Türkiztoll

Színezd ki vele a hétköznapokat! :)

Heti útravaló – Akarom

titokzatos

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Reményik Sándor: Akarom

Reklámok
Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – A teknős és a tiszavirág

öreg teknős

A folyóparton egyedül üldögélt a százötven éves teknős. Már régóta itt élt, figyelte a víz áramlását, a kavicsok csiszolódását, a hold változásait. Egy nyári estén a teknős felfigyelt a tiszavirág különös szépségű táncára. Szárnyalt a tiszavirág a folyó felett, élete minden gyönyörűségét megmutatta repülésében. A teknős elbúsult, mikor a tiszavirág rövid életére gondolt.
– Miért sírsz? – tudakolta tőle a tiszavirág.
– Miattad könnyezem, szomorú a sorsod! – felelt a teknős.
– Ne engem sirass! Pár óra alatt többet élek, mint te százötven esztendő alatt. Táncolok, virulok, párt találok, míg te évtizedeken át magányosan, tétlenül bámulod a folyót. Melyikünk sorsa sírni valóbb? – kérdezte a tiszavirág, és tovaszállt, hogy élete utolsó pillanatait is örömmel töltse.

Hozzászólás »

Nanowrimo filmek #3 – Régimódi hálaadás

Mivel Amerikában ma van hálaadás napja és November lévén még mindig tart a Nanowrimo, ezért úgy döntöttem, hogy olyan filmet hozok ma nektek, amivel két legyet üthetek egy csapásra. Ezzel az alkotással ugyanis megemlékezünk a hálaadásról is és emellett szó esik benne írásról is.

regimodi

A film főszereplője Tilly, azaz Mathilda Bassett kislánykora óta írói álmokat dédelget. Egy farmon él két testvérével és édesanyjával, aki férje, a családfenntartó halála óta nagyon keményen dolgozik, hogy eltartsa a gyerekeket. Az életük egyáltalán nem egyszerű és helyzetüket a szigorú bérlő sem könnyíti meg.

 Mivel hálaadás ünnepe egyre közelebb van, Tilly úgy érzi, hogy ideje segítséget kérnie a nagymamától, aki egy ideje teljesen eltávolodott a családtól. A tehetős nagymama nagyon megörül az invitálásnak és azonnal útnak indul, hogy támogassa lányát és unokáit. Ebből persze eleinte több konfliktus is származik, később azonban rendeződni látszik a helyzet, ahogy egyre közeledik a várva várt ünnep. Igazi régimódi és szép film, amiben van romantika, családi viszály, konfliktus és persze megoldás is rá. Nem mellesleg a főszereplő egy írópalánta, aki most kezdi bontogatni szárnyait és nekünk már csak ezért is kötelező megnézni. 🙂

Kapcsolódó bejegyzések:

Nanowrimo-filmek #1: Enid

Nanowrimo filmek # 2 – Angel

 

 

Hozzászólás »

Igazi kincsek

A minap anyukám elmesélte, hogy a négyéves keresztlányom megtalálta az apukája – aki az én bátyám – egykori kincses ládikáját és nagyon örült neki. Nekem is ugyanilyen kincses ládám van otthon, mama! – kiáltotta boldogan, majd kíváncsian kinyitotta. Egy pillanat múlva azonban szomorúan konstatálta, hogy a láda üres. Az én ládám is üres mama, nekem sincsenek kincseim otthon, mondta. Anyu vigasztalta, hogy majd vesz neki egy hatalmas gyémántgyűrűt és azt beleteheti. Erre az én négyéves kis unokahúgom azt válaszolta, hogy neki vannak másfajta kincsei és azok belekerülhetnek a ládikóba. Ott van például a sok kő és apró kavics és a sok kagyló, amit még a nyáron gyűjtött össze a tiszai fürdőzések alkalmával.

Kincsesláda

Négyéves keresztlányom gyermeki őszintesége és tisztasága eszembe juttatta, hogy milyen bolondok is vagyunk néha. Nem tudjuk értékelni az igaz kincseket, amik a szemünk előtt hevernek és sokszor még csak észre sem vesszük őket. Például egy gyermek őszinteségét, egy kisbaba mosolyát, családunk szeretetét, szerelmünk közelségét, barátaink törődését, vagy kis kedvencünk kedvességét. Mert hogy ezek az igazi kincsek. Ha pedig tárgyiasított, kézzelfogható kincsekre gondolok, akkor legfőképp fényképek és apró emléktárgyak azok, amik számomra a legkedvesebbek. Utazások emlékei, képek, relikviák és ereklyék. Minden, ami a családommal, szeretteimmel kapcsolatos, legyen az bármilyen apróság is, egy-egy emlék, amit szívesen őrzök.

