagyok ám fukar és önző, tovább is adom!

Azért is örülök neki, mert ez által megismerhetek másokat és engem is többen olvashatnak. (oh, ha tízszer ennyi időm lenne olvasásra mennyi blogot nézegethetnék).

Szóval, lássuk csak, hogy is kezdődött ez az egész! Néhány napja nagyon kedves ajándékra bukkantam a blogomon. Az én drága jó bloggerina ikrem, Léna okozott nekem nem kis meglepetést azzal, hogy megajándékozott egy Liebster Blog díjjal. Ez egy olyan díj, amit a kedvenc blogodnak, illetve bloggere(i)dnek adhatsz, jelölheted őket.

Amint említettem nem sok időm van olvasni, különösen más blogokat, de ha időm engedi, a kedvenceimre rápillantok néha. Ezért természetesen őket szeretném ajánlani Nektek. Elsőként Léna világát, amit az én bloggerina ikrem vezet, akitől ezt a kitüntetést jómagam is kaptam. Nem csak azért ajánlom ezt a díjat neki, mert én is kaptam tőle egyet. Nem ám! Azért ajánlom, mert érdekesnek, nagyon humorosnak és mindenképpen egyedinek tartom és szeretném, ha az én olvasóim is megismernék! Illetve meg kell még jegyeznem azt is, hogy Léna annyira tehetséges, hogy nem csak magyarul, de angolul is ír! Akit az angol nyelvű bejegyzések érdekelnek, itt szemezgethetnek közülük.

Ezen kívül még másik két kedvencem jelölöm a díjra, akik szintén kedvesek a szívemnek és gazdájukat igazán tehetségesnek tartom.

Néhány szabály, amit be kell tartani a jelöléssel kapcsolatban:

1.Linkkel jelöld azt az embert, aki téged jelölt/nevezett a díjra!

2.Válaszolj a 10 kérdésre, amit a neveződ kiírt!

3.Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj, hogy 200 alatti legyen a követőik száma)

4.Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!

5.Jelezd a jelöltjeid blogjain, hogy jelölted/nevezted őket!

A szabályokat olvasgatva rájöttem, hogy nem is olyan könnyű, tíz „egyszerű” kérdést feltenni. 🙂 Lehet, hogy viccesen hangzik, de nagyon is igaz. Esküszöm! Azt hiszem, utoljára gyerekkoromban játszottam ilyet, amikor egymás emlékkönyvébe irkáltunk, vagy hasonló játékokat próbáltunk. Szóval igencsak elgondolkodtatott, de azért megerőltettem magam, és ha nem is a legjobb és érdekfeszítőbb kérdéseket sikerült összeválogatnom, de legalább összejött nagy nehezen az a fránya tízes.

Íme a kérdések, amelyeket Lénától kaptam:

• Mi okból kezdtél blogolni?

Egy másik blog hozta meg az ötletet, amire egészen véletlenül bukkantam rá, egy szimpla hétvégén, de azóta mondhatni megváltozott az egész életem. Újra visszataláltam gyerekkori hobbimhoz, az íráshoz, ami újra célokat adott és érzem,hogy általa több vagyok. De erről már írtam korábban is, úgyhogy elég a részletekből.

• Mi akartál lenni gyerekkorodban?

Ez érdekes kérdés, mert mostanság jómagam is sokat töprengtem rajta. Olvastam több helyen is, hogy ha még nem tudjuk mi az életcélunk, akkor gondoljuk végig miket szerettünk csinálni gyerekkorunkba, mit játszottunk, mit válaszoltunk arra a bizonyos mi leszel ha nagy leszel kérdésre. Nos én játszottam tanárnénistől kezdve, orvososdin át tévébemondósdit. Nos, egyik sem vagyok, bár tanári diplomát szereztem. Magam megnyugtatásául szolgáljék,hogy írni is szerettem, már egészen fiatalon, úgyhogy remélem, nem lövök mellé nagyon. 🙂

• Boldog vagy?

