„
„Az álmatlan éjszakák gyorsan fölemésztik az életet. S mert virrasztás alatt a lélek nem jut elég mézhez, táplálék hiányában a vágyak sovány kosztján igyekszik megélni, s mivel ebből sem örömöt, sem fenntartó erőt nem meríthet, s érzi, hogy hamarosan belepusztul a sóvárgásba, a filozófiához, a kemény elhatározáshoz és a belenyugváshoz fordul, segítségért kiált hozzájuk. De hiába! Nem segítenek, meg sem hallják a kiáltást, s a lélek elerőtlenedik.”
/ Charlotte Bronte/
Van, hogy a szerelem miatt, néha a túl sok terv és cél, a megfeszített munka, a túl sok tanulás, vagy épp a céltalanság, a kilátástalanság, az elveszettség érzése, vagy az útkeresés lehet az oka, hogy álmatlanság kínoz minket. Lehet még millió más oka is, de az álmatlan éjszakák olykor meglátogatnak minket.
Néha talán kellenek is, egyszerűen szükségünk van rájuk. Néha nem kell harcolni ellenük, csak hagyni, hogy megtörténjenek. Ez igaz az élet sok területén, igaz hát az álmatlan éjszakákra is.
Persze megpróbálkozhatunk apró kis trükkökhöz folyamodni, ha már a báránykák számolgatása sem segít. Ilyen például a meleg mézes tejcsi, gondolatok elterelése, megpróbálni valami szépre gondolni. A lényeg az, hogy ne próbáljunk erősen koncentrálni arra, hogy minél hamarabb visszaaludjunk, mert annál rosszabb lesz a helyzet és nem ajánlatos az órát sem túl sűrűn nézegetni. De nem vagyok egy alvásszakértő, nem ez a lényeges most.
Ha mégsem jönnek be az említett technikák, akkor hagyjuk magunkat sodródni az éjszakában. Sosem tudhatjuk, milyen kreatív ötletek pattannak ki a kútfőnkből, amelyek máskor talán nem születhetnének meg, akárhogy is törjük a fejünket, csakis egy csendes, álmatlan éjszakán, amikor az egész város szunnyad, még a villamos is aluszik, csak mi vagyunk ébren.
De ez nem feltétlenül probléma. Különösen akkor nem, ha másnap nincs életbevágó dolgunk, és ráérünk még reggel lustálkodni egy picit. Akkor azt mondom, miért ne! Vágjunk bele! Tervezzük meg a hetünket, találjuk ki, mit főzünk másnap, fejezzük be az aktuális munkahelyi projekteket, intézzük el elmaradásainkat, készítsük el jegyzeteinket, ügyes bajos dolgainkat, meg nem válaszolt e-maileket! Írjunk, alkossunk, fessünk, komponáljunk! Kinek mihez van tehetsége. Ha pedig nincs halaszthatatlan feladat, akkor csak élvezzük az éjszaka csendjét és romantikáját, álmodozzunk, ábrándozzunk, tervezzünk és ne feledkezzünk meg róla, hogy amit ma gondolsz, az a holnapod!
“Sokszor nem is értik, mit keresnek ezen a világon.Éjszaka álmatlanul forgolódnak, és nem találják életük értelmét. Éppen ezért harcosok ők. Mert hibáznak. Mert kérdeznek. Mert keresik az élet értelmét. Bizonyára meg is találják egyszer.”
( részlet Paulo Coelho, A fény harcosának kézikönyve c. művéből)
Ha nem tudok aludni, néha erre az idézetre gondolok és ezzel nyugtatom magam: nincs semmi probléma, elvégre én is egy vagyok a fényharcosok közül!
Türkiztoll 
Hozzászólás