Negyedik évadával dübörög idén Magyarországon az X-faktor. Elgondoltam rajta, hogy az idei szériát kihagyom. Nem is tudom miért, de kicsi csalódást éreztem a műsorral kapcsolatban. Azt éreztem, hogy csökkent a színvonala az előző évekhez képest, nem voltam teljesen elégedett a beválogatott énekesekkel és a zsűri tagjaival sem igazán. Aztán végül – már nem is tudom milyen indíttatásból – mégis úgy döntöttem, hogy rászánom a szombat estéimet. Végül nem bántam meg.
Danics Dóra már a tavalyi évadban is nagy kedvencem volt és rendkívül csalódott voltam, amikor a mentorok házából hazaküldték. Egyszerűen nem értettem, hogy hogyan lehetséges, hogy egy ilyen csodálatos hangú énekest, akinek igazi kincs van a torkában, van szíve elengedni a produkciónak. De aztán örömmel láttam, hogy idén ismét feltűnik, annak ellenére, hogy a tavalyi kritikák mély nyomot hagytak benne. De szerencsére kilábalt a rossz passzból és túltette magát a sérelmeken, így ebben az évadban megújult erővel és nagyon jó formában teljesít.
Minden héten jobbnál jobb produkciókat hoz a színpadra, számomra a legkedvesebb dala mégis a néhány héttel ezelőtti volt. Az Anna and the Barbies együttes egyik számát, méghozzá Márti dalát adta elő. Eddig még nem hallottam ezt a csodálatos dalt, sajnálatomra. Azóta azonban rengetegszer meghallgattam, nem tudok betelni vele. A mentorok is nagyon megdicsérték Dórit aznap este, ezt az ő nagy pillanatának nevezték többen is. Szerintem is az volt. Egyikük azt is mondta, hogy ha erre nem kapják fel az emberek a fejüket és nem kezdenek végre élni, akkor semmi más hatására sem.
Szinte teljes csend volt a stúdióban, még a legyek zümmögését is hallani lehetett. Olyan nagy hatással volt a publikumra, hogy a nézők szinte szó szerint lélegzetvisszafojtva hallgatták a dalt. Nem csak a dallama, de a szövege is csodálatos, mindez pedig Dóri egyedi hangjával kombinálva szerintem valami varázslatos végtermékké alakult. Ha mástért nem is, ezért a dalért már biztosan megérte elkezdenem nézni az idei szériát is. Szerintem legutoljára Janicsák Veca varázsolta így el a közönséget a színpadon, amikor a Most múlik pontosan énekelte. Teli találat volt az is, akár csak ez a választás. Azt azért elárulom, hogy azóta nagyon örülök neki, hogy mégis nézem az új évadot is, és Dórin kívül még akad egy-két énekes, akinek nagyon szurkolok és örülök, hogy van még ilyen műsor, aminek köszönhetően ilyen csalogányokat ismerhet meg a közönség!
Érdemes megnézni egyébként az eredeti előadótól is Márti dalát, kifejezetten az ember szívét célozza meg és el is találja.
Dóri előadásában a dalt itt nézhetitek meg.
Az egész dalon belül egyébként csak magára a dalszövegre is érdemes figyelni, mert hihetetlen jól összerakott alkotás, az embernek garantáltan könnyeket csal a szemébe és a szívéig hatol. Az enyémig legalábbis biztosan. És amikor először hallottam a dalt, már akkor teljesen a hatása alá kerültem. Azóta pedig többször is. 🙂
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek nevetni!
Jó néha sötétben “holdat nézni”
Hosszan egy távoli csillagot igézni
Jó néha fázni, semmin elmélázni
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni
Tele szájjal enni, hangosan szeretni
Jó néha magamat csak úgy elnevetni.
Sírni, ha fáj. Remegni, ha félek.
Olyan jó néha érezni, hogy élek!
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!