Igen. Igények és vágyak mindig felmerülnek, de ez csak jó dolog. Amíg vannak álmaink, amíg többet akarunk és többek akarunk lenni, addig jól vagyunk, úgy gondolom.

• Miről álmodtál legutóbb?

Azt álmodtam, hogy haza megyek és találkozom a családommal. Ez a kérdés igen aktuális, mivel rövid időn belül készülök haza látogatni és úgy dolgoztam fel ezt a határtalan jóhírt, hogy álmomban már otthon is jártam.

• Mit olvastál utoljára?

Csíkszentmihányi Mihály Flow c. könyvét olvastam és olvasom, bár emellett van egy- két másik mű is, például a Sikerkalauz (általában egyszerre több mindenbe belekapok).

• Mit tennél, ha tudnád, hogy nem hibázhatsz? (pénz, idő, tér nem számít).

Azt hiszem, hogy egyfolytában csak írnék, írnék és írnék és ki is adnám a saját munkáimat, már ha annyi pénzem van 🙂 Emellett szívesen üzemeltetnék egy éttermet is. Csak úgy bejárnék minden nap ellenőrizni, besegíteni. Ez lenne a másik hobbim és szenvedélyem az írás mellett. Kell valami, ami a földhöz köt, nem lehet mindig a fellegek felett járni. Vagy mégis?

• Mit gondolsz melyik az első mellékhelyiség egy nyílvános WC-ben: a bejárathoz közelebbi, vagy távolabbi? (megjegyzés: az elsőt tartják a tisztábbnak)

Szerintem az első a bejárathoz közeli, de érdekes kérdés, ilyesmin még nem gondolkoztam.. Hogy  neked mik nem jutnak eszedbe?! 😀

• Melyik szemébe nézel annak, akivel beszélsz?

Hogy mit? Ez most egy újabb beugratós kérdés? Mindjárt gyanakodni kezdek és valami mély pszichológiát kezdek el keresni a kérdések mögött 🙂 . Azt hiszem váltogatom, de nem tartom mindig a szemkontaktust, mert az mindkét fél számára zavaró, ha egyfolytában farkasszemet nézünk.

• Elolvastad a felhasználói feltételeket mielőtt regisztráltál a facebookon?

Rég volt, de azt hiszem nem.

• Miért?

Nem tudom. Lehet, hogy kellett volna? Lehet, hogy meg is tettem? Tényleg nem tudom.  Most pirulok!

Az én jelöltjeimet itt láthatjátok:

1. Léna világa
2. Fénykeresők (Almalevél)
3. The wolrd of Ildiko

Kérdéseim, az én jelöltjeimnek:

1. Megtaláltad már az életcélod? Vagy legalábbis jó irányba haladsz, vagy még erősen keresed?
2. Miért kezdtél el blogolni?
3. Sok blogot olvasol rendszeresen?
4. Kedvenc könyve(i)d?
5. Melyik hírességgel találkoznál szívesen, ha volna rá lehetőséged?
6. Miért?
7. Mi lenne az a munka, amit akár ingyen is szívesen végeznél?
8. Kutyák vagy macskák, netán mindkettő? Melyiket kedveled jobban és miért?
9. Tudják az ismerőseid, hogy blogot írsz, és mit szólnak hozzá?
10. Elégedett vagy a jelenlegi életeddel, vagy hiányzik valami?

 

Léna köszönöm még egyszer a megtisztelő jelölést és a kedves szavakat, nem győzőm hangsúlyozni, hogy milyen végtelenül hálás és meglepett vagyok egyszerre!!!

Heti útravaló – Szétszakíthatatlan kötelék

A bölcs kínaiak szerint a hüvelykujjunk a szüleinket jelképezi, a mutatóujj a testvéreinket, barátainkat szimbolizálja, a középső ujj pedig saját magunk megfelelője. A gyűrűsujj a szerelem és házasság megtestesítője, a kisujj pedig a gyerekeinké.