A kincsek kapcsán még egy rövid történetet szeretnék megosztani ma veletek. Néhány napja a munkahelyen az egyik néni odajött hozzám vacsora után és átadott egy kis ékszeres dobozt. Azt mondta, hogy szeretne meglepni, de ne nyissam ki most rögtön a dobozt, csak ha majd hazamegyek. Én tartottam magam az ígérethez és otthon néztem meg a meglepetést. Egy szép brosstű volt benne, amelyre a nevem volt írva és mellékelt hozzá egy levélkét is. Leírta, hogy a kitűző az anyósáé volt, még az ötvenes években, akit ugyanúgy hívtak, mint engem. Tőle örökölte meg és úgy gondolta, hogy nálam igazán jó helyen lenne és ezért ajándékozta nekem. Teljesen meghatódtam és szóhoz sem jutottam, hogy valaki rám gondol egy ilyen szép gesztussal. Másnap megköszöntem neki és már ha a kincsekről írok ma, akkor meg kell jegyezzem, ez a bross biztosan bekerül az én kincseim közé, a ládikámba.

Cserébe vittem neki egy madaras bögrét, csak mert tudom, hogy teljesen oda van a madaras figurákért. Ezt olyan ajándéktáskába tettem neki, amin egy édes bagoly ül a fán és mellékeltem hozzá egy képeslapot is, amit szintén madárkák díszítenek. Ő persze mondta, hogy nem vár cserébe semmit, de én mégis szeretem viszonozni, ha kapok valamit. Miután felvitte a szobájába és kibontotta, úgy megörült neki, hogy máris visszajött és köszönetet mondott az ajándékért és az apró részletekért, vagyis a madaras képeslapért és ajándéktáskáért is, ami különösen kedves a szívének, mivel a madarak közül is a  bagoly a kedvence. 🙂

Számodra mik az igazi kincsek?

Hozzászólás »

Heti útravaló – Ki van jelölve a helyed

baglyos

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. – Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh’se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.

Bódás János: Ki van jelölve a helyed

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Mindig veled leszek!

micimackó

“– Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
– Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
– Na igen-igen, úgy könnyű. De… ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
– Jajj… de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
– Hát tulajdonképpen…
– És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
– Micimackó, mi van, ha mégis?
– Mégsem, az nem fordulhat elő… Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
– Mi az a fontos megjegyezni való?
– Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek… veled leszek!”

Hozzászólás »

Nanowrimo filmek # 2 – Angel

Amint azt az Enid című filmmel kapcsolatos bejegyzésemben ígértem nektek, ebben a hónapban a Nanowrimo kapcsán néhány írással összefüggő, írók életét bemutató filmről hozok bejegyzéseket. Enid után következzék hát egy újabb filmes bejegyzés, aminek főszereplője nem más, mint Angel Deverell.

Angel Deverell

Anyja szatócsboltja felett lakik az élénk fantáziával megáldott Angel, aki már gyermekkorában is szívesen ír akár hosszabb lélegzetvételű műveket is. Olyan jó érzéke van az íráshoz, hogy az iskolai fogalmazásai kapcsán még tanárnője is megvádolja, hogy nem is ő írta, hanem könyvekből másolta ki fogalmazványait. Angel cseppet sem törődik ezekkel a vádakkal. Ő már bakfisként is pontosan tudja, hogy mit akar, már akkor az írás tölti ki minden percét.

Nagynénje munkát ajánl neki az Édenkert kastélyban, ám a makacs lány visszautasítja, mondván ő oda nem cselédként akar menni, hanem úrnőként. Álma később valóra is válik, ugyanis befutott és elismert írónőként megveszi az Édenkert birtokot és beköltözik álmai otthonába.

Elszántsága gyakran makacsságban, sőt konokságban mutatkozik meg. Mi sem mutatja ezt jobban, mint amikor a kiadója néhány apró változtatást szeretne munkáiban, ő egyenesen felháborodik ezen és visszautasít mindennemű változtatást. Azt sem bánja, ha nem adják ki műveit, akkor sem hajlandó könyvében egyetlen szót sem átírni. Így végül a kiadó kénytelen fejet hajtani és mindenfajta változtatás nélkül kiadni a művet. Később Angel sok-sok könyvet, sőt színdarabot is ír, így a siker nagyon hamar utoléri.