De vajon miért pont a gyűrűsujjra kerül a gyűrű az eljegyzésen, majd az esküvőn? Ez egyáltalán nem a véletlen műve, mint mindennek, ennek is oka van! Fordítsd egymással szembe a tenyeredet, a felső ujjpercek szorosan simuljanak egymáshoz, de a Téged jelképező középső ujjakat hajlítsd be – úgy, ahogy a képen is látod!

• Most nyisd szét a hüvelykujjakat – látod, a szüleinknek nem kell a halálunkig velünk élniük, fontos részét képézeik ugyan az életünknek, de nekik is megvan a saját útjuk, amin járnak. Zárd össze a hüvelykujjakat!
• Most nyisd szét a mutatóujjakat – látod, a testvérek, barátok is pótolhatatlanok az életünkben, de nekik is megvannak az álmaik, amiket meg kell valósítaniuk. Zárd újra össze a mutatóujjakat!
• Most nyisd szét a kisujjakat – látod, idővel a Te gyerekeid is kiröppennek, hogy megtalálják a boldogságukat, ami csak a legritkább esetben köti őket a szülői házhoz. Zárd újra össze a kisujjakat!
• Most pedig próbáld meg szétnyitni a gyűrűsujjadat! Látod, ez a kötelék szétszakíthatatlan, és a régi bölcsek ezért gondolták úgy, hogy erre az ujjra kell kerülnie a hűséget és állandóságot megtestesítő jegygyűrűnek!

(forrás:  elixíronline)

Vasárnapi tanmese – A győztes béka

Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat.

Elkezdődött a verseny, de a nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára. Ilyeneket mondogattak: “Ohh de fárasztó, sosem fognak feljutni.” vagy “Semmiképpen nem sikerülhet a torony túl magas.” A békák kezdtek lemaradozni, egyetlen egy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfelé.

A nézők továbbra is kiabáltak: “Ez túl fárasztó, nem sikerülhet nekik!” Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza, csak az az egy haladt tovább kitartóan, egyáltalán nem akarta feladni. Végül mindegyik feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambícióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára.

Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerülhet neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek. Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje, hogy feljusson a csúcsra. Ekkor derült ki, hogy a győztes béka süket volt.

A veréb

Egy megható videót találtam ma reggel Mosolyka facebook oldalán. Már korábban is írtam erről a hihetetlen erős, bátor és kitartó lányról, aki egyszerűen csak mosolyog az akadályokon és a lehetetlen számára tényleg nem létezik, az csak egy szó, amit valaki valamikor valamiért megalkotott.

A videót megnézve eszembe jutott, hogy sokszor milyen méltatlanul bánunk, vagy csúnyán viselkedünk a szüleinkkel. Ok nélkül gorombáskodunk, felkapjuk a vizet egy perc alatt és türelmetlenek vagyunk velük, ha valamit kétszer kell elmondani vagy elmagyarázni. A fejünket fogjuk, ha nem értik meg olyan gyorsan a technika vívmányait, kicsit lassabban kezelik a gépeket, mint mi. Ez a videó azonban garantáltan észhez térít minket, önző fiatalokat!

Ne feledkezzünk meg a rengeteg türelemről, szeretetről és féltő gondoskodásról, amit mi kaptunk tőlük gyerekkorunkban. Amikor betegek, éhesek voltunk, fáztunk, vagy elestünk, netán megbántott minket valaki az iskolában vagy óvodában, ők azonnal ott voltak és biztos háttérként életünk minden percében elkísértek. Mindig hozzájuk futottunk, ha valaki bántott, vagy valami rosszat mondott rólunk, netán egy kicsit felemelte a hangját. Nekik mindig elmondhatjuk, hogy mi bánt, ha van valami gondunk bajunk, hozzájuk mindig fordulhatunk. Ők azok, akiknek mindig mi leszünk az elsők, a feltétel nélküli szeretetben nincsenek szabályok és kifogások. Ők úgy szeretnek, ahogy vagyunk, nekik így vagyunk tökéletesek.

Köszönöm a szüleimnek, hogy mindig gondoskodtak rólam és odafigyeltek minden lépésemre az óvodától egészen az egyetemig. Tudom, hogy a mai napig aggódnak értem és mindig várják a hívásomat. De ezzel én is így vagyok, minden nap várom, hogy hallhassam a hangjukat.

Köszönet minden egyes ölelésért, pusziért, simogatásért, meséért, gyógyírért a fájó sebekre, a gyerekkori balesetek után. Köszönet a gondoskodásért, minden segítségért. Köszönet az életért, hisz nélkületek semmi volnék!

 

Találtam egy gyermek imát, amely nálam sokkal jobban, tisztábban kifejezi, amit érzek és mondani szeretnék:

Ima szülőkért

Atyám, én még gyermek vagyok,

Nem szólok úgy, mint a nagyok.

A szavakat nem keresem,

De azért fogadd kedvesen.

Áldd meg az édesanyámat,

Ki gondoz és értem fárad,

Nem alszik, és meg sem pihen.

Hallgatja, hogy ver a szívem.

Apámat is áldd meg Atyám,

Ki dolgozik, keres reám.

Karját, lelkét erősítsd meg,

Legyen kemény szíve, meleg.

Nem találom a szavakat,

Jobban tudod Atyám, magad,

Tudod, hogy én mit gondolok:

Áldd meg, hogy legyenek boldogok. Ámen.

Sikerkalauz

Mostanság ismét a kezemben akadt Dale Carnegie Sikerkalauz című könyve. Emlékszem először általános iskolás voltam, amikor rábukkantam erre a műre a könyvtárban. Felcsigázott a címe, ezért hazavittem és olvasni kezdtem. Aztán egyszerűen nem tudtam letenni, úgy magával ragadott a mondanivalója. Évekkel később szintén „véletlenül” találtam rá a második részre, aminek hatására persze azzal együtt újra átolvastam az elsőt is. Azóta megvettem mindkét példányt és sikeresen beszereztem a harmadikat is. Nekem mind közül személyes kedvencem a legelső, de tagadhatatlanul mindegyikből nagyon sokat lehet okulni.

Az első kiadás 1937-ben jelent meg, ami számomra most is hihetetlen és szinte sokkoló élmény, hogy valakinek akkoriban ilyen ötletei és gondolatai voltak és hogy egyáltalán felmerült az igény egy ilyen jellegű könyve. Pedig ahogy azt a könyvben is megfogalmazta, az igény igenis meg volt, már jóval korábban is, az egyetlen aprócska bökkenő csak az volt, hogy a könyv, amiből mindenki tanulni óhajtott, amire mindenki vágyakozott, akkoriban még nem íródott meg. Ekkor pattant ki Dale fejéből a gondolat, hogy elkezdi lejegyezni kurzusainak anyagát és csokorba gyűjteni, illetve hosszas kutató munkába is kezdett. Ezen felül megbízott egy embert, aki kerek másfél évig csak azzal töltötte az idejét, hogy könyvtárakban ücsörgött és mindenféle önéletrajzokat és hasznos dokumentumokat nyálazott át, amikről úgy gondolta, hogy a könyv írása során hasznát lehet venni.

Azt hiszem a mai sikerkönyvek szerzői – kis túlzással, de – mind csak másolói és lelkes követői Dale Carnegie-nek és az általa megfogalmazott elveknek és módszereknek.

A könyv azóta sok átdolgozást megélt, mindig az adott kor szelleméhez igazítják. A sikerében kezdetben még maga Dale és a kiadója is kételkedett, de azért megpróbálkoztak vele. Először 1937-ben jelent meg, 5000 példányszámban – ahogy azt a könyve elején részletezi is – pillanatok alatt elkapkodták, sőt egyenesen eladási rekordokat döntögetett mind a hazai, mind a nemzetközi listákon.