Felesége kiadója éles kritikát fogalmaz meg vele szemben és ebben a néhány sorban minden benne van, amit igazából el lehet mondani Angel Deverell-ről:

„Mint írónak, nem foghatom pártját, egyetlen könyvét sem tudtam élvezni. De mint nőt, csodálni kezdtem. Bármilyen giccses és abszurd az ízlése, küzdött az álmaiért és megszerzett mindent: sikert, hírnevet, még a szeretett férfit is…”

Azt hiszem, hogy kitartásból, célok kitűzéséből és azok eléréséből Angel mindig is jelesre vizsgázott, ezért nagyon sokat tanulhatunk tőle. Ha egy kis Nanowrimos inspirációra vágytok, akkor jót fog tenni egy kis kikapcsolódás ezzel a filmmel.

Hozzászólás »

Hasznos gyakorlat # 11:Engedd el a múltat!

Egy olyan gyakorlatot ajánlok most nektek, amit bárki könnyen elvégezhet otthon, csupán fél órát kell rászánni. Mindenkinek, aki megcsinálja öröm, vitalitás és nyugalom lesz a jutalma.

Aki gyakran meditál vagy agykontrollozik, annak csak annyi a dolga, hogy vigye magát minimum alfa állapotba, és ott alakítson ki egy maga számára kellemes, biztonságos külső helyszínt, egy tájat. Találjon ezen a szép tájon egy táborhelyet, ahol egy hatalmas tűz ég.

arm bird tatto

Aki még nem meditált, az is meg tudja ezt tenni, nekik most kicsit részletesebben leírom a folyamatot:

  1. Helyezkedj el kényelmesen egy fotelban vagy széken, és csukd be a szemedet.
  2. Vegyél néhány lassú, könnyű lélegzetet, ha kellemes, akár kicsit be is lassíthatod tudatosan a lélegzetedet. Ez segít az elméd megnyugtatásában.
  3. Engedd izmaidat elernyedni, érezd, hogy kizárólag a fotel tartja a testedet. Ezt a legegyszerűbb fokozatosan megtenni. Egyszerűen vezesd végig figyelmedet a testeden például a talpadtól a fejedig, és engedd, hogy minden kilégzéssel ellazuljon az a testtáj, ahova éppen figyelsz. Mikor már a fejedet is ellazítottad, vegyél még egy tudatos, lassú lélegzetet, és engedd, hogy az egész tested egyszerre még jobban ellazuljon.
  4. Képzelj el egy számodra tetszetős, biztonságos, nyugalmas külső helyszínt, és azon belül egy olyan táborozó helyet, ahol egy hatalmas tűz ég. Ülj le mellé, figyeld a lobogó lángokat, érezd a melegét, és add át magad annak az érzésnek, hogy itt és most a legnagyobb békességben, a legjobb helyen vagy. Tudatosítsd magadban, hogy ez egy különleges tűz, minden, ami a lángok közé kerül, örökre megsemmisül.

Most jön a gyakorlati rész: Egymás után idézz fel mindent és mindenkit kicsi gyerekkorodig visszamenően, ami-, és aki a következő kategóriákba tartozik számodra, és egy fotó vagy szimbólum formájában dobd be őket egyenként a tűzbe. Lesz olyan ember az életedben, aki több kategóriába is beletartozik, őket minden aktuális résznél jelenítsd meg, és dobd a tűzbe. Nem számít (sőt), hogy szereted az illetőket vagy sem, és az sem számít, kinek volt igaza abban a helyzetben. Ez nagyon fontos.

A sorrend, ahogy érdemes egymás után megjeleníteni őket:

  1. Mindenki, akivel kapcsolatban valami sérelmet hordozol magadban.
  2. Mindenki, akire haragszol.
  3. Mindenki, aki valamiért kilépett az életedből (válás, költözés, haláleset – akár a szeretett állatok elvesztése is ide tartozik)
  4. Mindenki, akiről tudod, hogy akarattal vagy sem, de te fájdalmat okoztál neki.
  5. Minden, ami miatt bűntudatot érzel, vagy valaha éreztél.
  6. Minden, ami miatt szégyent érzel, vagy valaha éreztél.
  7. Minden félelmed, a legtitkosabbak is, amiket soha senkinek nem mernél elmondani.
  8. Minden, amit ebben a pillanatban úgy érzel, hogy a tűzben a helye. Ezek eszedbe juttatására adhatsz magadnak 10-15 másodpercet.

Mikor végeztél, nézd még egy darabig a tüzet, gyönyörködj benne, majd add át magad annak a megkönnyebbült érzésnek, hogy megszabadultál terheidtől. Vegyél néhány lassú lélegzetet, és engedd, hogy minden belégzéssel szétáradjon benned a siker, megkönnyebbültség, szabadság érzése. Mondd el magadban: „Boldog, sikeres és egészséges vagyok. Lezártam a múltamat, teret adtam a jónak, az újnak, és ezért nagyon büszke vagyok magamra.”