A könyv sikere és az iránta való folyamatos érdeklődés bizonyítja, hogy valós emberi igényeket fogalmazott meg.

A következő időszakban ismét belevetem magam – amennyire időm engedi – ezekbe a remek kis olvasmányokba és igyekszem majd minél több csemegét ide, a blogra is elhozni belőlük. Addig is engedjétek meg,hogy megosszam veletek a könyv elején adott rövid útmutatást arra vonatkozólag, hogy hogyan is alkalmazzuk ezt a művet. Ez azonban hasznos lehet bármely a témában íródott hasonló olvasmányhoz is, ezért érdemes megfogadni ezeket a bizonyos tanácsokat, mert általuk aknázhatjuk ki a legjobban a könyv mondanivalóját és nagyon sokat tanulhatunk belőle, ezért érdemes őket betartani.

9 tanács, hogyan használd ezt a könyvet:

1. Fejlessz ki magadban mély és ösztönző vágyat, hogy elsajátítsd az emberi kapcsolatok kialakításához elengedhetetlen módszereket!

2. Olvass el még egyszer minden fejezetet, mielőtt továbbmennél a következőre!

3. Állj meg gyakran olvasás közben, és kérdezd meg magadtól, hogyan tudnád hasznát venni az egyes tanácsoknak!

4. Húzz alá minden fontos gondolatot!

5. Lapozd át a könyvet havonta legalább egyszer!

6. Használd fel a tanácsokat minden alkalommal! Tekintsd gyakorlati kézikönyvnek ezt a kötetet, amely segít a napi problémák megoldásában!

7. Játszva tanuld meg a szabályokat, ajánlj fel környezetedben egy összeget arra az esetre, ha rajtakapnak az itt tanult szabályok valamelyikének megsértésén!

8. Ellenőrizd minden héten az előrehaladásodat! Kérdezd meg magadtól, milyen hibákat követtél el, milyen javulást tapasztalsz, mit tanultál!

9. Vezesd a naplót a könyv végén, ez megmutatja, hogyan és mikor használtad fel a tanácsokat!

Heti útravaló – Jó tanácsok Charlie – tól

Charlie Chaplin a 70. születésnapján írta az alábbiakat:

1. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

2. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

3. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

4. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

5. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

6. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

7. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkal ommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

8. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

9. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

10. Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől, vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.

Vasárnapi tanmese – A tripla szűrő

Útmutatás

“Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:

– Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
– Várj egy pillanatot! – válaszolt Szókratész. – Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság.

– Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?
– Nem – válaszolta az ember – Éppenséggel csak hallottam róla, és…

– Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy sem. Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
– Nem, épp ellenkezőleg …

– Szóval – folytatta Szókratész – valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz neki, vagy nekem?
– Nem igazán.

– Nos – vonta le a következtetést Szókratész – ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?”

Megérdemelt jutalom

Billy Ray Harris-nek hívják azt a hajléktalan férfit, aki visszaszolgáltatott egy dollár ezreket érő eljegyzési gyűrűt tulajdonosának, miután az véletlenül beledobta a bögrébe, amiben ő az adományokat gyűjti. Ms. Darling, azaz a gyűrű tulajdonosa és vőlegénye, hálája jeléül egy adománygyűjtő estet rendezett a hajléktalan jótevőnek.

Az est és a bál teljes bevétele nem több, mint 180,000 dollárra rúgott végül, amelyből Billy Ray nemcsak hogy egy házat tudott magának vásárolni, de végül munkát is ajánlottak neki.

Nos hölgyeim és uraim, íme az élet által írt igaz történet, egy valódi kis igazgyöngy a tanmesék között,  mely szerint nincsenek véletlenek és mindenki elnyeri méltó jutalmát.

Jó érzés ilyen történeteket olvasni, hogy nem veszett még ki az igazság és a becsület a mai rohanó és zűrzavaros világba, jó látni, hogy még mindig vannak tisztességes emberek és hálás jótevők.

(Forrás: raw 4 beauty)