Búcsúzz el a tűztől, a táborhelytől, és tudatosítsd magadban, hogy bármi nehézség ér a jövőben, ide mindig visszatérhetsz, és elvégezheted a gyakorlatot bármikor.

Kellemes elengedést kívánok!

Szerző: Havasi Katalin, csaladesegeszseg.hu

További hasznos gyakorlatok:

Felelősséget vállalok

A szeretet-játék

Az önbizalom fejlesztése

Csendgyakorlat

Bízz magadban

Erdőfürdőzés

Tudatos teremtés

Mantrázz!

Jó reggelt kívánok!

Listaírás, ahogy a buddhisták is teszik

 

Hozzászólás »

Heti útravaló – Élj, ne csak rohanj!

ido

A legtöbb ember nem is él, csak rohan. A messzi látóhatáron hunyorgó távoli cél felé igyekeznek, és nagy igyekezetükben annyira kifulladnak és elfáradnak, hogy észre sem veszik a szép, csendes vidéket, amely mellett elhaladnak, és aztán az első dolog, aminek tudatára ébrednek, a saját öregségük, amikor fásultságukban már egészen mindegy nekik az is, hogy elérték-e céljukat vagy nem.

Jean Webster

Hozzászólás »

Vasárnapi tanmese – Az egér és az egérfogó

egér és egérfogó

Hazatért a paraszt,
s kezében csomagja.
Hívja feleségét,
és elébe rakja.

Bontogatják szépen,
s az egér a lyukból,
lesi mi kerülhet
elő csomagjukból.

Kíváncsi az egér,
szemét nagyra tátja,
s az új egérfogót
szörnyülködve látja.

Szalad az udvarra,
rémülten kiáltoz.
– Ez az egérfogó
én reám halált hoz!

Szalad hát a tyúkhoz,
s el kezdi mesélni.
Ám a tyúk leinti:
– Nekem nincs mit félni!

Szalad a disznóhoz,
a rémült egérke.
Kíváncsi, hogy vajon
aggódik-e érte?

Ám a disznónak sincs
oka aggódásra,
magával törődik,
nem is figyel másra.

Szalad az egérke
tovább, a tehénhez,
– de az egérfogó
csak egérrel végez.

Így hát a tehénnek
sincs félni valója.
Csak az egérnek rossz,
ha “süllyed hajója”.

Nem is talál senkit,
aki lelkét szánná,
aki az egeret
kicsit megsajnálná.

Szomorúan tért hát
haza az egérke,
nincsen itt a háznál,
ki aggódna érte.

S lám az egérfogó,
éjjel lecsapódott,
hangja a sötétben,
hatalmasat szólott.

Szaladt a gazdasszony,
megnézni mit fogott,
aztán felsikoltott,
s nagyot káromkodott.

Mert az egérfogó
mérges kígyót rejtett,
amit lecsapódva
rögtön foglyul ejtett.

Sötétben az asszony
lábát az megmarta,
mérgét kiengedni
ily módon akarta.

Beteg lett az asszony,
magas lett a láza,
gyógyítja a város
közeli kórháza.

Hogy gyorsan gyógyuljon,
a gazda tyúkot vág,
egy jó tyúklevessel,
jobbítja a dolgát.

Haza is engedték,
ha már haza vágyott,
a paraszt meg hívta
a nagy rokonságot.

Jött sok barát, s rokon,
mind segítenének,
de két ápolás közt,
valamit ennének.

Disznót vág a paraszt,
hogy legyen mit enni,
ám a feleségen
nem segített semmi.

Meghalt hát az asszony,
s mert temetni kéne,
a gazda sort kerít,
a szegény tehénre.

A halotti torra,
bizony sokan jöttek,
így hát keletje volt
a marhapörköltnek.

Az egér a tort már
szomorúan nézte,
az udvar lakóit
sorra felidézte.

Mi hát a tanulság?
Most elmondom máris:
– Okuljon belőle mind,
aki normális!

Igen önző ember,
aki csak azt mondja,
nem tartozik rá más
problémája, gondja.

Mert őt nem érinti,
reá nincs hatással,
– csak magának “kapar”,
s nem törődik mással.

De te gondolj arra,
azt az utat járod,
amit ember társad
és felebarátod.

Ezt a közös utat
úgy hívják, hogy ÉLET!
Senki ne higgye hát,
hogy csak az övé lett!

Mindenki és minden,
egy nagy szőttes része,
összefügg mindennel
a világ egésze…
Aranyosi Ervin: Egér és az egérfogó (Tanmese)

Hozzászólás »